Mickey webnaplója

Így készül a gyerekrajz:
Pont, pont, vesszőcske.
Készen van a fejecske.
Hosszú nyaka, nagy a hasa,
előttünk egy török pasa.
És így készül egy kifejezés:
ág
ági
ági mellé
ági mellény
hatósági mellény
láthatósági mellény
Először tán az országutak mentén autójukat szerelők hordták
Aztán a rendőrök, 
aztán a rendfenntartók
Aztán a közlekedési utak mentén dolgozók
Aztán a polgárőrök
aztán a biciklisták
aztán a csoportban együtt menő gyerekek
Aztán a közmunkások jó része
Aztán az építkezésen dolgozók valamennyien
EMBEREK
Van még közöttetek valaki, aki elmulasztotta felvenni a láthatósági mellényét?  
Hát öltözködjék, de ízibe.
Ízelítő az Iz 7. f.-ből:
Acház első figyelmeztetése
Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, ...: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, ...ezt mondja az Úr.... Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.
Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel
Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, ...Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! ... az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el...  Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi.. Közöm. A király retteg, a próféta teszi a dolgát. Évezredeken áthat szózata: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el... Tudjuk, a szűz szült és fia neve Emmánuel, azaz velünk a Isten. Ez a prófécia az egyik bizonyítéka Krisztus istenségének.

A munka ünnepe? Igen.
Munkás Szent József ünnepe? Igen.
Idén az ortodox húsvét? Igen.
Anyák napja Magyarországon? Igen.
Tömegtájékoztatási világnap? Nem tudtam.
Mária hónapjának első napja? Igen.
A köztudat úgy tartja, hogy annak idején, a Szovjetunióban valahol egy (kommunista) pártértekezleten ortodox húsvétkor felállt az egyik koma, és elkiáltotta magát: Krisztosz voszkresz! Krisztus föltámadt! Mire a tagság ülve maradt része automatikusan válaszolta: Krisztosz voisztyinu voszkresz! Nem erősítették meg lapértesülések, mégis könnyen elképzelhető és belátható, hogy az egykori Oroszország olyannyira vallásos volt, hogy ez egy ateista pártértekezlet elveit is felülírta. A FB mutatja a jeruzsálemi jelenetet: A feltámadást jelképező tűz továbbadását a nagy lángú fáklyákat tartó hívek által.
E nap a Munkás Szent Józsefnek is ünnepe, de ezt nem láthatjuk megerősítve a FB-on, tekintettel arra, hogy a vasárnap az emléknapot felülírja. M Szt. Józsefet V. 1-én ünnepelni XII. Pius vezette be 1955-ben.
Anyák napjával tele van a FB. Sok szép vers szól erről az ünnepelt intim valóságról, Levike nagyival az Ágh István versét memorizálta: Virágosat álmodtam. (Nem bírom ki, hogy meg ne említsem: Ágh István neve németül minő véletlen: Stefan Zweig.)
Izajás 6. f.
2. AZ IMMÁNUEL-KÖNYV
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.” Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.” Közöm. Az Úrhoz csak a tökéletes képes kapcsolódni. Itt ennek ősképe: az izzó parazsat kezében tartó szeráfé, aki megérinti vele a próféta ajkát. Ahogy a próféta jár, úgy jár a nép is. A tizednyi megmaradt törzsök viszont szent mag lesz. Intő jel ez korunk prófétáinak és népeinek is. akinek füle van hallja meg.  

Velünk idős katolikus pap, Turcsik Gyuri ünnepelte regnumi barátai, ismerősei társaságában, hogy túl haladt a 70. életévén. Méltó volt és illő, mindenkinek a megelégedésére, jól szervezett, bensőséges, agapéba torkolló mise keretében. A szervező bemondta a mise végén, hogy a templom alatti kriptabár látja vendégül a megjelenteket. Megjegyeztem, hogy most, és (később) mindörökké. Az alkalomnak talán Bp. legújabb temploma adott helyet, a Boldog Meszlényi Zoltán titulusú templom az Etele úton, a Fehérvári út mellett. A templom egyik érdekessége, hogy harangtornya felső traktusa látszóbetonból készült, amely annyit jelent, hogy az üvegszállal kevert technika révén átlátszó a betonfala. Mivel mi nappal mentünk és hétágra sütött a nap, nem látszóbeton falakat láttunk, hanem betonnak látszó falakat. Joggal, mivel csakugyan betonból készültek. A Google esti képeket mutat a külsejéről. Egészen izgalmasakat.
Holnap május elseje. a munka, a munkás Szent József ünnepe, idén anyák napja és nálunk vagy 30 éve tojásos galuska. Hogy pontosan miért, az részben homályban vész el, de az Elemér utcához köthető.  Mondhatni, azért is, mert szezonja van a tyúktojásnak és a fejes salátának. Mindenesetre ilyenkor a vendégek létszámhoz arányosított mennyiségben készül, meglehetősen nagy lábosban. A recept nem különösebb, azért két apró részletre ezúton reflektálok. Az egyik, hogy a galuska tésztáját nem abajgatjuk agyon, nem kevergetjük hosszasan, mert a tészta szálas lesz, nyúlós és rágós. A másik, hogy a kész galuskát keverjük hozzá a viszonylag lágyan hagyott tojásrántottához, és összeforgatjuk, hogy eloszlásuk egymásban arányos legyen. A paleo ketogén változata úgy szólna, hogy galuska helyett sült szalonnát használunk, de akkor dús tojásrántotta volna a neve, nem tojásos galuska (ha úgy jobban tetszik: tojásos nokedli). Amit tehetünk több tojást keverünk bele és kevesebb nokdelit. Legfeljebb nokedlis tojás lesz a neve. Viszont jobban közelít az ideálishoz.
Akár így, akár úgy, jó étvágyat hozzá.  
Ízelítő az Iz 5. f.-ből
Ének az Úr szőlőjéről
... a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
Jajkiáltások
Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely... Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak... Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. ...Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket. ...Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret. Akik így szólnak: „Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek. Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat. ... Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát. ...mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Az Úr haragja
Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Az asszírok betörése
Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan. ... Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi. Közöm. Vajon elhallatszik-e a mai nyugati civilizációkhoz Izajás jajszava? Isten törvényei örök érvényűek.

Dodo baba. 
Mama, Dodo nyamnya.
Dodo nyamnya ham-ham.
Dodo, papa, mama ham-ham.
Kosz kosz?!
Kusz-kusz.
Tete, dodo nyamnya kuszkusz.
kösz, kösz.
Kész?
Kész.
Dodo le-le.
Dodo baba.
Próbálom Dodo babát kisegíteni még néhány kétszótagú lehetőséggel. Ha bumm-bumm volt, jön rá a bibi, ha éhes a didi, ha tetszik neki valami, akkor csecse, ha álmos, akkor csicsí, amire nem képes még, a csocsó, ha szüksége lenne rá, jönne a dada, a városból, amely Tata.
De nem jön.
Ami forró, az füfű, a kutya neve Fifi, a jókedvé hihi, napjában egyszer jön a kaka, kiszedi a mama, vagy a papa, ha elmész, azt mondja, hogy pápá, ha látja a baromfiudvart, pipi, amit meg kell törölni, az a popó. Majd érdekelheti a foci és a toto, mellé ihat valamit, az lesz a tütü, de addig legfeljebb az autó neve. Ki ne felejtsük a vége felé, hogy minden kutya vava.
Amit nem kapok ezért a posztért, annak a neve pedig: zsozsó.
Iz 4. f.
Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”
Jeruzsálem maradéka
Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Aki Sionból megmenekül, és Jeruzsálemből életben marad: azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.
Amikor minden helyreáll
Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen. Közöm. A vége szólít meg: az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.  Korunk emberének mit mond az Úr dicsősége? Eljut-e az ingerküszöbéig? Mit kezd vele? Lerázza? Mire számíthat? Csak arra, amit Pál fogalmazott: Amikor eluralkodik a bűn, túlcsordul a kegyelem.  

Ma sem rendkívüli, sem szabályos világnap nem volt – jelentette gyerekkoromban a Kossuth Rádió az esti krónikában. Nem tudom, mit jelentett volna a rádió, ha szabályos vagy rendkívüli világnap lett volna aznap, de hát nem volt. Esetemben a mai nap részben hasonlít, részben különbözik a rádióban közzétett-től. Mivel semmi rendkívüli nem történt, napunk teljesen szabályos volt. Ami ezzel járni szokott, ha nincs semmi rendkívüli, akkor nincs a történéseknek hírértékük se. Reggel reggeliztünk, délben ebédeltünk, délután sétáltunk. Reggel áthoztuk saját kérésére nagyobbik unokánkat, aki mesét nézett a tévé néhány csatornáján. Próbáltam gyermekenciklopédia képeivel elvonni a figyelmét, de nem érdekelte. Ez sem rendkívüli, ugye, inkább szokásos, szabályos.
Sétánk során felmerült, hogy el kellene látogatnunk az üzletközpontba, mert elfogyott a fagyi itthon a fagyasztóból. Ahogyan az szabályosan szokott lenni, tele szatyorral tértünk haza, többek között néhány parfét is vettünk.
Ennyi talán elég is arra, hogy bizonyítsam, ma semmiféle hírértékű eseményről nincs okom beszámolni. Ha pedig így van, akkor mai posztom vége felé közeledem. Aki nem hiszi, annak még néhány további részlettel tudok szolgálni magánban.
Nagyjából frontmentes nap is volt a mai. Ez nem annyira jó hír, mert nincs mire fogni, ha valami nem stimmel vérnyomásunk, közérzetünk, stb, stb tekintetében.
Mégis olykor jobban örülök egy hírmentes napnak, mint egy információban gazdagnak.
NB. Melegfront közeledése várható. 
Ízelítő az Iz 3. fejezetből:
Zűrzavar Jeruzsálemben
... Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére. Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik... Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.
Gúnydal a jeruzsálemi asszonyokról
Ezt mondja az Úr: Sion leányai felfuvalkodtak, fenn hordják a fejüket, kihívóan tekingetnek, táncolva járnak, s csörgetik lábukon a karikákat. ...Azon a napon az Úr mind elveszi, ami ékességül szolgál, ... és üszög lesz a balzsam, kötél az öv, a fodorított haj kopaszságra változik, díszes ruhaként szőrzsák szolgál, és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség.
Jeruzsálem özvegyei
Férfiaid kard élén vesznek el, és hőseid a harcban. Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak, és ő ott ül a porban elhagyottan. Közöm. A prófécia az Istentől való elhajlás következményeiről beszél. Nem szerencsés az Úrral folytatott párbeszéddel való szakítás, és a bálványok után való futkosás. Az istentelen társadalom betonfalba ütközik és lepattan róla. Ez a történelmi tapasztalat.

Többek között ezeket írtam néhány napja, ápr. 19-én blogomba:
„Jobb volna a békesség, és legyinteni az ételekre, italokra, hiszen boldogságot nem adnak, csak frocliznak íncsiklandó kísértésükkel.  
Mert mi történik, ha eltelek velük? 
Semmi. 
S mi történik rövid ideig tartó hiányukkal? 
Szintén semmi.
Hát akkor?
Jézus azt mondja, hogy a lélek éltet, a test nem használ semmit.” Ennyi. Most egy izgalmas-mozgalmas képet idézek hosszasan Avilai Szt. Teréz Belső várkastélyából, a hatodik szoba ötödik fejezetéből:
„...nagy és hatalmas hullám támad, amely a magasba emeli a mi lelkünknek kis sajkáját...félelmetes módon nyilatkozik benne ennek a nagy királynak és császárnak végtelen hatalma. ... Ha az Úr ezen a módon nyilvánítaná ki magát akár a világ legelvetemültebb embere előtt is.. ha nem szeretetből, akkor legalább is félelemből őrizkednék minden további bűntől. Mily hálásak lesznek tehát azok, akiket az Úr ily magasztos módon intett meg, hogy ne merjék Őt többé bosszantani... az Úr teljesen megelégszik azzal, ha mi újra és újra belátjuk nyomorúságunkat és szegénységünket s ha megértjük azt, hogy semmink sincs, amit nem tőle kaptunk volna...
A gyorsmenetű lelki elragadtatás olyan, mintha lélek végleg el akarná hagyni a testet, holott másrészt az is világos, hogy az illető személy nem hal meg... Úgy érzi, hogy...átröppent valami más országba, amely lényegesen különbözik attól, amelyben mi élünk; egészen más fény és annyira más világ tárul eléje s a mieinktől annyira különböző dolgokat lát, hogy ha egész életén át törné is rajtuk a fejét, nem tudná őket elképzelni. Egy pillanat alatt annyit megért, hogy ha éveken keresztül fárasztotta volna a képzeletét és az elméjét, az ezredrészével sem végzett volna. Ez nem értelmi látomás, hanem képzeleti, amennyiben itt a lélek szemével látunk és pedig sokkal jobban, mint testi szemünkkel idelent. Minden szóbeli magyarázat nélkül megértünk egyes dolgokat; például, ha látunk valakit a szentek közül, rögtön tudjuk, hogy kicsoda, mintha csak régi ismerősünk volna. Más esetekben, mialatt a lélek egyes dolgokat szemével észlel, ugyanakkor másokat értelmi látomásban lát, például sok angyalt és velük az Urat. Ezek és más olyanok is, amelyekről nem szabad beszélni, valami megmagyarázhatatlan csodálatos megismerés útján jutnak a léleknek értésére, anélkül, hogy testi szemével bármit is látna. ...amily gyorsan kirepül a golyó a puskából, mikor lobbot vet benne a puskapor, éppúgy indul meg a mi bensőnkben is az a bizonyos repülés – mert nem tudom másnak nevezni –, amely ugyan zajtalan, de a mozgása annyira érezhető, hogy semmi körülmények között sem lehet csalódásnak minősíteni. S midőn így a lélek teljesen kint van, nagy dolgokat mutat meg neki az Úr. Midőn pedig megint magához tér, rendkívüli lelki kincsekkel gazdagodott, s a földi dolgok ahhoz képest, amit látott, valósággal szemétnek tűnnek fel előtte. Ettől a pillanattól kezdve teher neki az élet s hitványság szemében minden földi dolog, még az olyan is, amelyet azelőtt, legalább annyira, amennyire, becsülni szokott. Úgy látszik az Úr meg akart mutatni a léleknek egy részletet abból az ígéret földjéből, amely felé haladnia kell s értésére kívánta adni, hogy milyen szép az a hely, ahol majd megpihenhet, nehogy visszariadjon a nehéz útnak fáradalmaitól...” etc. (kiemelés tőlem)
Még egyszer megismétlem magamat: Mi történik, ha eltelek velük? Semmi. S rövid ideig tartó hiányuktól? Semmi.
Iz 2. f.
Örökké tartó béke
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről. Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!
Az Úr eljövetele
Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni. És tele van országa bálványokkal… Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak. Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik! Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét, mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat, mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat, Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit… Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, és a bálványok mind elenyésznek. A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst­ és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket, és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet. Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle? Közöm. Izajás a végítéletről beszél, és arról, ami megelőzi. Amikor itt a vég, nem harcol már nemzet nemzet ellen. Ez közvetett utalás arra, hogy előtte talán igen. És azt is prófétálja, hogy mindenféle szamárságokban fog hinni az emberiség. Amikor eljön az Úr, félelem fogja el. Lesz tá valamilyen oka. Nemde?  

A szerkesztőségben annó dacumál a német precizitás ironikus példájaként emlegettük, hogy irányjelző tábláik felirata rendre így következnek:
Das Meer 100 km, majd egyre közeledve a tengerhez:
Das Meer 10 km,
Das Meer 1 km,
Das Meer 100 m.
Das Meer 10 meter, s végül a parton:
DAS MEER.
Nem tudtam, hogy ennek (legalábbis az egyik) forrása az Esti Kornél. Kosztolányinak legyen mondva, hogy ő nem ironizál, hanem logikus gondolkozásuk miatt dicséri a németeket. Idézem az általa tálalt történetet: „Senkit se kellett megkérdeznem, hol a tenger. Minden tíz méterre csinos oszlop állott, azon fehér zománctáblán mutató kéz, alatta a szöveg: „Út a tengerhez”. Lehetetlen lett volna jobban kalauzolni az idegent. Kiértem a tengerhez. Ott azonban kissé elhűltem. A fövenyparton, a víztől egy méternyire hasonló oszlop keltette föl figyelmem ...ezzel a szöveggel: „A tenger”.
Én, aki a latinok közül érkeztem ide, ezt eleinte merőben fölöslegesnek éreztem. Hiszen előttem tajtékzott a háborgó végtelenség, s nyilvánvaló, hogy az Északi-tengert senki sem téveszti össze egy köpőládával vagy egy gőzmosodával. Később beláttam, hogy tévedtem ifjúi felületességemben. Éppen ebben volt a németek nagysága. Ez maga volt a tökéletesség. Bölcseleti hajlamuk követelte, hogy lezárják a tételt s az eredményre rámutassanak, amint a számtantudós is gyakran írja egy levezetés közben 1=1-gyel, vagy a logikai bizonyításban is gyakran megállapítják, hogy Péter=Péter (és nem Pál).
Ünnepélyesen megígérem, hogy a továbbiakban nem emlegetem Esti Kornélt.
Ízelítő az Iz 1. f.-ből:
Izajás jövendölése
I. IZAJÁS KÖNYVÉNEK ELSŐ RÉSZE1.
BESZÉDEK A SZÍR–EFRAIMITA HÁBORÚ ELŐTTI ÉVEKBŐL
Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.
A hűtlen nép korholása
Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: „Fiakat neveltem és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”
A Júdára váró büntetés
Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki. Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen. Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem nyomták ki, nem kötözték be, és olajjal sem puhították. Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után. Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben; mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.
A képmutatás ellen
Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! „Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” ...A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet... az ételáldozat füstje utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeiteket? ... Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. ...Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. ...Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek. De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket.” ...
Panasz Jeruzsálem miatt
Hogyan is lett cédává a hűséges város... Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak... Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot... A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak.
A szent ligetek ellen
Igen, megszégyenültök majd a tölgyek miatt, amelyek örömötökre szolgáltak. Pirultok majd a kertek miatt, amelyekben kedvetek leltétek. Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy... Közöm: Ha korunk prófétája volna Izajás, írására azt mondanánk: Kemény felütéssel indít. Persze nem a felütés a probléma, hanem az, hogy a választott nép elcsángál az igazak útjáról, és emiatt érdemszerző munkáról nem eshet szó. Isten igazságos, és nem megtéveszthető. A lényeg ebben a mondatban fogható meg: . Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Ettől kezdve minden csak hiúság és szélkergetés, amely csak jótéteményekkel oszlatható szét. Az Izajás közvetítette megfontolások érvénye minden időkre kihat, korunkra is, sőt kiváltképp.   

Az ÉS 2016. III. 25. sz. 24. o.-n találtam egy cikket, amit Siba Antal jegyez, és amelyben idézi a beteg Déri Jánost (1992), aki elhaladva egy stúdióajtó előtt benézve látja, hogy vitatkoznak a szilveszteri kabaré készítői, és így valahogy reagál viselkedésükre. „Tavaly még én is ott ültem köztük..., de arra gondoltam, hogy mennyire lényegtelen, amit csinálnak. Hogy miért ennyire fontos ez, amikor vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Hirtelen talán még örültem is, hogy ezt én már nem csinálom.” Utóbb egy másik ismert közéleti személységet idéz meg: Békesi László egykori p.ügymin.-t: „Ahogy az ember tudása gyarapodik, kialakul egy olyan sáv, amelyet nem fed le a tudomány, pontosabban nincsenek tudományos válaszok. Vannak földi ésszel meg nem magyarázható dolgok, ezen a problémán a hit tud átlendíteni. A kétségek nem szűnnek meg, de a hit segít abban, hogy ne essek kétségbe. ... Jellem, társak, tudás, bölcsesség, felismerés, önkorlátozás, és természetesen hit is kell.” Még megjegyzi: „ma Magyarországon a kereszténység nem más, mint egy undorító rezsim fenntartásának az egyik elfedő paravánja.” Elgondolkoztató felvetések.
Sir 51. f.
Hálaének
Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek. Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak. Oltalmazóm lettél és megmentettél, nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rám szakadt, a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam, az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól, a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz. Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de sehol sem találtam. Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől. Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól. Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.” Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál. Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét. Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott. Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam. Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam. Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott. Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt. Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki. Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban. Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek? Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen. Hajtsátok nyakatokat az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik. Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam. Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen. Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek. Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége. Közöm. Immár a végére jutottunk a Sirák fia könyvének. Az igaz imában foglalja össze élete lényegesebb vonatkozásait. Most egy mondata szólal hangosabban a többinél: Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.   Persze nemcsak a nyelvét kapta jutalomként az Úrtól, hanem mindenféle tagjait, szerveit. A lényeg. Életünk ingyenes ajándék, és méltó és igazságos, illő és üdvös kellő alázattal megköszönni a Donornak. Ma talán leginkább a Te Deum himnikus szavaival tehetjük meg ezt, no meg persze saját keresetlen szavainkkal.  Ámen.

Befejeztem ismerkedésemet Esti Kornéllal. Persze Kosztolányit ismertem meg, figuráján keresztül. Kosztolányit, aki tudatos író. A kötetben sorakozó elbeszélések olyanok, mint a programzenék. egy fogalom, egy kifejezés köré szervezi mondandóját, amit aztán következetesen ki is bont. Az egyik leghosszabb közülük az idős német elnök, akinek lételeme, hogy az előadásokat végigalussza. Ha vennem a fáradságot, felsorolhatnám a 18 fejezet 18 alapgondolatát. Nem teszem. Megelégszem még néhány érdekes szóhasználatát felidézni. Kosztolányi egyik törekvése, hogy lehetőleg magyar szót használjon ott, ahol elkerülhető az idegen szó. Ilyen az általa használt villamos szélgép elektromos ventilátor helyett, vagy a Márai által is favorizált társas kocsi az autóbusz helyett. Megjegyzem, hogy a villamos lépcsőt fölhágcsónak nevezi, és a nyitott peront a villamos tornácának írja következetesen. Stílusa elegáns. Idézem humoros megfogalmazásai egyikét: „Ti, akik írtok, tudjátok, hogy minden a szavakon fordul meg, egy költemény jósága éppúgy, mint egy ember sorsa... Bizonyítgattuk, hogy (az illető) kleptomániás és nem tolvaj. Az, akit ismerünk, rendszerint: kleptomániás. Az, akit nem ismerünk, rendszerint: tolvaj. A bíróság nem ismerte őt, ennélfogva tolvajnak minősítette és két évi börtönre ítélte.”
Kosztolányi, Karinthy és a köréjük csoportosultak szerették meghökkenteni az embereket. Hogy ne mondjam, olykor polgárpukkasztó módon viselkedtek. Ezt bőven megmutatja a szerző az Esti Kornél-ban is. A meghökkentést stílusában is gyakorolja ez a szó- és gondolatzsonglőr. Ezt írja többek között: „Még mindíg (sic!) pokoli hőség van. Én egész nap ruha nélkül írtam. Csak a töltőtollam volt rajtam.”
Ezzel a malac képpel be is fejezem a regénybe illő elbeszélésfüzér méltatását. Érdemes olvasni.       
Ízelítő a Sir 50. f.-ből:
Simon főpap
Simon főpap, Oniásznak a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot. Ő építette a kettős magasságot, a templomot övező fal magas támaszát. Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger. Megóvta a népet az elpusztulástól, a várost megerősítette ostrom idejére. Milyen dicső volt, körülvette a nép, amikor előlépett a függöny mögül... és felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. Majd a serleg után nyújtotta a kezét, és a szőlő véréből áldozott; az oltár lábához öntötte a Magasságbeli elé jó illatul, a világmindenség fejedelme elé. ... s Izraelnek egész közössége fölé terjesztette kezét, hogy fennhangon ossza az Úrnak áldását, és tisztsége szerint kimondja szent nevét. A nép meg másodszor is leborult a földre, hogy a Magasságbeli áldását fogadja.
Figyelmeztetés
Most hát áldjátok a mindenség Urát! Nagy dolgokat művel, aki megáldotta életünket anyánknak méhétől, és irgalmassága szerint bánik velünk. Ajándékozzon meg vidám szívvel minket, adjon békességet napjainkban...
Számtalány
Kétfajta népségtől iszonyodik lelkem, a harmadik pedig már nem is nép: Szeirnek lakói, a filiszteusok, s az a balga nép, amely Szichemet lakja.
Befejezés
Tudománnyal s okossággal teli tanítást írtam le ebben a könyvben: Jézus, Sirák fia, Eleazár unokája Jeruzsálemből, akinek szívéből áradt a bölcsesség, mint a záporeső. Boldog ember, aki e dolgokhoz fordul, aki a szívébe zárja őket, az bölcs lesz. Aki eszerint tesz, erős lesz mindenben, mert az Úrnak fénye lesz az életútja. Közöm. Az ószövetség egyik szép könyvének a végéhez közeledek. Itt csak egy gondolatot emelek ki. Nem új, de figyelemre méltó. felajánlotta nemes testtartással a Magasságbeli Mindenhatónak hozott áldozatot. Ez a nemes testtartás arra utal, hogy a főpap tudja, kinek mutat be áldozatot, tudja azt is, hogy kicsoda ő maga, és felismeri a kettejük közötti végtelen különbséget. Baj volna, ha kihalna belőlünk az alázat, és az észszerű (egy év óta így helyes) tisztelet.

Visszaemlékezem arra, hogy a minap – tényleg, mintha tegnap lett volna – a 67-es villamoson motyogtam magamra vonatkoztatva József Attila versét: Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse... El voltam bűvölve attól, hogy felettem is így elsuhant az idő. Hogy miért is szavaltam ott és akkor? Nem nehéz kitalálni. 32 éves születésnapomat ünnepeltem ily módon. Azt már és se tudom, hogy miért a 67-es járaton történt az eset, hiszen akkor már nem Zuglóban laktunk. Talán ott ünnepeltünk?
Ma legkisebb fiam 32. (Isten éltesse őt!)
Hogy ez a 32 sok vagy kevés ki-ki döntse el. Valaha soknak számíthatott, ma semmi. Kosztolányi az Esti Kornélban léha szereplője (írók, költők, zsurnaliszták stb. társasága szájába adja ezeket a szavakat. Idézem: „A telefonokon undok alakok lógtak piócák gyanánt, németül beszéltek, vén fráterek, negyven-ötvenévesek, akik nemsokára úgyis meg fognak dögleni.”     
Az Esti Kornél novellafüzér egyéb helyeken is tartalmaz vaskos meglepetéseket. A becsületes város epizód pl. banki neonhirdetést idéz:
„Lopunk, csalunk, rablunk.” Hátt... mit mondjak?
De hogy vidámabb részlettel zárjam posztomat, idecitálom még Estinek a tizenéves török lánnyal való találkozása szép szavait: Kücsök, Kicsi, Kicsikém, szeretlek. ...őseid az én őseim vérét ontották, ... mégis újabb százötven évig lennék a rabod, a cseléded, az adófizetőd, édes kis ellenségem, édes napkeleti rokonom. Kössünk békét. Te gyöngy, mely lelkem tükrében tündökölsz,  koporsóm zártáig. Gyűrűm te, gyűszűm, te, tápláló búzám, részegítő borom, te...”
Sir 49. f.
Jozija
Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben. Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak.
Az utolsó királyok és az utolsó próféták
Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újratelepítsen. Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen. Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.
Zerubbábel és Józsue
Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon? Továbbá Józsuét, Joszadaknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség?
Nehemiás
Nehemiás – legyen áldott az emléke! – építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.
Visszapillantás
A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről. Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is. Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám. Közöm. Többször végigolvastam már a Bibliát. A napokban futottam bele a Sirák fia összefoglalójába, amelynek ez a befejező szakasza. A lényeget mondja, nem minden királyuk volt igaz, nem mindegyik követte az Úr akaratát, sok próféta halt erőszakos halált. Az ember azóta se változott. Korunk is tele van politikai indíttatású gyilkosságokkal. Sajnos.