Mickey webnaplója

Valami, aminek lényege, hogy nincs. Itt van pl. a lyuk. Ha van ott valami, nincs lyuk. De ha a valami szélein belül nincs semmi, akkor ott lyuk van. A semmi lehet-e valami. Adva Szőnyi István Kerti pad c. képe. Nem arról híres, hogy Szőnyi Zsuzsa és Triznya Matyi szívesen beszélgettek kettesben üldögélve rajta, hanem az, hogy a festő papa megfestette, mégpedig napsütésben. Valójában nem tudom, hogy a fehér alapozást hagyta-e meg a képen, s a kontúrok adták, hogy pad lett belőle, valójában festékhiány, vagy direktbe a természet zöldjét festette meg, és alakította ki a fehér napsütötte padot. A pad úgy van ott, hogy nincs ott semmi. Fama est, hogy ezért szeretik ezt a képet zen buddhisták.
Ha áram van, minden van – hirdette egy óriásplakát. Azonnal ellenkeztem: Ez nem igaz. Ha áram van, áramhiány pl. egyáltalán nincs.
Ha köd van, nem látsz semmit, csak a ködöt. De azt végtelennek érzékeled. A látótávolságon túl nincs semmi. Csak tejfehér köd (/ Bóbita, Bóbita épít, / Hajnali ködfal a vára…/WS) van.
S ha ez nem volna elég, Besenyő bácsira hivatkozom. Az emberek innen oda mennek, onnan ide jönnek. Én nem értem. Most jöttem onnan, ahová ők mennek. De miért? Hát nincs ott semmi…  
Ma reggel VD két képet mutat, az egyiken ő reggelizik feleségével. Felmutat egy lyukacsos sajtot. A másik mellette egy jelenet: Színes bőrű, öreg arcú, végletekig sovány gyermeket fecskendő segítségével próbál etetni egy kéz. Hihetőleg tejjel, vagy könnyű fehér krémmel. Hiány. Hiány az élelemiszer, hiány a víz, hiány a segítő kéz, hiány a szeretet. Ami van helyette, az a profit. Nem jó az semmire, ördögi találmány. Amikor azon gondolkozom, hogyan lehet előmozdítani, hogy a hiányok minimálisra csökkenjenek, alighanem az elsők között szerepel: Ellene mondok-e a profit hajszolásának, ellene mondok-e a vagyonosodásnak? Van-e bennem készség a megosztásra? Ha nem hiszed, kérdezd meg Jézust, mit fog számon kérni a végső elszámoláskor. Majd ő megmondja.

Még hatot alszunk, és itt a karácsony.
Még kettőt alszunk és megáll a nappalok rövidülése.
Engem ez mindig jó érzéssel tölt el.
Lehet, hogy még kemény fagyok jönnek a jószerével még előttünk álló télen,
lehet, hogy ötven centis hó esik,
lehet…
De már itt a tavasz ígérete, a pázsit kizöldülésének, az enyhe langy szellőknek, a felhők permetezésének, a fák meglombosodásának az ígérete.  
De addig várni kell.       
Az ablak előtt elterülő rét reggelre deres.  Meg is jegyeztem: Deres a XXI. századból.
Persze ez a deres nem az a deres. Nem is tudom, a megvesszőzés padját miért hívták deresnek.
Fantáziám persze van, és megpróbálhatom kitalálni, csakhogy hiteltelen az efféle etimologizálás. Hívhatják deresnek, mert négy lába van, mint a lónak és hátas, mint a ló, és lehet éppen őszes szürke színe is köztéren koszolódó nyers fa szégyenpadnak. Ám semmi se erősíti meg állításomat.
Hajnalban tehát deres a határ, délben pedig hét ágra süt a nap.
Ha addig nem változik az időjárás képe, fekete karácsony elé nézünk. Ha igen, „löhet hó vagy dara” – mondaná Tömörkény pásztora, aki fél naponként ejt ki egy szót.
Nem úgy, mint a pireneusi pásztor, akit egy arra járó püspök az időváltozásról faggatott.
– Igyekezzen, atyám, mert órákon belül esni fog – szólt a pásztor.
A püspök elismerően vélekedett amannak a tudásáról: – Ja, aki a természetben él, tud jósolni a tüneményekből.
Mire a pásztor: – De nem így van, atyám. Reggel megnéztem a televízió meteorológiai előrejelzését.   

Barátunk, J. évek óta légszomjjal küszködött. Tudni lehetett, hogy ebből nem igazán van szabadulás. December 8-án (Szeplőtelen Fogantatás ünnepe) kapjuk az értesítést, hogy elhunyt. Temetik itt és itt, ekkor és ekkor. Mi tehát „akkor” „ott” voltunk a templomban, ahol is a misét az ő lelki üdvéért mondták. Valami furcsa érzésem támadt a mise kezdetén. Hirtelen Szilas Abonyi miséjének a krédója szólalt meg bennem elemi erővel, de nem az eleje, hanem a közepe: ...et ressurrexit in tertia die. Meglepődtem, mert nem illett egy gyászmise hangulatához sehogy se. Ám jó érzéssel töltött el, hogy a lényeget tolmácsolja: Feltámadt a halálból… Na igen. Ez nagyon jó hír.
Maga a temetés is meglepően békés módon következett el. Nagy tömeg, csend, nyugalom, senki se ideges, senki se feszült, senki se kétségbeesett. Talán tudták, amit én nem.
Merthogy az történt, hogy december 8-ra virradó hajnalon közös ismerősünk álmot látott. Az álomrészlet arról szólt, hogy J. nem kap levegőt. Ekkor megfogja a kezét egy fehér ruhás alak, Mária, és magával viszi. Az álom magát az álmodót és társát is meglepte. Telefonon érdeklődtek J. fiánál:
– Hogy van a papa?
– A papa meghalt.
Akkor hát igaz.
J.-t kézen fogta Mária, mintegy azt üzenve: J., gyere velem.
Felmerül az emberben: Hányszor mondjuk el az üdvözlégyet életünk során. Hányszor fejezzük be imigyen: „Imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján”. És ő imádkozik érettünk most és halálunk óráján. Amen.
***
„Élünk és meghalunk… hát kívánj szép álmokat” (Bródy János)
A telefon hozza-viszi a híreket.                 
Tudtad, hogy J. dec. 8-án „elment”? Nem tudtam. Isten nyugosztalja!
Tudtad, hogy E. kórházba került, rákkal operálták? Nem tudtam. Lehet érte imádkozni.
Tudtad, hogy Á. májusra várja harmadik gyermekét. Nem tudtam, de most már tudom.
***
Még megjegyzem, hogy 57 éve dec. 18-án hunyt el apánk. R. I. P.
***
Két éve megrendeltem egy mesekönyvet az Antikvarium.hu-tól, de már egyáltalán nem emlékeztem rá. T. persze igen. Még nem mondtam vissza a rendelést, és jól tettem, mert lányunk kérésére jegyeztettem elő. Most, hogy T. emlékezett rá, nekem is felderengett: Ahá, hát neki kellett csakugyan. Ha kiderülnek a részletek, mindjárt könnyebb az emlékezés is.      

A most szentelt pap erdélyi titulusa tisztelendő úr, később tiszti bácsi. Csak az élemedett korú bölcs pap neve pap bácsi. Ilyen 80-as éveiben járó pap bácsi volt az idén elhunyt Futó Károly, a Karcsi bácsi. A vele 2000-ben készült interjúból itt csak néhány mondatot emelek ki, amelyek az aggódástól óvnak. Azt nyilatkozza: Aggódásunknak csak mintegy 40%-a valós, azaz a jelent érintő nehézség. A múltbeli fájdalmak, nehézségek és a jövőbeli félelmek teszik az aggódás 30–30%-át. Mivel a múlton nem változtathatunk, és a jövőt tán meg se érjük, s ha igen, akkor sem biztos, hogy az fog történni, amit előre fantáziálunk, sem a múlttal, sem a jövővel nem érdemes foglalkozni. Ha a jelenben maradunk, aggódnivalóink 40%-ra csökkennek, és ennyivel már simán elbánunk. Tehát maradjunk a jelenben, mert „elég a mának a maga baja”.
***
Terjed a páli mondás széltében-hosszában: Jobb adni, mint kapni. Lehet, nem tudom. Nekem az jutott eszembe, ha neked jobb adni, mint kapni, akkor kérek még, mert én szívesek kapok, és ezáltal javadat mozdítom elő, mert neked jobb adni. Ám az emberi kapcsolatok nem egyirányúak. Jobb kapcsolatban lenni, mint passzívan adni, vagy kapni. Jobb egymásból, egymásért élni, mint önmagunknak, önmagunkért. Az adás-vételt a viszonosság szabályozza, a kölcsönösség. Enélkül nem jobb se adni, se kapni.
***
Civilizációnk túltermelési válsága csapódik le az ajándékozásban, a lakásokban felhalmozott rengeteg felesleges holmiban. Feltehetném a kérdést: Hány óra ketyeg a lakásban, hány számítógép között cikázunk, hány okos telefonunk van, sőt lassan már azt is, hogy hány autója van egy családnak. De nem teszem. Elég, ha elgondolkodom rajta, hogy milyen hibavalóság a tárgyak gyűjtögetése. Tegnap temettük kedves barátunkat. Csak a lelkét vihette magával. Még a testét se, nemhogy valamit a cuccai közül.
Ugyanezt tapasztalom amikor kihal egy lakás tulajdonosa. Az örökösök ritkán szorulnak arra, hogy egy teljes háztartás összes ingóságait kivigyék az eladásra szánt lakásból.
Még egy ok arra, hogy már életünkben próbáljunk megszabadulni minden nélkülözhetetlen dolgunktól. Nagyon nehéz ezt megtenni a fogyasztói társadalomban az árubőséggel csábító piac megléte miatt.
    

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

HAGYJÁTOK ABBA, MERT MENTEN MEGBOLONDULOK!!!

Tegnap megmakacsolta magát a Colt. Azért sem indult. Csak a bikásítás után. No, de hogy is van ez? Egy éves a Bosch-akksi benne. Nem hiszem el, hogy kimúlt volna. Akkor valahol zárlat van? Nem égett le a kocsi. Megnéztem, az se igaz, hogy öt kaszáspók lehidalt a két pólus között. Mondom magamban: ha ma se indul, bejelentkezem a szerelőnél. Nem tudom, hogy csinálta, de reggel simán indult.
***
Tegnap este elindítottam egy mosogató programot. A tányérokat csak ma reggel vettem ki a gépből. Melegek voltak. Hogy lehet ez? Többször indult a program? Van neki melegen tartó programja, amit akaratlanul elindítottam? Fogalmam sincs.
***
Találkozóra invitáltuk csoportunkat. A bevásárlásig nem jelezte senki, hogy jón-e vagy sem. Majd egy pár igenelte a találkozást. Egy másik telefonon jelezte, hogy ők is jönnének, de ha ennyire nincs érdeklődés, akkor inkább maradjon el a tali. Ebben megegyeztünk. Ekkor lépett akcióba egy harmadik pár, jelezve, hogy jönnének. Ámbátor… Mivel azonban korábban töröltük az alkalmat, ők se. Így adódott, hogy elmaradt az a találkozó, amely nyolc fővel egy derék kamarajellegű esemény lehetett volna. Az első felmerülő kérdés: Korunknál és a távolságoknál fogva akarjuk-e egymás meglátogatását? Akarjuk, de csak alkalmanként? Nem akarjuk? Ki tudja?
Magunknak tanulság: Ha meghirdettük, tovább nem foglalkozunk azzal, hogy ki jön, ki nem. Aki bújt, aki nem… várunk. Ha meghirdettük, igeneljük, a többi az önkéntességgel járó bizonytalanság jegyében fog lebonyolódni.
***
És most nyelvelek:
HOLLIK? – kérdezi István.
OTTLIK –  válaszolja Géza.    

Lehet gallybul is karácsonyfát csinálni,
lehet könyveket fenyőszerűen összerendezni,
lehet dobozokból fenyő piramist építeni,
lehet szánkókból pagodaszerű fenyőt csinálni,
lehet összehajtható műfát fenyőfának nevezni,
lehet szarvasagancsokból fenyőt hevenyészni,
lehet tiszafát fenyőnek kinevezni,
lehet aerobusszal Németország fölé kondenzcsíkból fenyőkontúrt rittyenteni,
sőt, lehet fenyőfából is karácsonyfát díszíteni…
De
„Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, de ha benned nem,
te attól még örökre elveszett maradsz.”
(Angelus Silesius)
Ezeken el lehet gondolkozni. A lényeg: 2000 éve a világra született Jézus, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (János evangelista) Hisszük, hogy megszületett, köszöntjük is; hisszük, hogy a világnak életet és értelmet adott, ingyenes szeretetét adta.
Ezért valami azt súgja nekem, hogy a csaknem 50 éves kora ellenére máig friss karácsonyi beat-mise örömteli hangulatát kellene széles tömegek elé zenélni, hogy mind a világ örvendezzen, mert a szép szűz Mária szülte Szent Fiát e napon, ezért dicsőség a magasságban… énekelik az angyalok valahol a magasban, dicsőség légyen… vidámkodnak az emberek itt a földön, mert Istengyermek jött közénk, az Isten Báránya, aki irgalmaz nekünk. S mi megerősítjük: Szent vagy, szent vagy, szent vagy… (A dőltbetűs szövegek a mise tételei). Valamikor fent volt a virtuális plébánián, de már nincs ott. Érdemes pedig megismerni.
Amit biztosan tudok, hogy a 20 éve készült Abonyi mise Sanctusa megtalálható a youtube-on. Ez is Szilas Imre szerzeménye. A benne felhangzó hosanna in ex caelsis csengő-bongó muzsikája tényleg éteri.
Egyebekben még sietek kijelenteni: Nem bolondultam meg. Csak a lényeget el kellett mondanom, mert ha nem, „a kövek fognak megszólalni”.

Az amen az imádság összefoglalása. Aki könnyelműen mondja ki, az megsemmisíti imádságát. Az imádság Istenhez kiált, összekapcsol minket Istennel, föltárja előttünk az ő irgalmasságát, és ha jól imádkozunk, az amen szóval átvesszük az ajándékokat Isten kezéből. Az amen, mindennek a kezdete és a vége. Olyan, mintha Isten az egész világot e szóval teremtette volna. Ő maga is ament mondott mindig arra, amit tanított, búcsúzására is, küldetésének beteljesítésekor is.
***
Vacsorájukat megáldotta Jézus. Ez gyümölcsökből, rizskása gombócokból és tevetejből állt. Mint mondta, ha esznek belőle, mindig friss kásával egészítsék ki, soha nem fog megromlani, és az áldást sem veszítik el.
*** Aki a főparancsról kérdezte, az a farizeus Manassze névre hallgatott. M. attól az órától kezdve semmit se tett jézus ellen, csendben volt mennybemeneteléig, akkor Jézus mellett nyilatkozott, és csatlakozott a tanítványokhoz. Akkoriban 40 év körüli volt.
***
Jézus jövendöli övéinek, hogy két nap múlva szorongásban és aggódásban és alvás nélkül lesznek, később pedig olyan idő jön, amikor üldözések közepette, kővel a fejük alatt, olyan nyugodtan fognak aludni, mint Jákob az égig érő létra alatt
***
A kétfillért dobó özvegyet megszólította, kérte, hogy várjon rá a háznál, ahol vacsorázni fog (János Márknál). Azt is kérte, hogy fia jöjjön el hozzá, aminek amaz nagyon megörült. Ez a fiú még Jézus halála előtt a tanítványok közé jött. Az özvegy nagyon jámbor volt, szigorú zsidó, de egyszerű és hűséges.
***
Ádám kiűzetése egy kertből történt, az J. szenvedése is egy kertben kezdődik, és az elégtétel és a halál legyőzése a feltámadás szintén egy kertben fog végbe menni.
***
Péternek azt mondta: ha majd elhagyja őket, délben keressék. S meg fogják találni, önmagukban is, ha nem lesz bennük árnyék.
***
Az apostoloknak tartózkodniuk kell ezután a feleségüktől. A tanítványoknak lehet feleségük.
***
Jézus kifejtette, hogy A János-keresztség csak a bűnöket mosta le, ő viszont elküldi nekik a Szentlelket, aki az ő keresztségével mindenkit a megváltás gyermekévé fog tenni. Halála után a Beteszda-tónál mindenki meg kell keresztelniük, aki csak jön és kéri. Azt is mondta, hogy érzi, testi jelenlétével már nem tud használni nekik, ezért mindent odaad, amije csak van, és csak annyit tart meg magának, amivel teste szégyenét eltakarhatja.
***
NIkodémus, Arimateai József, Simeon fiai nagy szomorúságban voltak. Veronika és férje háza a városban a Templom és a Kálvária-hegy között középen állt.
***
Az utolsó vacsora házában fészerekben 6 tanítvány aludt. Itt szálltak meg. A tanítványok sokkal finomabbak és gyengédebbek voltak Jézus iránt, mint az apostolok, azt hiszem, azért, mert nem voltak olyan gyakran vele, és alázatosabbak voltak.  …
Az utolsó vacsora gazdag volt. Bárány, utána hal, aztán sütemény, madár alakú kenyérkék, lépes méz, saláta következett és mártás, amibe a zöldséget mártogatták. Többféle gyümölcs, körték, tökfélék is, italok.

Jézus tanító évei 3. kötet.
A szerző meglátásai gazdagíthatják elképzeléseinket a krisztusi korról, magáról a Messiásról alkotott képünket is. Kitér olykor saját korára is. Az 1800-as évekre tessenek gondolni.  Hát akkor nézzünk bele…
Jézus azt mondta, azért jött, hogy kardot hozzon. Ettől a tanítványok zavarba jöttek, és aggodalom fogta el őket. Most elmagyarázta, hogy ez a minden rossztól való elszakadást jelenti.
***
Lázár nyolc napja halott volt. Négy napig a föld fölött hagyták abban a reményben, hogy Jézus jön, és feltámasztja. Csak a négy napos hullát temették a sírba, s ettől számítva is négy nap telt el.
***
Máté egy időre hazament. Házas ember. A felesége nagyon jó asszony. Meghívása óta megtartóztatásban élnek. Máté egy ideig otthon tanít és nyugodtan viseli, hogy ezért megvetik.     
***
Jézus termete magasabb volt az apostolokénál. Ha mentek, vagy megálltak, fehér homlokával mindig kiemelkedett közülük. Egyenes tartással járt, nem volt sovány, de kövér sem, hanem egészséges és nemes alkatú. A válla és a melle széles volt. Izmai a használatuktól és a vándorlástól kidolgozottak, de nehéz fizikai munka nyomai nem látszottak rajtuk… Az Úr testén barnás kötött vagy szőtt inget viselt, amely bő volt, és hosszában ráncos. Fölötte hosszú, finom gyapjúfehér, bő ujjú köntöst, amelyet a derekán ugyanabból az anyagból való övvel kötött meg. Szintén ebből az anyagból volt egy kendője, amelyet alváshoz a feje köré csavart. Útközben bogyókat és gyümölcsöket ettek. Az ifjaknál tarisznya, benne kenyérkék és kis korsók innivalóval. Csupasz lábukon sarutalp.
***
Júdásról írja: Fecsegett és kérkedett Jézussal, rácsodálkoztam, hogy milyen veszedelmes dolog a fecsegés. Mária többször figyelmeztette, de ő semmibe vette és nevetett. Egyébként szolgálatkész volt. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett buknia, de az az igazság, hogy születésekor súlyosan megátkozták.     
***
A gonoszság három köre. (1800-as évek) Első kör. Nyílt ördögkultusz. Ezt a világot emberek népesítik be. Úgy viszonyulnak a legmélyebb középponthoz, mint a laikusok a papokhoz. Utálatos sátánkultusz szajhaság, gyilkosság, természetellenes rosszaságok, méregkeverés, megrontó képek, írások készítése mellett a második körben láttam szerelmeseket, sóvárgókat, teremtmények bálványozását, szülők majomszeretetét, világi zenét, táncot, hajápolást, gyűrűket, … terméketlenséget okozó méregkeverést.
A harmadik körben a szabadkőművesség temploma állt a középpontban. Jótékonyság Jézus nélkül, felvilágosodás fényesség nélkül, tudomány Isten nélkül, jólét és kényelem. Csak a vallás ellen dolgoztak a másik két körrel együtt.  Amit létrehoztak, zűrzavar, éjszaka, nyomorúság, kétkedés, gyógyításuk csak a bajok eltakarása és súlyosbítása. A körök leginkább a tusdósokat, különösen az orvosokat és gyógyszerészeket szippantja magába. Önmagukat akarják megváltani.

A mezzo zenei tévécsatornát gyakran meglátogatom. Azon kapom rajta magamat, hogy már nem a zene érdekel, hanem, hogy a hallgatott zent kitől való és micsoda. Megpróbálom a korszakot meghatározni, és azt a nemzetet, amelynek vélhetően olyasmi a muzsikája. Aztán a szerzőre tippelek, és ha biztos vagyok benne, esetleg magára a mű nevére is. Ez elég jó kvízjáték, de hát megint egyértelműen jobb féltekés. Ahelyett, hogy magát az elhangzó zenét élvezném, a fejemet töröm a beazonosítási ismérvek kitalálásával.
Ez világnézetre fordítva olyasmi, mint a teológus, misztikus létmód között feszülő különbség. Az egyik ész érvekkel próbál operálni, és se vége, se hossza fejtöréseinek, okfejtéseinek, megnyilatkozásainak. A másik hagyja a csodába az egészet. Benne él, mozog, létezik. Ráébred arra, hogy Isten ingyenes szeretete veszi körbe őt és mindenkit. Mint ahogyan a levegő is mindenkit körbevesz tekintet nélkül arra, hogy valakiben tudatosul-e mindez, vagy sem.
Mindenesetre aki gyakran gondol erre, hallatlan biztonságban érezheti magát, amiért jó, ha kifejezi háláját, megvalósítja viszontszeretetét.