Mickey webnaplója

Gyerekkoromban az este tízes hírekben sokszor elhangzott, hogy ԫma sem szabályos, sem különleges világnap nincs.”
Lehet, hogy ma sincs az.
Nincs se ünnepélyes megnyitó, se szülinap, se vendégeskedés, se semmi. Hacsak nem hír értékű, hogy az amerikai rokonok reggel hazarepültek.
Fülem ugyanúgy zúg mint máskor, ha hidegfrontos az idő.
Bele-belelapozok abba a hét könyvbe, amit beszereztünk tegnap a könyvhét nyitónapján.
Nem vettem meg azt a könyvet, amelyen egy hétig dolgoztam, hogy a benne levő káoszt oldjam.
Tegnap nem emlékeztem meg találkozásokról, pedig akadtak bőven.
Sok régi ismerős arccal találkozott tekintetem: híresekkel és hírtelenekkel.
Egyesekkel kerestem, másokkal nem a kapcsolatot.
Egyesek keresték, mások nem velem a kapcsolatot.
Leginkább egészségi állapotom felől érdeklődtek.
Én azért elmondtam egyeseknek azt is, hogy jobbára várakozásokban élünk.
Két rokoni találkozó között várakozunk.
Megjönnek.
Hamar eltelik társaságukban az idő.
Elmennek.
Várakozunk.
...és ez ismétlődik periodikusan.
Bár volt nálam fotózásra alkalmas készülék, alig készítettem képet.
Lanyhul bennem a késztetés. Pedig számos szép, eredeti állapotába visszarángatott épület kellette magát.
Valahogy nem volt hozzájuk érkezésem.
Mivel új kötetek kerületek a birtokunkba, ma az olvasás jegyében fog telni a nap.
Varga László, Balás Béla, Barsi Balázs, Lackfi János, XVI. Benedek egy-egy  könyve, no meg egy szerkesztett kiadvány.
Hátha értelmesebbé teszik hétköznapjaimat.
 

Tegnap Érden tettünk látogatást, ma a Belváros volt soron.
Pontosabban a Nyócker, ahol ünnepélyes keretek között megnyílt a Szent István-könyvhét.
Ha hangosabbra állították volna a mikrofont, tömérdek információval lennék gazdagabb.
Tudom, a hiba az én készülékemben van, de csak holnapután jutok a pótfülemhez. 
A Ferenciek terén már állt a pavilonsor, mire odaértünk.
Meglepően hatalmas választékkal.
Végignézve a sokasodó kiadványok között az jutott eszembe, hogy a kirakott kötetek mindegyikét címemre kellene küldeni, hogy kedvemre válogassak az engem célba vevő irodalmi alkotások között. Ami nem érdekel, azt visszaküldeném, és kész.
Ámde a dolog nem így működik.
Marad a benyomások alapján történő kiválasztás.
Az ismerős vagy éppenséggel rokon írók művei, a címek csábító volta alapján történő kiválasztás, a szép kiállítású művek csábítása, stb.
Akikkel találkoztam, s akikkel nem, mindenkinek azt üzenem, amit egykori főnökömtől hallottam: még élek.
***
„Aki nem akar meghalni Ukrajnáért, az pocsék ember” – idézik GyF-t, akik idézik.
Jelentem: én pocsék ember vagyok, mert ki akarok maradni a proxy háborúból.
Még megjegyzem, hogy ez a háború pocsék: aljas emberiség elleni bűntett.
De hát nincs új a nap alatt.
Írva van:
„Jaj nektek, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.” (Lk 11,46)
Ismét és ismét háborúkat indítanak azok, akik egy ujjukkal se érzik bőrükön a front közelét, de vágóhídra ítélnek vétlen tömegeket, hogy pusztítsák el egymást. 
Igazi rókalelkek.

Pro primo: Fürdés után vagyok, leporolván 50 km-nyi sofőrködés útiporát.
Pro secundo: Hogy, hogy nem, Bach Parasztkantátájának az utolsó kórusa zúg a fülemben.  
„Háát menjüünk vár aa vén duudás, a vén, a vén, a vén, a vén, a vén, a vén dudás, a csaapszéék mélyiben.” (Sic!)
dallama: drm rds ltd’ tls d’ lt sl fs mf rdt,l,s, r mfslr dd …
Pro tertio: ma is dínom-dánom esett. G. 80 éves. Csak a közös fotó alapján tudnám összeszámolni, hogy hányan is gyűltünk össze eme ünnepi megemlékezésen. Hencidától Boncidáig folyt a bor, és én csak néztem (sofőr).
No de a gulyás kitűnő volt, a lecsó úgyszintén.
Na és a torták! Kitűnőek voltak.
No meg a hangulatos környezet!
A halacskák a tavacskában, meg a tavi rózsák!!! A kert virágjai.
Az egybesereglett társaságnak minden oka megvolt arra, hogy jól érezze magát. Mindenki fel volt dobva.
Az idő is hozta a formáját. Hol felhős, hol napos kellemes időt fogtunk ki.  
Weöres Sándor verse (Téma és variációk) adja vissza a mai vendégeskedés hangulatát.
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen
és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
Meglepő ötlet a háziaktól, hogy az ünnepi torta két gyertyáját, 8 és 0, nekem adták: lévén, hogy két év elteltével esedékes lesz az én születésnapomon. Elfogadtam az ajándékot, de a nyolcast elfordítottam: .
Életem elkezdődött, és a végtelenbe tart. Igaz, hogy közben kicsit meghalok, ám ez már másokkal is előfordult.
Ebben maradtunk.
És most pihi.

Információkba fulladó napjainkat néha megtöri egy-egy ünnepnek számító találkozás.
Egy nagyszülőnek, egy nagypapának nagy öröm találkozni szerethető, cseperedő unokáival.
Látni a kipirult arcocskákat,
az érdeklődő emberkéket,
a játékra csábító kicsiket,
a bújócskát kérő apróságokat,
a minden alkalommal elhangzó kérést: meséljél nagypapa.
És hozzák a könyvet és kinyitják és figyelmesen hallgatják a mesét.
Ez történt ma is, egész nap velünk voltak hárman.
Előkerültek a mikulások, a mesekönyvek, a mesefilmek, és vén fejjel gyermek lettem újra.
Van abban valami végtelen bájosság, hogy egy gyerek kezét a szeme elé teszi, és úgy gondolja, hogy láthatatlanná vált.
Az is kedves, hogy hajamat szorgalmasan dolgozva feldíszítette a legkisebb, majd megmutatta a kézi tükörben. De úgy, hogy ő lássa művét. Úgy vélhette, hogy akkor én is látom a saját fejem búbját.
Mindent összevéve jót játszottunk, pedig nem ma van a gyermeknap.
***
Egy hete próbáltam valamiféle szolfézstudást L.-be sulykolni. Ma rákérdeztem, hogy sikerült a szolfézsvizsga. Azt mondta: ötöst kaptam.
Nem az én érdemem.

Van annak vagy tíz éve, mióta hamisnak hallom stúdiófelvételes, kitűnő zenéket. Idővel rájöttem, hogy a zene torz hallása attól van, hogy a hallásom romlott, éspedig úgy, hogy az egyes frekvenciasávokat kevésbé hallom.
Ez okozza, hogy a felhangokban gazdag zenék hallgatásakor az egyes felhangok erősebben szólalnak meg, mint az alaphangok, és ez káoszt teremt. Nagyon kell figyelnem, hogy megtaláljam a helyes zenei skálát, és meg is maradjon figyelésem ebben a rendben az érzékelés torzsága ellenére.
Mostanában több barátom jutott hozzá hallásjavító készülékhez.
Ma mi is elmentünk időpontra hallásvizsgálatra, ahol a vizsgálat után a készülékek sokféleségét mutatták be.
A vizsgálat azt mutatta, hogy közepes halláskárosodásom van, s ezt kell korrigálni.
A számba jöhető készülékek kétfélék. Az egyik fajta alig látszik, parányi elemmel működik, amit cserélgetni kell. S mivel a fülben leledzik, a belső zajokat, fülzúgást is erősíti.      
A másik hagyományosabb fajta, hálózatról tölthető, nem kell elemcsere, nincs belső zajerősítés, de kicsit látszik a fülcimpám mögött.
Mivel nem ma kell döntenem, hanem csak egy újabb alkalommal, még fontolgatom magamban, melyiket válasszam?
Az elemcserés viszonylag rejtett zajosat, vagy a látszó praktikusabb tölthetőst.
Hajlok az utóbbira. Komfortosabb, és én nem látom, hogy mi van a fülem mögött.
Végül is hetvennyolcadik évemben kerül rám a hallókészülék.
Hátha általa a zenéket újra tisztán fogom hallgatni.
Ami pedig a beszédet illeti, újra hallok mindent, jót is és – sajnos – a rosszat is.    
Egy közhellyel ütöm el a dolgot: Ahány ház, annyi baj legyen!
Sajnos egy másik közhely nem illik ide, pedig nagyon szeretem: Te olyan szamár vagy, mint szódás a lovát.
S ha már…: Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.
PS.: ...és kommunikálni lehet majd újra velem anélkül, hogy kiabálni kelljen a hozzám szólónak. Néha azt hittem már, hogy  az illető haragszik rám, és azért kiabál.
Nemcsak nekem, nekik is jobb.

Nem mindenki szeret a szavak, nevek eredete megismerésével bíbelődni. Én szeretek. Néhány éve megrendeltem a Földrajzi Nevek Etimológiai Szótárát, és alkalmanként belemerülök a településnevek etimológiájába. Néhány találatot idehozok, azokat, amelyekre ma rákerestem.
Mosonmagyaróvár. A magyar óvár egyértelmű. A moson szláv szó, mocsári jelentésű.
Kimle: szintén szláv – a kő (kameny) szó lapul meg benne.
Máriakálnok: A kálnok szláv szó, sárrét jelentésű, sáros hely
Jánossomorja: Mosonszentjános a helyi templom titulusa, a somorja pedig     Santa Maria jelentésű szláv szó.    
Besancon: (lat: Vesontio, -ves=hegy értelmű
Ráckeve: Rác (szerb) a keve pedig köve értelmű
Metz: egykori kelta törzs (mediomatricus) nevéből
Delaware: De la Warr fr. főnemes neve (a.m.: harcos)
Hodász: hódvadász
Piliscsaba: A pilis kopasz jelentésű, a csaba török eredetű, ajándék jelentéssel. 
***
Mindenki tudja, hogy a fegyvergyárak csak akkor prosperálnak, de akkor nagyon, ha fogy a fegyver, fogy a lőszer. Ám a fegyverek és lőszerek mióta világ a világ, emberéleteket oltanak ki, mégpedig egyre hatékonyabban.  Ennek a profiton kívül az égvilágon semmi haszna sincs. Minek szüljenek az asszonyok, ha halomra lövik gyermekeiket?
Javaslatom logikus. Lőjék szét a tankokat ezrével, de ne ültessenek bele embereket, mert meghalnak. Lőjék le a repülőgépeket, a drónokat, de minden szárnyas eszköz nélkülözze a pilótákat. Miért kell azoknak is meghalni?
Elég, ha a tankok, repülők, drónok, ágyúk stb. megsemmisülnek. Ugyanannyi profitot lehet kaszálni az újabb eszközök termelésével.
De még jobb, ha lőszerek helyett élelmiszer-alapanyagokat termesztenek, ezek is haszonnal eladhatók és garantáltan elhasználódnak, ezért folyamatos termelésükre van szükség.
Eddig ezt nem tudták?

Falu végén van egy ház*
Falu végén, hej idrom-fidrom gálica szikszom van egy ház.
Abban lakik egy asszony, abban lakik, hej idrom-fidrom gálica szikszom egy asszony.
Van annak egy leánya, van annak egy, hej idrom-fidrom gálica szikszom leánya.
Julcsa annak a neve, Julcsa annak, hej idrom-fidrom gálica szikszom a neve.
Sütött Julcsa pogácsát, sütött Julcsa, hej idrom-fidrom gálica szikszom pogácsát.
A Pestának od’adta, a Pestának, hej idrom-fidrom gálica szikszom od’adta .
A Pesta azt megette, a Pesta azt, hej idrom-fidrom gálica szikszom megette.
A hideg is kilelte, a hideg is, hej idrom-fidrom gálica szikszom kilelte.
Eltemették a Pestát, eltemették, hej idrom-fidrom gálica szikszom a Pestát.
A sírjára ráírták, a sírjára, hej idrom-fidrom gálica szikszom ráírták,
hogy
Falu végén van egy ház…
*A piaristák költöttek hozzá latin nyelvű szöveget, és úgy is énekelték a diákok nagy lelkesedéssel. Pl. Habet unam puellam…
***
Hát ez az.
Amíg fiatal az ember, hamar hosszasan elnyúló társas dalolásba kezd. Én is szerettem a tréfás énekeket. Sokszor rögtönöztünk is újabb versszakokat.
Soroljam?
Gumi arábikum. Hol a kincs, remete?
Minden ember ember, …csak a december nem ember… Minden állat guszta… csak a languszta nem guszta.
Gacsaj Pesta meg Kapuszta Sára...
Mátészalka gyászban van, Gacsaj Pesta halva van…
Által mennék a Tiszán, daruszőrű paripán…
De szeretném látni azt a csizmadiát…
Három kalóz Zárába ment…
Nóbel Alfréd, Nóbel Alfréd, Nóbel Alfréd svéd kémikus
Nád a házunk teteje
Fenn a falon…
Felmászott a nyúl a fára
Baj van a részeg tengerésszel
Stb, stb.

Háromnegyedes dolgozat
A magyar írásbeli egyik feladata Karinthy novellájának, (Az olasz fagylaltárus) elemzése. Hogy milyen az elemzés mai divatja, nem tudom.  De azt igen, hogy Karinthy Tanár úr kérem c. munkájában szereplő Skurek Ferenc VI. B. modorában mit kellene írnom.
Ezt:
„Mily csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel az olasz fejére lő a magyarnak lelkesedésében!!... Már ezen is láthatjuk az ellentétet.
Ez Karinthy epikus munkája, mely az egész világ írói között nagy szerepet játszik ennek a gyönyörű aranykalászos nemzetnek dicsőségére!!...
                                                                                   Skurek Ferenc VI. B. oszt. tan.
Ugye nem is olyan nehéz az érettségi.
***
Kedd. Matematika. Megint csak Karinthyt idézem:
„Ápluszbészerámínuszbéegyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet.” Ezt fogják kérdezni. Biztosan ezt fogják kérdezni. „Ha nem ezt kérdezik...”
A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogatja magában: „ápluszbészer…” veszi a tollat. A tanár ránéz.Készült? – mondja a matektanár.
–Készültem.
Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is készül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.
–Hát akkor írja.
A rossz tanuló koncentrál..
–Bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá…
 látja a tételt „éppen úgy, mint akkor éjjel” mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet – de hogy mi lesz ebből?”
Hát mi lenne, átcsúszik kettessel.

A FB régóta elvezet a tíz-tizenegy éves múltig, megmutatva évenként az akkor készült fényképeket.
Kölcsey azt írja: „Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?”
Hát nem tudom.
Ha szép képeket látok viszont, örülök, ha pozitív kritikát olvasok, örülök.
De ha a kórházakban készült fotókat nézem, negatív emlékek tolulnak fel bennem.
Nem vonzanak, bár tudomásul veszem, hogy azok az események is életem részei voltak.
Legszívesebben unokáim fotóit szeretem nézegetni. Ám azokat nem böfögi fel a FB, mert személyiségi jogaikat tiszteletben tartva fel se teszem őket közszemlére.
Hogy mit ér mindez?
Nem tudom.
Mindenesetre segítenek élni a képek, mert életünk bizonyos megközelítésben találkozástól találkozásig tart. A találkozások közötti intervallum a várakozás ideje.
Ez utóbbi időszakasz általában a hosszabb.
(A népes család ajándéka, hogy a találkozási alkalmak viszonylag sűrűn követik egymást.)
Tegnap jókedvű anyák napja esett közös ebéddel, fagyizással, sok-sok beszélgetéssel, játékkal.
Ma várakozunk.
Holnap ebédvendégeink érkeznek. Előre láthatólag leszünk kilencen. Újabb alkalom a találkozásra.
Aztán szünet: várakozás.
Vasárnap jubileumi születésnapot ünneplünk.
Utána – mondanom se kell – újabb várakozási időszak következik.
 Nos, hát a várakozások idején jön kapóra a korábbi időkre történő visszaemlékezés, a régi fotók-videók megtekintése.
***
Ma van az irodalom írásbeli. Kíváncsi vagyok, milyen témákat dobtak fel kidolgozásra.

Unokám idegenkedik a szolfézstól. Nincs egyedül. Egyik nagybátyám azzal intézte el a zeneelméletet, hogy „mit nekem itt a szolemifászolátidó”. Nem volt igaza. A zenetudomány és a hangtan rokonok. Ugyanolyan velejárója az emberi természetnek a zene, mint a tánc. Ugyanolyan emberi, mint a képzőművészetek.
Persze tele buktatókkal, megtanulandó szakkifejezésekkel, hangtávolságok felismerésével, néven nevezésével (tiszta kvint, bővített kvart, hangsorok, keresztek és bék), dallamok hallás alapján való leírásával. Szekvenciák, moduláció, ostinato, hangsortípusok, tonika, szubdomináns, domináns. Kézjelekről való olvasás, kottaismeret, eligazodás a ritmusokban, a zenei műformákban, a periódusok felismerése, a kvintkör stb*. Nem is sorolom. Mindez fontos ahhoz, hogy a tanuló eligazodjék a zene birodalmában.
Azt hiszem, hogy izgalmassá lehet úgy is tenni, hogy saját elképzelés alapján kutatásokba kezd a tanítvány.   
Egyszer egy Schriftsellerben megpróbáltam valamit dióhéjban elmondani a zenéről. Egyáltalán a hangról, a longitudinális hullámokról, a hangerőről, a frekvenciákról, az egy- és többszólamúságról.
Aki a kötetet (Idő a művészetben) kapta, elcsodálkozott azon, hogy mennyi mondandót rejt a téma. Pedig csak morzsákat kapott a hangok, hangzások világából.         
Azt hiszem, hogy abban egyet érthetünk, hogy a zene olyan elágazó valami, mint egy fa koronája.  
Nincs eleje, nincs vége, csak áramlás, áradás, mélység és magasság, megfoghatatlan valóság.
Több, mint a hanghullámok rendje.
Könnyű és komoly, ritmusos és dallamos, lassú és gyors, elszomorító és életvidám.
Akinek füle van hozzá, annak megunhatatlan.
Kedves ismerőseim, akik rendszeres zeneelméletet sose tanultak, meglepődtek, hogy lapról olvasom a dalt. Kottát nem ismervén nekik folyamatosan kísérletezniük kellett, hogy rátaláljanak a megfelelő hangokra, ha egy dallamot le akartak játszani zongorán. Na erre kell a dóremifászólátidó.    
***
* A szolfézstanulók a bés előjegyzésű hangsorok sorrendjét egy mondóka megtanulásával megkönnyíthetik maguknak. Figyeljük a szavak elejét.  Mutatják az előjegyzések számát.
1 bé F-eri
2 bé B-őven
3 bé Esz-ik 
4 bé Asz-tal
5 bé Desz-kán,
6 bé Gesz-tenyét.  
Sajnos a keresztes előjegyzéseket illetően nem ismerek mondókát.
Találjátok ki ti.  
G-D-A-E-H-Fisz-Cisz