Mickey webnaplója

Tél van már. Reggel a jégből kellett kivakarni a kocsit, s a központi zár is ellenkezett egy rövid ideig.
Tél van még. Még nincs dél, de íróasztalom oldala meleg. Van vagy 40 fok. Megsüti az oldalazó nap.
***
Azt gondoltam, hogy írnom kellene azokról a dolgokról, amelyeket saját magam, tanáraim, elöljáróim egykor oly fontosnak találtak.
Pl. fiatalkoromban rendületlenül tudományos igényű munkákat olvastam, s próbáltam megérteni őket. Jobbára nihilista szövegek voltak, amelyek igényes alapossággal írták le, hogy a kutya ugat, s melyek elolvasása után se egészen értettem, hogy mi az, ami mit csinál. Persze már tudom, hogy okosnak álcázott halandzsákkal volt dolgom.
Lehet, hogy szerzői azt hitték, a Kölcseytől ismert „fentebb nemben” írnak.
Hát nem. Az ilyen parasztvakítás a javából.
Azt hittem, hogy fontos megjegyezni
a másodfokú egyenlet megoldóképletét,
a Héron-tételt,
a kábító hatású lizergsavasdietiléter nevét,
a formaldehidnátriumszulfoxilát mibenlétét,
a latin 32 féle igeragozást,
a Csebisev-tételt,
a Szovjetunió és az Egyesült Államok tagköztársaságainak a neveit
és még kismillió egyéb információt.
Azt gondoltam: előfordulhat az életem során, hogy írásban gyököt kell vonnom egy számból.  
Azt gondoltam, hogy leszakad az ég, ha elkések a munkakezdésről, lekésem a vonatot. Pedig…
Azt gondoltam, hogy nagy jelentősége van annak, hogy milyen jegyek kerültek különféle indexeimbe. És azt gondoltam, hogy fontos megőriznem katonakönyvemet, hogy leszereléskor fontos a kieg. par.-on fontos elmondani, hogy a beírtakkal ellentétben nem kaptam műszaki kiképzést.   
Hát nem.   
Ó, hány órát ültem megbeszéléseken, értekezleteken, amelyeknek nem igazán volt értelmük.
Ó, mennyi fölösleges dologgal tömtem szegény fejemet feleslegesen.
Mindezek ellenére kevés a bennem felgyülemlett információtömeg. Pl. csak tegnap óta tudom, hogy a németeknél 1941-ben az oktatás minden szintjét megléphették a két nem képviselői, kivéve a „gimnáziumot”. Ezt csak a fiúk végezhették el.
Most már ezt is tudom.
Na és…?
***
Csiripelnek a cinkék.

Ma újra itt vannak az unokák.
Reggel elindultam friss kiflikért (meg még vagy hat-nyolc tételért).
 Nyitás előtt értem az üzlethez, ezért kicsit körülnéztem a környéken.
Már nincs a gyermekrendelő idétlen felirata: BETEG GYERMEKRENDELŐ.
No, és felkerestem a könyvmegállót.
Két nagy új tétel érkezett oda, egy régi német könyvsorozat: gazdasági és mindenféle életkérdést érintő kötetek.
A másik talán még érdekesebb lett volna.
Az ÚJ Idők bekötött évfolyamai. vagy hat-nyolc vaskos nagyalakú könyv. Valaha volt szerencsém hozzá. Változatos témákat dolgozott fel a kor színvonalán. Igazi kultúrtörténeti csemege.
Mégse hoztam haza őket autóval, mert sok helyet foglalnak, és már nagyon megválogatom, hogy miket olvassak.
Csak két könyvet választottam ki. Széchenyi Zsigmond Csui c. kötetét és egy Németországban 1941-ben kiadott vademecumot (Sclag nach! azaz Keress rá!), természettudományi és általános kulturális ismeretek tárházát.
Utóbbi tele van statisztikai adatokkal. Mi a 80-as években a Türingiai Erdő Tabarz nevű kistelepülésén nyaraltunk. Érdekelt, vajon a harmadik birodalomban számon tartott üdülőhely volt-e az Eisenach-környéki helység.
És igen.
1939-ben 99 313 vendéget fogadott.
Magam a 60-as években vettem egy NDK-ban kiadott és magyarra fordított könyvet: Természettudományok zsebkönyve.
Felépítésében, tartalmában igen hasonló kiadvány volt az említett vademecumhoz, csak lényegesen szűkebb tematikájú.
Ami pedig a Csuit illeti, azon kevés könyvek közé tartozik, amelyet szívesen olvasok el immár másodszor.
Széchenyi Zsigmond stílusa eleven, láttató, humorral átszőtt és érdekfeszítő. Olvastatja magát akármelyik könyve.       

Fülemben valamiért Massenet muzsikája szól, a Thais imája.
Nálunk voltak az unokák, dőlt a PC-ből a Bogyó és Babóca.
A fiúk mást néztek. Egy trélert, amelyik minden egyéb járművet igyekszik letisztítani az útról.
Ami érdekes, hogy R. lány nagyanyja mellől figyelte a szakácsművészetet megjelenítő párost. Szívesen segédkezik főzésnél, asztalterítésnél.
Most csend van, csak egyetemista unokánk készül a hétfői vizsgájára.
Szívesen mentem volna egy rövid sétára az unokákkal, bár erős szél fújt.
Nem akartak jönni.
Vacsora alkalmával beszélgettünk a nyári közös nyaralás sorozatának megszakadásáról. Szóba került egy esetleges franciaországi kiruccanás is.
A mai benzinárakat ismerve tetemes költséggel járna az egyébként is oda-vissza igen fárasztó út. Szóba jött még néhány variáció helyekről, résztvevőkről.
Korai még a döntés, de tájékozódni érdemes.
***
Nem szeretem a népszerű tévéadásokat. Többnyire pisztollyal a kezükben társalognak a „hősök”. Nem kedvelem az apácákat bűnüldözőként látni. Kicsit Terence Hill sorozata is visszatetsző volt nekem. Egy pap ne nyomozzon.  Más az ő dolga.
Még megemlítem, hogy szinte minden film visszatérő helyszíne egy kórház. Szőnyi Zsuzsa mesélte annak idején, hogy az olaszok meg se nézik azt a filmet, amelyikben nincs műtét, vagy legalább kórház. Én éppen fordítva viselkedem. Nem nézem meg ezeket a filmeket.   
Nincs az jól, hogy az ember folyton betegségeket nézzen. Emberi szenvedéssel telítődjön naponta.
Elég volt az utóbbi negyed évszázadban az egészségügyi intézményekben való tartózkodásom ahhoz, hogy idegenkedjek tőle.
Lám-lám.
Most érkezett a hír, hogy volt kolleginám egyik kórház kardiológiáján fekszik.
Gyors jobbulást kívánok neki.   
    

Valaki ma a fb-ra felrakta a forradalom után indult moped és robogógyártás hazai képviselőit. Így viszontláttam a Dongót, a Bervát, a Pannit, a Rexet. Leírja, hogy sokkal megbízhatóbbak voltak, mint az őket lesöprő orosz dömping cikkek, a Riga és a Verhovina.
Nincs közvetlen tapasztalatom a benzinkecskékről.
Nekem sose volt.
Nagybátyámnak Babettája volt, a menő pedig a Vespa lett volna, amit a Római vakáció c. film népszerűsített.    
Élményeim csupán csasztuskákra korlátozódnak. Talán azért terjesztették őket, hogy az emberek az orosz termékeket vegyék. Íme:
Isten nem ver bottal, csak Berva motorral.
És még:
Országúton akar hálni, Berva mopedre kell szállni.
Meg aztán:
Dongó motor (Berva moped) drága kincs,
jó ha van, de jobb, ha nincs.
***
A motorkerékpárhoz nem sok közöm volt életemben.
Az ötvenes években a ligetben motorversenyeket rendeztek. Ezek némelyikén jelen voltam. Hajmeresztőnek ítéltem, amikor a versenyzők vagy az oldalkocsiban elhelyezkedők bedőltek a kanyarokban. Csaknem súrolták a flasztert.
Említett nagybátyámnak motorbiciklijei is voltak. Először egy 125-ös Csepel (azzal utazott Bp-re Dombegyházáról. Sose ültem rajta). Később vett egy nagy Simson motort. Azon se lovagoltam.  
P. bátyám védelmébe vette  a motorokat. Azt mondta, hogy az autó szélvédője mögött ülni roppant unalmas. A motort meglovagolva érzi a levegő zúgását, mozgását, sokkal izgalmasabb egy benzinkecskét irányítani.
Hát nem tudom.
Életemben mindössze egy ízben ültem – utasként – egy Jáva motorra. Kollégám tépett át velem Óbudáról Angyalföldre pillanatok alatt. Kapaszkodnom kellett.
Úgy látszik a motor végképp kimaradt az életemből.
Ha rászorulnék, ma is inkább az elektromos kerékpár mellett döntenék.
 

 

Levi tizenkét éves. Épp ma. Szép tőle, hogy van. Isten éltesse sokáig!
Még nem tudjuk, hogy mi lesz felnőttként.
Én mérnöknek tippelem, de lehet trombitás, bűvész, pap, színész, konstruktőr, zeneszerző, pianista, filmkészítő, játéktervező, és még ki tudja, miféle. Lehet valamilyen mix a felsoroltakból, vagy azt kiegészítő nemtudommi.
Egy embernek sokféle tehetsége tud lenni.
Ha nincs így, akkor sincs baj, csak a beszűkült területet kell kamatoztatnia (szakember, szakértő, kutató).  
Akinek sokféle tehetsége van, az válogathat és változtathat is kedvére élete során.
Valamikor azt írtam:
A szakember kevés dologról sok mindent tud.
A menedzser sok mindenféléről valamicskét.
Az abszolút szaktekintély a semmiről mindent tud.
Az abszolút menedzser mindenről semmit se tud.
***
A témában még adódik:
Aki sokat tanul, az sokat tud,
aki sokat tud, az sokat felejt,
aki sokat felejt, az keveset tud.
Aki keveset tud, az keveset felejt.
Akik keveset felejt, az sokat tud…
Minek akkor tanulni?
Erre a kerge okoskodásra hajaz a következő.
Ha sokat iszom, remeg a kezem,
ha remeg a kezem, sokat kilötyögtetek,
ha sokat kilötyögtetek, keveset iszom.
Tehát minél többet iszom, annál kevesebbet iszom.
***
A művelődés nagy téma. Az örök kérdés, hogy lehetőleg minden ismeretet fel kell-e szívni (eminens tanulók) vagy a ki-ki a tehetsége mentén fejlessze magát. Bud Spencer ez utóbbira szavazott, nem is befolyásolta gyerekei érdeklődését semmilyen irányban. Ő maga viszont filmezett, autóversenyt nyert, bokszbajnok lett, úszásban, vízipólóban sikeres, íróként és dalszerzőként, előadóként, gitárosként, filmszínészként, helikoptervezetőként, kereskedelmi vállalkozóként sokféle diploma megszerzőjeként hallatlanul sokoldalúan képezte magát.
Azt hiszem, szeretett élni, és belevetette magát az élet sűrűjébe.   

Illyés egyik novellájában megjegyzi, hogy a 2. vh utáni időkben mekkora becsülete volt az üvegpalacknak. A novellahős ajándékba kapott egy üveg bort, de a palackot visszavárta a gazda, mert azokban az időkben igencsak hiánycikk volt az üvegbutélia, s nagy volt a becsülete.
Ma reggel dobtam a szelektívbe egy szépen formált hosszúnyakú palackot (Aranymetszés fantázianevű bor volt benne, amíg meg nem ittuk).
Bizony sajnáltam a használati értékkel bíró üveg ilyenformán való elenyészését.
Korábban paradicsomlét töltöttek palackokba, hogy legyen otthon ilyen ivólé akkor is, amikor nincs itt a paradicsom szezonja. 
Évekkel ezelőtt megírtam, hogy
- Teréz anya kitalálta, hogy kókuszlábtörlőket gyárthatnak, akiknek nincs munkájuk.
- Francia mérnökök háztartási gépeket újíttatnak fel erre betanított klosárokkal.
- Nekem, meg az jutott eszembe, hogy a vissza nem váltható palackokból poharakat készíthetnének, és árusíthatnának, akik erre vállalkoznak. (Ma újra megosztottam Fb-oldalamon).
***
Január 24-t írunk, óntalan eső szemereg (azért óntalan, mert az ónoshoz két fokkal alacsonyabb hőmérséklet szükségeltetne).
Minden unásig szürke a környezetemben.
Ilyenkor érdemes színes képeket közzétenni, hogy oldja az egyhangúságot.
Ekként fogok cselekedni.
***
A hír-tévé szerint 3,5%-kal növekedett a bérek reálértéke. Az ATV-ben egy megmondóember szerint csökkent a bérek reálértéke.
A PiS idején sérült a jogállamiság az EU szerint.
A Tusk rezsim túlkapásai, jogtalanságai ellenére sem sérült a jogállamiság az EU szerint.
Akinek esze van, értse meg!

Tegnap elkezdtem, elkezdtük számba venni, mikor, hol nyaraltunk a Balaton mellett összcsaládilag.
Különösen a korábbi időszakok merültek homályba. Az biztos, hogy 2005-ben Balatonfenyvessel indult a széria, de az utána kezdődő időszak kissé bizonytalan.  
A legvalószínűbb folytatás: Ordacsehi, tán kétszer;
Gyenesdiás (kétszer, 2008 és 9);
2011 B.-Lábdihegy;
2012 Aszófő;
2013. B.-Lábdihegy;
2014-15 B.-Lábdihegy, ill. Zamárdi; majd
2023-ig évente Zamárdi.
Lehet, hogy 2010 kimaradt a szombathelyi esküvő előkészítése okán.
Hát ennyi dióhéjban.
Az idő, vele az életünk jelentős szakasza is elröppent.
A saját gyerekeinkkel még korábban sokszor kaptunk szakszervezeti beutalót. Két kivétellel ezek is mind a Balaton mellé szóltak (Hajdúnánás, ill Tabarz, Thüringen).
Szép volt, s a folytatás még bizonytalan.
***
Tegnapi hír, 91 éves korában elhunyt Grétsy László nyelvész (R.I.P.). Sokat találkozhattunk vele a médiában. Írt könyvet a nyelvi játékokról. Nem volt szerencsém hozzá, pedig alighanem igen érdekes kötet.
***
De hogyha nyelv, akkor nyelvelek is egyet üzemanyagokról, gyújtógyertyákról.
Prokop Péter még motalkóról írt könyvében. Én keverékkel kezdtem, majd áttértem a 95-ös és 98-as ólmozottra, utóbb a 95-ös ólmozatlanra (nincs is más). Így változik a világ.
Volt két Trabantunk, egy Wartburgunk, két Skodánk, egy Mitsubishink, s most ugye a Chevrolet.
A Trabantok hajlamosak voltak beköpni a gyújtógyertyákat olajjal, ami egy dugattyú kihagyását jelentette a kettőből. Máig emlékezem az Isolator-ra, ezt a gyertyát használtuk.
A Skoda motorházán szétporló víz lemosáskor szintén ellehetetlenítette az indítást.
A Mitsubishi ezzel szemben olyan megbízhatóan működött, hogy esküszöm, azt se tudtam meg a másfél évtizedes használata során, hogy merre vannak benne a gyertyák.    
Változnak az idők, változnak a tárgyak, változunk mi magunk is.

Az úgy kezdődött, hogy T. addig-addig nézegette a lehetőségeket a számítógépen, mígnem ráakadt egy kiadó balatonfenyvesi házra, amely nagyjából a Balaton-parton leledzett. Valami azt sugallta neki, hogy a nagyobb családdal együtt, az immár kirepült és családot alapító gyerekeinkkel közös üdüléssel tegyük emlékezetessé a nyarat.
Mindez 2005-ben történt, hiszen ott és akkor tologattam babakocsiban Estelle unokát, aki jó féléves volt annak idején.
Az évek során körbenyaraltuk a Balatont.
Fonyód, Fenyves, Siófok, B.földvár, Szántód, Máriafürdő, Badacsonyőrs, B.almádi, Ordacsehi, Badacsony-Lábdihegy, Aszófő, Gyenesdiás, Keszthely, Zamárdi, s ki tudja még hol, hol nem.
Együtt a dőlt betűs helyeken nyaraltunk.
Ha jól számolom tizenkilenc alkalommal töltött egy hetet együtt az egyre bővülő család.
Mindig tudtuk, hogy egyszer megszakad a folyamatosság betegség, öregség, érdektelenség, külső elháríthatatlan akadály miatt.
Lehet, hogy idén hiúsul meg a szokott akció?
Könnyen előfordulhat.
A nyári olimpia 2024-ben ugye Párizsban lesz.
Fr. beosztásánál fogva májustól szeptemberig nem vehet ki szabadságot. Márpedig a Jura hegység csücskétől egy hattagú társaság szokott megjelenni a közös nyaraláson.
A többiek velünk egy országban élvén báremikor jöhetnek hozzánk, egymáshoz, és nem is ragaszkodnak a Balatonhoz.
Tegnap esett erről szó.
Telefonbeszélgetésünkön felmerült, hogy ugyan a franciák nem tudnak idejönni az olimpia miatt, de házukban szívesen fogadnak minket, másokat. M.-ék éppen hatan vannak, és éppúgy megtehetik a hosszú utat, mint a kintiek idefelé tartva.
A felvetés érdekes, de hogy megvalósul-e, nem tudom.

Nomen est omen. (Plautus) Nevében a végzete. A név árulkodó – jó vagy rossz irányban.
Azt szeretném igazolni, hogy az azonos keresztnevek viselőiben van valami hasonlóság.
Hiába vélem igaznak ezt az állítást, alighanem nincs szoros összefüggés a nevek viselői között.    
Bár névrokonok, de lehetnek igen eltérőek egymástól. Ráadásul zömmel csecsemőkorban mások nevezik el a gyermekeket – érthető módon megkérdezésük nélkül – valamelyik szentet kínálva példaképül, vagy egyszerűen a kedvező hangzás okán.
Ma már divat a hírességek nevét adni a csecsemőknek, pl. Jennifer stb.
Vannak aztán egészen meglepő dolgok. Igen elcsodálkoztam rajta, hogy tavaly a legkedveltebb leánynév a Zoé volt. Nem kifogásolom, csak furának találom.
Az én gyerekkoromban a Mária lehetett a leggyakoribb, ha minden igaz.
Változnak az idők, változnak a szokások, a divat is változik.
Az előkelőségek olykor egész szent-ármádiával vértezték fel utódaikat. Habsburg Ottó teljes neve pl. ez: Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen. Ha jól számolom tizenöt keresztneve volt.  
A hosszú vezetéknévhez a szülők lehetőleg rövid keresztnevet választanak,
a cifra családnévhez egyszerű keresztnevet,
az egyszerűhöz kacifántos keresztnevet választva, s
ügyelve arra is, hogy a kettő összekapcsolásából ne következzen egy harmadik, idétlen szó, amellyel aztán viselőjét lehet cukkolni, amíg meg nem változtatja eredeti nevét. (pl. Szerafin Gedeon)
Hogy egyáltalán hogy jut eszembe a keresztneveknél elidőzni, egyszerű az oka:
Ágnes-nap van ma, sok Ágnesek neve napja. Isten éltesse őket!
Nevük Hagiosz, hagnosz, (görög) szent, tiszta, szemérmes szűzies értelmű. Csak később gondolták, hogy az Agnus (Bárány)  lapul a szóalakban.
Bárány, vagy szent, sok boldogságot az Ágneseknek!

VD azt írja, hogy a kiskanállal megkocogtatta a teáscsésze oldalát – s mint írja, ezzel – Isten országát építi.
Gondolatát próbáltam befogadni.
Talán tényleg nem kellenek ahhoz világrengető valamik, hogy építsük az Isten országát.
Elég hozzá a csend, a megfontoltság, a derű, az elfogadás.
Elfogadása a szituációknak, a társaknak, az egészségi állapotnak.
Elég hozzá a jóra törekvés, a pozitív gondolkozás és cselekvés, az ártatlanság vélelme mindenki iránt, a gondviselésbe való beleérzés, annak a tudata, hogy szeretett lények vagyunk.
Az aranyszabály szerint szervezett és megélt lét. (Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Mt 7,12)
Ez feltételezi az alapos empátiát, beleérző képességet.
Feltételezi a jelenre való koncentrálást, a jövő láthatárán felbukkanó nehézségek figyelmen kívül hagyását. Legtöbbjüktől indokolatlan a félelem, amelyikkel pedig szembe kell néznünk, abban a tudatban tesszük, hogy nem vagyunk egyedül. Szerető közegben élünk, mozgunk és vagyunk.
Talán ennyi elég is azoknak a gondolatoknak a kifejtésére, amelyeket az idézett mondat indított el bennem.  
***
Reggel szemétlevitel, jégvakarás a szélvédőről, mise, vásárlás. Sört elfelejtettünk venni.
Csak borokkal, pálinkákkal és Unicummal öblíthetjük torkunkat.
Vagy hát Coca-Colával, tejeskávéval, szódavízzel.
Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott.
***
A hétágra világító Nap minden sarkot beragyog.
Ami hátra van. Porszívózás.
Nosza.