Mickey webnaplója

A vicc szerint két pszichológus találkozik. Az egyik így szól:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?
Este É. val jóízűen beszélgettünk vagy egy fél órát. Mondtam, hogy jól vagyok, csak kicsit szédülök.
Ám a szédülés nem akart elhagyni. Este a fejem is megfájdult, és szívem is elég hangosan kalapált. Nem hagyott aludni. Roppant kellemtelen érzés.
Próbáltam kitalálni, hogy mi okozza.
1 Az öregség
2 az elkezdett fogyókúra
3 a magas vérnyomás
4 a lecserélt gyógyszerek mellékhatása
5 a szokatlan melegfront (szédelgés)
6 a várható hidegfront (fejfájás)
7 kevés folyadékbevitel
8 a diabétesz
A felsoroltak tetszőleges kombinációi?
Mivel makacsul kitartott ez az állapot, a feleség azt ajánlotta, hogy igyak. Magam meg azt véltem, jó lesz egy vny.csökkentőt bekapni.
Mind a két tipp bevált.
Tudatosítanom kell, hogy több folyadékot kell innom. (Ennek ellentmondani látszik, hogy párhuzamosan vízhajtót is kell alkalmaznom.)
Micsoda felszabadulás megérezni, hogy helyreállt, lehalkult a pulzusom, nem fáj a fejem.
A 133. zsoltárt kezdtem idézni két változatban:  
Laudate Dominum, laudate Dominum, omnes gentes. Alleluia!
ill.
Áldjátok az Urat, áldjátok szent nevét, kik házában éltek napról napra, dicsérjétek szüntelenül.
Tárjuk ki a kezünket az élő Isten felé, áldjon meg minket Sionból az Úr, ragyogtassa arcát reánk.

Ébredés után köszönettel örülök a mai napnak.
Mivel tegnap megolvastam, hogy a fogyasztó szuri egyik mellékhatása a szédülés, tovább nem foglalkoztam szédelgésemmel. A megismert valósággal könnyebb szembenézni.
Egy kocka kenyér, egy kockasajt, egy marék gyógyszer és feketekávé édesítővel.
Ebből állt a reggeli.
Aztán a többi rutinok.
Megnéztem, hogy mi újság a nagy világban és idehaza.
Láttam OV-t, aki meglátogatta a helyi fideszes képviselőt a Czinel cukrászdában. (Jó hely.)
További rutinok.
Megfejtettem a háromféle szózat játékot, utána
két keresztrejtvényt mise előtt.
Tegnap felkerestem a könyvmegállót.
Csaknem üresen találtam. Azért a Szépség iskolája c. Medicina kiadványt magammal hoztam.  Átlapoztam.
Kb. 200 oldal foglalkozik a női testápolással és kb. 15 a férfiaknak szóló rész.
Közös viszont a fogyásról szóló fejezet. Megerősíti azt, amit a vezető főorvos fogalmazott meg: Mindennek a felét enni!
Igaza van, de zavar is, hiszen sose mértem az egészet, aminek a felét kellene enni, ráadásul befejező emberként arra törekedtem, hogy ne dobjunk el ételt.
„Inkább pocsékba menjen, mint kárba!”
Sajnos ennél bonyolultabb a dolog.
Olvastam valahol, hogy a felesleges ételtől meg kell szabadulni. De hát ez meg pazarlás.
Marad az, hogy keveset kell főzni.
Azt hiszem, hogy ez a legnehezebb.
Még megoldásnak tűnhet az ebédelőfizetés kímélő étrenddel.
Mindenesetre optimizmussal nézek a nap elé, hiszen ma megint derűs az idő.

Szédelgek – válaszoltam egy egészségi helyzetemet firtató kérdésre.
Már kezdtem nagyon nem örülni az állapotomnak, mígnem olvasom a tévé szalaghírei között, hogy tegnap megdőlt az országos melegrekord.
Szerintem ma is meg fog dőlni. Csak én meg ne dőljek.
Inkább sétálnom kellene, legalább a könyvmegállóig.
Hátha találok kedvemre való olvasmányt.
Járhatnék könyvtárba is. Az is kb. ugyanakkora távolságra fekszik tőlünk, mint a könyvmegálló, de hát oda határidőre el kell járni, és azt soha nem kultiváltam.
Könyvet cserélni egyébként is jobb, mint kölcsönözni.
Néhány órára kisütött a nap.
A rövid nappalok idején ennek különösen fontos szerepe van.
Nem elég tudni, hogy a felhők fölött teljes gőzzel dolgozik a nagyobb világító.
Tapasztalni is jó, már csak azért is, mert az embert jobb kedvre deríti a ragyogás.
Oszlik a szürkeség, megelevenednek a színek, minden átlényegül.
Akkora a különbség a borús és a napsütéses idő között, mint a rézkarc és az élénk színű pasztellkép között áll fenn.
***
Mobilon előkerestem a szókereső játékot. Azzal lep meg, hogy már ez a felület is küldeni akar mindenféle „nekem szóló” ajánlatokat.
Na neeeem!!!
Nincs küldés.
Kikapcsoltam.
Elegem van az internetes szemtelenségekből.
Akkor inkább könyvet olvasok.

Azt írja a Parlando idei első száma, hogy átadták a postumus honoris causa címeket: Kistétényi Melinda, Huszárik Zoltán, Mensáros László a kitüntetett.
Kistétényi Melindával (énekkarosként) találkoztunk a Mátyás-templomban.
Valamiféle közös produkció lehetett az oka.
Nagy művész egyéniség volt.
Huszárik Zoltánt csak Szőnyi Zsuzsa könyvéből ismerem.
Ő volt, akiben a szódavíz is borrá változik.
Mensáros László 1991-ben szerepelt a Lillafüreden megtartott KMÉM konferencián.
Hosszasan szavalt verseket.
Hogy miért nem életükben kapták meg az elismerést…?
Odaát – gondolom – megmosolyogják az itteniek ebbeli törekvését.
Ugyancsak a Parlando emlékezik meg Csányiné, Csengő Lujzáról,
aki 100 éve született,
aki szakfelügyelő volt,
aki engem szolfézsra tanított, és megszerettette velünk, gyerekekkel a szolfézst.
Megtanított egészen tisztán intonálni, megtanította a ritmusjeleket, a kottafejeket, a hangtávolságok tudatos berögzítését, a több szólamban való éneklést szolmizációs kézjelek alapján, a hangok elhelyezkedését az ötvonalas sorokon.
Sugárzó, fiatal nő volt, és persze akkoriban – 29 évesen – már kellő rutinnal tanított.
A Parlando rendszeresen megemlékezik Tardy Lászlóról, a Mátyás-templom emeritus karnagyáról, Szalay Olga révén, akivel viszont egy közös album projektem volt 2000-ben.
Mindezeket csak azért vetem fel, mert az idő haladtával egye kevesebb nekem kedves és ismerős zenész nevével találkozom a periodikában.
Jó szívvel emlékezem rájuk, mert hát szép élmények fűznek valamennyiükhöz.

Olvasom Joseph Ratzinger könyvét (Összegyűjtött írások), és annyira lenyűgöznek a bíboros (pápa) korrekt és választékos megfogalmazásai, hogy nem tudok neki ellenállni, idézek belőlük.
- A politikának végső soron nincs más alapja, és forrása, mint a többség döntése …akkor igazságos, és akkor mozdítja elő a szabadságot,  ha az értékek és a jogok olyan rendszerét szolgálja, amelyet az ész tár elénk.
- Az állam feladata, hogy gondoskodjék róla, hogy mindenki emberhez méltó életet tudjon élni. … Nem feladata, hogy boldoggá tegye az emberiséget, és az sem feladata, hogy újfajta embertípust hozzon létre.
- Ha a többségnek mindig igaza van, akkor a jogot lábbal kell tiporni, …és csak az erősebb hatalma számít.
-  A tudomány képviselői tudatosan törekednek arra, hogy kizárólag a mérhető és számszerűsíthető adatoknak legyen jelentőségük…. Mivel Isten nem figyelhető meg többször végrehajtható kísérletek segítségével, nem is bukkan fel e módszer keretei között: a módszer lényegénél fogva kizárja ennek lehetőségét. …ily módon elvi korlátokká alakítja át a módszertani korlátokat.  
- Isten jelen van a teremtésben, de a történelemből is megismerhető.
- A politika nem tudja létrehozni az Isten országát, de attól még gondoskodnia kell arról, hogy az emberek megfelelő viszonyok között élhessenek, és szavatolnia kell az igazságosságot…
A fejlődés kétélűsége egészen nyilvánvaló: a haladás, lassan veszélyeztetni kezdi a teremtést, létezésünk alapját; a fejlődés következtében egyenlőtlenség alakul ki az emberek között, s folyamatosan új veszélyek fenyegetik a világot és az embert. Ennélfogva nélkülözhetetlen, hogy erkölcsi igénnyel szabályozzuk a fejlődést.
- Az emberi lét minden emberrel újra kezdődik.
- A tudománynak is erkölcsi normákhoz kell igazodnia, s elveszíti lényegét, ha az emberi méltóság helyett a hatalmat, a kereskedelmi érdekeket vagy a sikert tekinti normának.
- A vallás nem tudna termékenyen fejlődni, ha követői nem lennének közösségben azokkal, akik korábban megtapasztalták Isten valóságát.
Mennyire meghaladja ez a sokféle megfogalmazás a marxista álláspontot pl. az államról, miszerint az állam az uralkodó osztály elnyomószervezete érdekeinek érvényesítésére.

Úgy döntöttem, hogy a hosszas bezártságot feladva megpróbálom a sétálást felújítani, annál is inkább, mivel a kardiológus kérdésemre, hogy szabad-e nekem sétálni, azt válaszolta, hogy kötelező.
A kötelezőség eddig váratott magára, most viszont erőt vettem magamon, és lesétáltam a Duna-partra, meg vissza. A kíváncsiság is hajtott, a levegőn levés is vonzott. Mára megenyhült az idő. Kissé szédültem is
- a korom miatt,
- az oxigéndús levegő miatt, vagy mert
- keveset szoktam inni (most is így volt), vagy
- mindegyik miatt.
A séta során tapasztaltam,
- hogy most jobb körülmények mellett lehet a patak partján haladni (murva),
- hogy az Aranyhegyi-patak torkolata megmaradt eredeti formájában (földgát, gyep, változatlan patakmeder),
- hogy hullámtér magát körbetáncoló fája most jobb körülmények között fotózható, mint nyáron, amikor is lomb takarja a furcsa törzset, ágakat,
- hogy még mindig szeretnek a sirályok a vízbe lógó sziklákon tanyázni.
Nem úgy van most, mint volt régen.
Régen – évtizedekkel ezelőtt – egyszer elhatároztam, hogy Békásmegyerig elsétálok, mégpedig a sóderos parton. Észak felé egyszer haladva majdnem feladtam ebbeli szándékomat, amikor is egy husángosba ütköztem. Azon átvergődve csakugyan eljutottam Pünkösdfürdőig. S gondolom, hazafelé immár a part menti sétányon.
Egy más alkalommal a kihalt sétányon négy kutya töprengett rajta, hogy megtámadjon-e vagy sem. Miután négykézlábra ereszkedtem, meghátráltak. (Mégiscsak én volnék a nagykutya.)
Sok alkalommal jártam a Római partot. Biciklivel is.
Egy alkalommal Lupa-szigetnél megadta magát a cangám, eltörött a tengelye. Hazatoltam. Nem kellett volna. Sose lett abból többé bringa.
Az említettek és nem említettek régen voltak, és csak emlékezetemben léteznek.
Rég volt.
Szép volt.
Igaz volt.
Elmúlt.
***
Eddig eredményes a fogyásom: -6,5 kg.

Kézikönyvtárunkból olykor lekapok egy kötetet.
Vajon olvastam-e már? 
Elég hamar kiderül.
Amikor egy könyv 271. oldalán ceruzás aláhúzást találok, nincs tovább semmi kétség: egykor már elolvastam a kötetet.
Hogy mindez mire jó?
Csakugyan bizonyítja, hogy olvastam már.
De nemcsak…
Arra is jó, hogy a fontosabb gondolatokat kiemeli, nem kell sokat keresgetnem a kötetben, hogy rátaláljak ezekre újraolvasáskor, vagy ha éppen meg akarom idézni őket.
Ez történt a Triznya kocsma esetében is. Emlékeztem arra, hogy Huszárik nevéhez fűződik a történet. Aztán a könyvet átpörgetve hamarosan ráakadtam a keresett részre. Alá volt húzva az illető epizód.
Azt látom, hogy a lapszemlék is alkalmazzák a módszert. Kiemelik a súlyosabb mondanivalókat. Megkímélik a nagyérdeműt attól, hogy mindent elolvasson apróra.
Épp elég csak a vastagján átrágnia magát.
***
Fakírrá lettem – átmenetileg?
Vigyáznom kell a cukorszintemre, vigyáznom kell a fogyásomra.
Most alkalmazhatom magamra is korábbi megfogalmazásomat.
A fogyókúránál egyszerűbb sincs!
Nem kell tenni semmit!
Még enni sem kell!
***
Kodály sarkos megjegyzéseiből idézek. (Alá voltak húzva a Visszatekintés c. gyűjteményben):
- Az íróknak adjanak kávét, ami nélkül nem tudnak írni.
- Az emberi korlátoltság gyakran lázad saját érdekei ellen.
- „Senki sem boldog a halála előtt” – idézi Solont. (Nemo ante mortem beatus.)

Azt írja Yehudi Menuhin könyvében (Az ember zenéje), hogy
- amióta ember él a földön, a zene egyik célja az, hogy örömöt szerezzen nekünk. A másik pedig az, hogy megmondja az igazat.(
Az elsővel könnyebb azonosulni. A másikkal is nagyjából, de az igazság sokszor kellemetlen. (Pl. a dodekafon zene, pl. az aranymetszések gyakorisága Bartók zenéjében.) Igazak, de túlságosan szokatlanok ahhoz, hogy az euklédeszi hangkiosztáshoz szokott fülünk bevegye őket.
- Menuhin azt írja, hogy a túl sok elemzés zavarossá teheti az intuitív forrásokat. A kortárs zene több mint fél évszázada küszködik ezzel a problémával. Véleménye szerint az avantgarde muzsika túl határozottan tette le a garast az elemzés, a mérés és a struktúra mellett az igazi szabadság rovására, míg a pop-rock az ellenkező végletbe esett, mert kizárólag az érzéki hatást hajszolja, megfelelő kidolgozás nélkül. Mindkét végletet az érzelmek finomabb árnyalatai sínylik meg.
Nincs okom vitatkozni vele.
És még:
- A moog szintetizátor igazán olcsó módszer, hogy ne kelljen muzsikusokat szerződtetni, és éppoly ártalmas, mint a művirág, amely tönkreteszi a természetes ízlésünket.
A felvetés elgondolkoztat. A második emelet erkélyén kibukó virágáradatról az arra sétáló meg nem tudja állapítani, hogy művirág-e vagy sem. Mindenesetre a művirág alacsonyabb rendű az élőnél. Erről nem is érdemes vitatkozni.
- A Muzak (egyfajta háttérzene) zeneáradata ellen tiltakoznunk kellene, amely harci gázként hömpölyög az erősítőkből – sérti szuverenitásunkat és behatol magánéletünkbe.
Egyet kell értenem vele. Engem is módfelett zavar az üzletközpontokban nonstop hangzó háttérzene. De ugyanígy idegesít a tévéadások szövegei alatti folyamatos dobolás. Miért kell bennünket megalázni ezzel a polgárpukkasztó nyomorúsággal?
- A zenéhez sokszerűen jó közelíteni. Az előadásunk hogy értelmes legyen, arra kell támaszkodnunk, amit embertársainkról tudunk: a zeneszerzőről, gondolatvilágáról és a muzsikusokról, akik üzenetét felfogják és közvetítik.
Segít az eligazodásban a zenészek életéről szóló megannyi könyv, a zenészekkel kapcsolatos anekdoták olvasása. Sokszor éltem (és élek) velük.
- Az olvasás, közművelés és a modern tömegtájékoztatás adta töméntelen ismeret arra kényszerít, hogy a világ civilizációinak letéteményesei legyünk, afféle fáradt éjjeliőrök, akik egy holt kincsekkel teli múzeumra vigyáznak…
Meg kell osztani ezeket a múzeumi kincseket valamennyi érdeklődővel.
- A zene éppúgy hozzátartozik a teremtett világhoz, mint az óceán, megfoghatatlan, mégis tapintható, láthatjuk s hallhatjuk. Tengerként árad szét bennünk, lelkünkhöz szól.   
Jobb végszót nem is találhattam volna a rövid fejtegetésekhez.

Újra olvasgatom Az ember zenéje c. kötetet. (Menuhin/Davis).
A neves hegedűs nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy kifejtse a címbeli témát. Már pedig az alighanem lehetetlen.
Különféle korok, különféle zeneszerszámok, dalok, nyelvek, indítékok, uniszono és többszólamú művek, földrajzi elhelyezkedés adta eltérések, hagyományok, előadásmódok, tempók, stílusok, ritmusok és dallamok, összhangzattan, módszerek, az instrumentek fejlődése, zene a konkréttól az absztraktig stb.
Nos, igen.
Azt kérdi a világhírű hegedűs, hogy végzetszerű-e, hogy minden civilizáció absztrakciós gyakorlattá váljon? Kultúránk szövet, mely maga is absztrakció… a ház a barlang absztrakciója, a törvény pedig a viselkedési normák gyakorlati kódexének  absztrakciója (mire gondol, tízparancsolat, a szeretet fő parancsa, más?) Matematikai egyenletek írják le a Nap hidrogénjének fúziós poklát.
… Minden művészet egyetlen nagy, egységes tanítás része volt?
Fennmarad-e az élet a földön?  
Sorolja a kérdéseket, és nem biztos, hogy van rájuk biztos válasz.
Sok zenész tevékenységét körvonalazza, véleményét rögzíti. Pl. Giacchino Rossini véleményét, aki Wagner muzsikáját kritizálja: Wagnernek akadnak jó percei, de rossz negyedórái is.
Mint mondja, az orgona fizikailag is megráz, így közvetíti Isten hatalmát. Mások szerint azért zúg, hogy Isten jobban halljon bennünket, és megkönyörüljön rajtunk.
Hát engem is megráz az orgona, mióta fülem megbízhatatlan a frekvenciák arányos befogadása vonatkozásában. Az orgona számos felhangja kaotikussá teszi hallgatását.
Nem is folytatom.
Az ember zenéje végtelen, mint az óceán. Csodavilág, amelybe valamennyi ember belefeledkezhet, és meregethet belőle kedvére.
Az ember is csodalény.
Tudom, mert amit hamisnak érzékelek, bennem tisztán „szól”.
De mégse.
Nem szól, csak a szólást felidézi szellemem.
Hang nélküli hang ez.   

Reggel megint előjött az a gondolatom, hogy a reklámok mennyire csalnak. Vércukormérőt ígérnek szúrás nélkülit, noha a világon nincs még ilyen készülék.  A legkülönfélébb „gyógyszereket”, amelyek „csak most, kedvezménnyel, 50% -os áron, csak 9900 ft-ért” megvásárolhatók. Amint meglátom ezt az árat, továbblapozok.
A régi reklámok közül pedig megidézem a „Tschibo”-ét. „Tschibo. A legtöbb, mi adható.” hangzik a kávéreklám. Persze ez sem igaz.
A legtöbb, ami adható, azt a templomban lehet kapni, és úgy hívják, hogy oltáriszentség. Akitől származik, ő Jézus, aki azt mondta, hogy „ez az én testem… ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.
Az Isten Fia hitelessége és igaz volta nem vonható kétségbe. Mitől lesz a mise elején még csak búzalisztből készült ostya az ő teste? A Lélek közreműködésétől.
(Egykor Mária sem értette Gábor angyal szavait Jézus fogantatásával kapcsolatban: A Lélek száll le rád és megárnyékoz. Olyan egyszerű cselekedet volt, és olyan pillanat alatt és titkon végbement, mint a miséken az átváltoztatás szavai nyomán a kenyérből Krisztus testévé váló ostya. [Ezt mondja a pap: „Kérünk tehát, mindenható Istenünk, küldd el Szentlelkedet e kenyérre és borra, hogy Jézus Krisztus jelen legyen közöttünk testével és vérével.”] És megtörténik az érzékeink által nem észlelhető csoda, a lehetetlen: az átváltozás.)
Isten Fia teste vételére biztatja övéit, minket. Na, ez a legtöbb, ami adható. Pontosabban Ő a legtöbb, aki adható. Ennél többet senki sem adhat.  
Most megpróbáltam kiírni röviden magamból. Tudom, ezen megbicsaklik az ész, nem tud mit kezdeni vele. Itt csak a hit segít, annak elfogadása, hogy jézus életével, halálával hitelestette szavait.
PS.: “…Egy Bach-fúgában ott van a keresztre feszítés...Az elmémmel biztosan nem fogadok el semmit. De az elmém nem sokat ér. Az, hogy valami transzcendentális... az nekem állandóan jelen van.”
(Kurtág György)
***
Tegnap hivatalába lépett Trump elnök, hogy haladéktalanul végrehajtsa terveit, amelyeket előre elgondolt. Elnöki rendeletekkel máris mozgásba hozta az USA-t. Még el se kezdte működését, fenyegetésére már is szabadon engedtek a Közel-Keleten számos túszt. Az első napon sokféle előterjesztése volt, pl. hogy visszaszerzi Panamát. A panamai kormány azonnal élénken tiltakozott ellene.
Megértem.
Felvetései közül vannak olyanok is, amelyekre még várni kell, mert nem mennek végbe egyik napról a másikra. Ezek nagyon fajsúlyos változások. Hadat üzent az LMBTQ-nak, a woke-társadalomnak, a migrációnak, kiléptette az USA-t a WHO-ból, stb.
Hogy mi lesz ebből?