Mickey webnaplója

Mottó:
Minek posztolok,
amikor mások
sokkal értékesebb gondolatokkal
szórnak meg minket,
pl. az alábbiakban rögzítettek:

Ferenc pápa beszéde a boldogságról
Lehetnek hibáid, szoronghatsz, sőt dühös is lehetsz, de ne felejtsd el, hogy az életed a világ legnagyobb vállalkozása. Csak te állíthatod meg a kudarcot!
Olyan sokan értékelnek, csodálnak és szeretnek téged...
Boldognak lenni nem arról szól, hogy viharmentes az ég, balesetmentes út, erőfeszítés nélküli a munka, csalódások nélküli a kapcsolat.
Boldognak lenni azt jelenti, hogy erőt találsz a megbocsátásban, reményt a csatákban, biztonságot a félelemben, szeretetet a viszályban.
Nemcsak a mosolyt kell élvezni, hanem a szomorúságot is. Ez nemcsak a siker ünnepléséről szól, hanem a kudarcokból való tanulásról is.
Nemcsak arról van szó, hogy boldognak érezd magad a tapstól, hanem arról is, hogy boldog légy névtelenül is.
Boldognak lenni nem a sors végzete, hanem teljesítmény azoknak, akik tudnak önmagukban utazni.
Boldognak lenni annyi, hogy abbahagyod, hogy áldozatnak érezd magad, és a saját sorsod szerzőjévé válsz, aki sivatagokban sétálva képes megtalálni az oázist a lélek mélyén.
Minden reggel hálát adok Istennek az élet csodájáért.
Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy félsz az érzéseidtől. Tudsz magadról beszélni. Legyen bátorságod meghallani a „nem”-et, és bízz a kritikában, még akkor is, ha az indokolatlan … még akkor is, ha bánt minket gyerekeink csókolódzása, a szüleink ölelése, a barátainkkal költői pillanatok…
Boldognak lenni annyi, mint hagyni, hogy a mindannyiunkban élő lény szabadon, örömmel telve és egyszerűen éljen.
Megvan benned az érettség, hogy tudd mondani: „Hibáztam”.
Van bátorságod bocsánatot kérni.
Van értelme azt mondani, hogy „szükségem van rád”… Az a képesség, hogy kimondd: „szeretlek”.
Váljon az életed a boldogság lehetőségeinek kertjévé... hogy tavasszal az öröm szerelmese, télen pedig a bölcsesség szerelmese legyen.
És amikor hibázol, kezdd elölről. Mert csak akkor leszel szerelmes az életbe.
Rá fogsz jönni, hogy a boldogság nem életed tökéletessége.
Használj könnyeket a tolerancia öntözésére!
Használd a vereségeidet a türelmed edzésére!
Használd a hibáidat a szobrász derűjével!
Használd a fájdalmat, hogy ráhangolódj az örömre!
Használd az akadályokat, hogy kinyisd az intelligencia ablakait!
Soha ne add fel ... Soha ne hagyd el azokat, akik szeretnek téged!
Soha ne add fel a boldogságot, mert az élet hihetetlen látványosság!

A nap krónikájához tartozik, hogy Letkésen eltemették 16. gimnazista osztálytársamat. A temetésen hét társunk vett részt. Az ott készült videót hallgatom. Taizéi ének szól: „Jézus, majd gondolj rám, ha a Te országod eljön!” Neki sokadmagával már eljött, nekünk még eljövendő.
Ami a mai napot illeti még, lányom és két unokánk hazaindultak a nagy forróságban. Reggel még az üzletközpontban bóklásztunk. Elkezdtem ott izzadni, noha légkondicionált a légtér. Ez a folyamat itthon is folytatódott. Az a baj ilyenkor, hogy az ember nem tudja az okát, csak tűri a gondot. Mivel napok óta naponta szedem a vízhajtót, lassacskán felrémlett bennem, hogy túl sok vizet lecsapolhatott rólam. S az izzadás éppen nem a sok folyadék következménye, hanem ellenkezőleg.
Ittam tehát, s jól tettem. Aztán még többet is ittam, hogy helyreálljon a kívánt egyensúlyi állapot a vízháztartásomban. Ez hasznos felismerésnek bizonyult. Örülök, hogy M. elvállalta a gyerekek kiszállítását a pu.-ra. Karigeri rosszvoltából egy óra az út oda, s visszafelé ugyanennyi, olvadó flaszteren, légkondi nélkül araszolva. A délelőtti történések után pedig különösképpen is örültem annak, hogy itthon maradhatok.  
***
A nyár egyebekben későn indult s kevés eső esett idén.
Ennyit az időjárásról.
Ha a hőmérséklet elviselhető, sokszor kiülök az erkélyre, s gyönyörködöm, amiben lehet. A gázgyár igényes formatervezésében, a felhők soha meg nem ismétlődő formavilágában, a mesterséges és bio szárnyasokban, legyenek légyen aprócskák, vagy madárméretűek.
Apropó madarak.
Szeretem nézni repülési stílusukat. Másképpen repül a veréb, a galamb, a rigó, megint másképpen a varjú, a szarka és a tőkésréce.
Azon gondolkoztam a minap, hogy mennyire nehéz egy repülő galamb vagy más madár megrajzolása. Ugyanis csak a tökéletes ívelésű madár képes repülni. Ha a grafikus vagy festő nem találja meg a helyes görbét, „madara menthetetlenül lehull”. Azaz ábrázolása hamis.
Annál is nehezebb a kérdés feloldása, mivel állóképben kell megjeleníteni az állat mozgását.               

Kuncz Aladár írja Fekete kolostor c. regényében (az I. vh-ról):
„Az én szememben borzalmas fergetegek útját írja le, amelyen a pusztulás megbomlott démona száguld végig, felhasítja az eget, föltúrja a földet, megöl maga körül minden életet, és pokoli bömböléssel elsüketíti a világot.”
Aztán volt egy II. vh, amire még inkább álltak e sorok,
aztán jelen van az ukrán-orosz téboly, amelynek tán nem is ők a főszereplői…
Foch tábornok szájába pedig e mondatot adja: „A vezér kezében a hadsereg az, ami a katona kezében a kard!” Ez ma is ilyen szörnyű, amikor az emberi személyeket tömegesen eszközzé aljasítják.
Nehéz a Fény felé fordulva élni, élvezni Teremtő jóságából megalkotott szép világot, amikor a média csaknem kizárólag negatív témákkal ostromol. Mintegy fő feladatának tekinti az ijesztgetést, a tömegek szorongásának fenntartását célul tűzve.
De úgy kell nekünk!
Minek nézünk tévét, minek böngésszük a háborús híreket, minek foglalkozunk a napi katasztrófákkal, balesetek sérültjeivel, halottjaival?
Minek látogatjuk azokat a csatornákat, amelyekben a szereplők pisztollyal a kezükben közlekednek, és tárgyalnak és magyaráznak ?      
Inkább derűre váltom a borút.
Két poént olvastam ma. Megosztom veletek.
1. Soha többet nem megyek a temetőbe autóval. Frusztrált, amikor a GPS azt mondta: „Megérkezett a célállomásra.”
2. Tegnap beültem a barátnőmmel a kávézóba. Szemben velünk ült két idős nő.
Néztem őket, és egy idő után azt mondtam a barátnőmnek: 
- Látod azt a két nénit? 20 év múlva mi is így fogunk kinézni.
Mire ő:
- Te hülye vagy? Az egy tükör!!!  

Einstein zseniális gondolataiból merítek egy vendégségben töltött nap után. Miért kellene minden posztot nekem kitalálni, amikor nálam okosabbak megnyilatkoznak.
 Arról kevesen tudnak, hogy a fizikus bölcsessége a fizika határain túlra is kiterjedt. Az alábbiakban megosztom 25 gondolatát, amelyek arról tanúskodnak, mennyire jól ismerte Einstein az emberi természetet.
1. Mindenki egy zseni.
De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, akkor az egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát.
2. Ha az emberek csak azért jók, mert félnek a büntetéstől és várják a jutalmat, akkor tényleg sajnálatra méltóak vagyunk.
3. Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
4. Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.
5. Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád.
6. A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
7. Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.
8. A tudás egyetlen forrása a tapasztalat.
9. Az igazi oktatás az, ami megmarad, miután elfelejtetted mindazt, amit az iskolában tanítottak.
10. A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos !
11. Amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen.
12. Beszélgetsz egy csinos nővel egy órát. Mintha csak egy perc lenne. Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Ez a relativitás.
13. Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.
14. Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.
15. A boldog ember túlságosan elégedett a jelennel ahhoz, hogy küzdjön a múlttal.
16. A hatalom mindig vonzza azokat az embereket, akikben kevés a moralitás.
17. Soha ne tégy semmit a lelkiismereted ellenére, még akkor sem, ha a helyzet megköveteli.
18. Minden vallás ugyanannak a fának egy-egy ága.
19. Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem csoda. Vagy pedig abban, hogy a világon minden csoda.
20. Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket.
21. Az ember értékét az kéne, hogy meghatározza, amit nyújtani tud, nem az, amit el tud érni. Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes!
22. Félek attól a naptól, amikor a technológia fontosabb lesz, mint az emberi kapcsolatok. A világon lesz egy generációnyi idióta.
23. Amit magadért teszel, veled együtt eltűnik, amit másokért teszel, örökké megmarad.
24. A szerelem jobb tanár, mint a kötelesség.
25. A véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon. Ne feledd: semmi sem történik véletlenül.

Az internáltak eljutnak a noirmoutier-i templomba. Ez megihleti a szerzőt:
„Ragaszkodtam a kis noirmoutier-i Mária-szoborhoz. Nagyon szerettem őt, mindig rá gondoltam, elképzeltem élőnek, láttam járni, hallottam suttogva szólni.
Egyszer éjszaka, amikor álmatlanul vergődtem fekvőhelyemen, a legnagyobb csodálkozásomra, kényeztető gyermeknevemen szólított, ahogyan anyám szokott hívni. Olyan volt ez, mint anyai kéz simogatása homlokomon; rögtön elaludtam tőle.
Álmomban azután megjelent a kis Mária, kopott, elárvult, szerénységéből fényesen kibontakozott. Addig-addig nőtt, amíg köntöséből az ég azúrja lett, fehér gyolcsingéből liliommező, tekintetéből pedig csodálatos, bársonyos tollú madársereg kelt ki, amely úgy úszott, ringott, hol egészen közel, hol messzi szállt, mint valami majd erősödő, majd halkuló melódia.”
A mai olvasó meglehet, hogy „nyálas”-nak ítéli ezt a képsort. Nekem tetszik. Idilli.
***
A kis Neufeldet niemandnak tekintették, mert „se kártyázni, sem inni nem tudott.
Nem is tegezte le őt senki.
Egyszer aztán egy vacsorán az éhomra ivott sörtől becsípett, s erre óriási cigánypecsenyét rendelt, s üveg bort állíttatott maga elé.
Lett erre nagy öröm.
Mindjárt pertut ittak vele, s később is ennek köszönhette…, hogy véglegesítsék…” 
Ehhez az epizódhoz hasonló velem is megtörtént.
Életemben háromszor rúgtam be.
Először katonakoromban Pápán, egy kimenő alkalmával.
Én is éhomra húztam le az este folyamán közel másfél liter bikavért. Rosszul is lettem a mennyiségtől. Ennek híre ment. Amikor legközelebb bejött a parancsnokunk, imigyen gratulált: „Professzor, lám, mégis ember vagy!” Megjegyzem, hogy a kártyázásban továbbra sem vettem részt.  

Az idegenből induló megszorítások folytatódnak. Ma érezhetően gyengébb volt a Sparban a klímaberendezés teljesítménye. Magyarán: melegebb volt a szokásosnál. A drágaságra most nem térek ki, de megjegyzem, hogy a műanyagzacskók használatát a lédig-árukra korlátozták. A pékáruhoz papír dukál. Össze fog omlani az élelmiszerforgalmazó rendszer?  Nem is folytatom.
Témát váltok.
***   
Megkérdezték az öreg Cholit:
- Mi a méreg?
- Bármi, amiből a szükségesnél több van, az méreg. Lehet az hatalom, lustaság, étel, egó [+LEGO], ambíció, hiúság, félelem, harag vagy bármi más.
- Mi a félelem?
- A bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá válik.
- Mi az irigység?
- Nem fogadjuk el a jót a másikban. Ha elfogadunk jót, akkor inspirációvá válik.
- Mi a harag?
- Nem fogadjuk el azt, ami felett nincs hatalmunk. Ha elfogadjuk, akkor toleranciává válik.
- Mi a gyűlölet?
- Nem elfogadni az embereket, ahogy vannak. Ha feltétel nélkül elfogadjuk őket, szeretetté válik.
***
A Ceausescu időben Áron bácsi arra tanította papagáját, hogy ezt mondogassa:
– Ceausescunak kötelet!
A szekusok megtudták, hívatták a milíciára, s mondták, hogy vigye a papagájt is.
Mindjárt tudta az öreg, hogy baj van! Gondolt egyet: a papnak éppen olyan papagája van, mint az enyém, hát kicserélem azzal!
Megjelenik a milícián. Kérdi a szekus:
– Igaz-e, hogy maga ilyen csúfságra tanítja a papagáját?
– Ó, hát hogy vóna igaz!
– Na, mondja csak a papagájának szépen, hogy Ceausescunak kötelet!
Az öreg székely mondja, de a papagáj nagyokat pislogva hallgat.
– Mondja csak, de hangosabban!
Kiabálva mondja az öreg, de a papagáj meg se mukkan.
Immár behívtak mindenkit, s biztatták a papagájt kórusban, hátha elszólja magát. Mondta is a kórus rendesen:
– Ceausescunak kötelet!
Há' ejsze' csak megszólal a papagáj:
– Uram, hallgasd meg könyörgésünket!
***
Most olvasom, a káplár, s párhuzamosan a caporal szót. Betűcseréről van szó, mint az Algéria Argelia esetén?

Olvasom Kuncz Aladár Fekete kolostor c. regényét. Jócskán beleharaptam a kötetbe, és nincs okom panaszra. Ott élek velük a szigeti létben, a napi történésekben. A kötet felénél megakaszt két mondat: „Sohasem történt semmi rendkívüli. Egyáltalán sohasem történt semmi.”(279. o.)  
Hát dehogynem!
Ld. az előző mondatomat.
Azt írja a folytatásban, hogy rengeteget olvastak számkivetettségükben.
Idézem, mert olyan szépen fogalmaz.
„Nem esztétikai élvezet volt ez, hanem a könyveken keresztül mások életének s a természet egész gyönyörűségének elrablása, kisajátítása a magam számára.” Azt hiszem, a lényeget ragadja meg.
***
Most átugrom Balázs Géza blogjára.
Így ír: „Én láttam a világ nagyobbik, szegényebbik felét, s mindig végtelen hálával tértem vissza, s örültem mindennek, ami Magyarország, és évtizedek óta mondom, hogy ne legyünk, mert nem lehetünk elégedetlenek, szomorúak, mert másoknak sokkal több okuk lehetne rá, és mégsem azok. Mindenkinek lehet oka panaszra, keserűségre, de mindig azt kell nézni, ami van, ami megvan: és mindenkire süt a nap, mindenki megtalálja az életben az örömöt, a boldogságot, ha akarja.”
Ez is vigasztalóan szép megfogalmazás, különösen ma, amikor a napi bevásárlás alkalmával tapasztalom, hogy a Spar néhány naponként megemeli az árait, s nem is kevéssé. Ugyanazt teszi, mint az egyik légi társaság, amelyik nem kívánja hagyni extraprofitjának a lefölözését.
Az egyik oldalon a kormány intézkedik, hogy a polgárok ne szenvedjenek a világra zúdított háború miatt, amihez az égvilágon semmi közünk nincs, a másikon a cégek egy része a kúszó inflációval él, s aprópénzre váltva folytatja a kizsákmányolást.
Nem ürülök neki.
Még szerencse, hogy BG kijózanító soraival találkoztam.
Kimozdított melankóliámból.

Szobám lakókat kapott.
Átalakult hálószobává.
Gépem elé úgy tudok ülni egy alkalmilag behozott széken, hogy egy matracot élére állítok.
Posztot akkor írok, amikor a fiatal társaság kirepül programját véghez vinni.
Most pl. vásárolni mentek.
Gyorsan összehozom ezt a posztot, és próbálom megigazgatni tegnap felvett képeimet.
Sokat kattintgattam.
A rokonoktól hazafelé a vonat emeletére siettem, hogy madártávlatból készítsek képeket.
Az az alapvető benyomásom, hogy odafent kevesebb zöldlomb akadályozza a kilátást.
Mivel drónom nincsen, ezeket az adódó pillanatokat kell kihasználnom.
Majd kiderül, hogy milyen sikerrel.
***
Tegnap belekóstoltam a közlekedés mesterséges elrontásába.
A híradóban karigeri azt nyilatkozta, hogy ki kellene tiltani az autókat innen meg onnan.
Nekem jobb ötletem van.
Elég volna őt kitiltani pozíciójából, s minden rendeződne a késleltetés bajnoka nélkül, aki valamilyen oknál fogva éppen az ellehetetlenítést erőlteti.   

Olvasom Kuncz Aladár könyvét. Benne szerepel a fegyencsors szó. Elindulok időben visszafelé, és
ide idézem egykori szöveggyűjteményünk leleményét, Heine ágyát, mert matracsírban halt meg.
Ide idézem kémiakönyvünket is. Abban szerepelt a pácsó. (Na tessék, a pácsót a helyesírásellenőrző-rendszer pirossal aláhúzta. Nem ismeri fel.) A legismertebb pácsó a nártiumnitrit – kerülöm, ahogy tőlem telik.
Nem állom meg, hogy ki ne egészítsem ezeket a fura szavakat nyelvünk adta további lehetőségekkel.
ilyenek még:
hamvaszöld,
vízsugár,
őzsuta,
polcsor,
nyílászáró,
hajlásszög,
labancsereg,
kurucság,
malacsült,
mézsör,
házsor,
gerincsérv… Ezek mind
különcségek, s bizonyára van még ezer hasonló ilyen.
***
Amikor kitör a kánikula, kétféleképpen reagálnak rá az emberek.
Az egyik azt mondja: Most kezdek élni, amikor legalább 35 fok van.
A másikfajta ember ellenkezőleg: Most kezdek halni. Hát hogyne, a nóta is azt mondja: Lám, én milyen kövér vagyok, mint a háj majd elolvadok ebben a nagy melegben.
Reggel átmentem Észak-Budáról Dél-Budára, vagyis kimentem a gyerekek elé a Kelenföldi pályaudvarra.
Jókor elindultam, mert mindig történhet valami. Jól tettem, mert történt.
Tökéletlen karigeri lezáratta a budai alsó rakpartot, a folytatásban pedig vágányjavítást végeznek a Bartók Béla úton. A kellemes dögmelegben a szokásos időigény többszörösét szenvedett minden autóstársam a gerjesztett dugókban. Nem köszönöm meg a városvezetésnek.
Talán nincs is olyan, pusztán forráselvonás van.

Az örvendező (150.) zsoltár egy lehetséges változata (gitárral kísért):
Ez az a nap, ez az a nap,
mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett!
Ez az a nap, ez az a nap,
mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett!
Örvendjünk, vigadjunk e napon!
örvendjünk, vigadjunk e napon!
Mert ez az a nap, ez az a nap,
mit az Úr szerzett!
Persze az eredeti lényegesen költőibb:
Dicsérjétek az Urat szentélyében,
dicsérjétek égi erődítményében!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságának teljességéért!
Dicsérjétek trombitaszóval,
dicsérjétek citerával és hárfával!
Dicsérjétek dobbal és tánccal,
dicsérjétek fuvolával és gitárral!
Dicsérjétek zengő cimbalommal,
dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Minden élő dicsérje az Urat! Alleluja!
De ha már… Álljon itt Halmos László motettájának a szövege is:
Minden földek Istent dicsérjétek!
Ujjongjatok és énekeljetek!
Daloljatok az Úrnak citerával!
Citerával és zengő muzsikával…
Harsona zengje s búgó kürtök őt!
Ujjongjatok az Úr s Király előtt!
Sőt, César Frank feldolgozása megint más szövegezésű. Nem írom le, csak az elejét:
Magasztaljátok Istent…