Mickey webnaplója

Mesélhetnék arról, hogy milyen az árokparti séta, de nem sétáltam az árokparton.
Írhatnék arról, hogy milyen a kilátás a Hármashatár-hegy tetejéről, de nem másztam a HHH tetejére.
Említhetném, hogy mekkora a Duna vízállása az erős havazások után, de nem jártam a Duna-parton.  
Sok mindenről emlékezhetnék meg, de meglehetősen itthon ülővé tettek a körülményeim.
Talán majd ha jobb idő lesz. Kezd ugyanis tavasz lenni.
Voltunk misén, lefotóztam a templomablak mikulásvirágját.
Olvastam a nők napjáról a FB-on, s igen ellentmondásos véleményeket találtam róla. Láttam, ahogy közéleti emberek és a rend őrei virágot nyújtanak a női vezetőknek. Értesültem róla, hogy a nők bére 16%-kal alacsonyabb, mint az azonos kategóriába sorolt férfi munkaerőké. Évtizedek óta azt ünnepeljük, hogy valami rossz. Ha teszem azt, a nők bérét 16-kal növelnék, törölhető lenne ez a kétes értékű ünnep. Mert ugye a múltban gyengébb fizetést vihettek haza a nők. Március 8-án kapnak virágot, majd a jövőben ugyanúgy kevesebb marad a bérük. Mi értelme van ennek?
Helyette meg kellene kapniuk a nekik ugyanúgy kijáró emberi méltóságot, és feledni ezt a harcos ünnepet.
Nekem Tömörkény többek között arra jó, hogy igazoljam, hogy a „bezzeg az én időmben” egyidős az emberiséggel. Ezt írja:
- Hogy mán mi is lössz ebbűl a világbúl? – sóhajtja egy öregasszony. – Hiszen neköm már úgyszólván mindegy, már úgy sem sokáig élök, hanem tik, tik. Tik ugyan még mi mindönt mög nem értük, fiatalok? Lám, a jövőféltés sem új.     
Mint ahogy a mezőgazdaság terméskilátásainak a féltése is örök téma:
- Most már ojan üdők járnak, hogy mindegy, hogy közönséges almát termöl-e valaki, vagy fajalmát, mert így is, úgy is mind a kettőbűl faalj-alma lössz…Leveri a jégeső. Továbbá:
Ha a szőlő nekifog, annyi levet ad, hogy drágább a hordó, mint a bor, amit bele kellene tenni. Az idén a barack játszotta meg így magát: el lehet mondani, felőle a debreceni mészárossal, hogy hatvan forint a nyereség, kilencven a veszteség.

„Nagycsütörtök éjjelén megkísértette a Sátán Jézust az Olajfák hegyén… »Magadra akarod vállalni az emberek bűneit, közben te sem vagy tiszta!«
Neki rótta fel tanítványai minden hibáját, minden botránkozásukat, eltévelyedést és rendetlenséget, melyeket ő maga az ősi szokásoktól eltérve a világba hozott.
A Sátán nagy farizeus: felelőssé tette Heródes gyermekgyilkosságáért, szülei egyiptomi nélkülözéseiért és veszedelmeiért; hogy Keresztelő Jánost nem mentette meg a haláltól; sok család felbomlásáért, elvetemült emberek pártoskodásáért, a meg nem gyógyított betegekért, a gergeziánusok megkárosításáért, mert jóvá hagyta, hogy a megszállottak felforgassák préselő kádjukat, és a tóba veszett kondáért; szemére hányta Mária Magdolna vétkeit, hogy nem akadályozta meg visszaesését; családja elhanyagolását és idegen javak eltékozlását; röviden mindent, amit a Kísértő egy átlagembernek, aki felső jóváhagyás nélkül ilyen tetteket hajtott végre, a halála előtt szemére vethet, azt most a Sátán Krisztus szomorkodó lelke elé hozta, hogy megrémítse;
előle ugyanis rejtve volt, hogy Jézus az Isten Fia, és úgy kísértette meg, mint egy felfoghatatlanul igaz embert.”
..a kísértő a szemére vetette, hogy ő akar mások helyett törleszteni, miközben teljesen érdemtelen: hogyan is nyújthatna ő elégtételt Istennek a kegyelmekért, néhány úgynevezett  jócselekedettel! (Emerick Katalin)
Ha a tökéletesen próbál fogást találni a gonosz, hogyne próbálkoznának az emberek azokon elverni a port, akik nem tökéletesek – teszem hozzá.
Jézus az egész világ bűneit hordozta és érezte… az első ember bukásától a világ végéig… kínokat és gyötrelmeket a belső látása olyan iszonyattal ismerte föl, ami véres verítéket sajtolt ki belőle. Látja az egyházszakadásokat, látja az eluralkodó elvilágiasodást, a Gondviselés elvetését.
***
Ma Nőnap van. Isten éltesse a nőket!
Ma Ágoston sz.napja van. Isten éltesse Ágostont!
Holnap Domonkos nap van. Isten éltesse Domonkost!
Holnapután Ildikó nap van. Isten éltesse Ildikót!
Ajjaj!
K. Miklósnak, K. Andreának, Haraga A.-nak is születésnapjuk van. Isten éltesse őket!
Sőt! Zoltán nap van. Isten éltessen minden Zoltánt, Zolit, Zolikát, Zotyót és Zotyikát! 
Aber was?
Ma van Apollónia, Beáta, Filemon, JÁnos, Juliánusz, Szilvánusz napja is.
Hát akkor őket is!

Jó hír. 2020-ban lesz Magyarország, és Budapest lesz a fővárosa, mert hogy itt tartják az Eucharisztikus Világkongresszust. A Krisztusról szól, aki több vonatkozásban is említette, hogy ki is ő. Én vagyok..., latinul Ego sum. Latinosoknak gyűjtöttem ki a latin nyelvű Bibliából:
Ego sum lux mundi
Ego sum qui testimonium perhibeo de meipso, et testimonium perhibet de me qui misit me, Pater
Ego sum ostium
Ego sum pastor bonus. 
Ego sum resurrectio et vita.
Ego sum via, et veritas, et vita.
Ego sum vitis vera, et Pater meus agricola est.
Ego sum vitis, vos palmites.
Ego sum, qui loquor te.
Ego sum panis vitae.
Ego sum panis vivus, qui de caelo descendi.
Ego sum qui testimonium perhibeo de meipso.
Az a vicc, hogy zömük kikövetkeztethető, valamennyire érthető, mert a magyar múlt latinos műveltségű volt.
***
A mai mise záróimádsága kérő ima (könyörgés): Urunk, Istenünk, a szent áldozatban való részesedés növelje bennünk az új életet. Kérünk, adja meg bűneink bocsánatát, és biztosítsa számunkra oltalmadat. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Ugyanez hálaadó formában: Urunk, Istenünk, hálát adunk a szent áldozatban való részesedés lehetőségéért, mert az növeli bennünk az új életet, megadja bűneink bocsánatát, és biztosítja számunkra oltalmadat Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Dicsőítő formában: Urunk, Istenünk, áldunk végtelen jóságodért, mert a szent áldozatban való részesedés növeli bennünk az új életet. Magasztalunk téged, mert megbánt bűneinket megbocsátod, és megoltalmazol bennünket Krisztus, a mi Urunk által. Ámen
***
S hogy ne maradjunk Tömörkény-idézet nélkül, idemásolom, mit írt az első világháború alatti ínség burkolt formában való megformulázásaképpen:
- No, hogy van kend?
- Jobb, ha nem kérdözi kend.
- De ha mégis kérdözöm?
- Egy koronáért mögmondom… 
 

Sorolom autóimat. Mind használtan került hozzám. Trabant 1 és Trabant 2, kék Wartburg, zöld Skoda, fehér Skoda, ezüstbarna Mitsubishi.
Fogalmam sincs, hogy hány ezer km-t tettem meg velük 1984 óta.
Sorolom azokat a baleseteket, amelyek érték őket.
Trabant egy. Havas úton, lejtőn lefelé két kerékkel belecsúsztam az útszéli árokba. Két jótét lélek kihúzott épségben. Máskor besült a motor, úgy kellett autómentőnek hazahozni az autót.
Trabant kettő. Szétkorhadt ablaka belezuhant az ajtókeretbe. Macerás volt kicserélni az üvegemelőt.
Wartburg. Balról elém kanyarodott egy másik Wb.-os pali. Megnyomta az első díszlécet.
Wb-ot szemből megtámadta egy megvadult ló az országúton, beleszállt a motorháztetőbe, kiverte a szélvédőt, elgörbítette a kormányt, nekem nem lett bajom az ijedtségen kívül, csak tele lettem üvegszilánkkal.
Wb.-ot vittük vizsgára, de a szervizben lazán felrakott kerékanyák letekeredtek, kerekem elgurult.
Wb-.ot érte egy meg nem adott elsőbbség, amely behorpasztotta a baloldali ajtót.
A zöld Skodával jöttünk hazafelé Franciaországból. Ketten vezettük felváltva. Kapott egy spricckövet, defektes kerekét cserélnünk kellett St. Etienne térségében. Münchenbe érve elment az alapjárat, itthon derült ki, hogy egy csavar kirázódott a motortestről. Alapjárat nélkül vágtattunk haza. A magyar határnál tankolást követően belemásztunk az út melletti árokba, de sikerült kihúzatni valakivel a kocsit. Egyszer letörték a tükrét. Másszor leeresztették a kerekét, vagy kiszórták. Már nem tudom. Többször javítottam az elszakadt gáz-huzalját. Azt mondták, ez Skoda-betegség. 
Fehér Skodánk sose működött kifogástalanul. Zűr volt a sebváltójával, és a főfékhengerével. Utóbbi levegős volt, és útközben kikeményedett. Motorja hengerfejes lett, zabálta az olajat. Erre is azt mondták, hogy Skoda-betegség, könnyű megfőzni a motorját. Végül sikerült megszabadulni tőle.
A Mitsubishi Colt kezes jószág, sorsát azonban ez sem kerülhette el. Egyszer belém szállt egy kocsi balról, mert nem vette észre, hogy „macisajtja van” (elsőbbségadási táblája). Másszor hátulról szállt belénk egy figyelmetlen sofőr. Harmadszor baloldalt kapta el valaki a hátsó részét, s tette tönkre a kasznit. De valaki szétvetette a hátsó szélvédőt is. Cserélni kellett a csomagtartó ajtaját. Legutóbb pedig egy piros autó beletolathatott a parkoló kocsink jobb oldalába. Összeszámoltam: Több, mint húsz balesetet értem meg saját autóimmal a jogosítványom megszerzése óta, ami elég régen történt. harmincnégy éve.    
Egy ideje reggeli imáim egyike többek között erről is szól: Segíts elkerülni, hogy mi okozzunk balesetet másnak, vagy nekünk okozzanak mások, mert az olyan ostoba dolog...
***
Kivégeztem az ötödik kötet T. I. novellást. Néhány érdekesség említésével búcsúzom tőle.
A szent korona rangjáról az író is megemlékezik: A céhláda úgy tartja össze a tagokat, mint a szent korona a nemzetet.
Gondolom népi humort alkalmaz: A főúr titokban szívta pipáját, mint a csizmadia, aki csak éjjel sötétben merte otthon viselni a lopott sipkát. És még egy: Semmi sem tarthat örökké, mondta a komáromi fazekas az új kályhára, amely másnap összedőlt.
Ennyi – mondom én.

 Azoknak az álláspontját osztom, akik úgy gondolják: Az a vita jó, amit el se kezdtek. De ha már... Akkor várható a viták konfliktusoldása, vagy legalább a benne való előbbre jutás, ha a szemben álló feleknek sikerül valamiféle platformban megegyezniük. Eme szerény bevezetés után néhány felvetés.
- Mit tegyünk, ha baloldali a barátnőnk? – olvasom egy cikk címében.
- Engedjük át őt a jobb oldalunkra – válaszoltam azonnal a feldobott magas labdát lecsapva (már csak az etikett is így kívánja). 
Megjegyzem, a politikai hatalomért folyó csatározásból annyira elegem van, hogy legjobban azt szeretném, ha ebben a pillanatban menne választani a polgárság, hogy befejeződjön már ez a cirkuszos állapot.
Vajon ki a megmondhatója, hogy mikor fordul visszájára egy pártnál alkalmazott propaganda? Hol van az a képzeletbeli inflexiós pont, ahol átbillen a várt hatás az ellenkezőjére?
Hogyan és főleg mitől fordul meg a tömegek szavazási kedve a várakozáshoz képest. Csak két példát említek: a brexitet és az USA elnökválasztását. Mindkét esetben más lett az eredmény, mint amire számítottak a közvéleménykutatók. Senki nem gondolta, nem várta, hogy a britek kiválnak az EU-ból, Amerikában a demokraták pedig azon dühöngtek, hogy a republikánusok jelöltje kigolyózta az ő jelöltjüket.
Jó volna már másról is tudni, mint a választásokról. Jó lenne, ha mindenki már ma felelősen voksolna, aztán annyi.
Ma az olaszokra várnak az urnák. A számítások szerint 46 milliós tömeg keresi fel őket.     
***
Ha azt mondom, hogy olajozott istennyila, közismert kategóriának ismerheti, aki elolvassa. Afféle népi-képi lelemény. Nem közismert azonban egy másik népi-képi lelemény, a nap értelmű kifejezés: tarhonyaszárító csillag. Tömörkénynél többedszer beleakadtam, ami nekem azt súgja, hogy szélesebb körben használt kifejezés lehetett azon a környéken, a múlt század elején.  
A népi-urbánus ellentétre is vissza-visszatér kedvenc íróm. Tegnap is olvastam egy ilyet. Ezt írja: A számadó úgy olvassa a jószágot, hogy megszámolja a lábakat, és elosztja néggyel. Ez azonban mind csak olyan városi úrfélék gúnyolódása, ezek az értetlenek szeretnek mindent kifigurázni, ami nem az ő eszükhöz való.

BL a seregben nem találta a madzag végét. Nincs meg – jelentette. Miért? – kérdezte az altiszt? Mert már levágták – felelte a barátom.
Az idei hó hidegebb, mint a tavalyi, mondta Pápán Nándi bácsi az ács, és igaza volt neki.  
S most nézzük Tömörkény hőseit:
- Ne oda tegyék azt a szép tükröt, mert ott lekopik, mert ott mindenki belenéz – Nem volt igaza neki.
- A pusztaszéli gazda így humorizál: Vasárnap váltottam föl egy tízfilléröst, azután már csak imitt-amott van belőle.
- A kártyában a színre színt így fejezték ki: Ez bevágott a színbe. Erre azt kellett válaszolni: De a fás színbe. Ez hallatlan jó mondás, mindig jókat lehet rajta nevetni – jegyzi meg az író.
- Ünnepnapon mezítlábast látván a körülállók megjegyzik: Ugyan jobb-e így, mint mezítláb? Így cikizik azt, aki nem adta meg a módját a vasárnap ünneplésének.
- Az is bolond ember, aki szebben táncol, mint ahogy tud. Mert mindenki olyan kalappal köszönjön, amilyen van neki – tehetném hozzá.
A stílusról:
- Ne mondja kend? csodálkozik a Mári –, pedig hiszen éppen azért mondja, hogy ne mondja, hogy mondja. … hiszen én sem azért mondtam, hogy mondjam, hanem csak úgy mondtam.
Az életérzésükről:
- Valamely bankettre a városba bekerült jómódú kint való magyar is alighanem a fején találta a szöget, amikor az ott elhangzó tósztokat úri szamárságnak nevezte, mondván a szónokló férfi felé, hogy addig egyen, amíg előtte van az étel, szavalni ráér azután is, amikor eltakarítják az asztalt.  Alighanem tényleg fején találta a szöget. 
***
Három humor:
Vevő: Aztán friss ez az árvácskapalánta?
Árus: Még hogy friss-e? Most vertem agyon apját-anyját.

***
Kórház: Telefon a belosztályra.
Nő: Nagy Józsefné állapotáról szeretnék érdeklődni.
Főnővér. EKG-ja jó, vérképe nem mutat eltérést, hétvégén haza mehet. Ön hozzátartozója?
Nem. Én vagyok Nagy Józsefné. De nekem itt senki semmit nem mond.
***
Öt éves lányka: Bátyus, segíts installálni ezt a játékot.
Nyolc éves báty: De buta vagy! Nem tudsz installálni?
Öt éves húg: De tudok, csak olvasni nem.

A Fb-on találtam 65 nyelvgyötrőt. A szellemesebbekből szemelgettem.
- Egyszer egy pici pocakos pocok pocakon pöckölt egy pici pocakos pockot, mire a pocakon pöckölt pici pocakos pocok pocakon pöckölte az pocakpöckölő pici pocakos pocok pici pockát.
- Nem minden fajta szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka farkú szarkafajta farka tarkabarka, ha ellenben minden fajta szarka farka tarkabarka, akkor minden szarkafajta tarkabarka-farkú szarkafajta.
- Jamaica a jamaikaiaké.
- Cirkuszi csibecombcsont.
- A pap és a pék két képet kap. Kár, hogy mindkét kép kék.
- A kövér kuvik a vak kivi kovakövére kíváncsi.
- Luxusmoszkvicskisbusz-slusszkulcs.
- Lám, a láma-mama nem áll a málha alá ma.
- Sztreccs strucc cucc.
- Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.
- Peckes cickány-fickó picike kocka-vacka.
- Bent sincs kuncsaft, künn sincs kuncsaft. Boltban pang, csőd csüng, koccintsunk csak!
- Kicsi Tibi triciklizik iciri piciri triciklin.
***
…és a Tömörkénytől tegnap olvasottak közül néhány:
- Komoly ember ez a Jóska bácsi. Azok közé tartozik, akikről azt mondják, hogy ha nevetni akarnak, fölmennek a padlásra, hogy nevetésüket ne lássa senki. Van ilyen. A komolyság látszatát fenn kell tartani, mert különben mi lesz?
- Csirke? Azt szokás rá mondani, hogy a paraszt csak akkor eszi, ha vagy a csirke beteg, vagy a paraszt. Egy jó húsleves a betegnek valóban jót tesz. A beteg baromfi pedig a többit is megbetegíthetné. Ma már biztos tömegesen elpusztítják a beteg csirkét, hiába ártalmatlan az emberre. Félnek a járványtól a hatalmas farmokon. 
- Abban az időben teljes gondolatszabadság volt engedélyezve a hadseregben, csak épphogy kimondani nem volt szabad, hogy mit gondol az ember. A XX. sz. közepén így módosult: Szabad ember szabad országban azt mond, amit szabad. A demokrácia, amely szerintem igen elvont fogalom, világszerte csak töredékesen valósul meg. A téma önmagában is meghaladná a poszt méreteit.
- A pókok nem szaporodnak nagyon. Lehet, hogy a pókság ésszel élő társadalom, s nem termel több fogyasztót, mint amennyinek a részére a pincében élelem kínálkozik. Az állatvilágban tapasztalható a szaporodás harmóniája. Gondoskodnak róla a ragadozók, ám sokszor maga a faj. Ausztráliában él az a nyúl, amely magzatja visszafejlődik, ha nem állnak rendelkezésre kellő életkörülmények. Az emberiség fékevesztett szaporodása elgondolkoztató. Hamar megduplázódik a föld népessége. Felelős gondolkodás és ösztönösség néznek egymással farkasszemet. Írnom se kell, hogy e téma kifejtése is meghaladja a poszt lehetőségeit. Könyvtárnyi gondolatot kellene ütköztetni.        

Harry Belafonte (†2008) nemcsak a Banán-dal okán lett híres. Sokszor eszembe jut egy nagy arénában felvett, tízezrek előtti szereplése. Belafonte valamiért el akarta énekelni Matilda c. számát. Ezért a közönséghez fordul egy kérdéssel: Ugye, a Matilda c. számot szeretnétek hallani. A lelkesedéstől nem volt meghatódva, ezért újfent megkérdezte közönségét, immár a kezét fülére helyezve, hogy jobban hallja a válaszukat. Természetesen zúgott az igen. Ettől felvillanyozva az énekes azonnal belefogott az egyébként kellemes sláger éneklésébe.
Most megkérdezem tőletek: Akarjátok-e, hogy még foglalkozzam Tömörkény megfogalmazásaival?
Nem hallom!!!.
Most hallani vélem az igent. És ez azért nagyon jó, mert úgyis az következik alább:  
***
János az utolsó kanász bölcsessége: „Csak az lehet tekintetes úr, akinek már az apja is az volt. ” Megfellebbezhetetlen bölcsesség. Nem is igazság, axióma.
János kanász panaszosan mondta a mezőn a körébe sereglett állatoknak: „Azért nevellek bennötöket ennyi gonddal, hogy mire felnöveködtök, nem látlak többet bennötöket. Mert a gazdátok ki fog bennötöket a birodalombul, oszt kést tösz a torkotokra. Ilyen kegyetlen a világ.” hogy a világ milyen kegyetlen, csak egy példát említek, hogy ki ölte meg Kennedyt, máig sem tudjuk. És azóta hányakkal végeztek gyorsan vagy lassú halállal.
***
A vízimolnár véleménye: a gőzmalmok gyors gépe megégeti a lisztet, nem úgy, mint az ő köveik, amelyek lassan, méltóságteljesen forogtak. … más ízű volt annak a kenyere. A kenyér íze azóta is változott. Hol van már a tömör, tartalmas tésztájú kenyér? Ízfokozóval és térfogatnövelővel készülő kenyér a mienk. Persze örülhetünk neki, hogy egyáltalán van. Fájdalom a milliárdnyi éhezőnek nincs.   
Egy eredeti T.-i megfogalmazás. A vízimolnár a kutyáról: Mert nézze csak, aki valóságos, hű kutya… köztük, aki embörnek embörebb embör, mint amilyen embör némelyik embör…
***
Jót mosolyogtam egy hangulatos-humoros novellán (Alku a szülével). Ebben leírja, hogy milyen közelharcot folytat a múzeumnak néprajzi anyagot gyűjtő pantallós emberrel az iránta teljesen bizalmatlan szegény asszony. Azt véli, hogy az „úr” ki akarja rabolni. Nem érti, minek neki a sok régi lom. Az gazdagon megfizeti az ócskaságokat, s végül a primitív asszonyka csak ennyit mond: Hát már csakugyan látom, hogy elcsalta mindönömet.
Jut eszembe, nem lehetett könnyű dolga a népdalgyűjtőknek se. Minek magának az én éneköm? – puhatolóztak, bizalmatlankodtak.

Jelentem
- hogy ma mínusz hétre süllyedt a hőmérő vörös (kék) akármilyen színű szála
- délelőtt a havazás elállt
- kisütött a nap
- az első két hónap a mai nappal villámgyorsan letelt.
- olvasom T. I. novellásköteteit. Jelenleg az ötödiket (a Barlanglakók c. válogatást). Benne ilyeneket:
Az ám – nevette a főbíró. – Régi igazság, hogy kevés ésszel kormányozzák a világot. Hát, ami igaz, az igaz, nemritkán magam is ezt hiszem. (Ld. tegnapi posztom.)
***
A péksütemény kisebb lesz, ha kevés búza termett, de nem lesz nagyobb, ha nagy a búzatermés. A bor ára is már csak előre megy…
Eltelt jó száz év azóta, de ennek a divatja megmaradt. Ha emelkedik a benzinár, drágulnak az áruk a szállítási költségek emelkedése miatt. Ha csökken az üzemanyagár, nem történik semmi. Az árak lassú kúszását a teremtett árkáosz is serkenti. Pl. a Nescafé ennyi, majd annyi, olcsóbb majd drágább, de az évek előrehaladtával leginkább drágul. Nevezzük lassú inflációnak, ami természetesen jó a gazdaságnak (de érzékelhetetlenné teszi, hogy a reál- és a nominál-jövedelmek között keletkezett-e, s mekkora olló).  
***
Sommelier-k jó száz éve: A bor zamatosságát … kóstolgatták. Rágták a bort, de nemigen nyelték le, mert az ilyen bírálati foglalkozás nyomán nagyon könnyen be lehetett törülközni (sic!).  Jelentem, ma is így rágják, és nem is nyelik le, mert ma is hamar „betörülköznének” a különféle minőségű borfajtáktól.
Az elbeszéléseket olvasva részben igazat kell adnom a Prédikátornak: „Ami ma van, az volt már régen is…” Azért csak részben, mert ma olvashatom az Ó- és Újszövetség könyveit internetről okos telefonon, az ő korában pedig nem. A technika elég rendesen megváltozott.