Mickey webnaplója

A valóság ma fordított: az infláció miatt inkább kettőt fizet és egyet kap. A könyvmegállóban rapszodikus a helyzet: Valamennyit viszel és valamennyit elveszel.
Tegnap egyet vittem, kettőt hoztam.
Az egyik Mark Twain kötete (Koldus és királyfi). Jó könyv, választékos fordításban (Jékely Z.).
Mark Twainnek  már a művészneve is furfangos. Ő fiatalom a Mississippin hajózott matrózként. A helyenként sekély folyómedret folyamatosan figyelni kellett, s jelezni, így pl. „mark twain”, azaz második vonal. Innen a neve.
A kötetbe belelapozva alig tudtam letenni. Régi olvasási emlékek tolultak fel bennem. Elcsodálkoztam rajta, hogy Würtz Ádám hogyan képes kifejezetten szép arcot rajzolni egy vonallal.
A másik kötetet Dékány András írta, szokása szerint hajós témáról (Mexikói legények). Nem olvastam bele a könyvbe. Csak arra lettem figyelmes, hogy az illusztrációk egyike se mutat nőket. Csupáncsak férfi hősöket. Nem emlékszem arra, hogy fiatalon olvasott regényeiben nők szerepeltek volna. Vagy igen? – talán epizód szerepben.  Ebben a kötetben Kondor Lajos grafikái szerepelnek. Konecsni Gy. tanítványa volt. Kondorról tudni lehet, hogy grafikái sikeressé tettek könyveket, amelyek elnyerték az év legszebb könyve-díjat.       

***
Két napja a játszótérre vittem Ritácskát. Sok szép fiatalasszony beszélgetett ott. Ma a Csillagvárba menetünk pénzünket befektetni. Itt is csaknem kizárólag fiatalasszonyokat láttunk, láttam. Megszemléltem formás alakjukat, kb. úgy, mint a repülő galambokét és kész. Elmeséltem ezeket a felségemnek, és egy viccet, amit Józsa Csaba Sz. F.-nek mesélt egykoron. Kb. így szólt:
Tanítónő: - Gyerekek, milyen madarakat ismertek?
Anna: - sirály. - Nagyszerű.
Zoli: -  veréb. - Nagyszerű.
Pistike: - kerekes bagoly. - Pistike! Ilyen madár nincs! - így a fiatal tanítónő. - De igenis van, tessék csak eljönni hozzánk, mutatok egyet.
A tanító néni kíváncsi lesz, elmegy Pistikéhez. Pistike bekiabál a szobába:
- Nagypapa, nagypapa, gyere ki, mondd el, milyen volt fiatal korodban a nőkkel megismerkedni?
A nagypapa kiront a tolókocsival, s elkiáltja megát: - Huhúúúú!

Van a Bibliában egy olyan példabeszéd, amely ugyan más jelképrendszerrel dolgozik, sokkal nemesebbel, mint Manfred Weber gázelosztós javaslata, a CSU-tag (aki a Néppárt vezetője is) figyelmét mégis felhívnám erre a jézusi parabolára, mert jól leírja az egyenlősdi képtelenségét és kudarcos mivoltát.
Aki nem lép időben, az esetleg behozhatatlan lépéshátrányt szenved.
Íme a parabola:
 „A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult.” (Máté ev. 25,1-10) 
Amit üzenhetek MW.-nek: Ha adunk, akkor egyikünknek se lesz elég. Menjetek a kereskedőkhöz és vegyetek tőlük.
***
Az ember válasza az inflációra: Megpróbál mégis olcsón vásárolni. Az árak folyamatosan nőnek, és az ember (a vásárló) rájön, hogy erőlködése hiábavaló. Azért nem hagy fel fele.
***
A legidősebb sógor gyereke a legfiatalabb sógor gyereke egyaránt felnőtt. Amikor a nagycsaláddal találkozunk, ember legyen a talpán, aki automatikusan követni tudja, ki kivel milyen viszonyban áll.

Előkerültek gyerekrajzok – gyermekeink óvodáskori rajzai.
Velük együtt előkerült néhány korabeli stencillap is, amelynek hátuljára rajzoltak a gyerekek. De nekem az előlapja is érdekes.
Az egyik azt tanúsítja, hogy a vállalati ármegállapítás a lehető legbürokratikusabb volt. Külön ár-osztály dolgozott minden cikkelem árának meghatározásán. Minden bolt kötelezve volt cikkelemes árjegyzék vezetésére. Nagyon utálták. Ami ma furcsa, hogy nem a simlis amerikai (?) árhumbugot alkalmazták: minden termék 9999.
Talán még érdekesebb az igazgató aláírásával készült űrlap egyes emberek bérjavításáról.
A megszólítás Kartárs/nő, a lap végén elvtársi üdvözlet szerepel. Az értesítés arról szól, hogy a mindenható pártvezetőség és a Szakszervezeti Bizottság a munkahelyi vezető felterjesztésére alapbéremelést állapít meg az illetőnek.
Ilyen világot éltünk 1979-ben.
Egyet lapozunk.
Találtam egy óvónő (Anna néni) által készített lejegyzést, amely egy-egy gyerek érdekes megnyilvánulását hozza. Kettőt kiemelek közülük:
„Lassan telik az a pár nap, amelyet „nyári vendégségben” [óvoda részleges tatarozása] töltünk. A gyerekek ujjukon számolgatják a napokat: hány van még hétfőig. Miklóska nem sokat vacakol, kivágja a fő-fő érvet (szerda volt) – De… de… az anyukám azt mondta, hogy ma már hétfő van!!!”  
***
Ez is aranyos.
„Még nincsenek foglalkozások, ezért csak játékos mozgáselemeket iktatok be a napirendbe. Szabina már nagyon szeretné felvenni csodaszép tornadresszét. Csípőre tett kézzel pattan elém:
- Hát a tojna hoj majad, hmm???

Egyet a falra! – szól a presszóban a vendég. Ami annyit tesz, hogy egy ismeretlen betérő nincstelen részére előre kifizet egy kávét. Ha a szegény meglátja a falon a jelzést, bérmentve lekérheti a kávét.    
Nekem tetsző gyakorlat ez, akárhol csinálják.
Nemde ugyanígy kellene tenni a megírandó témákkal is. Ha sok ötletem van, s csak egyet bontok ki poszttá, a többit címszavakban fel kell(ene) jegyezni egy külön fájlban, s kedvem szerint levenni a „falról” olyankor, amikor nincs új megírandó témám.
***
Ujjgyakorlat A vén cigány nótájára.

Játssz, ki tudja meddig játszhatol,
Mikor lesz a nyűtt testedbül holt,
Szíved, tüdőd élemedett korban…
Játsszál tovább, bármit hoz a holnap.
Játssz!... de mégse. Fontosabb dolgod lehet!
De mi az?
Azt nem tudom.
Csak azt, hogy a tintatartó kalamáris,
Ez itt meg egy parafrázis.
***
Egy régi „csali”-mesém.
- SOS! - kiáltja kétségbeesetten Tom macska mobillal a kezében.
- Ess, ó, ess! - húzza feszesebbre a keresztben kihúzott kötelet Jerry.
- Jaj, énnekem! Oda lett egy énekem!
Csak esem, esem - zúgja Tom. – Abbamaradt az SMS-em.

Mit tesz egy öreg nyugdíjas?
Ismerkedhet önmagával: Ki volt egykor, mit írt egykor?
Mivel 2006 óta írom blogom posztjait, bő lehetőségem adódik ismerkedni azzal, aki 16 éve voltam.
Mindjárt az első posztok egyikében arról emlékezem meg, hogy Miklós fiam volánhoz ült, és megtette első autós útját barátjához egymaga. Jogsija tehát 16 éves. Tegnap saját kocsiját vezette hatodmagával rokonlátogatásra (apja, anyja három gyereke, unokaöccse).
Aztán ráakadtam egy korabeli csasztuskámra is. Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de az enyém.
Torokgyulladásra legjobb a Phlogosol.
Ha írni akarsz, legjobb, ha blogozol.
Szavakat egymáshoz pofozol,
mondatot mondathoz foltozol,
számítógépeden lezseren dolgozol,
jobb sorsod annál, mint aki dobozol.
***
Erről eszembe jutott egy másik bökversem, amelyet értelmeznem kell, mint Molnár Ferencnek, hogy milyen szavakat rejtett el Konrad von Hötzendorf névintarziájában. A bökvers pedig:
Autójának az ajtaját András Imre bécsuki
Útnak ered, úticélja egyenesen Bécs UKI.
András Imre ugye jezsuita szociológus volt, aki Buda és Bécs között ingázott piros színű Fordjával. Munkahelye, melyet ő igazgatott, Ungarisches Kirchensoziologisches Institut: azaz UKI.
Ebben a kellemes dögmelegben legyen is elég mára ez a rövid visszatekintés.  

Az uborkaszezon hírtémái
Nem érdemes naponta végighallgatni a híreket.
Elég címszavakban utalni rájuk.
Sokkal kevesebb idő alatt végezhetünk velük.
Úgyis unalomig ismétlődnek.
A témákról szóló töltelékmondatokat magunk is öszeállíthatjuk, ha nagyon akarjuk.
üstökös – vízimadarak etetése – Mars – Balaton – ókori temető – ivóvíz – templom – földrengés – migráns – kánikula – ukrán válság – baloldal – EU – kiállítás – ősember – árverés – állatok kilövése – filmfesztivál – Magyarország – razzia – választás – támadás – embargó – sport – Jobbik – erdőtűz – bombázás – tűzgyújtási tilalom – szívelégtelenség – karakoke – aréna – műtét – aszteroida – hidegfront – világbajnok – Soros – vízilabda – határsértő – oroszok – cápa – Biden – demencia - szakértő – baleset – halottak …
Kimaradt valami?
***
Egy email-vicc:
A feleség meg akarja tudni, hogy hűséges-e hozzá a férje, ezért ír neki egy levelet, hogy elhagyja, mert már nem szereti. A levelet az éjjeliszekrényre teszi, és bemászik az ágy alá, hogy megtudja, hogyan reagál rá a férje.
A férj hazajön, elolvassa a levelet, ír hozzá egy sort, aztán elkezd vidáman fütyörészni, és telefonál valakinek.
- Szia, drágám, ez a szerencsétlen végre rájött, hogy nincs közös jövőnk, és végre eltűnik az életemből. Máris indulok hozzád.
Azzal a férj elmegy.
A feleség zokogva kimászik az ágy alól, és elolvassa, mit írt a férje a levélhez.
- Szeretlek, Te hülye, kilátszott a lábad az ágy alól, elmentem kenyérért!

Olvasnivaló után néztem a polcokon.
Kezembe akadt  Kodály–Bartók Népdalok c. reprint kötete. Az 1921-es kiadást 1987-ben ismételték meg, igényes formában. Vastag fűzfői vízjeles papírra készült a változatlan utánnyomás. A kötetben 150 régi típusú népdal kottája és szövege szerepel. (Ereszkedő dallamok, kvintváltás, pentaton jelleg.)
Ha már kézbe vettem, végigolvastam a kottákat és a szövegeket is.
A kötet dallamait úgy vetették papírra, hogy minden nóta utolsó hangja a violinkulcs G-hangjára essen. Ez a tudományos feldolgozás egyik általuk kidolgozott elve. Mert g-re végződik minden dallam, ebből következik, hogy különféle hangnemek tartoznak hozzájuk.
Hogy gyorsabban haladjak, a cifrákat, előkéket nem olvastam el. Így is elég sokáig tartott végig dúdolni fejben a kötet nótáit.
Kodályék még jelölik a négyféle e-hangot. Ma alig képzelhető, hogy annak idején mi volt a különbség köztük kiejtésben. Mindenesetre létezett, hiszen lejegyezték.
A dallamok hasonlítanak egymáshoz. Hogyne, hiszen a gyűjtések helye Erdély, s nemegyszer a különféle balladák, énekek egymás változatai.
Örömmel fedeztem fel néhány ismerős népdalt, mert annak idején énekeltük az iskolában, vagy Bartók feldolgozta gyermekeknek szóló zongorakottájában.
Érdekes volt szembesülni olyan szavakkal, amelyeket a mai magyar egyáltalán nem használ, vagy más értelemben használ. Még értjük, de másképpen mondjuk.
Ami meglep, csak kevés ma idegennek tűnő szót magyaráznak lábjegyzetben.
Ez azt jelenti, hogy 1921-ben még lehetett pontosan tudni az illető szavak jelentését?
Talán.
Közülük néhányat ideírtam.          
Értjük, de nem úgy használjuk:
laskanyújtó – sodrófa
burkozó – pólya
malota – moslék (ezt nem is értjük).

A filmre fotózás korában a fényérzékenységnek meghatározó szerepe volt. Fénymérő + megfelelő DIN-számú filmtekercs szükségeltetett a jó fotó készítéséhez. Ha nem figyelt a fotós az erős napsütésben könnyen elégette a filmet, vagyis a napsugárzás kifehérítette az elkészült papírfotót.
Ma ez kicsit másképpen van.
A számítógépen sokféle korrekciós lehetőség van. Pl. az expozíciót, a képélességet és még számos más összetevőt egy határon belül befolyásolni lehet. Többféle törekvése lehet a fotósnak korrekcióval. Az egyik, hogy azt a látványt alakítsa ki, amelyet látott. Sokszor a színek élénkítésével plakáthatásra törekszik. Azután elviheti a „nyersanyagot” kedve szerint olyan effektusok irányába, hogy az eredeti képre alig lehet ráismerni. Az erős túlzások mindenképpen hatásvadászok az én felfogásomban. Próbálok neki ellenállni, mert a valóság megmutatása a célom.
Amikor elindult a digitális fotózás, egy szakkönyvben olvastam, hogy a lencséktől csaknem teljesen függetlenül a kamera programja normális kép létrehozására lesz képes. Mi tagadás, elég nagyokat lépett a technika ebbe az irányba.
***
Ma kánikula van.
Ahogyan lehetett rá számítani, a máig tartó riasztást négy nappal meghosszabbították.
Már csak az hiányzik, hogy a tűrőképességüket is sikeresen továbbfejlesszék.
Volt olyan év, ahol rövidebb-hosszabb megszakításokkal október végéig kitartott a forróság.
„Szeretem”, amikor a meteorológusok kijelentik, hogy most van a nyár legforróbb napja. Miből gondolják, hogy a legmelegebb napot a későbbiekben nem überelheti egy még forróbb.
A hőmérsékleti csúcsok egyelőre úgy viselkednek, hogy a szokott kánikula mértékét egy-két fokkal meghaladják. Így azt lehet mondani: Az indiaiaknak a szokott 45 helyett 50 fokot, az európaiaknak a szokott 35 helyett 42 fokot kell megszokniuk. Mi van akkor, ha a Nap gondol egyet, és elviselhetetlen pörkölésben részesíti a felkészületlen népségeket? 
Ne adja Isten! Még rágondolni is rossz.

Petőfi Sándor: János vitéz
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
                                           (1844. nov.)

Arany János: Toldi
1.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
   Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

2

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.
   Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:
De felült Lackó a béresek nyakára,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.
                                              (1846)

Hétfő reggel nyolc órától csütörtök este 8 óráig a tiszti főorvos elrendelte a hőségriadó vörös fokozatát.
                                              (2022)  
Ószövetség, Izajás:
A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki.
                                                               (Iz 30,26)
***
Játszom:

Kolostorok
     ostorok
         torok
              ok

Ferenc pápa szorgalmazza, hogy az egyház lépjen ki elefántcsonttornyából. Menjen közel az emberekhez.
Gorove Laci diakónus meg is mondja, hogy hogyan tegye ezt. Szólítsa meg a ma emberét. Azon a nyelven beszéljen, amit kortársaink megértenek. Ő említ is erre példát, nem ismétlem meg, régies nyelvezetű énekszövegről van szó.
Böjte Csaba ferences szerzetes igen sok gyereken, fiatalon, szegényen segített, és teszi mindmáig. Itt mégse ezt szeretném kiemelni munkásságából, hanem azt a nyelvezetet, azt a szókincset, amelyet használ beszédeiben. Mivel ezek bőven előfordulnak Füveskönyvében, néhányat idehozok közülük, hogy érthető legyen, mit akarok elmondani.
- A koronavírussal kapcsolatban beoltattam magam. Erre sokan nekem estek, hogy igazában nem hiszek Istenben, aki gyógyít és véd bennünket. Tudom, hogy megbízhatunk a Mennyei Atyában, de nem rakom félre a józan paraszti észt, mert az is Isten ajándéka.
Ha autóm kereke kidurran, akkor nem térdelek le imádkozni, hogy a Szentlélek Isten fújja föl a kereket, hanem elmegyek egy szervizbe, és megkérem a szakembert, hogy javítsa meg. (NB.: Ami a mondandóját illeti, úgy tudjuk, hogy az Isten háromféle módon szünteti meg a betegséget: Imára, szakemberek által és halállal.)
 - Az irgalmasság erényét jó begyakorolni, ugyanúgy, mint egy fiatal, ha úgy érzi, hogy a hasizma petyhüdt, és szeretné kicsit kockásítani, megnézi, milyen gyakorlatokat kell elvégezzen ahhoz, hogy a nyári szezonra piacképes legyen.
Frappáns.
BCS erdélyi nyelvet használ. Ott gyakori a kell elvégezzen szókapcsolat. Nálunk inkább kell elvégeznie, vagy kell, hogy elvégezzen szófordulat használatos.
- A szentté avatás első lépése az, hogy valakit boldoggá avatnak. Az egyház megállapítja, hogy ez az ember boldog. Kimondják, hogy az az ember, még akkor is, ha üstben megfőzték, bármi történt vele, biztos, hogy boldog. Az üstben való megfőzés meglehetősen erős, naturalista kifejezés, de éppen szokatlanságával tartja ébren az olvasó (hallgató) figyelmét.
Így valahogyan kellene adagolnunk a jézusi tanítást, hogy megszólítsa a ma emberét.