Mickey webnaplója

A gyerekek egyedfejlődése során artikulációs bázisuk is fejlődik. A legegyszerűbb szótagismétléses szavakat követi az egy-, kéttagú szavak reprodukálása megfigyelőkészségük, ügyességük és nemek szerint (vö. kommunikáció egy, ill. két félteke).   
Mivel közellakó unokáink mindegyike fiú, rájuk az előbbi jellemző. A kisebb most tanul beszélni, és boldogan ismételgeti, amit már ismer: fa, só, Tete (Levente), papa (ez én vagyok) mama (ez a nagyi), apa, ill. anya: ők a szülők.
Egy alkalommal nagyi megvásárolt egy textilből készült kosarat, benne a legkülönfélébb textilből készült élelmiszerrel. Volt közöttük tortaszelet, képviselőfánk miegymás, többek között circli.
Ki nem találjátok, hogy mi ez.
Inkább elárulom.
Textilből mintázott virsli, csakhogy Domi unokának még sok ez így együtt. Ezt mondja circlinek. Amikor nálunk van, feltétlenül megkínál bennünket circlivel, ha már egyszer felismerte és néven tudja nevezni.
Persze azt már ő se tudja, honnan is tudná, hogy másfél emberöltővel korábban az akkor gyerekkorába lépő Zsike ugyanezt a vörös árut zsirflinek titulálta.
Nem úgy beszélt, mint a szomszéd gyerek, aki kijavította beszédhibánkat, értésünkre adva, hogy „Nem úgy kell mondani tesóm nevét, hogy Zoji, hanem úgy, hogy ZOJI!!!”
Értitek?  
Sirák fia 2. f. Isten félelme próbatétel idején
Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot. Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban. Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr? Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik. Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma. Közöm. Ma nekem három vezérgondolaton akadt meg a tekintetem. ...ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra... az aranyat tűzben próbálják... Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. Nekem ma közülük is legaktuálisabb az utolsó.

Tegnap miután többen érdeklődtek hogylétem felől, többek értésére adtam, hogy jól érzem magamat. Minden más kifejtése hosszadalmasabb lett volna ennél a rövid szónál. Kicsit zsibongott a balkezem. De kérdem én, kinek nem zsibongott, vagy kifejezetten nem zsibbadt olykor a keze, az ujjvége, a karja, (ha akarja, ha nem). A kérdés ezek után kétféle: Mitől zsibbad bármije az embernek, és a másik: Mitől múlik el?
Anyánk idejében az orvos azt mondta mindenre (a zsibbadásra is): Majd az elmúlik. Ez volt az összes patikaszere is, ami nem került pénzbe. Most bonyolultabb a helyzet. Adódik pl. a fülzúgás. A háziorvos szerint legalább 30-féle tabletta van pillanatnyilag forgalomban fülzúgás ellen. Nekem egy angol gyógyszert javasolt,s kérte, hogy legalább egy negyedévig szedjem. Szedtem. Meg se mozdult a zúgás tőle. Most is „szólnak” a füleim.
Visszatérve a tegnapi „Hogy vagy?” – kérdésre, válaszom után azonnal fogalmazták – illetve nem fogalmazták – a következő közhelyet: „Vigyázz magadra!”
Ha végiggondolják, mit kívánnak nekem, nem mondják. Tudniillik jól tudják, amit én is, ha ismerném azokat a csapdákat, amelyeket el kell kerülnöm, megtenném. De nem ismerem, mint ahogyan ők se ismerik. Következésképpen fogalmam sincs, csakúgy mint nekik, hogy hogyan is kellene vigyáznom magamra.
Ha minden igaz, vigyázok én legjobb tudásom szerint, csakhogy ez kevés. Nem tudok vigyázni a génöröklöttségemre, nem tudom befolyásolni életem korábbi szakaszában megélt stresszhelyzeteket, nem tudom szervezetemet fiatalabbra cserélni. Csak arra tudok vigyázni, amivel jelenleg rendelkezem. Az pedig hogy úgy mondjam, már nem vadonatúj. Persze azért vigyázok magamra. S viszont kívánom mindenkinek, neked is:
Vigyázz magadra!
Ízelítő a Sirák fia 0.-dik és 1. f.-ből
Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő (író),
A MONDÁSOK GYŰJTEMÉNYE
A bölcsesség titka
Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála... ki láthatott bele terveibe? Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül, és onnan országol: az Úr! ...
Az Isten félelme
Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet... A bölcsesség kezdete az Úr félelme...
Türelem és önuralom
Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része. Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.
A bölcsesség és tisztesség
Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s kedves neki a hűség és szelídség. Közöm. Többedszer olvashatjuk: A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Tehát nota bene. A megfontoltság és a bölcsesség rokonok egymással. 

Tegnap ismét felkerestem a könyvmegállót. Ki tudja, vár-e valamiféle meglepetés. És várt. Egy Ulickaja-regény, az Életművésznők című.  Jónak ígérkezik. Sétálni tehát érdemes, több okból is, ha az idő megengedi. A Duna-partot céloztam meg, ahol a szürkeség ellenére sikerült néhány elfogadható fotót csinálni. Jó is, hogy kimozdultam. Ma rendesen esik az eső. Nem kívánkozom az utcára. Maradnak hát a négy fal közé zárt életmód adta rutinok. Hadd ne soroljam fel őket. Délután a helyben lakó korombeli közösségünk találkozója. Más nincs. A bajokat leszámítva jól vagyok.

Ízelítő a Bölcs. 19-ből:
Egyiptom és Izrael: a Vörös-tenger
Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak. ... Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
A természet Izraelt támogatta
... vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.
Egyiptom bűnösebb, mint Szodoma
Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be...
A természet a kivonuláskor Izrael pártján áll.
Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését.
Befejezés
...naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál. Közöm. Az utolsó fejezetek azt igazolják, hogy az Úr minden körülmények között igazságos és hűséges a szövetségeséhez. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben Az idegengyűlölet kérdése felmerül 2016-ban migráns ügyekben is. A mai gerjesztett népvándorlás számos ismeretlen eredője. Alattomos támadás a nemzetek Európájának kívülről való szétrombolására. Nehéz küzdelemben állunk, és nem ismerjük a kimenetelét.

Várom éjjel, hogy reggel legyen.
Várom reggel, hogy érkezzen internetes levél,
várom, hogy éjszaka ismerőseim közül valaki újabb posztot alkoson.
Várom, hogy jó hírt tegyen fel valaki a FB-ra.
Várom, hogy jó ízekben gazdag legyen a reggeli.
Várom, hogy felébresszen a kávé,
várom az ihletet, hogy érdemleges témát ragadjak meg napi posztomhoz,
várom gyermekeim telefonját,
várom, hogy unokáink egyike-másika tiszteletét tegye otthonunkban,
várom a vízhajó hatását,
várom, hogy elteljen bevétele után egy fél óra, amikor utána küldhetem a káliumot,
várom, hogy hoz-e valamit a postás,
várom, hogy küldött leveleimre válaszoljon az, akinek küldtem,
várom az estebédet,
várom, hogy szellememet megragadja valamiféle olvasmányélmény,
várom, hogy valakinek valamiben hasznára lehessek,
várom a másokkal való találkozást, beszédbe elegyedést,
várom a szép időt, a sétálásra alkalmasat, s addig is
VÁROK.
Ízelítő a Bölcs 18. f. Szentjeidnek ragyogó világosság támadt... Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz. Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Egyiptom és Izrael: a pusztító
Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg [Mózes], büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben. Közöm. A fejezet Egyiptom szenvedéseit írja le, szemben az izraeliekkel, akik Isten gondviselését tapasztalták meg. Egy biztos. Isten hűséges a mi hűtlenkedéseink ellenére, mert ő olyan. Ennek a felismerése alázatra kel, hogy késztessen bennünket. Ezzel a lelkülettel fogadhatjuk Isten irgalmát.

Hosszú napunk volt. Hajnali kelés, mise, korrektúrázás, unokák, ebéd, kávé, unokák hírek. Most térek magamhoz egy kicsit. elmondom, mivel szórakozom napok óta az olasz stílusú rejtvények megoldásán kívül. A könyvmegállóból elhoztam a Napút folyóirat 2001,10 számát. Ebben vannak regisztrálva a „jeles hetvenesek”. A kötetben a felkértek életük rezüméjét próbálják szavakba önteni, én pedig szürcsölöm őket. A legkülönfélébb értelmiségi pályán lévők próbálják „kimondani” magukat. Ki iskoláinál, ki publikációinál, ki követőinél, ki szakmai vagy személyes karrierjénél időz el hosszabban, s próbálja bizonyítani azt is, hogy miért.
Sokan az egyébként meglehetősen zivataros XX. sz.-ban őket ért meghurcoltatásokról számolnak be, s hogy hogyan élték túl e legkülönfélébb atrocitásokat.
Változatos és igen tarka az anyag, azaz jó a merítés.
Nem kis meglepetésemre P. Szabó Ferenc SJ anyagával is szembesültem. Hogyne találkoztam volna a nevével és életsorsával, melynek 15 éven át tanúja is voltam, hiszen 1931-ben születvén 2001-ben ő is hetvenes volt, jeles hetvenes.
Jól kirajzolódik az élet-összefoglalókból, hogy mennyire dráma minden ember élete. Ugyan nem zavar, hogy jeles hetveneseket szólított meg a szerkesztőség, mégis azt vélem, hogy a „jeltelen” hetveneseknek is volna mondandójuk. Én szívesen elolvasom bármelyik jeltelen és „hírtelen” (kontra híres) ember életírását is, amennyiben közzéteszi hetven sorban. Ez az átlagosnak kialkudott terjedelem.   
Bölcs 17. f.
Egyiptom és Izrael: sötétség és világosság
Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek. Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől. Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket. Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt. A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majdhogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl. A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt. Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát. Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni, hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket. Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva. Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába. Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott, akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette őket. Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának. Csak rájuk borult mélységes éjszaka – képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak. Közöm. A kivonulás éjszakáján az egyiptomiak egzisztenciális válságot éltek át, és ez rettenettel töltötte el őket. El is hiszem. Szertefoszlott minden , amiben hittek, amit biztos pontnak éltek meg. Ilyen a pánikhelyzet. A szólás úgy szól Cromwell Oliwer óta: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport”. A hamvazószerdai hamvazkodás egyik szövegváltozata: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” A z alázatos hit megtart minket. Az Istenhez való feltétlen ragaszkodás, és bizalom segít a lelki szárazság idejét áthidalni, megúszni ép bőrrel.      

Felnőttként környezetemben többször felfigyeltem arra a megfogalmazásra, hogy kitapasztaltam, hogy mi tesz jót egészségemnek, és akad-e olyan valami, ami kifejezetten kerülendő, mert ártalmas. Figyeld meg magadon, hogy mi árt! Ühüm, bólogattam rendszeresen ezekre a hatalmas jó tanácsokra. Párhuzamosan némi keserűséggel vettem tudomásul, hogy magam nem rendelkezem azzal a képességgel, hogy halálbiztosan kiválasszam az élelmiszerek között azokat, amelyek ártalmasak, hogy így kerülhessem őket. Mindenevő lévén semmi sem ártott: soha az epémre, a májamra, a vesémre s egyéb szerveimre panaszom nem volt, de még ha lett volna, akkor se biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy mi ártott meg nekik. Egy alkalommal egy hasi UH-vizsgálat 2 cm-es májnagyobbodást mutatott. Mit kell tennem? – kérdeztem. Semmit – hangzott a lakonikus válasz. Ugyanígy CT-vizsgálat 10 éve megállapította, hogy kb. cseresznye nagyságú ciszta van az agyamban. Újra feltett kérdésemre, hogy mi a teendő, újra ugyanezt a választ kaptam: Semmi, annál is inkább, mert hihetőleg csecsemőkorom óta ott van az, mára betokozódott állapotban.
Az ételek közül nekem minden ízlett, és minden hizlalt. Pontosabban csaknem minden. A fehérjék nem. Egyszer Atkins-diétával, amely megengedi a tisztességes adagok elfogyasztását, de csak az általa meghatározott körön belül (húsok, állati fehérjék, tojás, tej, túró, tejfel, sajtok), 25 kilót fogytam. Utóbb azzal a diétával, amely a tejfélét is mellőzendőnek titulálja, 28 kilót.
De máig nem tiszta előttem, hogy mi ártott korábban, s mi nem azokból az ételekből, italokból, amelyeket elfogyasztottam. Az ötvenes évekből hallom öreganyám hangján: „Fiam, az a tied, amit megeszöl.” No, hát én megettem mindent, és igen ritkán hánytam attól, amit megettem. Talán ez is volt a baj. Nem jelzett a szervezetem.
Van, akié jelez?
Van, aki képes érzéseire támaszkodva beszabályozni, hogy mi árt neki, és mi nem?
Csodálnám, ha így lenne.  
Ízelítő a Bölcs 16. f.-ből
Egyiptom és Izrael: átokállatok és fürjek
Népeddel jót tettél. Gyötrő éhségük csillapítására – csodálatos eledelt – fürjeket adtál nekik táplálékul. 
Egyiptom és Izrael: sáskák és rézkígyó
Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bűnhődjenek. Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani.
Egyiptom és Izrael: az elemek
Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és tűz emésztette őket. Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad... te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak. Közöm. Sok igazság van a leírtakban. Az Isten az embert nem tagadja meg, bőséggel és ínséggel egyaránt nevelni kíván minket, magához kíván vezetni mindenkit.

Hitelesség és/vagy korrupció
Balázs Géza azt írja mai posztjában, hogy Teréz anyáék kalkuttai kolostorában tilos koldulni, mert ameddig nem tiltották, annyi koldus gyűlt össze, hogy megállt az élet. Mióta tiltott az adakozás, lehetőség van arra, hogy az adakozók az adományukat jó kézbe adják, s fegyelmezett formában lehetővé váljon az elosztás. A nyelvész még megjegyzi, hogy egy odaítélt Nobel Béke-díj se oldaná meg a világ szegényeire vonatkozóan a kérdést. Azért jönnek ide migránsok, hogy részesüljenek javainkból. De annyian jönnek, hogy a részesedést ellehetetlenítik. Ha viszont az adományokkal keresnénk fel őket saját élőhelyükön, mielőtt odaérnének a javak, szertefoszlanak. Várható Balázs szerint, hogy erőszakkal el fogják venni a tehetős nemzetektől azt ami elvehető.
Érzek ebben nagyon elgondolkoztató igazságot, de némi ellentmondást is. Lám, Teréz anya misszionáriusai képesek világszerte elrendezni az adományok célbejuttatását. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ki van kapcsolva a folyamatból a mindent elborító korrupció, gengszterizmus, a maffia. A megoldás kulcsa a hiteles emberekből álló lánc, amely az egyik végállomástól a másikig megőrzi, és célba érve teríti az anyagi és szellemi segítséget.
Mi lenne, ha teszem azt, a szerzetes apácákra bíznák a segélyek elosztását. Nekik nincsenek tartalékaik, szegénységi fogadalmuk és erkölcsi tartásuk viszont van. Hasznosan belevethetnék magukat a világ javainak igazságosabb elosztásába.
Hogy ma ez nem így van, gondolom, nem rajtuk múlik.       
Ízelítő a Bölcs 15. f.
Izrael nem szolgál a bálványoknak
Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget. Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk.
A bálványkészítők dőresége
A fazekas ...azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert – azt mondja – mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni. Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.
Az egyiptomiak balgasága: általános bálványimádásuk
Isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra. Hisz az ember ... tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs. Közöm. A bálványimádás egykor és ma is itt kísért. Ha az ember ellenállna neki, rásegít a sose volt erősségű civilizációs zaj, a propaganda, amely elcsavarja a fejeket. Avagy miért tapsolnak minden öt percben a tévéműsorok közben, miért dobolnak folyamatosan a hírek közben, még a meteorológiai jelentések alatt is, miért röhögnek-füttyögnek kórusban minden tahóságon és érdektelen semmin. Megjegyzem még, hogy évezredek teltek el az ószöv. óta, de a mai tudomány állása is kevés élő előállítására. Nem emberekére, de egy szintetikusan előállított élő sejt sem létezik.   

A nyilvánosság elé tárt gondolatok.  
Kedvenceim, amikkel telerakom a lakást.
Kedvenceim, akiktől sose sajnálom az időt.
Kedvenceim, amiktől szintén nem sajnálom az időt.
Ezek személyek, időtöltések, használt eszközök, hobbik.
Jó felülvizsgálni őket.
Csakugyan megérdemli egy híradó, hogy napjában négyszer végighallgassam az ismétlődő anyagokat?
A Facebook csakugyan megérdemli, hogy napjában ötször átpásztázzam, hátha mégis feltett valaki valamiféle értelmes anyagot?
A labdarúgó mérkőzések megérdemlik, hogy két órát szánjak rájuk megnézésükre?
A reklámok megérdemlik, hogy napjában 20-szor meghallgassam – kéretlenül is –: „a kockázatokról olvassa el a betegtájékoztatást, vagy beszélje meg kezelőorvosával, gyógyszerészével” tartalmú mantrát?
A megmondó emberek megérdemlik, hogy ötödszörre is végighallgassam rendre megismételt történeteiket?
A bálványok többnyire az időmet igénylik. Rajtam áll, hogy odaadom-e nekik.
Hallgassam meg zenei közhelyekkel megtűzdelt dalaikat, nézzem meg fergeteges táncaikat, olvassam el szellemeskedő poénjaikat, tekintsem meg kedvenc állataikat, szörnyedjek el őrült felvételeiken, sápítozzam közzétett sztorijaik miatt, üljem végig azokat a filmeket, amelyekkel megterítik látómezőmet.
Ha van és folyamatosan van értelmes elfoglaltságom, a bálványok kísértései kevésbé ingerelnek. De ha híján vagyok értelmes programoknak, könnyen a markukba kaphatnak.
Jó észnél lenni, hiteles anyagokkal, hiteles emberekkel barátkozni, hogy értelmes életet éljek.
Ízelítő a Bölcs 14. f.-ből... Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál. Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték. 
A bálványimádás eredete... Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte. Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották. A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet...
A bálványimádás következményei
...mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás a bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége. Mert vagy őrjöngnek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek... Közöm. Bálvány az, aminek olyan értéket tulajdonítanak, amilyen nincs neki. Mit, kit bálványozunk. Miért? Az értékes miért nem kapja meg a kellő elismerést? Ezekre a kérdésekre a ma emberének válaszolnia kell, ha életvezetését rendben lévőnek szeretné tudni.    

A jó könyv olyan, amit kedvvel kezdek el olvasni, és ahelyett hogy álomba ringatna, érdeklődésemet felcsigázva ébren tart, mi több, kezdődő álmosságommal harcba szállva akár erőfeszítések árán is további olvasásra késztet. Nos, ilyen könyvet adni mindenki kezébe, ez az igazi kihívás valamennyi könyvkiadó részére. Utoljára Móra riportsorozata tartott így ébren, mert nem kisebb formátumú valakivel ismertetett meg, mint Tömörkény Istvánnal, akinek az élete meglehetősen talányos, alig is ismert. Mivel nagyon szeretem az író novelláit, érdekelt, hogy ki is volt ő maga. Móra emberközelbe hozta, s megmutatta olyan mértékig, amennyire ő ismerte.
Vannak ilyen szemnyitogató könyvek, csak nincs túlságosan sok belőlük.
Úgy kellene a könyvesboltokat berendezni, hogy a sok „zöngicse” minőségű kötet háttérben maradjon. Aki mégis vesz belőlük, úgy kell neki. Külön helyen kellene tárolni azokat a műveket, amelyek eladják magukat, mert valamiért bestsellerekké váltak.
Csak hát ember legyen a talpán, aki képes összehozni egy olyan listát, amelyen a minden embert érdeklő művek szerepelnek, egy másikat, amelyen a kötelezőszerűen megismerendő kötetek vannak, s egy harmadik – terjedelmes – részt, amelyen a futottak még kategóriába tartozó munkákat tartják.         
Kellene bizonnyal egy negyedik szektor is, amelyben a saját kiadású remekek sorjáznának. Ide azok kerülnének, amely kötetek szerzői nem kaptak tiszteletdíjat munkáikért, sőt saját zsebükbe nyúlva finanszírozták kiadásukat, azt gondolva, hogy..., pedig dehogy.
Ha megvan a kiváló mű, még nem biztos, hogy jó a könyv. A legtöbb könyv letöri azt a csuklódat, amelyik tartja. A jó könyv könnyített papírra készül, hogy ne fáradj bele a tartásába.
A legtöbb könyv folyamatosan tónusban tartja karizmaidat, amelyek arra törekednek, hogy állapotszerűen nyitva maradjon a mindenáron becsukódni óhajtó kötet. A jó könyv széles belső margójú, hogy az írott szöveg akkor is látszódjék, ha nem kínozod magadat a lapok egymástól való terpesztésével.
A jó könyv jól nyíló lapokat tartalmaz.
500 éves a könyvkiadás, és még mindig reformra szorul, mert még mindig messze vagyunk az ideálisan jó könyv megalkotásától.
Bölcs 13. f.
A csillagok és a természeti erők kultusza
Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. Még sincs mentségük ezeknek sem. Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?
A bálványok kultusza
De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját. Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra. A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék. Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja, vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot. Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti. Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul. Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért. A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani. Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen. Közöm. Ma az ószövetségi képtől elléptünk, amennyiben a művészi alkotásokat jelképként értékeljük. Ezek, amennyiben remekművek, visszautalnak szintén a Teremtőre, csakúgy, miként maga a teremtés élő és élettelen világa.

Ma nem dugtuk ki a képünket a természetbe, mert hittünk a meteorológiai előrejelzésnek, amely mára esőt jósolt. Jóslata bevált, esett, tán esik is, nekünk pedig jól esik izomlázas tagjainkat ejtőztetni a lakásban.
A Napút c. irodalmi folyóirat a FB-on is mutatja magát. Egyszer már megjelent benne munkám (A répa, Napút 2009/1). Mivel elektronikus íróasztalomban hever korábbi kéziratom, ma erőt vettem magamon, s elküldtem nekik felajánlva közlésre. Annyit kértem levelemben, hogy csak pozitív fogadtatás esetén kérek reagálást az írásra. Úgy vélem, dolgozhatna művem az embereket kicsit felvidítva, ha már egyszer összeraktam. Lesz, ami lesz.
Ennek a kb. havonta megjelenő lapnak évente visszatérő rovata a Jeles hetvenesek. A megszólított korosztály jelesei, a szépművészetek művelői, újabban némileg mások is, pl. orvosok, publicisták, stb. hetven sorban emlékezhetnek pályájukra, egyáltalán írhatnak, közölhetnek magukról írást. Az én korosztályomból kerülnek ki idén, hiszen ők mostanság a hetvenesek. A lap tájékoztatása szerint kilencvenhárom jeles hetvenes hallatott magáról. Én lettem volna a kilencvennegyedik. Ezért kapcsolatfelújító e-mailemben úgy mutattam be magamat, hogy „jeletlen hetvenes”.
A kocka el van vetve.
Azt hiszem, ez volt az utolsó dobásom a nyilvánosság megdolgozását célozva.
Ízelítő a Bölcs 12. f.-ből: Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Isten Kánaán iránti kímélete
... azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál a kánaánitáknak a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha
E kímélet okai
Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna.
... De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, ...s bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket.
Az isteni kímélet tanulságai
...arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen ... (időt) adsz a bűnbánatra. ... hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
A szelídség után szigorral jár el Isten
... mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük... belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Közöm. A nélkülözés és szenvedés, de a bővelkedés és az egészség is arra szolgálnak, hogy az ember edzésben maradjon. Aki sok tanítást kapott, az sok verésben is részesül, aki keveset tud, az kevés verést kap. Ezt kívánja az igazság, bár ezek a részletek nem igazán erről szólnak.