Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • Tiborné Kaposi: Igen, köszönöm itt is, hogy láthattam a képet. A fehér kanapé fölött nagyon jól mutat:))) (2020.01.24. 14:33) Műtők - műtermek
  • gond/ol/a: @gond/ol/a: ja, máris eszembe jutott, Váli Dezső!! (?) (2020.01.20. 12:38) Halál komolyan mondom
  • emmausz: Soraid segítenek megbirkózni naponta egy-egy témával. köszönöm reflexiódat és az Ég áldását kíváno... (2020.01.17. 14:43) Empátia
  • emmausz: Figyelmességét köszönöm. *** Ennél hosszabb könyvet még nem olvastam én sem. Mindenesetre leköt, m... (2020.01.12. 07:07) Mit üzen az Üzenet?

Utolsó kommentek

  • emmausz: Igen. (2020.02.03. 14:08) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: @emmausz: Értem. Akkor hát mégsem praktikus. :) De ez is szép. (2020.02.03. 13:42) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Az az esti himnusz dallama. A reggelié s,d ms mr fm s,d ms mr fm sl sf fs fm rmf s mr rd (2020.02.02. 15:58) Reggelek Bakonybélben
  • exbikfic: Én ezt ismerem: l'l'l' dl' dr m mmm sf mr d mmm rr dm r drm mr dt l' (2020.02.02. 15:10) Reggelek Bakonybélben
  • emmausz: Lehetséges, lehetővé teszi a szöveg. Egyébként mindkettőnek van egyedi dallama. Arra jöttem rá, hogy József Attila Altatója ugyanebben a ritmusban készült. Azt hiszem, Sebő F. volt, aki megzenésítet... (2020.02.01. 17:57) Reggelek Bakonybélben
  • Utolsó 20

2020.02.15. 03:33 emmausz

Hátulról mellbe

Az anagramma keresztrejtvényhez (FülesBagoly) tartozik vízszintesen 13 db két-két négybetűs megfejtendő, és a helyesen megfejtett párok anagrammájaként a 13 ömlesztve megadott nyolc-nyolc betűs meghatározás. Ha kész vagy velük, akkor immár rájuk merőlegesen két oszlopban találsz egy poént, aminek az előzményét a rejtvény fölött megadják. Na, hát ez nagyon bonyolult. Töröm is megfejtéseken sokat a fejemet. Általában sikerrel. A sorok, oszlopok részeredményei egymás megtalálását segíthetik, különösen is akkor, ha kitalálom, minek kellene a poénnak lennie.
Az utolsó havi füzetben található anagramma-rejtvény erősen megizzasztott. Adva a vicc eleje: 
- Jean, az imént leejtettem egy öngyújtót, vegye fel.
- Sajnos, nem látom, uram!
- …
Nekifogtam a kásahegynek, és a részekből sikerült olyannyit megfejteni, hogy kikövetkeztettem a poént belőle:
- Sebaj, majd ledobok egy másikat.
Ez a megoldás.
A megoldásból visszakövetkeztettem, hogy a részfeladványokban milyen betűknek kell szerepelnie. Ezekből pedig kitaláltam az ömlesztett nyolcbetűsöket. Így jutottam el ahhoz, hogy milyen betűk között keresgessek a négybetűsöket illetően. Két soron megmutatom:
Adva 1. piszok 2. Amerikai filmszínésznő. (Jessica) a piszok megoldása még csak KOSZ, de fogalmam nem volt róla, hogy egy filmsztárt hogy hívnak. (Ő se tudja, hogy engem minek neveznek.)
Az ömlesztve sorok közül a vagdal 8 betűs megoldása szükségeltetett. Ehhez segítségül reméltem a KOSZ helyességét, s helyesen következtettem rá, hogy megoldás lehet a KASZABOL. Akkor viszont a sztár neve alighanem ALBA
A második négybetűsök 1. Fr. város a Moselle partján. (tudta fene) 2. …bácsi (Balzac). (Nem rémlik) Maradt a nyolcbetűs Perspektíva megfejtéséhez két betű, amit az oszlop adott. ..E…O..  Azt gondoltam, hogy megfelel neki a SZEMPONT. Így jutottam el ahhoz, hogy a fr. város METZ lehet, mert bevillant, hogy Balzac bácsija ezúttal nem Goriot apó, hanem PONS bácsi. S lőn.       
Ha logikám ennyire eredményesen működött volna ezelőtt ötven évvel, akkor nem vágnak ki a főiskolán statisztikából kétszer is, mert megoldottam volna a feje tetejére állított és hiányosan megadott számsorokat.
Talán így is lett volna, de a drukk erősebbnek bizonyult, mint kellett volna.
Ma egyébként ennek semmi jelentősége nincs.
Sose akartam statisztikus lenni.

Szólj hozzá!


2020.02.14. 04:50 emmausz

Elfújta a szél

Képzeljétek el, hogy mi történt.
Már vagy két hete is van annak, hogy nem látogattam meg a Római téri könyvmegállót, hogy legeltessen a szememet a felhozatalon, és ha valamin megakad a szemem, akkor azt hazacipeljem.
Eddig két olyan kötetet hagytam ott, amit utólag megbántam.
Az egyik egy gótbetűs Brehm: Die Säugetiere, és egy másik alkalommal egy olasz képes szótár, amely leginkább a francia Larousse-ra hasonlított.
Utóbbi azt a célt szolgálhatta volna, hogy egy kicsit elmélázhassak nullával határos olasz nyelvtudásom fejlesztésével, legalább a képaláírások megfejtésével, az előző pedig a maga nemében kuriozitásnak számít.
Az 1900-as években adták ki, a tudomány rég elhúzott már a kötet megállapításain, de mégis.
Az is ábrákat tartalmazott, és korabeli módon megfogalmazta, hogy melyik emlősre mi a jellemző.
Ámde otthagytam őket, mert a városba igyekeztem befelé, a kiadványok pedig eléggé méretesek voltak ahhoz, hogy ne akarjam őket végigvinni Budapesten.
Többször találkoztam a könyvszekrényben az Elfújta a szél c. regénnyel, de ma immár fordítottjával hozott össze sorsom.
Regénybe illő módon elfújta a szél a könyvmegállót.
Csak a helyét hagyta, tudod-e?
Mivel érdekelt, hogy hova tették, akik kimozdították a helyéből, utánanéztem az interneten.
Kiderült, hogy a Ciara-szélvihar a tettes,
az tépte ki a helyéből,
borította fel és
rongálta meg a szekrényt.
Immár elvitték javításra.

Szólj hozzá!


2020.02.13. 04:36 emmausz

Fats Domino

Fats Domino (1928–2017) számos CD-je közül is a kedvencem került a kezembe. Azon nyomban meghallgattam, mert már régen vettem elő.
Hátha valaki nem ismeri a zongorista énekes zeneszerzőt: néhány szóval bemutatom. A félvér fiú 14. éves korában marad ki az iskolából, nagyon szeret zongorázni. Az ötvenes évek elején már öt nagylemeze forog közkézen az USA zenekedvelői körében. A Rhytm and Bluest, de a Rock n’ Rollt is műveli. Számai népszerűek. 
Két vonatkozásban is közöm lett hozzá.
Ezekből az első természetesen az, hogy a család többek között F. Dominót is kultiválta a Mambo magnó jóvoltából, amely a 60-as évek elejétől fészkelte be magát a családba. FD-t kétségtelenül szerettük másokkal össze nem hasonlítható stílusa és hangja miatt. Fülembe csengenek mindmáig a Blueberry Hill, a The Fat Man, a Jambalaya stb. számok az ő előadásában.
A második élményem későbbi. Akkor már dolgoztunk. Egyik barátom, nevezzük Janónak (annál is inkább, mert ez a neve) a KERMI épületében dolgozott a MEEI-nél (elektromos termékek bevizsgáló intézete). Ez a ház az egykori Nemzeti Színházzal szemben állt a József krt-on. A ház mögött iskola. Janó kedvence szintén Fats Domino. Mesélte, hogy egy alkalommal, egy délután „megdöngetett” egy hangfalat, (talán tesztelte?) azaz feltett egy Domino-lemezt, és feltekerte a hangerőt 80 Db-re. Akkora hangorkán keletkezett, hogy az ablakot ki kellett nyitnia, ám az utca túlsó végén álló iskola ablakai is beremegtek a hangerő folytán, és egyre áradt a Domino-blues 80 decibellel. A diákok mind az ablakhoz tódultak, mert ilyet még nem hallottak soha.
Persze hamar be kellett fejeznie a produkciót; forradalmat mégse akart csinálni, csak szerette a Fats D-zenét.
Két szálat ígértem, de van egy harmadik is.
A közelünkben nyílt üzletközpontban nemcsak Lisztet lehetett kapni olcsón, hanem könnyűzenei CD-ket is. Alighanem ott vettem azt a korongot, amit most is hallgatok. Ez az a felvétel, amelyet balatoni nyaraláskor kocsivezetés közben addig hallgattunk, amíg meg nem érkeztünk a nyaralóhoz, lett légyen az éppen az északi parton, avagy a délin. Néhány ismétlésre alkalom adódott, hisz az út általában szűk két óráig tartott.

Valamiért aztán lent maradt a lemez a CD-lejátszóban, és még sokáig ez szólt vezetés közben később is; többnyire a két km-re eső templomig való megérkezésünkig és vissza, hazafelé.               

Szólj hozzá!


2020.02.12. 04:58 emmausz

Egyetlen – vagy legnagyobb örömünk?

Amikor egyházunk népénekei közül egyiknek éneklése során ahhoz a sorhoz érünk, hogy Jézus, egyetlen örömünk, akkor váltok. Nem hallatszik ki a kórushangzásból az én változatom, miszerint Jézus a legnagyobb örömünk. Még erre is rácáfol olykor mindennapjaink valósága, mert nehéz egy kulináris örömmel a megváltás örömét összehasonlítani, amely utóbbit nevezetesen Jézusban találjuk meg. Elméletileg ő az első helyen áll életünkben, hiszen a keresztény az szó szerint Krisztus-követőt jelent. Mármost annyira áll ő az első helyen, amennyiben életünk minden rezdülésében az ő kívánalmai szerint élünk, s váltjuk gyakorlattá tetteinket. Elméletileg igen, mert belátjuk, hogy a hegyi beszéd Mestere tudtunkra adott minden fontosat életvezetési elveinket illetően. A kérdés csupán az, hogy mennyire felelünk meg az ő útmutatásainak, illetve, hogy mennyire térünk el tőle. E kétirányú magatartás szaldója jelenti azt, hogy mennyire szolgál örömünkre Krisztus, helyesebben megfordítva, hogy mennyire tud örülni nekünk viselt dolgainkat látva.
Egy filmvígjátékban az idős házaspár korareggeli párbeszédével indul az egyik epizód.
Az öregasszony ébred először, és boldogan felkiált: Szép időnk van!!!
Mire az öregember: Akkor használja ki, mama! És elrántja a zsaluzatot az ablak elől, utalva arra, hogy ki kéne nyitni a boltot.
Nos, ennek az analógiája jut eszembe, amikor a hívő felkiált: Te vagy a legnagyobb örömünk, avagy a nóta szerint: te vagy egyetlen örömünk… Mire válaszom lehet: Akkor mutasd meg a világnak, hogy hogy kell tartalommal megtölteni e szavakat. Persze magamnak is mondom – szerényen a legnagyobb jelzőt választva. Csak győzzek ennek is megfelelni.
Mert nézzük csak örömeinket!
Amikor én még legényként a feleségemnek se örülhettem, egyik kollégám arról mesélt, hogy persze, örül az asszonynak, de a fiacskájának még sokkal jobban.
Akkor csak csóváltam a fejemet. Ma meg már alig várom, hogy unokáim meglátogassanak.
Persze a többieknek is örülök. S hogy mi mindennek még?
Amikor elhagynak a meteoropata tünetek,
amikor egy szellemes viccet hallok,
amikor elverem éhemet,
amikor kielégítem szomjamat,
amikor sikerül azonosulnom egy emberi társasággal,
amikor jó hírrel távozom az orvostól,
amikor szépen megírt könyvet olvasok,
amikor kedvemre hallgatok zenét vagy éppen művelem azt,
amikor rátalálok egy jó fotótémára,
amikor sikerül az elkészült fényképen visszaadnom azt, amit láttam,
amikor rácsodálkozom a természet szépségére,
amikor a csillagos égben gyönyörködöm, vagy a felhők játékában, a szél erejében,
amikor látom az erőt a villámok fényében, a mennydörgések karakterességében, vagy éppen a madárcsicsergés változatosságában,
s amikor abbamarad szemkáprázásom, ami most éppen elővett.

Mostanra örömömre tényleg abbamaradt.          
    

Szólj hozzá!


2020.02.11. 03:26 emmausz

KUKURIKÚ

Ki korán kel, aranyat lel.
Ki korán kel, annak oka van.
Ki korán kel, nyugtalan lélek.
Ki korán kel, hamarabb elfárad.
Ki korán kel, az hamar álmos lesz.
Ki korán kel, alighanem nem bankár.
Ki korán kel, azt kidobta valami az ágyból.
Ki korán kel, az élvezheti a hajnal csöndjét.
Ki korán kel, az korán lefekszik előtte való este.
Ki korán kel, láthatja, hogy még nem lát semmit.
Ki korán kel, alighanem a tyúkokkal ment aludni.
Ki korán kel, elmélyedhet, mert senki nem zavarja.
Ki korán kel, az alighanem megette már kenyere javát.
Ki korán kel, annak eszébe jutott valami fontos, ami nem hagyja aludni.
Ki korán kel, az végül is megreformálhatja kedve szerint a reggeli himnuszt.
Az ugyanis így kezdődne: Ragyogva fénylik már a Nap.
Ki korán kel, kénytelen korrigálni, pl. így: Ragyogva fénylik majd a Nap.
De az esti himnusszal is meggyűlhet a baja, ha mégse megy a tyúkokkal aludni, hanem éjszakai bagoly módjára múlatja Isten szép napját. Amikor végre rászánja magát, és mégis aludni tér, már régen nem érvényes az esti himnusz kezdő sora: Immár a Nap leáldozott.
Kénytelen az éjszakai bagoly ezt is korrigálni így valahogy: Immár vagy nyolc órája annak, hogy a Nap leáldozott.
Na, de a szótagszám… a dallam miatt…
Igaz, hát akkor legyen… A Nap már rég leáldozott
S jaj neki, ha rajtakapják, hogy mind hajnalok hajnalán, mind a kései időpontokban a FB-ot látogatja, esetleg éppen felpakol valamilyen képet-szöveget. 

Hamar megkaphatja:
Mondd, te sose alszol? 
Menj már aludni! 
Mikor alszol?
Tudod, most hány óra van?
Mikor pihensz?

Coda: Isten végtelenségére bizonyíték, hogy velünk ellentétben ő sohasem alszik.
Sőt.
„Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom” – mondja Jézus. (Jn ev.)

Szólj hozzá!


2020.02.10. 05:36 emmausz

Nem úgy kell mondani azt, hogy

Amikor először hallottam Ritácskától, hogy Bucsi, bucsi taaaa… nem tudtam megfejteni, hogy mit skandál. Pedig tudhattam volna. Boci, boci tarka…
Van ez így. S nem is egyedülálló valami. C. lány is  egyre bizonygatta annak idején, hogy azt nem úgy kell mondani, hogy cipó, hanem úgy hogy cipóóóóóóóóóó. (cipő)
De a szomszédunkban lakó Cs. kisfiú korában szintén oktatott bennünket, hogy bátyja nevét nem úgy kell mondani, hogy Zoji, hanem úgy hogy Zoji. Gyorsan egyetértettünk vele.
Hisz a felnőtt japánok is tudják, hogy a zöld a kék, és fordítva. Egy szavuk van rá. Ha ez a hír igaz, kérdésként mered elénk, hogy a zöldet látják a kék egy árnyalatának, vagy megfordítva a kéket a zöld egyik árnyalatának. Elgondolom, hogy a zöld mező kéklik a szemünk előtt, ha elég messzire esik tőlünk, szemlélőktől.
Mindezeket nem írnám meg, ha nem olvastam volna a FB bejegyzést és videót, a világhírű pianista és karmester, Daniel Barenboim két zongorájáról. Az egyik egy szokásos Steinway hangversenyzongora, a maga kereszthúros mivoltában, a másik a mester által megváltoztatott Barenboim-zongora. Az idős mester a szebb hangzás céljából átállított néhány dolgot a zongorán, pl. egymással párhuzamosan vezetett minden húrt rajta. Nincsenek kereszteződések, térbeli átfedések közöttük.
Hogy érzékeljük a különbséget, előbb lejátszott egy többszólamú dallamot egy Steinwayen, majd a Barenboimon. Az utóbbit átszellemültebben játszotta. Elhiszem neki, hogy szebb hangzást hozott ki a megreformált hangszeren. Elhiszem, de nem hallottam a különbséget. Adódik, hogy a hangfalaim tökéletlensége okozta, hogy egyformának éltem meg a két interpretációt.
De még Barenboim sincs egyedül hangszer-tökéletesítési eljárásával.
Ugye, „itt élt közsöttünk a halk savú birinyi csimbalmos, Rácz (Rács) Aladár, aki maga tervezste verőket hasnált, s magán a csimbalmon is sámos változstatást végzsett el. Nem is eredménytelenül. Ahogy ő jáccsott, úgy senki más nem tudott jáccsani. Ráadásul hangserére átírt sámos klassikus zsenesámot.”
Nem győzöm sajátos kiejtésével előadott szövegeit elégszer meghallgatni. Ma már utolérhetők ezek a youtube-on. Legalábbis nekem sikerült néhány. https://www.youtube.com/watch?v=23z2Emp511o
Ezen a helyen hosszan emlékeznek a művészről. Többek között Zelk Zoltán, aki elmondja, hogy a Sirály c. költeményének nyolc sora Rácz Aladárról szól.

  

     

   

Szólj hozzá!


2020.02.09. 05:55 emmausz

Nem gondoljuk végig, mit beszélünk

Vannak olyan fogós kérdések, amelyekre becsületesen meg kell vallanunk, hogy nem ismerjük a választ. Ilyen feltétlenül a földi lét két vége. A születés csodája és az elmúlás mibenléte. Mindkettő előtt megilletődve állunk, mert a tudásunk csődöt mond, csupán hitünk révén hatolhatunk beléjük. Az ilyen kérdések összességét szoktuk végső kérdéseknek mondani.
De vannak másféle kérdések, olyanok, amelyeket csaknem sosem teszünk fel önmagunknak.
Á. unoka apró gyerekként rácsodálkozott a közelükben található helységnévre: Jánossomorja. Ugye, milyen érdekes, ugye? – kérdezte. János és somorja.
Egészen hasonló a népdalszövegben előforduló „szili kút szanyi kút szentandrási sobri kút”. Direkt nem tettem közéjük vesszőket. Ki gondolná, hogy ezek létező településnevek, méghozzá egy környék nevei. Amikor énekeltem, legfeljebb odáig terjedt a fantáziám, hogy rácsodálkozzam: milyen is lehet a szentandrási sobri kút? A csoda gondolta, hogy ezek falunevek: Szil Szany, Mosonszentandrás, Sobor. A sobri kút kapcsán még beugorhat Sóbri Jóska neve, aki helyesen Sob(o)ri.
Mondok még egyszerűbbet: Jó napot! Gondolunk-e arra, hogy mit beszélünk? Valóban azt szeretnénk, hogy akit köszöntünk, annak jó legyen a napja? Vagy él talán bennünk, hogy e köszönés teljesebb formája, amiből rövidült így szólt: Isten adjon jó napot!
Mondok mást.
Gyerekkorom utcaneveit idézem. Mi a Fűrész utcában laktunk, az Ilosvai utca mellett. Egyik irányban a Czobor u. következett, majd a Szatmár u. Másik irányban a Kerékgyártó, a Gervai, a Gyarmat utca és a Telepes utca. Tovább menve a Csömöri út, Bosnyák tér. De kimondásuk alkalmával nem gondoltam arra, hogy Ilosvai költő volt, Szatmár egy megye része, a kerékgyártó hintókhoz készít kerekeket, miegymást. A gyarmat leigázott földrajzi terület neve, a telepes pedig az, aki betelepült, Csömör egy közeli település, a bosnyák meg a bunyevácok népe.
Hogy mennyire nem gondoljuk végig ezeket, arra jó példa az Erzsébet királyné útja és az azt keresztező Nagy Lajos király útja. Nemegyszer hallottam, hogy valaki Nagy Lajos királyné útjáról beszél.
Most Óbudán lakunk. Aquincumban. Ez hangzása alapján latin név, de valójában korábbi, kelta elnevezés. Itt a Nánási útról Hajdúnánás ugorhatna be, a Monostori útról pedig egy kolostor képe jelenhetne meg lelki szemeink előtt, de egy fenét.
Búcsúzóul elmondom, hogy a Lőpormalom utcában lakunk. A közeli patak vizét hasznosítva valóban működött valaha lőpormalom a környéken. De ez sem tudatosul. Viszont érkezett már levél elírt címünkre, ugyanis a borítékon ez állt: Lőpormentes utca, illetve egy másikon: Lőportár utca. 

Szólj hozzá!


2020.02.08. 05:42 emmausz

Megtört csend

Tegnap a templomból hazafelé betértünk a helyi patikába, ahová megérkezett virtuális „felhőben” a szokásos negyedévi gyógyszerkiváltási lehetőség.
Nincs papírrecept,
nincs ezekkel való ötféle manuális tennivaló.
Leolvasás alul felül, PC-be vitel, a
gyógyszer kódjának beolvasása,
pénztári munka,
receptek aláírása. 
Ami a számítógépben van, azt adja ki a patikus, és arról ír számlát. Mindez elég rutinosan történik. Ott hagytunk ötvenezer forintot, telepakoltuk nagy bevásárló szatyrunkat, majd hazafelé vettük az irányt. Még ki se szálltunk a kocsiból, amikor kapjuk a hírt, elhunyt az éjjel Emil. Kicsit volt nálam fiatalabb, és barátságunk immár hatvankét évre tekintett vissza.  
Tudtuk, hogy halálos beteg. De akkor is.
Már csak egy ugyanilyen régre menő baráti kapcsolatom maradt, Laci.

Nagy az űr, mert bár az életállapotunk, viszonyaink lazítottak is kapcsolatunk szorosságán, kölcsönös megbecsülésünk mindvégig megmaradt. Sokan gyászolják őt, és friss a seb.
Tegnapelőtt idéztem meg Bud Spencert, aki hosszú élete végén érdeklődéssel fordult a másvilág felé nyitásban, azt hangsúlyozva, hogy vágyik megismerni a végtelen szeretetet és lehetőségeket. Ő új kalandokban gondolkodott. Utolsó szava ez volt családtagjaihoz: Köszönöm.
Odaát nincs pártpolitika,
nincs hatalmasra nyílt olló a szegények és gazdagok között,
nincs mélyszegénység,
nincs migráns-kérdés,
nincs gyógyszer,
nincs kezelés,
nincs fájdalom,
nincs könny,
nincs értetlenség,
mindezek nincsenek, és nem is hiányoznak.
Van viszont béke,
szem nem látta, fül nem hallotta, értelem fel nem fogta ajándékok azoknak, akik odakerülnek. 
Emil most ezt megtette.
Többé nem lesz beteg,
nem fárad el,
álmos se lesz,
minden kellemetlenségtől egyszer s mindenkorra megszabadult, és remélem,
módja adódik arra, hogy segítse az ittmaradottakat.

Kívánom, hogy így legyen.       

Szólj hozzá!


2020.02.07. 05:19 emmausz

Kontrasztok között

Frontok váltják egymást.
Feszültségek vesznek körül, ha úgy tetszik forradalmi a hangulat. A tévében békésen vitatkozók politikai műsora, Balázs Géza Indiát járja, Péter kórházban, Emil otthon - súlyos betegek. Amikor meglátogattuk, kortárs barátai, két tábort alkottunk: Súlyos, halálos betegek és halálosan egészségeseknek látszók.
Ha ez még nem volna elég, felheccelt migránsok szállták meg a déli határt Kelebiánál. Velük farkasszemet néznek a határra vezényelt rendőrök.
Folyik a huzavona, az alkudozás.
- Adj, király, katonát!
- Nem adok.
- Akkor szakítok!
- Szakíts, ha bírsz!
Köztük a határkerítés, a szakításra ingerlő. A támadók látszólag vagy ténylegesen sátorba vonultak aludni, az őrség pedig – ha egymást leváltva is – a szükséges létszámban őrködik.
Folyik hát a taktikázás.
Látszólag itt támadnak, de nagyon hosszú a határszakasz. Az egész hosszában történhet csoportos invázió. Egyelőre tán farkasszemet néznek védők és támadók. A tévériporterek is lesben állnak, hogy le ne maradjanak semmiről.
Megoldás?
Többünk javaslata: az ima. (Az ellent kösse meg kezed, népünket hogy ne rontsa meg.)
Nyugat pedig ez ügyben mintha meghasonlott volna. Nem küld buszokat a migránsoknak, hogy átvonuljanak szervezetten nyugati célpontjuk felé. A magyarokat se támogatja, hogy legyenek képesek ellenállni a betolakodóknak.  
Hatalmas kontrasztok között éljük meg napjainkat:
- Immanens és transzcendens, ideig tartó élet a földön való átsuhanásunk, és örök élet.
- Generációk életkülönbségei: távozók és az életük felfelé ívelésének részesei. (Hét végén hármas családi évfordulót ünneplünk.)
- Határnál villongás. Nemzeti határok védői, és a betörés legalizálását jogtalanul követelők.
- Harcos fiatal követelők, és békésen alvó gyermekek, akiket ez alkalommal előre tolt helyőrségnek magukkal hoztak.
- Az EU-ba lépés előtt álló Szerbia, akinek volna dolga a betolakodókkal szemben, és az őket támogató Mo., amelyik kitartóan akadályozza a tömegek nyomulását.
- Törvényességet követelő határőrség és a jogot semmibe vevő felpiszkált tömeg.
- Felbujtók a háttérben, és a titkosszolgálat munkatársai szintúgy.
- Támadás! – folyik már mióta ellenünk. - Imához!!! – javasolom rendületlenül.
Még eszembe jut Bródy szövege: Virágok közt veled lenni, de szép volna, kedvesem...   
Lehet, hogy nem is kell folytatnom.
Orrom előtt meg változatlanul Pio atya biztatása kinyomtatva: Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.
És egy másik kép felirattal: Jézusom, bízom benned!

Egy harmadik pedig 56-ra emlékeztet: F. Starowieyski grafikája: Síró galamb.
  PS.: Helyreigazítás. A reggeli híradó közleménye arról tudósít, hogy a szerb hatóságok eltávolították a több száz fős illegális migráns csoportot a magyar határról. Hála Istennek és a szomszédoknak is.                 
PS.2. Emil barátom éjjel elhunyt. Isten nyugosztalja!

Szólj hozzá!


2020.02.06. 04:13 emmausz

Bud Spencertől Chuck Norrisig

Komolyzene és könnyű zene él egymás mellett. Szerencsés esetben nem fojtogatják egymást, hanem találkoznak, máskor meg elválnak útjaik. Mindkét zenefélét szeretem, ha az jó. Ugyanígy szeretem a komoly szövegeket is és a könnyed szövegeket is. Szerencsés esetben a sokszínűséget szolgálják, és feltételezik egymást, mint a fény és az árnyék.
Komoly szöveggel indítok. Bud Spencer nyilatkozza:
Istent nehéz szavakkal megfogalmazni. Tudom, hogy létezik, s szeretném tudni, hogy milyen lesz a közelében élni a lelkemnek… katolikus vagyok, és ez adja meg nekem a bizonyosságot, hogy valami történik velünk a halálunk után. Most 85 vagyok., …az idő gyilkosan rohan.  Én egy röpke pillanat alatt megöregedtem, és észre sem vettem. Igazából nem is öregedtem meg, inkább csak hajdani más korból való vagyok… Ha félsz a haláltól, csak neked lesz rosszabb. Én azt mondom, hogy rá se ránts, mert úgysem fogod megúszni. Én kíváncsi vagyok, hogy mi történik a halál után. Nagyon érdekel, hogy mi van a túloldalon. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb kaland következik.
És most könnyű szövegekre váltok, abszurdok-ra.
 Olvasom: Mi van akkor, ha felbérelek két magánnyomozót, hogy kövessék egymást.
***
Sándor György: Egyenlő pálya, egyenlő esélyek. Mi van, fiacskám, neked három lábad van?
***
Apám legénykorában bevonult a folyamőrséghez. A tisztje szobája mögötti zsákszobát kapta hálóhelyül. A tiszt viszont megtiltotta neki, hogy keresztülmenjen az ő szobáján. Apámnak meg nem voltak szárnyai. Valahogy mégis megoldhatta. Nemde?
***
Két ember megy a sivatagban. A hátsó meg elöl… De hát… Hacsaknem… hacsaknem egymásnak háttal vonulnak. Aki előrefelé lép, az a mögötte lévőhöz képest hátsó… És mégis elöl megy. A másik követi hátrafelé közlekedve. Hú, ez meredek.
***
Karinthy álmodta: Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.
Karinthy fia, Ferenc (Cini) gondolta a csupán egy pártra való szavazási lehetőség idején egy voksolás alkalmával: Na, és hogy állunk (Mármint a Hazafias Népfront)? (Ugye, hogy milyen abszurd volt a szoc. rendszer?)
***
Ahol a sereg kezdődik, az ész véget ér, vallottuk 1970-ben sorkatonaként. Avagy mit kell tenni, ha kapom a parancsot: Fél tagnak OSZOLJ! Ehhez tudni illik, hogy a seregben egy tag az két katona. Fél tag legfeljebb akkor tud oszolni, ha aknára lép.
***
Weöres Sándor egysorosa: Csukott kulcs. Ez csaknem abszurd. Avagy mivel nyitom ki az autót, ha az indítókulcsot elfeledtem kihúzni érkezéskor, és rázártam az ajtót a bennmaradt kulcsra?
***
Az egyetlenegy, az semmi, mert ha egyetlen, azaz egy nélküli az egy, akkor nem marad semmi.
***
A Chuck Norris-viccek mind abszurdok, csakúgy, mint filmbeli teljesítményei. A talán legújabb abszurdja:
Chuck Norris elkapta a koronavírust...és megfertőzte!
***
Van még sok ilyen.
Majd holnap nem folytatom.   


 

Szólj hozzá!