Mickey webnaplója

Voltunk az üzletközpontban. A 106 ft-os kakaós csiga hétfőnként 79 ft volt. Most is olcsóbb minden hétfőn: 99 ft. Az árak a magasba szöktek, de egyelőre mindent kaptunk, amire szükségünk van.
Hol van már a hülyécske reklám, hogy „Alacsonyak a zárak”.
Mindezt egy négykézláb zárakat kereső asszony adta tudtunkra.   
Most magasak „a zárak”.
A FülesBagolyt tavalyi előfizetésre még 295 ft-ért kaptam. Most egy-egy száma ára 495 ft. Tudom, a benzinárak, persze.
Mégis én járok jól. Előfizetés helyett idén eddig egyetlen számot vettem meg.
Eltökéltem, hogy nem leszek a rejtvényfejtés rabszolgája. Olykor-olykor megoldok egy-egy rejtvényt, és kész.
***
Most pl. az internetes szózat játékra kaptam rá. Naponta egy ötbetűs szót lehet max. hét lépésből kitalálni. Korábban ráhajtottam, hogy már néhány lépés megoldást hozzon. Ma kivételt tettem. Ami eszembe jutott kapásból, azt írtam szóvariánsnak. Hat lépésből így is játszi könnyedséggel eljutottam a megoldáshoz.
***
Két napja láttam a tévében Karinthy és Böhm Aranka c. darabot. Jó is volt, meg nem is. Párhuzamosan előkaptam Kosztolányiné Karinthy Frigyesről c. emlékező kötetét. Abban számos érdekes epizód található.
Ide, most csak egyet emelek be.
Karinthy kedvenc játékai egyike: kérdések alapján kell kitalálni, hogy melyik magyar versről van szó. Pl. Mit csináltam a micsodába, mit csináltam a micsodára? (Befordultam a konyhába, rágyújtottam a pipára…) Karinthy mindig azonnal rávágta a helyes választ. Zseni volt. Egy alkalommal mégse jött rá a megoldásra. Nem akarta tudomásul venni, hogy kudarcot vall. Ide-oda sétált barátjával, de csak nem talált rá a megoldásra. Megadta magát. Barátja nevetve mondta meg, hogy a te versed az Fricikém. Karinthy mérgesen megjegyezte:
Azért nem találtam ki, mert rossz a vers.          

Éni-péni, Jupi néni,
kerek fejű gumi néni,
Iszlipó, iszlipó,
te vagy a hunyó.
- Mentem száz lépést, stopperral értem az idejét. Extrapoláltam. Ha napi 10 000 lépést akarnék sétálni, minimum két és fél óra gyaloglást jelentene. Mindennap.
Megadatik-e még, hogy ezt a normát teljesítsem?
Talán, de lehet, hogy soha.    
- Nemrégen szavaztunk. A következő parlamenti választás négy év múlva esedékes. Akkor lennék a 80.-ik évemben. Megadatik? Talán.
- Még másfél évig vezethetek. Aztán újra Canossa-járásba kezdhetnék, hogy megadják még két évre az engedélyt. Megadatik? Talán. Nem nagyon erőltetem.  
Felnézek a polcra ragasztott idézetre:
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet! (Szt: Pio) 
Na, jó! Nem gyötröm.
Kételkedtem benne, hogy megérem a 2000. évet? Igen. Megértem.
Kételkedtem benne, hogy megérem az aranylakodalmunkat? Igen. Megértük.
Tudom: nem érdem, bár teljesítmény.
Azt se tudjuk, hogy a következő lélegzetvételt megérjük-e. Pusztán esélyünk van rá.
Nemrég olvastam Izajásnál a következőket: „Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öregember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg…” (Iz 56.20) 
Aranykor volt egykor? Avagy a számmisztika része ez a hosszú életet jelképező adat? Ki tudja.
***
Üzenet a háborúzó feleknek. Hé, oroszok, hé, ukránok! Befejezhetnétek már a testvérháborút.
11 unokánk van. Milyen jövő vár rájuk és az egész korosztályra, ha az életet adó élelmiszereket a világ elmulasztja megtermelni?
Ébresztő, talán még nincs késő

Kemény, hideg reggel után húsz fokos meleg. Szemem reggel káprázni kezdett, de csak a jobb. Ilyet még soha nem csinált. Ha káprázott a szemem, akkor mindkettő részesült a jóból. De ma nem, csak a jobb. Égiekhez fordultam segítségért. Elmúlt. De bármikor visszajöhet. Ne jöjjön. Én a hirtelen melegedésnek és a koromból adódó kopásnak a terhére írom. T.-nek eszébe jutott, hogy a szemorvos további részvizsgálatra sarkallta őt. Vigyázni kell magunkra. Már annyiszor mondták, de senki nem tudott arra felelni, hogy hogyan kell magunkra vigyázni.
Talán nem is illenék nyafogni személyes romlásomról, amikor emberek tízezrei vesznek oda a szomszédos háborúban.
Kegyetlenek az oroszok, mondják az ukránok.
Kegyetlenek az ukránok, mondják az oroszok.
Hagyják abba! – inti a feleket a pápa és Orbán Viktor is.
Ne hagyják abba, kiabál mindenki, aki fegyvereket akar eladni a harcolóknak.
Minél tovább tart a gyilkolászás, annál több fegyver fogy.
És a haszon?
Nos, a haszon a gyártók és kereskedők zsebében landol.
A nap hírei közé tartozik, hogy Obama orvosa Biden elnök lemondását javasolja demenciája miatt. Megértem az orvost.
A világ vezető nagyhatalmát rábízni egy emberre, aki magáért sem felel, több mint könnyelműség.
Még megjegyzem, hogy a világ sorsa igazából nem itt dől el.
Minden kegyelem.
A világ sorsa is.
***
A mai szózat játék megoldása csak öt lépésben sikerült, de megvan az ötbetűs.
***
A mai szójátékom egy kérdés:
Hol tartod a tolltartódat?
Csupán a h-hangot cserélem t-re.

Mindig tanul az ember.
Orbán Viktor sajtótájékoztatóján két ízben emlegette: A békés egyet nem értés kultúrája fontos lenne.
Magyarán: Meg kellene tanulni békében élni egymás mellett az egyet nem értőknek. Ez még csak fele annak a megteendő útnak, amely szerint örülni kell annak, hogy különfélék vagyunk.
Varietas delectat. A mondás jó, de megvalósítása egyelőre igen bajos. OV nem megy el idáig, csak azt kívánná, hogy kulturáltan viseljük el egymást mi, különféle emberek.
Mert jelenleg még itt sem tartunk. A Plautusnak tulajdonított mondás szerint
Homo homini lupus. Ember az embernek farkasa. S ha körültekintünk zagyva világunkban, igazat kell neki adni. A szomszédban irgalmatlan háború zajlik, ami úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszaütött. Ördögi az a fenekedés, ahogy a testvérnépek egymásra tekintenek, s tán észre sem veszik, hogy az igazi sátáni, a harmadik röhögő fél. Már megint egy latin közmondás:
Inter duos litigantes tertius gaudet.  Két veszekedő között a harmadik örül.
A keresztényi mondás a Plautuséra hajaz:
Deus homini agnus. Az Isten az embernek báránya. Az Isten Báránya életét adta az emberért, hogy megmentse. Ezt ünnepeljük mindig, kiváltképpen pedig ezen a héten, és a húsvét utáni időszakban.
A szeretet győzött a rosszon, a gyűlöleten. Óriási az ellentét Krisztus magatartása és a háborút szítók között. Folyik a rágalomhadjárat és a bombázás, a kézi tusa és a rakétatámadás, a tüzérségi attak és a partizánakciók sora.
Nem kéne már abbahagyni?
Kicsit sokba van ez a világnak, és ellene mond mind a türelemnek, mind a szeretetnek, de még a különféle egyet nem értők békés egymás mellett megélésének is.
Mit is kívánhatnék az emberiségnek húsvétra várva?
Tűzszünetet, béketárgyalásokat!
A fegyvergyártás bukjon meg!
A kereskedelem mondjon csődöt egyszer s mindenkorra!
A kardokból ekevasat! 

Déltájban Jézus a kilenc apostollal Bethániából Jeruzsálembe indult. Elkísérte hét tanítvány is… azt mondta az apostoloknak, hogy eddig kenyerét és borát adta nekik, ma pedig testét és vérét fogja adni nekik; mindenét odaadja és rájuk hagyja, amije csak van.
Jeruzsálemben nagy hőség volt. Jézus bevonulása órák hosszat tartott. Ennek során igen szomjazott, de inni nem kapott. Voltak, akik gondoskodtak róla, hogy ne juthasson vízhez, italhoz.
Tanítványainak emlegette, hogy akik saját ruhájukat terítik elé, azok hívei lesznek, de akik a másokét terítik elé, azok nem. A tömeg éltette, hozsannázott neki, majd utóbb keresztre feszítését kívánta. Jézus sorsát előre látta. A tömeg éljenzett, Jézus pedig szomorúan tekintett erre a hamisságra, emberi gyarlóságra, amely hol elismeri, hol pedig vérét kívánja.
 Karinthy Barabbás c. művében jól érzékelteti, hogy hiába akarták Jézust kiszabadítani az emberek, valahogyan Barabbásnak hangzott a zúgásuk.
Félelmetes az egyes emberi törekvések megbicsaklása. Nem az ő akaratuk teljesül, hanem az Isten előre elhatározott terve. A megváltás.
Jézus halála és a természet ébredése hatalmas kontrasztban állnak egymással. Sarjadnak a füvek, illatoznak a virágok, fészket raknak a madarak, Jézus pedig önfeláldozására készül. Nem veszik el tőle, maga adja oda az emberért.
Pribékjeiért is imádkozik: Atyám, ne ródd fel bűnükként. Nem tudják, mit cselekednek.
Jó volna, ha mi tudnánk, hogy mit cselekszünk, és az igaz értékek tudásának a birtokában felelősen cselekednénk. Nagy szerencsénk, hogy létezik az irgalom kategóriája.
A Schütz Máté-passiójában hangzik el a zárókórusában a megváltás felismeréseként:
„Téged áldunk Krisztus, aki érettünk fenn a kereszt fáján kínhalált szenvedtél. Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk. Szánj meg minden bűnöst most és örökké. Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison. Amen.”  

A Mosonmagyaróvárra utazás mindig érdekes, mert a vonat 160 km/h-val száguld, közbe-közbe felvillannak az ismerős tájak fotótémaként is. Szeretem a vágtatást, a sebességet fotózni.
Tücsi megjegyezte, hogy változott a Rail-Jet utasállománya. Korábban kevesebb utas volt, s többnyire németül folyt a társalgás, most sok utas van, s többnyire ukránul beszélnek. Hogy a menekültek Bécsig kívánnak-e utazni vagy Münchenig, a csuda tudja.
A zsufiban arra lettünk figyelmesek, hogy négy ülésen két személy foglal helyet, egy fiú bedugott füllel; a maga melletti ülést a hátizsákja foglalta el. Vele szemben egy lány ült. Ő mobiljával szórakoztatta magát, mellette a cókmókja „ült”. Az egyik álló nő – egy ukrán – szemezett a fiú melletti hellyel. Némi biztatásra kihasználta, hogy a hátizsák előtt van annyi szabad felület az ülésből, hogy letelepedjen. Erre a fiú bezzeg azonnal reagált. Kirántotta a batyuját a nő mögül és maga elé tette. Az ukrán barátnője megkérte a szemközt ülő lányt, hogy tegye szabaddá az ülőhelyet, mert ő is le szeretne ülni. Mondom Tücsinek: Íme, az asszertív magatartás bemutatása. Láttam ennél rosszabbat is. A fickó egyik széken ült, a mellette lévőn a táskája, a szemközti kettőt cipős lábainak tartotta fenn. Semmi és senki nem érdekelte. Ha nem szólsz hozzá, éhen is halhatsz mellette.
Az ukrán nő cselekedetén sokan elmosolyodtunk a fiú kárára.
Miért is lettünk ilyen közönyösek, önzők?
Érdekérvényesítés?  Talán.         
***
Az úton nem találkoztunk legelésző őzzel, de még egy nyúllal sem, viszont oda-vissza rám köszöntek Révkomárom zsiráfjai. Így hívom a kikötő daruit, mert nem darura, hanem zsiráfra emlékeztetnek.
Móvári unokáink egyebekben köszönik, jól vannak. Kamaszodnak, tavaszodnak. Ahogy kell. Megköszöntöttük a 10 évest és anyját, aki egy emberöltővel több. Ők meg gratuláltak 50. házassági évfordulónk alkalmából.
***
Mosonmagyaróvár mellett fekszik Jánossomorja. Mosonszentjános és Pusztasomorja egyesüléséből alkotott falunév. A község temploma Keresztelő Szent Jánosnak van szentelve, Somorjáé pedig Sancta Maria, Sankt Marien tiszteletére. Innen a szláv (Smarje)  szó hatására lett Somorja. 

Van nekem egy színes grafikám, témája szerint kb. Krisztus keresztről való levétele. Alatta szöveg: Tűz Tamásnak szeretettel: 1981. Roma
A Tűz Tamás neve alatti szöveget nem sikerült megfejtenem. Hátha valaki felismeri, vagy grafológiai ismeretei okán sikerül megoldania a feladványt. Felpakolom a FB-ra a képet.
***
Van a világméretű harc az értékek, illetve az érdekek mentén, és van az ukrán-orosz háború, mint felszíni jelenség a maga brutalitásával.
S közeleg a húsvét.
Teréz anya házának feszülete mellett egy szó állt: Szomjazom.
A keresztre feszített üzen ezzel az egyetlen szóval.
Ám némaságával is üzen. Krisztus világmegváltó, aki meghirdette az Isten országát. Aki kinyilatkoztatta: a betegekért, a bűnösökért jött, mert „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen”.
Aki a kereszten függött, szenvedését kiterjesztette minden bűnösre, aki hajlandó megtérni, merthogy valamennyi embert a saját képmására és hasonlatosságára teremtette az Isten. Ahogy mondják: az ember capax Dei, Istenre képes lény.
Következésképpen: aki a bűnösöket kárpálja, bántja, az Isten Fiát bántja, mert Jézus mindenkit szeret és hív, hogy az örök boldogság részese legyen.
Ezt azért írom, mert a való életben és az interneten is felerősödtek az alpári megnyilvánulások. Ezek címzettjei az emberek, akik ilyenek vagy olyanok, de mindenképpen olyanok, akik személyükben hordozzák az istenarcot. Akik tehát egymást bántják, Krisztus szenvedéseit fokozzák. Ettől óva intenék mindenkit.
Amit ígérhetek, hogy az egymással acsarkodó kommenteket nem fogom elolvasni. Ha beléjük botlok (sajnos nem nehéz), ott hagyom őket, bojkottálom őket a magam részéről.
***
Nem tudom, milyen hatású volna, ha a parlament jobb érzésű tagjai válasz nélkül hagynák a becsmérlő fröcsögéseket, mintha el se hangzottak volna. Folytatnák az ország érdekében megvitatandó kérdések tárgyalását. Az üres fecsegők tán ráunnának, vagy észbe kapnának, hogy süket fülekre talál, és ennél fogva teljesen érdektelen az ocsmányságokkal való vagdalkozás.

Ismételten foglalkoztat az a gondolat, hogy nyelveken kommunikálunk egymással. Ugye adva van egy hangképző berendezésünk hangszalaggal, szájüreggel, benne nyelvünkkel, ajkunkkal, és ez arra képesít bennünket, hogy longitudinális rezgéseket hozzunk létre, amelyeket fülünk – dobhártyánk – érzékel, agyunk rendszerez információkká. Hangokká, szavakká, mondatokká. A hangképző szerveink által a levegőáramlásba dobott akadályok illetve zöngék adott frekvenciákon szólalnak meg, és ezek értelmes tartalmakat hordoznak. Nem is olyan magától értetődő dolog ez. A beszéd alkalmas az önreflexióra. Tudatos gondolatcserére, érzelmek kifejezésére. Az önreflexió csak miránk, emberekre nézve igaz.
Gondolok itt a papagájra, amely állatka teljesen más hangadási szervei ellenére képes utánozni az emberi beszédet, noha jottányit se ért mindabból, amit eldarál.
Micsoda különbség!       
Ugyenez a csodálat tölt el a zenehallgatás okán.
Adott frekvenciájú hangok ismétlődnek, méghozzá többnyire ritmusokba rendezve. Akár több hangszer szól egyszerre mást és mást játszva, s értelmes tarka mondandót megjelenítve.     
Az együtt hangzás ráadásul többlettartalmat hordoz annál, mint a szólamok összessége külön-külön. Fülünk mindezt átadja belső hallásunknak, és érzelmeket vált ki belőlünk.
Amit nem lehet elmondani szavakkal még a költőknek se, azt képes elmondani a zene nyelvén az ember.
Az infrahangok félelmet keltenek bennünk. A tigris alkalmazza is vadászata alkalmával.
Egyes dallamok melegséget, megelégedettséget, méltóságot, diadalt, örömöt, sziporkázást, mások melankóliát, gondokat, felindultságot, stb. hordoznak.
Egyes dallamok feldobják a hallgatót, mások elgondolkoztatják, esetleg deprimálják azt, aki hallgatja.
Isteni szikrák ezek. A beszédkészség és a zene egyaránt.   
***
Már egy napja szól bennem a Beatles-szám: Fixing a Hole.
Nem is rossz.  

Orbán Viktor április 6.-i nemzetközi sajtótájékoztatója kb. 1 óra 40’-ig tartott.
Sok minden érdekesség hangzott el, itt most csak néhány idézetet kívánok sorolni, amely azt igazolja, hogy OV csakugyan örök diák, aki örül, ha tanulhat, és nem örök tanító, aki annak örül, ha taníthat.
Buzánszky Jenőtől tanulta, hogy „a győztes azt mond, amit akar, a vesztes meg mondhat, amit akar”.
OV: A sikernek sok anyja van, a kudarc mindig árva.
Hemingway: „Ha hálát akarsz, akkor tarts kutyát.”
OV: Az elmúlt tizenkét évben nem csaptuk be az oroszokat, és az oroszok se csaptak be minket.
OV: Ez a legjobb hely Európában.
OV. A békés egyet nem értés kultúrája fontos lenne.
OV: Ha nincs siker, nem élsz túl.
Matolcsy: „A pénzügyi stabilitás nem zárja ki a gazdasági növekedést, sőt…”
Churchill: Amikor a 2. vh-ban vissza akarták vágni a kulturális költségvetés számait, Ch. megjegyezte: „Na jó, de akkor miért harcolunk?”
Churchill: „Egyetlen győzelem se végleges, és egyetlen veszteség sem végzetes.”
A fentiek csupán a kérdésekre adott válaszokat fűszerezték.
***
Mást is érdemes idézni: Nevezetesen Schiffer Andrást, aki a választásokat így summázta:
„Nem arról van szó, hogy az emberek szeretik a narancsot, hanem arról, hogy utálják a moslékot.” 
***
Hazai. Mi április 4-én Zs. lányunk születésnapját ünnepeljük, április hatodikán kislánya (10) szül. napját.
Isten éltesse őket!

„- Bornemissza Gergely! Te király hadnagya! Hallod-e? Nálad van egy török gyűrű. Énnálam van egy magyar gyermek. Az a gyűrű az enyém. Ez a gyermek a tied… Ha a szavamnak nem hiszel, majd hiszel akkor, ha a gyermeked fejét a várba dobatom... Hallod-e Bornemissza!”
Hogy kerül most ide ez a szemtelen fenyegetés?
Úgy, hogy olvastam Volodimir Zelenszkij alpári hangvételű felhorkanását, aki Jumurdsákéval azonos stílusban üzent OV-nak:
„Magyarországra térve, itt meg kell állnom, őszintének kell lennem (Miért? Idáig hazudtál?) Egyszer s mindenkorra el kell döntenetek, hogy kinek az oldalán álltok… Ide figyelj, Viktor, tudod te, mi történik Mariupolban? Ha megteheted, kérlek, menj le a folyópartra...” És így tovább, és így tovább.
Egyes kommentelőknek feltűnt, hogy Orbán milyen visszafogott hangnemben válaszolt - bár határozott elutasító módon - erre a szemtelenségre. Milyen alapon csinál ez az alak programot egy független állam miniszterelnökének?
Kedves VZ, azt szokták mondani az ilyesmire, hogy „nono, nem őriztünk együtt disznót”.   
Lám, nincs semmi új a nap alatt.
Ami most van volt az régen is. Régen is, most is mindig akadnak olyanok, akik lemennek kutyába, és meg vannak sértődve, hogy nem kapnak fenyegetésükre behódoló választ.
Az is eszembe jut, ahogyan Morus Szent Tamás üzent az őt fenyegető VIII. Henriknek:
„A gyerekeket szokták ijesztgetni.”
***
Az orosz és az ukrán vezető politikus keresztneve Vlagyimir, ill. Volodimir. Egyaránt hatalom és béke a jelentésük. Vajon melyikük hatalma és békéje fog érvényesülni a harcok után? Melyik hatalom békéje?
***
Meghalt Pákozdi István pap, aki 1955-ben született. Nyugodjék békében! 
***
Vettünk két képet Roznik Bálinttól.
Szépek.
Mutatom a FB-on.