Mickey webnaplója

Fontos.
Fontos volna.
Fontos is.
Egy mérnök azt találta mondani, olcsóbb volna, ha a hidak bekerülési értékének évente 1%-át a karbantartásukra fordítanák. Értékük tartósan megmaradna, küllemük is sokáig eredeti szépségű maradna.
Felvetődhet még, hogy mi olcsóbb, egy megépített műtárgy folyamatos ápolása, vagy újra való lecserélése.
Tudja a csoda.
Mindenesetre nincs hervasztóbb, mint látni egy játszóteret, miként kezdenek rozsdásodni az eszközök, miként lóg tépetten egy korábban működő hinta.
A karbantartás azt sugallja, hogy amink van, azt megbecsüljük. Akarjuk, hogy sokáig éljen, szolgáljon, működjön.
A hiánya pedig azt: dobd el, végy, építs másikat, felejtsd el a régit.    
Sokszor sétálok a környéken.
A közeli szabadtéri múzeum vaskerítése rozsdaszínű.
A nálunk járó turisták a kerítés láttán csóválhatják a fejüket: Mi nincs?
Festék, ecset, kedv a felújításra, munkáskéz, amely elvégezné a feladatot?
Túlságosan bürokratikus a pályáztatás rendszere?
Talán mindből van a nagykalapban valami. Jó volna, ha megváltozna valami.
Vagy legalább akadna valaki, aki megkonstruálná a kerítésfelújító automatát.    

Minap Tücsi elszavalta Petőfi versét: Arany Lacinak. A versben a mese így indul:
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
Erről kiskorom szóhasználata ugrott be, s elmosolyodtam. Egy kajla tinifiú hangján hallom vissza félévszázad messzeségből ... és akkor fogta magát. A szófordulat éppoly szabályos, mint a Petőfi által használt kapta magát. Mégis úgy emlékszem, hogy már az egykori énem is elnevette magát, komikusnak ítélvén ezt a fogta magát kifejezést. Elképzeltem, ahogy valaki „fogja magát”, azaz összeszedi magát, hogy aztán nekiveselkedjen valaminek. De hát korábban szét volt szóródva, mint a viccbeli ember, aki tányéraknára lépett, felment a mennybe. Szent Péter látva elesettségét, így kiált fel: Először is szedje össze magát ember!
Tehát hogyan fogja magát? Szorít egyet az övén, megrángatja a zakója szárnyait, saját hajába kapaszkodik, megigazítja a nadrágját, tenyerébe köp... hogyan történik ez a magamegfogás? Végigtapogatja magát, mintegy ellenőrizve, hogy minden tagja együtt áll-e cselekvésre készen? Akárhogy van is, komikus marad a dolog.
Én fogom magamat, te fogod magadat, ő fogja magát, ...mindenki fogja magamagát.
***
Tegnappal megnyílt a Szent István-könyvhét. A közmondás szerint
A májusi eső aranyat ér. Ha a könyvsátrakra és a potenciális vásárlókra gondolok, kissé módosul a mondás igaza:
Meglehet, hogy a májusi eső aranyat ér, de a májusi derű többletbevételt.
Iz 15. f.
Panaszének Moáb miatt
Fenyegető jövendölés Moáb ellen: Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul, elesik Moáb. Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul, elesik Moáb. Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva. Az utcáin szőrruhát viselnek, a háztetőin jajgatnak. Terein mindenki panaszszót hallat s zokogásban tör ki. Hesbon és Eleále fájdalmában felkiált, Jáházig hallatszik a hangja. Megremeg ezért Moáb ágyéka, szinte reszket benne a lélek. Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. Igen, Nimrim vizei sivataggá válnak. Mert kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell. Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra. Igen, jajkiáltás járja át Moáb egész vidékét. Eglaimig hangzik a jajgatás, s a panasz egész Beer-Elimig. Igen, vérrel telnek meg Dibon vizei, s még nagyobb csapásokat is mérek Dibonra. Oroszlánt (szabadítok) a Moábból menekültekre, és az országban megmaradtakra. Közöm. Az embernek eme próféciát olvasván Edvard Munch: Sikoly c. festménye képződik meg lelki szemei előtt. Ez a kép fejezi ki legtalálóbban azt a jajkiáltást, amely oly sokszor megtörte már a világ csendjét és még olyan sokszor meg fogja törni. A páni rémület lesz úrrá a népen, tömeges egzisztenciális válság, amely sikoltásba torkollik. Erről van itt szó.

Nem is olyan könnyű jelen lenni. A kellemes dolgokban persze igen, egészen a telítettség érzéséig, de aztán...
Valaha információktól elzárt világban éltünk, bújtuk az antikváriumokat, hátha rátalálunk „arra”...
Ma bújok az információdömping elől. A túl sok se előnyösebb a túl kevésnél. Ez infók jelentős része egymást kioltják. A befogadó (jelen esetben magam) pedig kénytelen értékelni, jóllehet egy-egy kérdésben nem vagyok otthon. Ki mondhatja el magáról, hogy polihisztor? Senki.
Egy gyógyszer segít élni egy másik nem. De melyik melyik?
Egyik orvos ezt javasolja, a másik azt ajánlja. De melyiknek van igaza?
A tévében nézhetsz orvosost, pisztolyost, verekedőst, ötleteket kaphatsz a gazemberkedéshez, és láthatsz még néhány kommersz témát.
A műsorok felében tapsolnak, dobolnak, üdvrivalognak. Természetesen műbalhé.
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát.
Mondhatod persze, van a tévének kikapcsoló gombja. 
Igaz. Van neki. Nem muszáj előtte ülni.
Valaki migránstévének nevezi az egyes csatornát. Nem egészen véletlenül.
Van beszélgetős, vetélkedős és retró műsor is...
Ne én megyek sétálni.
Ezúttal a Hármashatár-hegyet ejtettem útba. Most se néztem, mikor indul a 65-ös járat. Volt időm – életemben először – beugrani a Daubnerhez egy fagyira. Egy gombóc 200 ft. A csokoládéfagyi sötétbarna, s azon belül is még sötétebb a csokoládéreszeléktől. Finom. A 65-ös járat kívánsághangversenyt rendez. A sofőr megérdeklődi, hogy akar-e valamely utas a Szépvölgyi dűlőig menni. Akartam. Ő meg visz még jó néhány megállót a szokott végállomás után. Így nyugat felől közelítettem meg a hegyet. Magasabbról indultam, de erős kaptatók kínozták szívemet. Nem történt baj, szépen kiértem a flaszter úthoz. Onnan meg már sétagalopp a csúcstámadás. Fönt készítettem néhány fényképet az újdonsült kilátóból. Majd lecsurogtam az Erdőgyöngye végállomáshoz. Kb. két órás kirándulás volt ez a séta.
Ízelítő az Iz 14-ből.
Visszatérés a fogságból
Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.
Gúnydal egy zsarnok halálára
Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! Összetörte az Úr a kevélyek botját ... te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. A te dicsőséged is az alvilágba szállt ...
Fenyegető jövendölések Babilon ellen
Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát ...
Asszíria elpusztul
... Összetöröm Asszíriát országomban...
Figyelmeztetés a filiszteusok számára
 Ne örülj annyira, Filisztea földje, ... a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. Jajgass, kapu! Kiálts, város! ... „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.” Közöm. Izajás látja, hogy akik fenn voltak le fognak kerülni, és akiket elnyomtak, majd uralkodni fognak. A dolog kicsiben és nagyban egyaránt előfordul. A jelentéktelen dicsőséget erőszakol ki, az agyas háttérbe szorul, az elnyomott megszabadul fogságából, az uralkodót megbuktatják, az elsőszülött jogait veszti egy tál lencséért, aki pedig előnytelen helyzetben volt, annak felvirrad a szerencse csillaga. Egyszer fent, egyszer lent... Eléggé általános a való életben.

A virág tökéletes. Mindegyik. A vadvirág a gazon és a nemesített egyaránt. A virág vagy nagyon szép, színes, vagy illatos. Vagy mindkettő egyszerre. A virág egyértelműen a szerelem jelképe. A megújulásé, a kibontakozásé, a gyümölcshozás reménységével teljes. A virágnak nincsenek személyiségi jogai. Ezért aztán gond nélkül fényképezhető. Hogy ez mennyire így van, alig telik el nap, hogy ne tennék fel virágfotót a facebookra. Akik régóta találkoznak ezekkel a fotókkal, tapasztalhatják, hogy szinte kivétel nélkül vadon élő virágokat osztok meg a nagyérdeművel. Ezzel a teremtés sokoldalúságát, az ingyenes szeretet lenyomatát, a tökéletesség önfeledt mámorát akarom valahogyan megjeleníteni. Mert tökéletesek a rajzolatok, tökéletesek az ívek, tökéletesek a bonyolultabb konvex és konkáv térformák, tökéletes az illatanyag, tökéletesek a virágok színei. És az a mámoros zümmögés is valahogyan tökéletes, amellyel a nektárra vadászó apró szárnyasok körbezsongják a virágokat.
Van-e szebb kép, mint a gyereké, aki belefúrja orrát a virág kelyhébe? Van-e szebb, mint a pitypang buborékját fújó emberke?
A virágcsokor mindig szép ajándék. Nincs hangverseny, hogy a karmester ne kapna csokrot, nincs születésnap, házassági évforduló, ünnep, hogy a virág ne kerülne elő. Még politikusok is kapnak virágot. A templomok oltárai pedig folyamatosan frissített virágpompában leledzenek.
A nők szépségének ecsetelésére is a leggyakrabban virágszimbólumokhoz fordulnak a költők.  Elég, ha csak Balassira gondolok, aki „gyönyerő szép violámnak” titulálja Júliáját. De nőt jelképez a legszebb rózsaszál is, amely Londonban egy ablakban virít.
Éljen minden szép virág. (Hány női név egyben virágnév is. Pl. Ibolya) 
Iz 13. f.
Babilon ellen
Fenyegető jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámoc fia látott: Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun. Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bősz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat. Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyűlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket. Messze földről jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól. Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív. Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el őket, s úgy gyötrődnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol. Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket. Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít. Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom. Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál. Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján. Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülőföldjére menekül. Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek. Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák. Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak, de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt. És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette. Nem lakik ott többé senki, nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat. Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét. Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idő, napjai már nem késnek soká. Közöm. Apokaliptikus kép, a babiloni fogság végét jelzi előre. A méd-perza birodalom megtöri Babilon hatalmát. A nép pedig hazatér. A történelem televan zsarnokságokkal és azt követő letisztulásokkal. Ha jóra hajlana természetünk és nem a rosszra, minden rossz megtakarítható volna. Ha... mindig ez a ha...

Többnyire semmit. Ámbár a történelem az élet tanítómestere (Historia est magistra vitae). De melyik történelem, hiszen mind szubjektív és töredékes. (Nem kétséges, hogy ezt firtatni fölösleges vita-e.)
A lakásban körülnézve csupa olyan tárgyak vesznek körül, amelyeknek történetük van. Egyesek eredetére még emlékszünk, másokéra nem. Leporoltam egy kékzománcú butellát. Még emlékszem rá, egy lány hozta litván utazásukról, szeszesital volt benne. Olyan, mintha kobaltkék üveg volna, de nem az. Kerámia. A benne tárolt pia hűvös maradna, ha mázatlan volna, de hát, mint említettem, mázas.
Ha az asztalomon nézek körbe, van itt szótár a könyvmegállóból, Biblia a Szent István Társulattól, az egéralátét karácsonyról, a francia-magyar festett kép Estelle-től „nadepapá”-nak, az assisi feszület Rómából, a beatmise-plakett Abonyból, az aprócska pendrive feleségemtől, egy archaikus keresztábrázolás QQ-tól, két magam szerkesztette kép a falon tíz évvel korábbról, Feszty Masa Úti Boldogasszony képe a jezsuitáktól, a rajta ábrázolt modell-alak, ha él még, egy öregotthonban, s a kisded Jézus alakját Blanckenstein Gyuri modellálja vagy hatvanöt évvel ezelőtt. Anyám fotója kinagyítva. Apámé karba tett kézzel ábrázolja őt karpaszományos korában. Zsuzsa érettségi képe 1990-ből. Majd elfeledtem, a falikar az IKEÁ-ból. A hangfalacska a szomszéd üzletközpontból, az asztalt feleség kollégája ütötte össze, az egeret pedig Micától nyúltam le vagy nyolc éve.
Mind az enyészeté lesz előbb-utóbb. Mint minden évben mutatják a lomtalanításkor kitett kupacok. Akkor meg mire ez a felsorolás? Azt gondolom, hogy arra elég, hogy bizonyítsam, memóriám még működik, legalábbis a hosszú távú.   
Ma egyéb problémák foglalkoztattak jobban, amelyeket képtelen vagyok átlátni, megoldani pedig egyáltalán nem tudom. Azért felvetem. 1950-ben a világ népessége 1,400 mó, 1975-ben 2,600 mó, 2000-ben hozzávetőleg 6 md, a 2025-ös előjelzés csaknem 8 md, a 2050-es 9 md embert prognosztizál. A tehetősség és a lehetőség szinte fordítottan arányosak. A legalacsonyabb anyagi helyzetben élők körében a legmagasabb a gyermekszám. Mondják, megáll a szaporodás üteme. Lehet, de ki tudja? Ez emberi lény a világ csúcsproduktuma. De mennyi? Van-e felső határa? Mikor éri el? Hogyan alakul a feszültség a nincstelenek és gazdagok nívókülönbsége miatt? Meddig feszíthető a húr? Meg tudja-e valaki mondani, hogy mi a megoldás? „Üssétek egymást, gyerekek! Mi majd elefántcsont tornyunkból nézzük, hogy végeztek egymással?” Ennél békésebb megoldásra vágyom. De van-e ilyen?                     
Izajás 12. f.
Két hálaének
Azon a napon így szólsz majd: Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de lecsillapult haragod és megvigasztaltál. Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Azon a napon így szóltok majd: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok nevét. A népek között hirdessétek tetteit, s mondjátok el, milyen fölséges a neve. Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen tudomást róla az egész világ. Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje. Közöm. Van hozzá közöm. Ezúttal nincs sok kiemelnivaló. A rövid fejezet imája ma is érvényes. Méltó és üdvös, illő és igazságos neked hálát adni, mi Urunk, Istenünk, mondja a pap a prefációban.  És igaza van.

Czakó Gábor és barátai ezernél több olyan magyar szót találtak, amelynek értelme: megy. Természetesen bőven benne van az, hogy hogyan megy. A szóbokorhoz magam is hozzájárultam. Kb. 100 újabb szót fogadott el tőlem az író. Mondják, hogy az eszkimónak kb. ötven szava árnyalja a hófajtákat. Hogyne árnyalná. Életeleme a hó, a fagy, a hó minősége.
A filmes-fotós Ingmar Bergmannak a fény a szerelme. Önéletírásában ilyeneket sorol arról, hogy milyen is az a fény, amely a filmeken megjelenik: „szelíd, veszélyes, álomszerű, eleven, halott, tiszta, párás, forró, erős, hideg, váratlan, sötét, tavaszi, behatoló, kisugárzó, egyenes, ferde, érzéki, lenyűgöző, korlátozó, átró nyugtató, ragyogó fény. A fény.”
Néhány lappal később mintegy áriaszerűen sorolja nőbarátaihoz fűződő viszonya hívószavait.  Azzal kezdi: „nő barátaimmal könnyebb dolgom van”. És sorolja a kapcsolatainak jellemzőit jó fél oldalon keresztül. Lehet, hogy neki könnyű dolga van, nekem olyannyira nehéz, hogy hozzá se fogok. El kell hinnetek nekem, hogy az életéről szóló vallomás leghosszabb felsorolása ez. Annyi árnyalata van szerelmi életének, hogy az hihetetlen.
Amit a kötetben kifejt, egyetlen mondatba sűríti az utolsó lapon: „Családunk tagjai jóakaratú emberek voltak, akik katasztrofális örökséget kaptak: emberfeletti elvárásokat, rossz lelkiismeretet és bűntudatot.”
Meglehet.
De ki nem talál felmenőitől öröklött hiátusokat (is). (XY-ról nem beszélünk!!!)
Nemde az volna az életprogramunk, hogy meghaladjuk önmagunkat. Ez hol sikerül, hol kudarcos.
***
Deskénél olvasom: 21:01
Kedves Mester! Érdeklődve olvastam  amit Nagy Gézáról írt a naplójában. Megfogott engem egy rész, ami arról szól, hogy ezek a munkák már nem pincékben kiállítani valók. Konkrétan mik azok a többletmunkák, amiket el kell végezni, hogy ne ez legyen? Várom válaszát  Á.

Kedves Á., egy igazán informatív honlap és évente kiállítások. Első lépésben a Ráday utcában. Ott sok galéria, végigjárni, melyik milyen, melyik fogadja az embert. Nyilvános közös kiállításokra mindig beadni képeket. Mailcímeket ezekre (is) a helyekre leadni, ezen túl is a múzeumoknak, kiállítóhelyeknek, galériáknak. Tájékozottnak lenni ezeken a tájakon. d.
Iz 11. f.
A Messiás
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
A fogságból való visszatérés
Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye. Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről. Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak. Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra. Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait. Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Heves széllel fölemeli kezét a Folyam fölé és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta. Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről. Közöm. Izajás csakugyan a Messiásról jövendöl. Annak az izraeliták szerinti első, a keresztények szerinti második eljöveteléről. (Vö. Lk 4, 18skk) Jézus a názáreti zsinagógában Izajásnak egy másik tekercsét (Iz 61) veszi kézbe, felolvassa és így szól: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Tehát magára vonatkoztatja a messiás megnevezést. Egyébként a Lélek hét ajándékát innen eredezteti az egyház: „Az Úr Lelke nyugszik rajta...” stb. NB: A Léleknek megszámlálhatatlanul sokféle ajándéka van. Itt a nagyon lényegeseket sorolja. 

Amikor borul a bili, annak következményei vannak. Tegnap frontátvonulás volt. elkezdett fájni a fejem. Korábbi tapasztalataim szerint ilyenkor érdemes kávét inni, attól elmúlik. Így tettem délután, amikor is megittam a három nescafé után a negyediket. El is múlt a fejfájásom, méghozzá hosszasan. Tanúsíthatom. Megnéztük este az 56-ra való visszaemlékezéseket, majd az azt követő filmet. Éjfélig olvastam, és kb. egy óra volt, mire elszenderedtem. Ez fáziseltolódást hozott a reggeli tennivalók tekintetében. Hétig aludtam, folytatásokban, rövid megszakításokkal, majd a tévé elé ülve megfeledkeztem arról, hogy legyaluljam napos sörtémet. De most. Abbahagyom a poszt írását, mert dolgom van.
***
A napi séta iránya attól függ, hogy mikor veszem be a vízhajtómat. Ilyenkor egy órán belül haza kell érnem. A séta témája pedig olyan kérdéses, mint a háziasszonyoknak a „Mit főzzek ma?” felkiáltás. Vannak rendes emberek, akik mindennap ugyanazt a tiszteletkört teszik meg. Igazuk van. Nem kell azon tipródniuk, hogy és akkor ma hova?
Mégse követem őket, mert – mint tudjuk: Varietas delectat. Megferdítve: Monotonia untat. Adódnak vágyott célok, amikhez megfelelő körülmények kellenek. Ezek egyike Dobogókő és környéke,másika az új hármashatár-hegyi kilátó. Talán majd... ma nem.  

Ízelítő az Iz 10. f.-ből:
Jaj azoknak, akik ... megfosztják jogaitól népem szegényeit. ... Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején...?
Asszíria királya ellen
Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak. Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát. ...
Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való. Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire, s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja. Akkor Izrael Fényessége ... elemészti a bogáncsot és a gazt...
Izajás fiának neve
Azon a napon Izrael maradéka , ...a maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.
A pusztulás megjövendölése
Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. ...
Vigasztaló jövendölés
Ezt mondja a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened, de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket.” A ...
Az asszír betörés
Rimnon tájáról indul el, gyorsan eléri Ajátot, ... A Seregek Ura rettentő erővel levágja az ágakat. A sudár növésű fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok. Az erdő sűrűje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon. Közöm: Isten embere jövendölései rendre beteljesülnek. Van itt azonban egy nyelvi érdekesség: a költői kérdések. Egyszer Balázs Géza nyelvész figyelmébe ajánlottam, aki reflektált is rá. Nézzük:
Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Ma úgy mondjuk: Nehogy már a fejsze uralja a favágót.
Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Ma úgy mondanánk: Nehogy már a fűrész húzza a fűrészelőt.
Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy ahogyan ma mondanánk: Nehogy már a vessző lendítse ütésre a botozót.
Vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való... Mai szóhasználattal: Nehogy már a bot emelje fel a bot gazdáját.
Mint ahogyan más műfelháborodásunkat idézzem: Nehogy már a fagyi nyalja a gyereket, nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát! Persze ezek csak nyelvi fordulatok, mégis érdekes, hogy több mint harmadfél évezrede léteztek hasonlók.

Könyv, amit hallgatok: Avilai: Belső várkastély (hangoskönyv), és könyv, amit olvasok (Laterna magica Ingmar Bergman önéletírása). A kettő közti különbség ég és föld. Teréz könyve az égi, Bergman könyve a földi szerelemről szól. Teréz szavai alapjában véve egy alázatos ember dadogása az elmondhatatlanról, és annak fokozatairól, Bergman könyve őszinte és szörnyű vallomás arról a pokolról, amelyben gyerekkorában része volt, amelynek ő maga is részese volt. Felnőttkorát is meghatározzák szélsőséges szexuális kalandjai, amelyekről bőségesen beszámol. Politikai útja meglehetősen göröngyös, az olvasottak mindeddig az őrlődő gazdag ember bohémkedéseit mutatják. Zseni a maga módján, aki keresi önmegvalósítását, keresi az értékeket, ha nem is mindig jó helyen, és jól. Szembe száll Istennel, tagad és káromol. A filmjeiből én a kereső embert ismertem meg, aki olykor félrelép, olykor tépelődik, de tart valahova. Még kitartok életútja megismertetésének olvasásában abban reménykedve, hogy életútja valahol csak kiegyenesedik és célt talál.
***
Valami nő az erkélyládában az árvácskák mellett. Szerintem disznóparéj. Tücsi kétli, és keresi a növény fajtáját. Mondom neki: Üsd be a google-keresőbe, hogy disznóparéj, s menj a képekre. Majd meglátod, hogy igazam van. Még hozzáteszem: Ha beírod, hogy Disznóparéj, ezer kép fog feljönni. Ha azt írod be, ami értelemszerűen ugyanazt jelenti, de hangalakja más (sertésspenót), egy képtalálatod se lesz.
Iz 9. f. A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. ...Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
Az Úr bosszúja
Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt... az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ... és teli szájjal felfalják Izraelt... De a nép nem tért meg ... Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkat, a pálmaágat és a nádszálat. [Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.] E nép vezetői tévútra tértek... A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, mindenki a másik ember húsát eszi. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. Közöm. A jelenből visszanézve is csodálatra méltó Izajás jövendölése. Megmondta, pontosan megmondta, mi lesz a jövőben. Tudása nem sajátja, hanem Istentől kapott karizma, hogy hitelesítse azt, aki majd eljön. És mindaz bekövetkezett, amit megjósolt. Kár, hogy nem hittek neki.  

Haver vagy nem haver? Ha ver, akkor nem haver.
***
Hajó, vagy nem hajó? Ha jó, akkor hajó, ha rossz, akkor elsüllyed.
***
Ki lehet-e érdemelni az ajándékot? Nem, mert az bér volna, amiért az ajándékozott megdolgozott.
Az ajándék ingyenes adománya az ajándékozónak, és az kapja, akinek az ajándékozó szánja.
***
Néhány szó a tegnapról.
Elindultam sétálni. A séta elvileg gyaloglást jelent, bár hogy mit csinál a vízibuszon az, aki sétahajókázik, nem tudom. Tegnap megtudtam. Ül.
Az úgy volt, hogy egy könyvet hónom alá csaptam, hogy cseréljem a könyvmegállóban. Találtam is magamnak valót. Bergson önéletírását: Laterna magica. Ám magammal vittem egy folyóiratfélét is, egy képes magazin áprilisi számát, címe: OPERA. Elhatároztam, hogy azzal a közlekedési eszközzel távolodom el megszokott környezetemből, amely legelőször megjelenik. HÉV jött, szinte azonnal és a város felé tartott. Felszálltam. Belemélyedtem a magazin olvasásába. Adódhatott volna sokféle megoldás a további utat tekintve. Úgy döntöttem, hogy a Szépvölgyi útnál leszállok (kb. 15 éven át ott szálltam át buszra munkába igyekezvén). Megnéztem, hogy az elítélt Horváth István doktor egészségcentrumából mi lett. Más profillal, de tovább működik magánrendelőként. Megnéztem azt is, hogy működik-e még a törökbolt a Kolosy tér sarki épületében. Csak valami hasonló profilú boltocskát találtam cégjelzés nélkül. De ha már itt, akkor felszálltam az első villamosra, hogy tapasztalatot szerezzek a fonódó villamosvonalról. El vele, el, de meddig? Mivel kitüremkedett a budai rakpartra, és mutatta, hogy innen a Kelenföldi pu.-hoz tart, leszálltam a Szt. Gellért téren. Minek folytassam az utazást azt ismert terepen. A négyes metró legszebb állomása – gyanítom – ez a megálló, néhány fotót készítettem az általam korábban nem látogatott helyről. Majd átszálltam a Kálvin téren a 3. metróra, mert a vízhajtó további városnézésemnek határt szabott. Az Árpád-híd tövében felszálltam a 34-es buszjáratra, s meg se álltam hazáig.
Nem hiszem, hogy fél km-nél többet gyalogoltam.
Ízelítő az Iz 8. f.-ből:
Izajásnak fia születik
...Rabolj gyorsan, prédálj hamar! Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik.
Siloe és Eufrátesz
... Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s vize kiárad a partjain túl. Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti...
Az ellenségre váró kudarc
Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. ... Mert velünk az Isten.
Az Úr a botlás köve a hitetleneknek
Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ: ... Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.
Izajás intelme tanítványaihoz
Mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. Istent kell megkérdeznie a népnek, nem a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől” Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
Bolyongás a sötétben
Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét...
Gyermek születik nekünk
Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát. Közöm. Izajás megjövendöli az asszír fogságot. Egyetlen vigasza: Emmánuel = Velünk az Isten. Hosszútávon ez igaz. De addig... Mint ahogy az anekdotabeli rabbi mondja: Hogy mi lesz, azt tudom, de hogy addig mi lesz, azt nem tudom.

Így készül a gyerekrajz:
Pont, pont, vesszőcske.
Készen van a fejecske.
Hosszú nyaka, nagy a hasa,
előttünk egy török pasa.
És így készül egy kifejezés:
ág
ági
ági mellé
ági mellény
hatósági mellény
láthatósági mellény
Először tán az országutak mentén autójukat szerelők hordták
Aztán a rendőrök, 
aztán a rendfenntartók
Aztán a közlekedési utak mentén dolgozók
Aztán a polgárőrök
aztán a biciklisták
aztán a csoportban együtt menő gyerekek
Aztán a közmunkások jó része
Aztán az építkezésen dolgozók valamennyien
EMBEREK
Van még közöttetek valaki, aki elmulasztotta felvenni a láthatósági mellényét?  
Hát öltözködjék, de ízibe.
Ízelítő az Iz 7. f.-ből:
Acház első figyelmeztetése
Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, ...: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, ...ezt mondja az Úr.... Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.
Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel
Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, ...Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! ... az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el...  Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi.. Közöm. A király retteg, a próféta teszi a dolgát. Évezredeken áthat szózata: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el... Tudjuk, a szűz szült és fia neve Emmánuel, azaz velünk a Isten. Ez a prófécia az egyik bizonyítéka Krisztus istenségének.