Mickey webnaplója

Az ember vágyakozik rá, hogy visszatérjen az élet a szokásos, rendes kerékvágásba.
De mi az, és mi tartozik hozzá?
Ha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, akkor elvárható-e, hogy kétszer ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az élet. Vagy ami megszokott volt, attól búcsút vehetünk-e egyszer s mindenkorra?
Vajon a globalizmusból visszatérhetünk-e az azt megelőző időszakhoz?
Vajon a régi festők stílusbravúrjához visszatérhetünk-e valaha?
Vajon az üzletközpontok térhódítása megáll-e, s visszatérhetünk-e a hagyományos kereskedelemre?
Vajon a digitális technikától visszatérünk-e az analóg filmes fotózáshoz?
Vajon a bankkártyák használatától visszatérhetünk-e a bankók használatára?
Vajon az okostelefonoktól átállhatunk-e a sarki telefonfülkék előtti sorbaállásra?
A megszűnt távíró szolgáltatásra visszatérünk-e?
Nem is folytatom. Persze, hogy nem.
***
Tegnap hó esett. Hamarjában készítettem egy csomó havas képet, mert ki tudja, mikor lesz újra 4-5 cm-es hó.
Tegnap ködös reggelre ébredtünk. Készítettem hamarjában ködös tájképeket, mert ki tudja, mikor látok hasonlót. Zúzmarás képeket is készítettem, mert az sincs mindennap.
Ma este már alig találni valahol hót. Az idő kiderült, délután már sütött a nap.   
Az időjárás változik, de vissza-visszatér a rendes kerékvágásba.
Nos, kerékvágásokat is lencsevégre kaptam. A hóból kanyarították ki az autókerekek.
Ma reggel magismétlődött a tavalyi műsorszám. Akkor is olyankor látogattunk P.csabára, amikor nagy hó esett. Reggel én vittem a gyerekeket iskolába, mert a téli gumik jól tűrték a csúszós utat. Ma szintúgy ez következett be azzal a különbséggel, hogy reggelre megenyhült a hideg, és latyakos lett a hó. Ebben a közegben könnyen elboldogult az öreg Colt.
Ami közös anyám gyerekkori élményével, az az, hogy messze volt az iskola. A mai is messze van. Csakhogy a kíméletlen hidegben egykor anyánk lába fagyást szenvedett, unokáink pedig segítséget kapnak általában a messzeség áthidalásához.
***
Szavak
RORATE  - KARATE      
a béke       a küzdelem
képviselői
Gyerekként nem gondoltam, hogy árt a nemzettudatnak egy ilyen nótaszöveg:
Huszár gyerek, huszár gyerek, szereti a csirkebelet, Az oldalán, az oldalán csörgeti a partvisnyelet…
Lehet, hogy nem árt neki, de nem is használ.
A hegedülésnek lehet hogy nem árt e gúnyrigmus: Cini-cini hegedű, macska lika keserű. Lehet, de nem is használ.
A zenekultúrának lehet, hogy nem árt egy ilyen csasztuska, hogy Kot-kot-kot-kot-kot-kodály, minden napra egy Zoltán. De nem is használ.
Lehet, hogy a karácsonynak nem árt, ha valaki azt terjeszti, hogy boldog karajcsont, de nem is használ.  

Ma odavissza nap van. Miért is? A mai dátum 2021.12.02. A számok tükörszimmetrikusok.
Van, aki úgy látja, hogy igen egyszerű ez, mert csupa 012-es számjegyek alkotják. Kedves Ismerősöm telefonszámát is ilyenek alkották. Mégsem volt könnyű megjegyezni, mert igen sokféle permutációja van e három számnak. Pl. hétjegyű telefonszám esetén, ha jól számolom, 720 féle, mert ugye a 0 nem állhat első számként a baloldalon.
***
A minap meghalt Csűrös Karola (85). A mai nap egyik híre, hogy elhunyt Ambrus Kyri (76). Nyugodjanak békében!
Olyan ez nekünk, kortársainak, mint a vihar a pusztában, ahol tömegesen tartózkodunk, és ahol a villám hol itt, hol ott csap le.
***
Ma megjött postai úton a jogsi kártyám. Az utolsó. Két év múlva András napon jár le.
Autóm műszakija már másfél év elteltével.
Nem is kívánok tovább autót vezetni.
Ma tankoltam is. Új rekord született: Még sose tankoltam kereken 21 000 ft értékben. Mondanom se kell, hogy nem a tank lett nagyobb, hanem a benzin ára. Igaz, hogy a hűségkártyámra levontak 43 forintot.
Micsoda parasztvakítás ez a kártya!   
***
Ma megjönnek Matyi francia barátai. Ismerkedni a főváros valóságával. Egyelőre esik az eső, és nem is kívánja abbahagyni ma. Csak remélni tudom, hogy holnap már szép városnéző idő lesz. Amíg itt lesznek, nem írok új bejegyzést a blogomba. Övék lesz a pálya.
Tegnap óta a Fő téren műjégpálya üzemel. Locsolásáról egyelőre nem kell gondoskodni. Elvégzi az esőzés.
Nagyon fut az idő. Már megint december van, és már nem is az első napja.
Eheu fugaces labuntur anni!
Jaj, elszaladnak a röpke évek!
***
Még egy apróság. A megrendelt Lázár Ervin kötet is (Szegény Dzsoni és Árnika) megjött a boltba. elszaladtunk érte.
***
PS. Beadagoltam a google fordítónak a labuntur anni latin idézetet. Akkorát alakított a program, hogy Karinthy is megirigyelné.  Szerinte magyar jelentése: CSÚSZTASSA A FOGASKEREKEKET! 

Tegnap elhunyt Kálmán lelki üdvéért mondatott a mise. Ma értesültünk róla, hogy a mindig mosolygós Sz. Kálmán az illető. Kálmán kémikus volt, és a textil szakmában dolgozott. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával egyáltalán nem gondoltuk, hogy utolsó beszélgetésünk lesz. Bár Kálmán túl volt a kilencedik x-en, teljes szellemi frissességet mutatott. Elmondta, hogy az ő tudása által sok-sok textilanyag menekült meg a megsemmisítés elől. Azt is elmondta, hogy az elfuserált méterárut darabokra hasították, és ment az afrikai szegényeknek ajándékba a szocialista Magyarországból.
Ő volt az egyik igen idős ember, aki autót vezetett. Jó egészségnek örvendhetett, mert kb. 90 éves koráig autóval járt. Ekkor övéi kérték meg, hogy már nem kellene sofőrködnie. Egy-két éve még minden vasárnap mögöttünk ült feleségével a misén.
Hosszan akarsz élni? Egyél fokhagymát. Ő evett, és sokáig élt.
Sokáig akarsz élni? Szeresd a humort, s belőled is humor fakadjon. A nevetés jót tesz a szívnek.
Egyéb mondandója is van az előző soroknak. Én itt nyavalyás két év vezetésért szűkölök, más meg egyszerűen kiléptettetik e világból. Elegánsan áttér abba a valóságba, amely piti valaminek látja a mi életünket minden törődésével.
Másfelől – beszélgetünk, és egyikünk se sejti, hogy utolsó beszélgetésünk lesz. De azt se, hogy melyikünk száll ki előbb a ringből.
Hodie mihi, cras tibi – idéztem nemrég a latin közmondást. De így is igaz: Hodie tibi, cras mihi.
  ***
A reggelek nálunk kb. 6 órakor kezdődnek. Rövid reggelit követően most már elég huzamos ideje megfejtek egy-egy olasz módra rejtvényt, majd kirakok egy kb. 100 db-os puzzle-t.
Apropó FülesBagoly. Sokfajta rejtvénytípust tartalmaz. Az egyik rovat címe: Berakós olasz módra. Egy másiké: Kocka vagy vonal olasz módra. De kapaszkodj meg! Van egy ilyen is: Olasz módra feketék nélkül. Nekem ez egy lehetséges vezércikk címeként képződik meg a fejemben. Ha Matteo Salvini győzne a parlamenti választásokon, akkor még elképzelhető lenne a valóságban is egy ilyesfajta újságcikkcím.       
Meg ne haragudjanak rám, akik a mediterrán térfélen átkelve közelítik meg Európát.

Ma alaposan elfáradtam, de mégis nagy öröm ért. Negyedéves vesszőfutásom ért véget a mai napon. Megkaptam újabb két évre a jogosítványt. Miközben soromra várakoztam, eltűnődtem azon, hogy megéri-e a hosszas bizonytalanság: vajon a szakorvosok hogyan látják állapotomat. Alkalmas vagyok-e még arra, hogy további évekre vezethessem az öreg Coltot.
Végül is kezemben a papír, hála az égi és földi jóakaróimnak. Hasonló érzéseim vannak, mint a Virágot Algernonnak c. regény hősének. Coltom megkapta két évre a lehetőséget. Augusztus végétől a mai napig az volt kérdéses, hogy vajon gazdájának is megítélik-e a további működést? Nos, ez a feszültség oldódott meg ma.
Szabad az út.
Amikor arra gondolok, hogy megérte-e, nem vagyok biztos benne, hogy igen.
Miért kell nekem feszültségben élni ahhoz egy negyed évig, hogy még két évet vezethessek? Miközben tudván tudom, hogy a kocsifenntartás költségei hatalmasok, akkor is, ha egész évben áll az autó.
Mégis…
Hozzászoktunk ahhoz, hogy háztól házig közlekedjünk átszállás nélkül. Hogy a fenyőfától kezdve autóval cipeltessünk mindenféle árut, amit beszereztünk.
De ha már az autózásról kezdtem elmélődni, akkor még megemlítem, hogy soha nem volt kérdéses az, hogy megtankoljak-e, vagy sem az aktuális benzinártól függetlenül. Simán leteszem az immár húszezer forintot, egy-egy újabb tankolás alkalmával. De hogy ugyanennyiért egy cipőt, vagy három inget vegyek… Azt már nem. Sajnálom a pénzt rá.
Ki érti ezt?               

Csak úgy spontán jutott eszembe: Bárki zajong, nem hat meg a bolondériája.
Ma befejeztem egy Móra-kötetet. Kedves, máskor bús, hiteles szocigrafikus írásokkal múlattam az időt. Jó is, meg nem is, hogy sok novellát már korábbról ismertem. Némelyik történet olvasás közben kezdett bennem körvonalazódni. Aztán vagy tovább olvastam, mint a Két csalót, vagy sem.
Ez az ismételt olvasás elkerülhetetlen az ilyen esetekben. Ki emlékezik rá pontosan, hogy egy életmű száz ás száz írásából melyiket olvasta és melyiket nem. Azért lenne jó egyetlen sorozatot végigolvasni, hogy a más kiadások más válogatásai ne keresztezzék egymást.
Persze soha ne legyen nagyobb gondom, mint egy-egy szép történet ismételt elolvasása.
Orvosi tanácsra elkezdtem szedni a magnéziumot. Mintha könnyebb lenne az életem valamivel. Állítólag szívizomerősítő hatású. Elég keserves lenyelni, mert olyan maradós fajta. Azért sikerül.
Tegnap itt jártak a karatés unokák. Egyik ezüstérmeket, a másikuk bronzérmeket viselt nemzetiszín szalagon. Boldogan mutogatták a bemutatón elért sikereiket. Azonnal megajándékoztuk őket egy-egy mandarinnal. Vitték boldogan.
Ugyancsak tegnap belefutottam Kati lányunk FB-kommentárjába, Joggal megdicsértem, s most itt is közreadom, mert igaz gondolat, amit fogalmazott. Egy hozzászólónak válaszolva így írt: „Én úgy működöm, hogy ott vagyok csodás, ahol szeretve vagyok!” Visszaírtam neki: „Nagyon tetszik megfogalmazásod: (én ott vagyok csodás, ahol szeretve vagyok!) Az egész világ csak szeretetben működik. Jelenlegi állapota mutatja a szeretet jelenlegi állapotát.”
Ma 1100 ft értékben impulzusvásárlást folytattam. Igaz, hogy kedves ajándéknak ígérkezik.
Tulajdonképpen az is impulzusvásárlásnak számít, hogy mert a Flórián aluljáróban a lángosos mellett vezetett el utunk, beálltam a sorba három hatalmas krumplis lángosért. Kértem rá fokhagymát és snidlinget is. Bár csomóra kötött műanyagzacskóban leledzettek, de ismét nem sikerült a hagymaszagot bennmarasztani a zacskóban. Szerencsére csak öt megállónyit utaztam a busszal.
Itthon aztán mindenki kapott egy-egy hatalmas lepényt. Elég gyorsan elpusztítottuk őket.   

Figyelem! Az időutazók világtalálkozója múlt hét szerdán lesz megtartva – idézem a FülesBagoly viccét.
Nem véletlenül.
Az idő csak az anyag miatt létezik.
Nem tudjuk, hogy az idő honnan jön és merre halad. Talán a jövő felől jön a jelen felé haladva, hogy aztán a múltba vesszen.
A viccbeli időutazók az elképzelés szerint ide-oda ugrálnak az idősíkokban. Ez meglehetősen nonszensz.
Valójában csak az abszolút létben, a létteljességben van egyidejűség: Jelenlét, mely felette áll az időnek, és onnan néz rá mind a múltra, mind a jövőre.
Az időutazás mégis létezik, de nem ténylegesen, csak a múlt lenyomatait szemlélve. Visszafelé lehet látni, hallani. Előrefelé azonban csak a prófétáknak sikerül.
A múltat látni lehet minden történelmi leletet szemlélve. Egy régi szarkofág, egy megmaradt épület, egy szobor, egy régi kép, egy kottából kikívánkozó régi muzsika mind-mind a múltat idézik, és nem is akárhogyan. Sokat mesélhetnének erről a történészek, a régészek, a művelődéstörténészek, de a szaktudományok történetének a kutatói, valamint az előadóművészek, sőt a befogadók is.
Miért emlegetem ezeket most?
Mert advent van.
A jezsuita Mustó Péternek van egy kötete: Megszereted, ami a tiéd. Elgondolkoztató cím.
Ha a tiéd, akkor már megszeretted, vagy éppen nem. Avagy a megszeretés egy folyamat?
Kicsit hajaz erre az advent.
Várunk Jézus születésére, aki kétezer éve velünk van. (Én mindennap veletek vagyok a világ végeztéig.) A kérdés persze az, hogy mi vele vagyunk-e a mindenkori jelenben?
A mindenkori jelen az Isten országában valósul meg. Erre néhány szentség vétele szabadít fel.
Aki átélte már ezt, tudja, miről beszélek.   
Egy vétkektől való feloldozás hozza meg azt a felszabadult érzést, amelynek révén a szentek szemével nézünk a világra, megszeretve, ami a mienk, amelyet átszínez az amoda tartozás élménye.
Ezt adhatja advent, amikor is arra várunk, aki időtlen idők előttől van, aki köztünk van, akiért és akiben fennáll ez a világ.  
***
Szijjártó Péter: „Az advent elhozza évről évre a lehetőséget, hogy nagyobb teret adjunk Istennek az életünkben. Hiszen minden kegyelem forrása Ő. Növekedjen bennünk a hit és a remény, hogy Isten munkálkodik bennünk, hogy bennünk van minden pillanatunkban. Legyen ez az advent az Istenben való megnyugvásunk ideje.”

A FB új szolgáltatása egyaránt izgalmas és kedves, s egyben figyelmeztetés is arra, hogy önként és dalolva osztunk meg magunkról tetszőleges mélységű információkat. Ezek a kibertérben megőrződnek és bármikor előhívhatók. Korábban a III/III és társai fáradoztak életünk intimitásainak a kitapogatásáért. Most bővebben megkapják ingyen és bérmentve. Miért írom ezt? Mert szembesülök vele, amikor ránézek erre a rovatra: „A mai naphoz vannak felidézhető emlékeid.” Igen, vannak!!!
***
A rám utaló időpont naponta háromnegyed hét után egy perccel jön el. Miért is? Mert a digitális óra kijelzője ekkor mutatja születési évemet. Ugye: 19.46.
Ami érdekes, hogy az órák száma 00-24ig terjed, a helyi értéküknek megfelelően 0-24-ig jelzik a „százéveket”. Ám a perceket csak 00-59-ig, mart azután elölről indul a verkli.
Így 19.60 soha nem lesz látható a digitális órán, 19.59 után azonnal 20.00 jön.
***
Most én is turkálok a múltamban. Szitámon ezek maradtak fenn:     
1. Nő –

Kecses,

mint egy

szarvas-

ü-

nő 

***

2. Sírvers

Öt évig élt Rómában,

Ott is halt meg kómában.

Isten nyugosztalja!

***
3. Kórházban

Hallom a keserű sóhajt:

A keserűsó hajt.

***

4. Megtoldom az „ő szinte őszinté”-t:

Engem egy ősz inte:

Legyek mindig őszinte,

mint ahogy ő: szinte

totálisan őszinte.

Hogy nyár után az ősz int-e,

nem tudom, nekem magas, ez az

ő szint(j)e;

Két kurzus volt.

A nyárin vettem részt én,

az őszin, te.

Nem tudom az előadóról,

számodra ő szint-e?

Avagy nívótlan.
***

5. valódi

A virtigli echt német szó. Kb. annyit is jelent, mint az echt.

Az echt német szó. Kb. annyit jelent, hogy eredeti, valódi.

A mindig eredeti Lovas István egyik kedvenc szava a virtigli.

Forgalmazni kellene egy VIRTIGLI márkanevű feketekávéport.

A fél ország ezt venné, s inná.
Naná.
Mindenki, aki szereti a virtiglit:  

„A Virtigli-kávé kellemes,

igazi feketeleves.

Vele még egy kecske is el lenne

Ha meginná, sofort megellene.

***

6. Bábjáték kisgyerekmódra

Szervusztok, gyerekek! Köszönjetek szépen!

Kösz, kösz.

Gyertek közelebb!

Jön, jön.

Jó, hogy itt vagytok!

Van van.

Szeretitek a lekváros pitét?

Szer, szer.

Most menjünk az éléskamrába.

Megy, megy.

Innen merre van? Vezessetek oda!

Vez, vez.

Juj, ott rohan egy egér!

Roh, hoh.

Tee… Most miért akarod agyoncsapni? 

Csap, csap.

Mert rondán énekel.

Én-én.

Na jó van, elég volt ebből a jelenetből. Itt befejezzük.

Bef, bef.
***

7. Rangkórság

Mintegy tíz éve egyfolytában főbeosztott vagyok, s tizenöt éve nem vagyok középvezető, el-elgondolkodom, milyen titulusok dagaszthatnák önérzetemet.

ilyenek:

személygépkocsivezető,

családi ügyvezető igazgató

gyufabeszerzési lófő

scanner- és printer-igazgató, továbbá kézirat- és nyakkendő-igazgató

szemét-levezető elnök
***

8. EU-himnusz Beethoven nótájára.

„Testvér lészen minden ember, akkor, ha európai,

De nem áll senkire, ha ázsiai, afríkai.

Pláne nem, ha amcsi a jámbor, vagy hogyha ausztráliai. 

Esélyesebbek talán a pólusok polgárai.”
***

9. hasonlat
   Olyan, mint a függöny: sötét itt ő.
   ***
10. Kis tini szótár

atom - jó

beájult - elájult (Minden igekötőnél jobb a be- a bealdudttól a bevállaltig) beájult a meglepitől

canga - kerékpár

cimbi - cimbora

csá - viszlát

csimma - csizma

csőváz - csá

depi - depressziós

dzsindzsa - durva

figyu - figyelj

filótöri - filozófiatörténet

fika - fizika

futómű - láb

gizda vékony

hábé - házibuli

hali - viszlát

höfö - házi feladat

jóarc - rendes ember

kabi - kabát

kafa - jó

köszike - köszönöm

lepukkant - rossz

meglepi - meglepetés

megmondom a frankót - majd én megmondom, hogy mi a jó, igaz stb.

ofő - osztályfőnök

okszigén - OK

pedálgép - stréber

pockos - kövér

pusi - puska dolgozatíráshoz

radar - fül

rágcsa - rágógumi

smaci - csókolózás

szád! - pofa be!

szal - szóval

szecska - elsős

szega - szervusz

tali - találkozó

tasi - táska

tesicucc - tornafelszerelés

tessér - testvér

tizi – tízórai
tockos - pofon

tóónőő - takarítónő

tűpenge - talán azt jelenti, hogy jó.

virgács - láb

yard - rendőr  
***
11. Baba szótár
a-bba nálunk a családban a puszi mellé mondott szöveg volt. Megabbáztuk egymást.
baba ezt nem kell magyaráznom.
bibi mindenféle seb
bibí kb. a hihihának felel meg. Hencegésféle.
búúú ...búúú a sírás hangja
cica cicó macska
cici mell
csicsííí aludj el!
csücsű ülj le
csücsi is ülj le
dada anyapótló dadus
dádá megverlek
dédi dédmama
didi mell
dodó Dóri
dudu-ka pelusféle műanya
e-eee, é-éééé A bilizési művelet serkentése
fifi kutyanév
föfö forró
füfü  forró
Gigi szintén becenév
haha nevetés
hihihi  nevetés
hohó megálljunk!
hö-hő megállj!
hu-hú álmélkodás szava
iszi ivás
jojó gyerekjáték
jujjujj! vigyázz!
kaka bölcsőzsír
lala éneklő szó
lele sürgetés, tegyél le
lili libák hívogatása
Lulu becenév
mama
mumus szörny
nana figyelmezetés: Ne tedd!
nini Nézd csak, mi van ott!
nono Nem biztos, hogy igaz.
nyanya öreganyó
ohó! Felkiáltás szava: ahá élményféle
papa
pápá búcsúzás
Pepe becenév
pépé franciáknál nagyapa
pipi csirke
pis-pis pisilésre biztatás
popó fenék
süsü butuska
Sziszi becenév
szoszó lehetséges
tata apó
tátá most: tessék!
Titi becenév
Totó becenév
tötö nálunk a kalapálás jele
tütű autódudálás
Zazi becenév
zizi cukorka
Zozó becenév
Zsazsa becenév
Zsizsi becenév
Zsuzsu becenév

Reggel mise végén megkérettünk, hogy a hetek óta összehordott élelmiszereket vigyük ki ahhoz a két autóhoz, amely el fogja szállítani őket a határon túl élőkhöz.
Kiindultam két combos csomaggal. Mivel kint hideg van, felvettem a kalapomat. De kint nem kötelező a maszk. Levettem hát. Majd fordultam vissza a következő csomagért. Ám templomba nem illik kalapban megjelenni, levettem hát, viszont kötelező a maszkviselés, így maszkomat felvettem.
Újra kifelé: maszk le, kalap föl.
Befelé: maszk föl, kalap le.
Kifelé: maszk le, kalap föl    
Befelé: Maszek föl, kalap le
Kifelé: Maszk le, kalap föl.
Mivel mindent kipakoltunk, nem követte a befelé, hanem kocsimhoz mentem, majd útnak indultunk.
Ja nem… (Lackfi nyomán)
(A történések valódiak, a sapka és a kalap is, de majd bolond lettem volna állandóan cserélgetni a fejrevalókat.
Valójában az történt, hogy levettem a kalapomat, de a maszkot is. Kalaptalanul és maszkatlanul mászkáltam ki és be.) 
***
A keresztrejtvény egészen összezavart. A feladvány szó lengéscsillapító. Aminek a betűi adódtak, az nekem teljesen idegen szakszó volt: Amortizátor. Sokáig kellett gondolkozom azon, hogy mi is az a közismert szó, ami a lengéscsillapító szinonimája. Valahogy rájöttem: a teleszkóp. Igaz, hogy ezt a távcső ihlette, de átment valahogy a műszaki szavak közé kinézetre való hasonlósága miatt.
Születésnapomra kaptam egy kis Magyarító könyvecskét, de abban ugyanúgy hiába keresném, mint az Idegen szavak szótárában. Kellene egy fordított kiadvány is, amely a magyar szavakból indul ki, s keresi hozzá a megfelelő idegent.
Varietas delectat, még akkor is, ha „a változatosság gyönyörködtet” a magyar megfelelője.
***
Tegnap láttuk-hallottuk a Virtuózok második adását. A zsűri a szokásosnál is nehezebb helyzetben volt természetesen. …és a kis virtuózok milyen helyzetben voltak? Erről nem szól a fáma.
Joggal merül fel a kérdés: Cui prodest? Ki(k)nek az érdeke ez a gyerekversengtetés?   

Ma madarat lehetne velem fogatni, mert a féléves kardiológiai kontrolra menvén, kedves, készséges és figyelmes orvosnővel hozott össze a Gondviselés. Készíttetett egy EKG-t, értésemre adta, hogy megvan a szinuszom, kopás van, de nem nagymértékű. A tenzióm kicsit magas, azt majd beállítja. Majd kapok holtert. Kérdésemre, hogy vezethetek-e, a vizsgálati lapra rávezette, hogy kardiológiai szempontból nincs akadálya annak, hogy a jogosítványomat meghosszabbítsák. Ugyanez volt egy másik szakorvos, a neurológus véleménye is, aki javasolta visszaállítani a vérhígítómat napi két pirulára.
Ezekkel a trófeákkal felkeresem háziorvosunkat, és remélem, hogy megkapom a jogosítvány meghosszabbításáról szóló végzést.
Ha összejön, akkor egyszerre fogom befejezni sofőrkarrieremet rozsdásodó Coltommal.
Még másfél évet szeretnék vezetni.
Mindenki láthatta, hogy problémamentesen vittem a kocsimat Balatonra, ott a napi bevásárlásra, majd haza.
Nem szimpatizálok az orvosok kekeckedésével.
Magam tudom, hogy a vezetés inkább nyugtat, mint idegesít, és nem ülnék a sofőrülésre, ha rosszul érezném magamat.
A remény hal meg utoljára. És most van remény. Hála Istennek!
***
Az orvosnő nem kifogásolta azt sem, hogy dagadt vagyok.
Ezzel együtt, vagy talán éppen ezért erősödik bennem a további harc a felesleges kilókkal.
***
Két vicc a FülesBagolyból.
Tudja maga, kivel beszél???
A kaszárnyában csörög a telefon. A kiskatona felveszi:
- Melyik barom telefonál már megint?
- Tudja maga, kivel beszél? – kérdezi a hang.
- Nem – feleli a kiskatona. – Kivel?
- Kovács ezredessel.
- És maga – Kovács ezredes – tudja, kivel beszél?
- Nem.
- Akkor mázlim van – mondja, és lecsapja a kagylót.
***
Figyelem!!!
Az időutazók világtalálkozója múlt hét szerdán lesz megtartva.

A megemlékezések rendre így szoktak kezdődni: Immáron x. éve annak, hogy…
Ma én is így indítok: Immáron 32 éve költöztünk e napon a Lőpormalom utcai lakásunkba. Birtokba vettük mind a 87 m2-ét, elszórva benne a bútorainkat. A nagy térben hamar megtalálták ideiglenes helyüket. A finomítások későbbre maradtak. Regnumi csoportunk és felnőtt rokonaink átlagéletkora éppen 32 évvel volt kevesebb, mint ma, és épp ezért könnyűszerrel megbirkóztak a másfél emelettel. Hozták a könyvekkel pakolt zsákokat, a varrógépet, a mosógépet, és még sokféle kacatot. Olyannyira flottul ment a dolgaink átrángatása Zugóból Aquincumba, hogy még aznap estére meghívtuk a költöztetőket egy társas együttlétre. Azaz csoportunk nálunk találkozott.
Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz életünk utolsó lakása. Ha jól számolom, akarva-akaratlanul elég sokat költöztem életemben.
A klinikáról haza
Kelenföldre, onnan
Zuglóba, onnan két évre
Pápára (honvédség), onnan
Zuglóba, onnan
Kispest, onnan
Nyóckerbe, onnan
Zuglóba, onnan
Óbudára.
Innen a temetőbe? Innen P.csabára? Innen…?
Ki tudja.
Akkor még fa bejárati ajtónk volt,
akkor még pvc borította a lépcsőket, lágy pvc borította a közlekedőket, mellékhelyiséget, konyhát, akkor még szőnyegpadlón jártunk a lakószobákban,
akkor még tele volt szeméttel a környék, főleg építési hulladékokkal. Még egy ócska japáner is itt dülöngélt, ha megtolta valaki.
Akkor még nem volt világítás az utcákon,
akkor még alig laktak az új házakban,
akkor még sok helyütt csak földes út létezett, a járdák egy része csak utóbb készült el.  
Akkor még nem volt lámpa az erkélyünkön,
akkor még az eredeti konyhaberendezésünket kezdtük használni.
Akkor még műbőr harmonikaajtó választotta el az előszobát az étkezőtől,
akkor még egyetlen nyílászárónál sem volt szúnyogháló, sem redőny.
Akkor még nemvolt légkondicionáló egyetlen helyiségben sem.
Akkor még töredéke volt a ma nézhető tévécsatornáknak,
akkor még új volt a ma már korhadt erkélymellvéd.
Akkor még megvolt a tizenkét tulajdonos, akikből már csak két család lakik itt a 12-ből.
Akkor mindenhová világítótesteket kellett szerelni.
Akkor már könnyen kaptunk vezetékes telefont.       
Akkor még nem volt teteje a kukatárolónak, s talán zár se volt rajta.
Akkor még ócskább levélszekrények voltak, és primitívebb kaputelefon-rendszer.
Akkortól kezdve még születtek a házban új gyermekek, akik később mind elköltöztek.    
Akkor a Szentendrei úton az átkelést nem segítette se közlekedési lámpa, sem felfestett zebra.
Akkor még nem terelgettek bennünket kresztáblák a lakótelepen belül.
Akkor még nem létezett ennyi játszótér.
Akkor még a régi híd kötötte össze Óbudát Újpesttel, és régi motorvonatok húztak át rajta.  
Akkor még fiatalok voltunk, s behúztuk a gatyaszíjat, hogy az új lakásra felvett kölcsön részleteit havonta rendben lerójuk.
Akkor még nem tudtam, hogy mindezeket az akkor még nem létező számítógépen írt blogbejegyzésben meg fogom említeni.
Akkor még nem gondoltam arra, hogy az ablakunkból látni fogom, amint az Esztergomban vasútra szállt orosz katonák szerelvénye elhalad előttünk, hogy meg se álljon a Szovjetunióig.    
Akkor még nem gondoltam arra, hogy itt ér a nyugdíjaztatás, és még jó néhány esztendő.
Hála Istennek, hogy így történt.