Mickey webnaplója

Na, igen.
Dátumra ma lettünk ötvenkét éves házasok.
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, meg voltam elégedve (ma is meg vagyok).
Eszembe jut néhány Gyökössy-nyilatkozat, akit több ízben faggattak a házasságát illetően.
(Akit érdekelnek válaszai, keresse meg a könyveiben.)
Én egy köszöntőre Arany János versével rezonáltam: „Hová lettél, hová levél, oh lelkem ifjúsága.” (Letészem a lantot)
Hová levél oh testem ifjúsága is – folytathatnám, csakhogy én nem teszem le a lantot.
Az jutott eszembe reggel, hogy a mise elején a lépcsőima így kezdődött:
Hála Istennek!. Bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat. (Aki ifjúi örömmel tölt el?)
Hát igen. Még feljövünk a lakásig mindketten a huszonhét lépcsőn. Hála Istennek!
Még el tudunk jutni autóval ide, meg oda. Hála Istennek!
Még meg tudjuk számolni 11 unokánkat. Hála Istennek!
Még néven tudjuk nevezni valamennyit. Hála Istennek!
Még…
Hála Istennek!
***
Gyorsan lejegyzem
Kezembe került Kozma L. interjúkötete, amelyet 2007-ben Kerényi Lajossal készített (Hited meggyógyít. Kairosz)
Próbálom összeszedni a vele közös élményeimet.
- Írja, hogy 1960-ban a Kassai téri templom plébánosa lett. Ott találkoztam először tanításával. Egy alkalommal Maximilian Kolbéről tartott előadást. Övé volt a diákmise is. A misekezdéskor egy tábla fogadta az elkésőket: Már megint elkéstél.
- Találkoztunk vele T.-ék lakásán is. Tréfálkozott. Mesélte, hogy Sz.-ben előtte haladt egy srác, és a srác előtt, tehát tőle még messzebb egy fiatal pár csókolózott. A srác megszólalt: „Ne smároljatok, mert jön a pap”.  
- Egy alkalommal a nagymarosi plakát szövegét mi fogalmaztuk meg. Ő így értékelte: „Ez baromi jó! ”
- A tévében több alkalommal szerepelt mint egerszalóki előadó: Hányszor elmondta: „Ne légy lekvár!”
- Beszél a kötetben Olty Vilmos vérbíró kórházbeli megtéréséről. Kállai Gyuláról is, aki rendszeresen olvasta a zsoltárokat és Miklós Imréről, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjéről, aki súlyos betegen oda nyilatkozott, hogy ő sose volt ateista.
- Kerényi Lajos teszteli hittanosát:
 P. mutasd meg, hány óra van.
Fél kilenc – mondja.
Mutasd! - szólítom fel.
Ő nagy ártatlanul tartja a kezét. Ekkor rászólok:
Dehogy mutasd meg! Azt kellene mondanod: Lajos atya, hát nem bízol bennem?
A hit alapja a bizalom. 
- Érdekes megállapítását ide másolom: Az anyag nem képes létrehozni a szellemet. Az anyag törvényeiből nem vezethetők le a szellem törvényei. Az anyag kívülről kapja a léttöbbletet, a lélek törvényei az anyagból nem magyarázhatók meg.
És még: A Szentlélek korszaka van, aki beteljesíti a megváltást. Velem is előfordul, hogy elér egy bizonyos lelki szárazság. Akkor hozzá fordulok, aztán egyszer csak áradni kezdenek a gondolatok, gyorsan lejegyzem őket.
Velem is előfordul…

Régóta foglalkoztat, hogy a nagyböjt hullámvölgyét miért nem követi igazán a feltámadás hullámhegye.
Lehet, hogy a reformáció óta elszaporodott keresztábrázolások sokasága teszi.
A feltámadás ábrázolása igen ritka.
Lehet, hogy az ember természete rosszra hajló lett, s emiatt közelebb áll hozzá a szenvedés, mint az öröm.
Lehet, hogy túlságosan erős a hatása az e világi életet siralomvölgynek tekintő fohásznak.
Lehet, hogy a pokol és a tisztítóhely ábrázolásai igen képszerűek. Ezzel szemben a feltámadással járó örök boldogság képi ábrázolása teljességgel lehetetlen, mert hát szem nem látta, fül, nem hallotta, értelem fel nem foghatta azt, ami az igazakra vár a halál után.
Sok minden összetevője lehet, de nem igazán találom. Lehet, hogy a felsoroltak együttes hatása teszi a boldogság felfoghatatlanságát.
Próbálom érzékeltetni, hogy mi történt Krisztus feltámadása után.
Hamarosan felment a mennybe.
Lehet, hogy ezt látták az apostolok.
Ma érdekes a „felszállás a mennybe” kép. Mivel már tudott, hogy a Föld gömb alakú, a „fölfelé” meglehetősen foghatatlan. Ha a föld lakói mind felmutatnának az égre, az összkép leginkább a sündisznó tüskéire emlékeztetnének. És egyáltalán. Mihez képest van a „fönt”?  A földgolyó egy végtelennek tetsző űrben helyezkedik el. Merre van abban fönt, merre lent?  
A térképeken észak van fönt, dél van lent. De lehetne fordítva is.
Miként lehetne ma megfogalmazni a feltámadt Jézus eltávozását a földről?   
A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy „eltűnt a szemük elől”. Ezt már máskor is megtette, eltűnt a szemük elől, amikor az őt fenyegető tömegben nemegyszer úgymond „áthaladt közöttük”.
***
Amikor a feltámadást követő örvendetes hullámhegy elmaradásáról beszélek, alighanem az okozza, hogy eltűnt a szemünk elől.
Olyan az ember érzése, mint egy szép koncert után.
Nincs már hang. Elcsitul a zene.
Megfoghatatlan jó érzések töltik el a nagyérdeműt. A „most más minden jól van” érzése. A most már megpihenhetek érzése, a „most már minden rendben” van érzése.
Talán ez elég is, hiszen nem tudunk mit kezdeni az „örök boldogság”-gal itt a földön. Meghaladja fantáziánkat.
A földi életből távozni készülő barátomat kérdezték, nem szorong-e a meghalás közelségétől? Ő azt felelte, hogy félni nem fél, de izgul, hogy vajon milyen is az élet odaát?
Meglepett kijelentése, de végső soron én se tudok jobbat.
Izgalmaknak nézünk elébe.

Már minden jól van.
Este megvolt a vigília-mise, reggel a feltámadási mise.
A szertartások szépen időben rendezetten, flottul lezajlottak.
Mindent elénekeltünk.
A mindenszentek litániáját, a Te Deumot, a magyar himnuszt és a pápai himnuszt.
Este is, meg reggel is.
Este felgyulladtak a fények, egy gyertya, sok gyertya.
Reggel fúvós combo fújta a Charpentier Te Deumot, és Purcell-indulóját.
A körmenetet sikerült utolérnem a második kanyarban.
A templom előtt rendőrautó parkolt.
Az utca forgalomkorlátozását a rendezők szépen ellátták.
J.-t mi vittük volna haza, de valaki megelőzött.
K. a kocsiban felejtette a telóját.
M.-t várjuk ebédre.
Rendbe szedi vírustépázta gépemet.
Ma is nyári meleg van.
Már minden jól van
A WC elkezdett csöpögni.
Ennyi belefér.
Krisztus feltámadt.

Valaha egy Moldova György-elbeszélésben olvastam arról, hogy beállt egyszer hóeltakarító munkásnak egy éjszakai műszakot vállalva. Nos, amikor hallott valami életszerűt, jegyzetelni kezdett. Megfigyelte, hogy nincs vele egyedül. Mintha egy másik hómunkás is félreállna olykor, s firkálgat egy noteszbe. Odalépett hozzá:
- Szintén zenész?
- Igen, író vagyok és gyűjtöm a népnyelvi fordulatokat.
- Én is.
Karinthy máshonnan merített. A korabeli írástudókat karikírozza az Így írtok ti c. művében. Sőt, a kávéházi asztalnál is témára talál egy őt feltartani akaró ember mondandóját felhasználva. Igaz, hogy a fantasztikus regényei azt mutatják, hogy az ő fantáziája önmagában is eredményesen dolgozik.
A Móricz Zs. életéről szóló könyvet olvasva szembetűnő, hogy mennyire keresi a különféle népcsoportokhoz tartozókat, a saját rokonságát sem kímélve (akik rendre felfedezik pozitív és negatív tulajdonságaikat az elkészült művekben).
Szőnyi Zsuzsa is mesélt hasonló esetet. Színes naplószerű köteteiben ismerőseit próbálja meg hitelesen ábrázolni, akik közül valaki aztán személyiségi jogaira hivatkozva perrel fenyegette meg a szerzőt. Volt kollégámról is leírt ilyet-olyat. Mivel megmutatta neki a kéziratot, az illető töröltetett sok sztorit. Zsuzsa elmondta aztán, hogy így – a szöveg „kiherélése” után –a leglaposabb kép éppen a nevezettről szólt. Mivel időközben mindketten jobb létre szenderültek, rendezhették egymás között az esetet.
Tehát vannak leírók, és vannak, akik a saját fantáziájukat követik, és vannak, akik mindkét lehetőséggel élnek.
Szeretem, ha egy téma katalizátorként indítja meg az eszem kerekét.   
Most pl. egy Lévai-vers.
Egyedül hallgatom fülemnek zúgását
városi zajhoz hasonlító mását
egyedül, egyedül
az öregek közül
nagy magányomban.
Hacsak meg nem szűnik
az új érmeszesedést oldó
magyar találmánytól.
***
Nagyszombat lévén a vigíliamise 21h-kor kezdődik.
Tart, ameddig tart.
Viszont kezdődik a nyári időszámítás (óraátállítás: egy óra előre), így húsvét hajnala igen korán lesz.
MINDENKINEK ÁLDOTT SZÉP HÚSVÉTOT KÍVÁNOK!
(És ez nem a szokatlanul meleg időjárásra vonatkozik. Ma nyári meleg volt huszonhat fok).
 

- Ha adok, hogy jól érezzem magamat: Istent már eszközként használom – holott Ő sosem eszköz, hanem cél.
- Isten van úgy hogy megengedi: ne érezzük Őt, mert nem akarja, hogy „háziasítsuk”.
- Minden tézisről akkor derül ki, hogy igaz vagy hamis, ha önmagára vetítjük vissza. Azaz, hogyha mindent el kell fogadni, akkor azt is el kell fogadni, hogy nem kell mindent elfogadni. Tehát már logikai szinten is látjuk, hogy ez az állítás téves.
- Amikor II. János Páltól megkérdezték, hogy ha egy mondatot hagyna meg a Szentírásból, akkor melyik lenne az, akkor azt mondta: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). ebből kiderül, hogy nem a szeretet a legfontosabb, hanem a szabadság. Isten azért teremt bennünket szabadnak, mert szeretni csak szabadon lehet.
- Isten nagyon világosan beszél a Szentírásban arról, hogy mi az igazság.  És azért kell az igazságot megismerni, hogy jól tudjalak szeretni … ha az az igazság, hogy te jobban szereted a vanília-, mint a csokifagyit, akkor szeretlek jobban, ha vaníliát veszek neked és nem csokit.
- Hans Urs von Balthasar a 20. század egyik legnagyobb teológusa. Ő hozza vissza a teológiába a hitvallásnak azt a részét, hogy Jézus alászállt a poklokra – amiről nagyon keveset beszélünk.  Amikor Jézus pokolra száll, Isten elkárhozik, és ezzel elfoglalja a legjobban elkárhozott ember utáni helyet. Amikor Jézus azt kérdezi a kereszten, hogy „Istenem, miért hagytál el engem?” – ez azt jelenti, hogy Isten azt éli meg, hogy nincs Isten, ami olyan szintű távolság, ami még nem volt a történelem során. De Ő ennél még tovább megy, mert a pokolra száll és elkárhozik. Olyan távolság alakul ki a végtelen jó és az elkárhozott Isten között, ami átfogja a teremtés minden szegmensét, és az életünk minden végletét. Így emel be Isten mindenünkkel együtt a megváltásba. Nekem ez az Isten hiteles. Innentől kezdve Ő nemcsak tudja, hogy mi van veled, hanem át is érzi.
- Azt szoktam mondani az embereknek, hogy a szeretet nem mérhető – de mégis van egy faktor, amellyel mérhető, ez pedig az idő. Akire, amire több időt szánok, azt jobban szeretem. Felmerül a kérdés: mennyi időt szánunk Istenre? … Adunk-e időt az élő Istennek, aki teremtett, aki megváltott, aki itt és most szeret, és aki hazavár? Ha kellő időt szánnánk az imára, akkor szeretnénk igazán és teljes szívvel az Istent, és akkor Ő nagyon világosan elmondaná, hogy mit tegyünk. 
***
Berekedtem. Krá, krá, khm.
Nem tudok jobbat, minthogy gyenge a torkom. Nem védi mandula. 13 éves koromban eltávolították mondván, hogy ki kell irtani azt a tűzfészket. Hát kiirtották. Így hát nincs védelem.
Persze, lehet, hogy egész másképp van. Mindenesetre berekedtem. Tegnap még felolvastam a templomban. Most már nem kell szerepelnem.
***
Nemcsak én lettem beteg. A számítógépem is. Mindenféle kéretlen tartalmakkal bombáz csaknem elviselhetetlen mennyiségben. Vírus volna? Kár, kár.
***
A szózat játék kibabrált velem. Eljutottam odáig, hogy csak egy betű hiányzott a megoldáshoz. sajnos kétismeretlenes volt a feladvány. Láttam a két lehetséges választ. SÍRÁS, ill. NYÍRÁS. No, melyiket szeressem. Beírtam a sírást. A megoldás viszont nyírás. 
De szörnyű!

Elmentek … mert itt voltak:
Á. unoka, aki itt jár egyetemre,
ZS., aki április negyedikén született immár néhány évtizede,
M., aki minden alkalommal jó szolgálatot tesz, amennyiben a házuk közelében lévő pályaudvarra fuvarozza a távozókat.
Nekik jó utat!
Mindnyájuknak igazi, megélt húsvétot, kettőnknek pedig az együtt töltött készülődést!   
Délelőtt rendesen elfáradtunk az üzletközpontban. ZS. női szemmel mustrálta végig a választékot, mert otthon más vásárol. Magam rendeztem a postán a gépkocsiadót.
***
Érdekes könyv akadt a kezembe. Visky Júlia kötetkéje a Három kereszt. A katolikus hitben nevelkedett lány egyszer csak bibliás ember lesz. Felekezetet cserél, reformátussá lesz. Így éli meg Istenkapcsolatát.
Meglepő módon a könyv sokféle idézete közül egy ragadott meg, egy formás gondolat Chiara Lubichtól.
Idézem:
„Jó az a jó, amit Isten akar; rossz az a jó, amit nem akar.”  Nincs mit hozzátenni.
***
Indul a Szakcsi rádió. Jazzra épül a műsortervük. Dzsesszrádió lesz. Gondolom, visszanyúlik a jazz-történet elejére, s kedvemre hallgathatom a nagy mestereket. Csak április 30-án indul. Tehát még várni kell arra, hogy megtudjuk, mivel is rukkolnak ki.
***
Amikor autót vezetek, többször támadt már bennam az az érzés, hogy Zs. szívesen utazik velem is. Élvezi a biztonságot. Ma az a meglepetés ért, hogy el is mondta: „Apa, te nagyon jól vezetsz.”
Nagy örömet szerzett ezzel a megerősítéssel. Végül is az ember 78 felé hajlandó kétségbe vonni saját képességeit.
Most hát csend vesz körbe bennünket. Fél hétkor felvesszük K.-t. Együtt veszünk részt a szertartáson.
 

Annak idején Karinthy vezette be a halandzsát. Alighanem magát a szót is ő találta ki. A lényeg, hogy a beszédre hajazó ámde teljesen összefüggéstelen és értelmetlen szavakat vágjanak egymáshoz a halandzsások, vagy olykor nem egymáshoz, hanem idegen harmadik személyhez. Ilyesféléket mondta: Kiszera méra bávatag hidarány egami. Aki nem volt beavatva az igen meglepődött, amikor a halandzsa egyszerre csak érthetővé vált. Elképedt a beavatatlan, mert egyszer csak azt hallja: Nahát, akkor szurkolja le!
De hát mit?
Amit ígért, a húsz pengőt.
Ha elég gazdag volt és elég határozatlan, akkor le is szurkolta, csakhogy szabaduljon.
Nem ilyen, de egy kicsit talán mégis a különféle megkeresések, amelyek rendre egy kérő levéllel párosulnak, amelyben meghatározzák nemes céljukat, és kérik a támogatást.
Az szja 1%-át, mert az nekem semmibe nem kerül.
A mellékelt csekk kitöltését lehetőleg sok számjegyből álló összegre.
Az egyesületek, intézmények önzetlen támogatását.
Egyszeri támogatást.
Havi fix összeg megajánlását.
Negyedévenkénti hozzájárulást.  
A megkeresések ömlenek az internetről, a levélszekrénybe érkezett levelekből, a személyes megkeresések alkalmával.
A megkeresők céljai általában megfelelnek az értékrendemnek, és számuk inkább növekedő, mintsem csökkenő.   
Hogy hánynak adok, hánynak nem, rajtam áll.
Ha adok, a feleslegesből adok, nem a megélhetésemet teszem kockára.  
De hát mégis.
Valahol csak álljt kell mondanom.
Apropó.
Valahol olvastam egy papról, aki saját jó céljára gyűjtötte a pénzt. De megkereste egy ínséges, akinek azonnal a markába tette az összegyűjtött összeget. Egy nála járt vendég rácsodálkozott az önként vállalt kiszolgáltatottságon. Kérdésére a pap elmondta, hogy ez rendes gyakorlata. A vendég még lejegyezte, hogy másnap a pap valahonnan újra a kezében tartotta a korábban elosztott pénzt.
Ilyen is van.
Nagy hit kell hozzá és nagy gondviselésre való hagyatkozás.      

Valamikor – tán a hetvenes években – a nagyhét valamelyik napján a Mátyás-templomban énekeltünk egy lamentáló gregoriánt, amelynek a szövegére nem emlékszem. Nem is akadtam nyomára, noha a lakásunkban található forrásokat alaposan végignéztem. A dallamára viszont pontosan emlékszem. Így szólt:  
rmsllsld ’d’tlstd’r’m’lsd’tl
ld’smfrdrmm rllsmrfmr
ldsmfrdrmm rllsmrfmr.
Hátha valaki felismeri (és közli velem).
Közeledik a húsvét. Már csak ötöt alszunk addig.
Nekünk különös is, amennyiben 52. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Igaz, hogy húsvét vasárnap akkor április 2.-ra esett. Így a húsvét utáni kedden újra megemlékezhetünk róla.    
Szép volt, rég volt. Hamvas ifjúságunk hova lett azóta.
No, majd koccintunk.
A Mátyás-templomba pedig a beat-misék kapcsán kerültünk. Egy kb. tíz évet megélt ifjúságikórust alkotva énekeltük a húsvéti, majd utóbb a karácsonyi beat-misét.
Mivel 1997-ben CD készült belőlük, rendszerint meghallgatom a felvételeket az ünnepek alkalmával.
Rövid időre sikerül kiesni az időből, sikerül visszafiatalodni.
Hogy a zenetörténetben hol a helyük, azt állapítsák meg a zenetörténészek, de hogy a maga nemében annak idején egyedülálló volt mind a két mise, az egészen bizonyos.
Már említettem, hogy a kezdőének szövege (Örvendjetek angyalok) Pakocs Károly szatmári kanonok verse, akit a securitate halálra kínozott. A beat-mise szerzője pedig az emigrálást választotta, még mielőtt komoly atrocitás érte volna.
Tudomásom szerint ma is az amerikai Pasadenában él.

Reggel egy régi sláger dobolt a fülemben. Az 1961-ből való Ray Charles-nóta: Hit the Road Jack.
Bagi Istvánnál jártunk alkalmával hallottam először (később püspök lett, Isten nyugosztalja), aki új Geloso-magnóján játszotta le nekünk.
***
Ma, miként minden nap hazaérve a szokásos tiszteletkörökből, alig várom, hogy betoppanjunk. Feketére lakkozott hajlított csőből készült fogasunkra dobom kiskabátomat. A fogas immár 32 éves. Münchenben vettem csekélyke zsebpénzemből, mert le volt értékelve.  
Van egy másik fogasunk is. Egy fából készült kihúzható „harmonikafogas”. Lehet vagy száz éves, és változatlanul szolgál. Csakúgy, mint a sarokban álló társa, egy ősi Thonet-fogas.
Fogas-téma lezárva egy kínrímmel:
Balatoni fogasokat
a vén halász foga sokat.
***
Az autóból kifogyott az ablakmosó folyadék. A frontok váltakozása elbizonytalanít: Téli vagy nyári ablakmosóval töltsem-e meg a tartályt? Lesz még fagy? Ki tudja? Maradjon még a téli gumi vagy váltsak? Nem sietem el.
***
Ma megjött a gépjárműadó csekkje. Szűk 10 000.-
Ma jött meg egy alkuszi ajánlat is. Kedvezőbb feltételekkel bíró kötelező biztosítással kecsegtet. Kíváncsi leszek rá, hogy megéri-e sok a papírmunkával is járó szórakozás. Belevágtunk, mert magam is méltatlannak ítélem mostani biztosítónk mohóságát.  
***
Az EU úgy beszél a háború eszkalációjáról, mintha az egy kikerülhetetlen valami volna. Ismerjük mi már ezt. Vö. Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.
Persze.
A harcban és a hátországokban meghaló milliók valamiért ezeknek a megfontoló, meggondoló embereknek egyáltalán nem fáj.
Nekem viszont fájnak ezek a megfontoló emberek.

H. Böll novellát írt Bús a képem címen.
A fanyar humorral megírt mű arról szól, hogy amikor a hivatalosságok kötelező örömködést írtak elő, az író búsan ácsorgott, ezért megbüntették, s amikor pedig gyászosnak illett volna lennie, akkor nevetett, s ezért szintén megbüntették.
A dolog azért nem ilyen egyszerű.
Az alapjában véve optimista ember ritkán válik depresszióssá, és fordítva.
Most szembejött velem Móricz Zsigmondnak a lányaihoz írt levele, ebből idézek, mert érdekes és tanulságos.
Ezt írja:
Az öröm, az áldás Isten adománya, éppen olyan, mint az egészség: független azt akarattól, független a vagyoni viszonyoktól, a sikertől, bár ez mind hozzájárul és fokozza. Az öröm az abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Hát persze ha valaki beteg, szegény vagy üldözött, az már kevesebbet tud örvendezni a dolgain, de az is tud, s mihelyt tud, mindjárt gyarapodik az öröme. Azt, aki örülni tud, kellemesnek találják az emberek, még akkor is, ha nem tesz nekik semmit. Annak hamarabb megbocsátanak, annak inkább jönnek segítségére.
De azok a sötét, savanyú emberek, akiknek mindig komoly a szemük, s kritizálva nézik a világot, azok szegények félelmesekké lesznek mindenki előtt, ha semmi okot nem is adnak rá. Még akkor is, ha jók, ha áldozatkészek, ha segítők, akkor is nehezebben fogadják el tőlük azt, hogy élnek és itt vannak, és sötét lényükkel megzavarják ebben a nehéz életben az életet.
Legyetek tehát vidámak, és akkor már megnyeritek ezt a nehéz csatát, amit el kell itt harcolni.
Alig van mit hozzátenni.
Talán annyit mégis érdemes, hogy ha örömre, ha örömtelenségre hajlik is az ember, szeretni mindkét esetben képes, és ez a lényeg.
Írva van: „A szeretet sok bűnt eltakar” (1Pt 4,8).