Mickey webnaplója

Így egybeírva. Hároméves unokánk már érzékeli, hogy a világ nem egészen gömbölyű. A feszületre nézve megérdeklődte szüleitől, hogy mi történt itt. Aztán nekünk is elmesélte. Bácsik Jézuskára szúrósat raktak és az bibiket csinált rá.
Újabban pedig, hogy megszerette Bud Spencer és Terence Hill egyik filmbejátszását. https://www.youtube.com/watch?v=iC8LGHYOBhM
Szereti, mert kedvesen énekelnek, szereti, mert szeret vezényelni, szeret - mert szeret - énekelni, és ott egy vegyes kórus hangicsál. Sok mosolygás, sok szimpatikus alak, sok vidám történés. Ám megjelenik egy sötét alak a színház karzatán. Nehéz volt elmagyarázni Levinek, hogy ez az ember nem jó szándékkal érkezett, bántani akarja a sovány és kövér férfit. Ezért hozott magával puskát egy hegedűtokban. Szerencsére T. Hill hegedűre cseréli a gyilkos fegyvert. S mosolyog a pasira a mordállyal a kezében. Amikor a fekete alak megjelenik, a háromféle dallamfoszlány egyikét énekli a kórus. Mit tesz a hároméves unoka? „Énekeld a bántóbácsit!” – adja elő kérését. Én fújom a dallamot, ő vezényel.
Az utóbbi napok egyik tragédiája kétségtelenül a Barcelonából induló Airbus nekivezetése egy irdatlan hegyoldalnak. Szándékos tömeggyilkosság történt, talán egy pillanatnyi elmezavar folytán. A másodpilóta bántóbácsi.
Ha arra gondolok, hogy az IA kivégez 21 keresztényt, a fekete burokban mutatkozókra, illetve nem mutatkozókra én se találok jobb szót: bántóbácsik.
Ha a nőrabló és -futtató stricikre gondolok, mit is mondhatnék: bántóbácsik.
Ha a Boko Haram elképesztő brutalitására gondolok: Bántóbácsik.
Ha az egyes népek módszeres kiirtásával foglalkozókra gondolok: bántóbácsik.
Ha a maffiózókat tekintem: bántóbácsik.
Ha a korruptokat tekintem: bántóbácsik-nénik.
Ha a káb.szeres cuccokkal társadalmat mérgezőkre gondolok: bántóbácsik-nénik.
Tele van a világ bántóemberekkel.
Mégse kell kétségbeesnünk. Kétezer éve megmentett bennünket az, akire a szúróst tették, hogy bibis legyen a feje. Apostola, Pál pedig vigasztalásunkra lehet szavaival: Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem.
Összefoglaló a Neh 1-hez. Új tekercs, új szerző. Csak a rend kedvéért: Nehemiás perzsa helytartó Júdeában. Mivel Júdea helytartója, így hát érdeklődik a helyben maradtak sorsa iránt. Megrendíti, hogy kiszolgáltatottságban, nyomorban megaláztatások közepette élnek. Imába fog, amelyet kivonatoltam: Mózessel üzentél, Urunk, ha hűtlenekké váltok, szétszórlak benneteket a népek közé. Ha azonban visszatértek hozzám, összegyűjtelek benneteket. Nehemiás ezért könyörög. Úgymond „engedd, hogy kegyelmet találjak az előtt az ember előtt (ti. Artaxerxész előtt)”. Közöm. Nehemiás azokhoz fordul, akiktől segítséget remélhet. Akik hűségére bizton számíthat. Az első és abszolút megbízható valaki: Az élő egy isten. Hozzá fordul hát segítségért, egy kis protekcióért. Kérő ima az övé, de nem magáért könyörög, hanem a júdeaiakért. Közbenjárást kér Artaxerxész megnyerése ügyének. Mostanában hallottam katolikus paptól: ő ugyanazt teszi. Ha látja, hogy nem találna megértésre álláspontja a vele vitatkozó emberrel szemben, azonnal Istenre bízza a felet. Tőle kéri, hogy világosítsa meg a másik elméjét. Kapott visszajelzést arra nézve, hogy a módszer működik. 

Nem győztelek, kis angyalom várni, még egyszer – várni, még egyszer – várni, még egyszer – várni: be kellett a, be kellett a keresztrejtvényt szerezi. Nem őrültem meg, és nagyon türelmes vagyok. Történt pedig, hogy a közelünkben lakó fiatalok feleséget és engem egy-egy bennünket érdeklő lap éves előfizetésével leptek meg karácsonyra. És elmúla a karácsony, és elmúla a szaloncukor, elmúla vízkereszt is, elmúla a bájgli, de nem jöve el a két lap. És akkoron lőn húshagyó kedd, hamvazó szerda, torkos csütörtök, s elmúlának azok is, de nem jöve el a két megrendelt lap. Aztán vettem egy lapot márciusban, mivel a vonaton rejtvényfejtéssel múlatom az időt. Majd megfejtettem 30 rejtvényt olaszmódra, és semmim sem maradt, csak a további türelmes várakozás.
Ma megtört a varázs.
Megérkezett a karácsonyra rendelt első példány. Az áprilisi. Gondolom, ha időben egy teknősbéka hátára ragasztják, és a békát ügetésre bírják az orra előtt elhúzogatott salátalevéllel, már réges-régen megérkeztek volna a havilapok. Igaz, hogy mit kezdtem volna március 26-án egy karácsonyi rejtvénnyel?
A teljesség kedvéért megemlítem, hogy néha nagy ökörségek csúsznak a rejtvény-meghatározások közé, máskor a számozás nem akar sehogy se stimmelni. Ezekkel az a bajom, hogy nincs felírva: „Megkevertük”. Még arra is nekem kell rájönnöm.
Egy durva meghatározást ideírok a márciusi lapszámból. Azt mondja: Ábrahám fia (5 betű). OK. Ugye Izsák a jó válasz, (5 betű). Grätzer József vicces SICC-e óta (1932) mindenki tudja, hogy az egyik szórejtvénynek, miszerint ÁBRAHÁMNAK NEM VOLT FIA a helyes megoldása HÁTIZSÁK: ti. Hát Izsák?) Nos, itt a megoldás meglehetősen kerge, mert nem a fia, hanem unokája, ami kijön megoldásként: Jákob (5 betű).
De hát mit is akarok szűk 300 ft-ért?
Összefoglaló az Ezd 10-hez. Ezdrás fogadalommal akarja rávenni népét, hogy bocsássák el az idegen asszonyokat gyermekestül. Három napon belüli jeruzsálemi megjelenést követel a néptől megtorlást kilátásba helyezve engedetlenség esetén. Itt lelkükre kötötte, hogy különüljenek el az idegen asszonyoktól. Egy bizottság vette sorra, kinek kell elbocsátania feleségét, gyerekeit. A (záró) fejezet sorolja azokat a nemzetségfőket, akikre vonatkozik az ukáz. „Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül; elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is. Közöm. Ez így rendesen kegyetlen húzás. De ne felejtsük el, az Úr egy kemény edzésben tartott népet akar kinevelni, akikből jön a messiás. Hol 40 évet kóboroltatja őket a pusztában, hol kardélre hányatja sokukat, hol 70 éves száműzetés a sorsuk. Most meg a maradékot akarja tovább szelektálni. Az ószövetség kora nem a mi korunk. Szokásai nem a mi szokásaink, módszerük nem a mi megszokott módszereink, életvezetési stílusuk se. Ezzel együtt az intézkedés keménysége iránt kétségem sincs. Ha meggondolom, a felállás teljesen megváltozik az újszövetség idején. Kiderül, hogy felebarát a szamaritánus, a pogány népekhez tartozók. Eltelik 1500 év Ezdrás után, és Szent István király intelmeinek VI. fejezetében Imre fiát az idegenek befogadására figyelmezteti. Idézem: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ugye, milyen más?       

A FB-on keresztül üzentem valamennyi Sándornak és Józsefnek. „Isten éltesse az összes kedves József (Sándor) nevű barátomat, mindenkit, akit ismerek, és azokat is, akiket nem ismerek.” Meglepő módon a Bencéknek egy nap kihagyás után nem üzentem semmit, pedig vannak Bence ismerőseim is. Egyáltalán: Mindennap feltehetném a névnaposok miatt rövid üdvözlő soraimat, miszerint: Éljenek boldogan, Isten éltesse őket, erőt egészséget nekik, áldja meg az Isten őket és munkájukat, legyen szép ünnepük stb, stb. Tegnap Gábor nap volt. Eredménytelenül hívtam ünneplő tesómat, maradt az email. Eredménnyel éltettem feleséget egy pohár vörösborral, aki Gabriella.
Gábriel, Gábor, Gabriella. (Isten bajnoka, Isten embere – írja Fekete Antal piarista Keresztneveink, védőszentjeink c. munkájában.) Mondom a feleségnek: A Gáborok kétszer ünnepeltethetik magukat, március 24-én, vagy ha arkangyalnak tekintik magukat, akkor szeptember 29-én is, (Gábriel, Mihály, Rafael), de ha nők, akkor évente háromszor: december 12-én is, mert azt a napot jelöli a naptár Gabriella napként. Ez a bőség zavara, és nemcsak a Gabrielláké, hanem a sokféle Tamásé, Máriáé, Kataliné, Ferencé stb. is. Nem könnyű megjegyezni, ki melyik szent napját üli meg névnapjaként, különösen, ha alig ismertről van szó. Miklós nap általában a mirai püspök napján, december 6-án van. Ettől még nem zárhatom ki, hogy valaki Flüei Szt. Miklós (Svájc) napját tartja saját névnapjának. A legbarátságosabb emberek meg szokták jegyezni, hogy minden névnapot nagyon szívesen megülnek, ahány csak van az évben.
Ez persze nem világjelenség. Van, ahol egyáltalán nem ünnep a névnap, csak a születésnap. A világ más csücskében bármiféle köznevet bejegyeznek második névként, ha az első névként a vezetéknevet tekintem. Az pedig eleve kizárja, hogy a naptár megemlékezzen róluk. Nincs rókanap, nincs hibiszkusznap, nincs bogárnap, stb. Bár még lehet. Van már a naptárban fák világnapja, a csoda tudja, még miknek a világnapja. Mint ilyen bekerülhet merő véletlenségből akárminek a napja. Pl. a naptárban nem említett nevűek világnapja.
Összefoglaló az Ezd 9-hez. „A szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők” – jegyzi fel Ezdrás, majd megszaggatja ruháját, és a haját meg a szakállát tépve magába roskad. Utóbb imádkozni kezd: Folyvást vétkeztünk, bűneink miatt fosztottak ki, vetettek meg, hánytak kardélre, s miatta kerültünk fogságba. Az Úr a perzsa uralkodó szívét megenyhítve adott további esélyt választott népének. Ezdrás intelme: Ne adjátok lányaitokat idegenekhez feleségül, s az ő lányaikat ne vegyék fiaitok feleségül. Ne törődjetek békéjükkel, jólétükkel, hogy erősek lehessetek. Vétkeink miatt nem állhatunk meg színed előtt, Urunk. Közöm. Fama est: Fejtől bűzlik a hal. A törvényszegésben való élenjárás a vezetésnek mindig is erős kísértése volt. Egy bizonyos ellenőrizetlen hatalomkoncentráció után a vezetők úgy vélhetik, hogy övék a világ. Egy bizonyos jövedelemhatáron túl úgyszintén. (Vö. megveszlek kilóra, vö a pápa erőteljes megfogalmazásait a korrupció ellen.) A szent faj mai értelemben kiválasztott népet jelent. Hiszen az ember mint olyan, egy faj, s Isten nem személyválogató. Viszont számukra érthető nyelven kellett fogalmazni. A fejezet a nemzetállam kizárólagossága mellet tör lándzsát. Tetszik intése, hogy ne kacsingassanak mások békéjére és jólétére. Nincs értelme az összehasonlítgatásnak. Minden nép másra van teremtve. Szerintem ma is áll: kicsit eltér egymásétól a különféle nemzetek karizmája. Ha másért nem, nyelvük szokásaik, öröklött tulajdonságaik miatt. Ez utóbbit Czeizel Endre kutatásai is alátámasztják. Nekünk is a saját helyünket kell keresnünk a népek családjában.     

Már annyit hallottam a szubszidiaritásról (amely nem keverendő össze a szolidaritással), hogy egyszer magam is írok róla. De nemcsak róla, hanem a technikai kutatások és fejlődés következtében létrejött hatalmas gépesítésű mezőgazdaságról, az automatizálás és robottechnika embert pótló ipai termelésről, a pénzelosztási gyarlóságok okozta világméretű zűrzavarról, és az ókínai bölcsességről.
1. Kezdem a végével: Csuang-Ce írja: „Egy paraszt kutat ásott, és ennek vizével öntözte a földjét. Egyszerű csöbörrel húzta fel a vizet a kútból, mint a legprimitívebb emberek. Egy arra járó, ezt látva, megkérdezte a parasztot, miért nem használ gémet, hiszen azzal fölösleges munkát takarítana meg és többet is végezhetne, mint ezzel a kezdetleges eljárással. A paraszt így felelt: »Tudom, emberi munkát takarítanék meg vele, azért is nem használom. Attól félek, egy ilyen szerkezet géplelkűvé tenne. A gépközpontúság pedig semmittevéshez, lustasághoz vezet.«
2. Egy magyar denevérkutató eljutott Indiába. A vonatról leszállva a pályaudvaron megszólított egy riksakulit, hogy vinné el őt magát és bőröndjeit szálláshelyére. A kuli mosolyogva a hasára mutatott, jelezve, hogy ma már evett, majd kollégáira, akik még aznap nem ettek. Közülük az egyik felkapta a bőröndöket és elszállította őket gazdástul.
3. A szubszidiaritás elég komplex fogalom. Jelenti, hogy amit alacsonyabb szinten el lehet végezni, azzal az állam ne foglalkozzon. De azt is jelenti, hogy amit az emberek munkálkodással maguk el tudnak végezni, azt ne vegyük ki a kezükből, mert munkanélküliek, céltalanok, emberi méltóságukból sokat veszítőkké lesznek.
4. Ennek ellen mondanak a gazdaságossági indíttatású elképzelések. Sose felejtem, a BNV USA-pavilonjában kapott prospektus büszkén mutatta, hogy a korábbi időkhöz képest, ma egy amerikai farmer 103 ember élelmiszermennyiségét termeli meg átlagban.
5. Nem folytatom. Egy mai cipőt nem lehet megsuszterolni, mert az automata gépsor úgy rakja össze, hogy egy szakmát kilőtt az alkalmazott technológiájával. Hol van már az a korszak, amikor Csoszogi a kaptafára húzta a cipőt, megsarkalta, faszögekkel rögzítette az új bőrtalpat, előre spiccvasat tett, a sarokra pálma gumisarkot, s ha a szükség úgy hozta, kicserélte a kérget, megtűzte az elszakadt bőrt. stb.
5. Gondolom, tarthatatlan az az álláspont, amit az ókínaiak képviseltek, de volt a gondolkozásukban rendszer. Tapasztalom, hogy az is tarthatatlan álláspont, amit az automatizálás művel az emberekkel, feleslegessé téve munkájukat. Valahol középen van a megoldás, a szubszidiaritás elvének a figyelembevételével.
6. Az automatizálást, az emberek félreállítását a munkapadok mellől a világ jelenlegi torz szemlélete okozza: az emberközpontúsággal szemben előtérbe állított pénzközpontúság. Ez a „megveszlek kilóra” pökhendi és szemtelen alapmagatartás forrása.      
Hatalmas ötletem: A társadalomtudományok közös felmérése, helyzetfeltárása, a zsákutcából kivezető megoldások keresése nagy jót tehetne az emberiségnek. Azt a helyes utat kellene megtalálni, amely megmutatja, hogy milyen az emberléptékű ipar, mezőgazdaság, szolgáltató ipar. Megér egy világméretű kutatást. Talán az lehetne a címe, hogy Emberléptékű, arányos fejlesztést.
Összefoglaló az Ezd 8-hoz. Sorolja a vele hazatérőket név szerint és tömegre. A létszámuk kb. 1500 férfi, 3500 nő és gyermek. Böjttel és imádsággal indultak – katonai kíséret nélkül – az 1500 km-es útnak. Szerencsésen megérkeztek Jeruzsálembe kb. 100 nap alatt. Ezdrás szerez valahonnan egy férfit, Lévi fiai közül valót. Serebja meg is érkezett 17-edmagával. 12 főpapot szemel ki Ezdrás, s rájuk bízza a kincseket és a pénzt. A száműzöttek égőáldozatot mutatnak be Izrael Istenének: 12 bikát, 96 kost, 77 bárányt, 12 kecskebakot. A királyi helytartók „ezután pártfogásukba vették a népet és Isten házát”. Közöm. Az Úr nem hagyja el szorult helyzetükben a hozzá hűségeseket. A hazatérés útvonala veszélyes terep volt a portyázók, rablók támadásai miatt. Ám a hazatérő népet úgy képzelem el, mint egy hatalmas zarándokcsoportot. Imádkozva és fegyelmezetten jutnak el hazájukba. Mindez Isten terveként valósul meg rajtuk, hiszen az ő ösztönzésére ír levelet Círusz, s engedi szabadon őket Artaxerxész. Mindez egyetlen isteni elgondolásnak, tervnek a megvalósulása, az összes részkérdéseket beleértve. Nem történhetett másképpen.    

Minden magyar érti ezt az egyszavas kifejezést. Minden műfordító pedig törhetné a fejét, hogy idegen nyelvre hány szóban tudja visszaadni a kitavaszodott szó értelmét. És egyáltalán vissza tudná-e adni? Hogy is tehetné, amikor körül kell írni ezt a történést, amelynek az első folyománya, hogy elvész tömör szépsége, a szó ereje. Amit tehetne, hogy megpróbálja szóközök nélkül írni és idézőjelekkel utalni arra, hogy a forrásnyelven ez egy szó.
Egy szó, mint száz (egy szónak is száz a vége, mondja a kicsavart közmondás), a hóvirág kezdte a százszorszéppel együtt. Azóta kibújt a nárcisz, előjöttek a primulák, igyekeznek a tulipánok, a sáfrányok (crocus), és ma reggel az ablakunkon kinézve látom, hogy a vadcseresznye fa rügyei is kipattanófélben vannak. Olyaténképpen, mint amikor a tűz felett a pattogatott kukorica kezd héjából kiforrni, habos fehér rózsákat alkotva.
Nem siet túlságosan a természet?
Tényleg változik a klíma?
Fogy a tél ereje?
Felesleges lesz a téli gumikat felrakni a jövőben?
Ha szigetelést akarunk a házra, nem elsősorban a hideg, hanem a meleg támadása ellen kell védekeznünk?
Megannyi alig megválaszolható kérdés. Én biztosan fogom cserélni a gumikat, ameddig el nem kopik a meglévő téli, amire már az előző télen sem volt szükség.
A rügyfakadásról nem, de néhány virágról készítettem fotókat, s megmutatom őket a fb-on.   
Összefoglaló az Ezd 7-hez. Vajon Ezdrás írja-e könyvét, amely többek között arról tudósít, hogy Ezdrás hazatér, hogy Ezdrás írástudó ember, járatos Mózes törvényében, aki annak szentelte magát, hogy Mózes törvényét tanítsa és jogot Izraelben. Hazatér tehát Artaxerxész levelével, amely körülírja, hogy mit kell tennie, ha hazatér. Viszi a kincseket, vásárol bikákat, kosokat, bárányokat. A perzsa kiköti: amit Ezdrás parancsol, azt végre kell hajtani. Pl. ne adózzanak a papok, a leviták, énekesek, kapuőrök, templomszolgák. Ezdrás dolga, hogy bírákat állítson. Ő maga pedig mindenkit megtanít a törvényre, aki még nem ismerné. Még megjegyzi Ezdrás, hogy „az Úr keltette fel irántam a király jóindulatát. Én meg bátorságot merítettem, mert fölöttem volt az Úr keze, s összegyűjtöttem Izrael vezetőit, hogy térjenek haza velem.”  Közöm. Utóbbi mondat olyan személyes, hogy minden kétségem máris eloszlott: csakugyan Ezdrás pap írta a tekercset. Csak ámulok az idegen király felismerésén. Miféle intést kaphatott „felülről”, aminek a következményeként hazabocsátotta a 70 éve elhajtott idegeneket.    

Hát ez elég zagyva cím („Hát”-tal nem kezdünk mondatot).
– Bergoglio pápa nem fél. Felkeresi Nápolyt, a Camorra-maffiózók törzshelyét, a szegénynegyedet és mindenféle óvintézkedések nélkül leáll beszélgetni 60 000 fős hallgatóságával. Elmondja, hogy a maffia milyen módon erkölcstelen, s tagjait kéri, hogy hagyjanak fel bűnös életükkel, megtérésre buzdítja őket. A bevándorlóknak üzeni, hogy éppen olyan méltóságuk van, mint mindenkinek, hiszen mindnyájan vándorolunk ebből az életből a másikba. A korruptokat is kiosztja: aki korrupt, az büdös. A korrupt keresztény is büdös – érzékelteti. A pápa felkeresi a helyi börtönben raboskodókat. Megszólítja őket. A jó pápa úgy mosolyog, mintha nem félne. Ha nem fél, akkor bátor méghozzá nagyon bátor, ha fél, akkor pedig tiszteletre méltó hős, mert a félelem szikráját se mutatja, nem is utal óvatosságra magatartása. Minden elismerésem az övé. Mostanában nagyon pápista vagyok.
*** 
– Nyugdíjasként nézem a tévét és hallgatom a rádiót, ha nem találok megfelelő színvonalú, engem lekötő könyvet. Pillanatnyilag is több könyvbe beleszagoltam, melyek arra várnak, hogy felkeltsék érdeklődésemet. No hiszen várhatja néhányuk. Tehát nézem a tévét és keresem a nekem megfelelő csatornákat. Alig találok a kb. 100 között nézhetőt. Márpedig nem lehet folyton focimeccseket nézni. Egy idő után roppant unalmassá válik a jól rosszul szervezett, de mindenképpen másfél órát tartó futkosás a pályákon. Tudom, szubjektív ez a vélemény; mint az is, hogy a rádió jobban leköt adásaival. Nem ejti rabul szememet, nem akar megőrjíteni tízpercenként azzal, hogy mit kell tennem a kockázatokkal és a mellékhatásokkal. Nem nyúl felém egyetlen pisztollyal fenyegető kar se. S nem akar egy nindzsa se a nyakamba ugrani. Ez persze megint szubjektív. Mentségemre legyen, hogy minden ember szubjektum. Én is az vagyok. Őszintébbnek tartom a szubjektív véleményt, mint az objektívet. Az utóbbi ugyanis nincs is. Nem lehet. vagy ha van, az csaknem véletlen találkozása az abszolút igaznak és az emberi tapasztalat igazának.
Visszatérve a rádióhoz, ott is váltogatom az általam hallgatni kívánt csatornákat, de rendszerint találok értékeset, lett légyen az zene vagy prózai előadás. Mi lehet ennek az oka? A fülemre vagyok beállítva? Közben pihenhet a szemem? Ki tudja. Nekem a rádió való és kész. Mellette akár más elfoglaltságot is űzhetek, a háttér rádiózás nem szívja ki összes energiámat. A tévé inkább. 
M. fiú meséli, hogy az atyaként gyermekkórházban töltött idő során egy nő érkezett a fiával. A kórterembe lépve első teendője a tévé bekapcsolása volt. Alighanem egyáltalán nem figyelt rá, hogy gyermekének ártó vagy felesleges műsor fut-e, vagy éppen korosztályának megfelelő ifjúsági adás. A tévézés náluk alapigény lehetett otthon. A tévének állandóan szólnia kell. Nem olyan ez, mint a szóma? Valami zsong, valami hat az ingereinkre, s ellenőrizetlenül teszi, mert többnyire oda se figyelünk?
Nem tudom. Mindenesetre úgy tűnik, maradok a rádiózás híve, annak ellenére, hogy a tévé műsorvezetők igen határozott hangon figyelmeztetnek: „Ne menjenek sehová, a reklám után újra jövünk.”
Összefoglaló az Ezd 6-hoz. Círusz és majd Dárius lehetővé teszi, sőt megparancsolja a zsidóknak, hogy építsék újra a jeruzsálemi templomot. Círusz erről szóló utasítását Dárius emberei megtalálják a kincstárban. Círusz levele kitér arra is, hogy milyen módon kell a népnek segítenie anyagiakkal az építőket munkájukban. Ha nem is salamoni pompában, de elkészül az új templom, amelyet áldozatbemutatások sorozatával avatnak fel. A pászka ünnepe hét napig tart. „Az Úr örömmel töltötte el őket”, az ünneplőket. Közöm. Jogos lehet a kérdés, látva az ószövetségiek emberi magatartását: Mi miben hiszünk? Minek örülünk? Mit építünk? Kamatoztatjuk-e tudásunkat? Vannak-e olyan uralkodóink, akiknek leiratai támogatják jó törekvéseinket? 
Ezekhez mindhez bátorság kell, összeszedettség. Ld. a posztban írtakat a jó pápáról.

– szoktam mondani, és nem káromkodásnak szánom, inkább csak annak a konstatálására, hogy akármerre nézek, megoldatlan problémákra bukkanok. Tegnap késő este egy előadást „élveztünk” a tévében, mely arról szólt, hogy megy tönkre a föld – elsősorban a CO2-kibocsátás következtében. Korábban megbeszélést tartottunk a ház felújítás kérdéséről, melyre nem jö9tt el a külső szakértő. Még korábban szó esett arról, hogy melyik család miféle megoldatlan vagy éppen megoldhatatlan gondokkal birkózik. Ha az által szedett bogyók számát tekintem, ugyancsak arra a következtetésre jutok, hogy a világ nem tökéletes. Benne saját szervezetem se. (A szakszervezetek se.)
A pszichológia-könyvek úgy tudják, hogy a pesszimistáknak igazuk van, de pesszimista módon nem lehet élni. A pszichológia-könyvbenek igazuk van. De az élet nem csak pszichológia. Nekem is igazam van, hogy a világ akkor lenne tökéletes, ha visszaállna a paradicsomi állapot, ami nem lehetséges. Majd amikor „a világ erői megrendülnek”, akkor.
Ma még csak mintegy tükör által látunk homályosan látunk.
Ma még csak pedzegetjük az Isten országát.
Ma még csak töredékes a szeretetünk. A kulcsszó pedig ez.
D-től tudom, hogy a pannonhalmi bencéskolostor étkezőjében (ide nem szoktak vendégeket beengedni) van egy kép, egy abroncsait levetett hordót ábrázol, amelynek dongái széthullnak, s természetszerűen a hordó „orrán-száján” dől a lé. Felirata: „Libertate perit”. A szabadság pusztul. Ez így nehezen értelmezhető. De a freskó igen kifejező.
Pál azt írja, hogy mindent szabad, de nem minden használ nekem.
Az ószövetségben ez áll: Tartsd meg a törvényt és a törvény megtart téged.
Az újszövetség a szeretetparancsra apellál. Szeresd Istenedet... szeresd az embereket. Látjuk, hogy elég gyenge lábakon áll 2000 év után is.
Az én megfogalmazásomban egy vízió képét próbáltam körvonalazni: Nem a délkörök tartják össze a földet, hanem a kegyelem. Azt hiszem, ez is igaz.
Nekünk meg dolgunk van magunkkal és a többi emberrel. Ez az élet.
Jut eszembe: a ház azt tervezi, hogy juniálist tart a leghosszabb nappal során. Addig meg egy megbeszélésen úgy határoztunk közös akarattal, hogy mindenki mindenkit tegezzen.              
Összefoglaló az Ezd 5-höz. Zerubbábel fia, Jesua hozzálátott, hogy felépítse a jeruzsálemi templomot. Aggeus és Zakariás prófétáltak, biztatták a népet. Tettanai az Eufráteszen túli területek kormányzója levelet ír Dáriusnak, hogy tiltsa be az építkezést. Ebben beszámolt a júdeaiak álláspontjáról: „Mi az ég és föld Istenek a szolgái vagyunk.” Bűneink miatt Nebukadnezár leromboltatta a templomot, de Círusz parancsot adott, hogy Isten házát építsük fel Sesbaccár vezetésével.
A levél küldői arra kérik Dáriust, hogy a kincstárban lévő nyomok alapján ellenőrizze igazukat, miszerint a kincsek hazakerültek Jeruzsálembe. Közöm. A templomépítés áldozatbemutató-hely emelése. Benne az oltár, melyen az Istennek felajánlott ajándékot elhelyezik, elégetik. Ha egy náció elfordul Istentől, temploma rommá lesz. Képletesen is: Ha a földet nem Isten akarata szerint használják a földlakók, a föld tönkremegy. A test a Lélek temploma. Ha nem a törvényeknek megfelelően élnek vele, hamarabb tönkremegy. Ápolni kell a kultuszt, a földet, saját habitusunkat. D-nél olvasom a szigorú, de egyszerű meghatározást mindenféle korú és rangú emberre vonatkoztatva: „Az élet napi feladatai – önmagunk és mások”. A többi halál. Vitatkozni lehet vele, de rajta elgondolkozni is. 

A mutatós vicc.
A viccmesélő alkalmi beteg, aki a rendelőben magasra emeli a kezét, s azt mondja: Doktor úr, tegnap még ilyen magasra tudtam emelni a kezemet, ma pedig már csak eddig, és mutatja, hogy csak vízszintes magasságig tudja felemelni.
Ez se jobb, se rosszabb a vicc párjánál, mi szerint belép a beteg a rendelőbe, és így szól: Doktor úr, képzelje, nem tudok menni. Na, ne vicceljen – így a doki –, ha nem tud menni, akkor hogy jött el hozzám? Mire a beteg: – Ja, jönni tudok, csak menni nem.
Visszatérve az előző viccre, aktualitását az adja, hogy tegnap hét ágra sütött a nap. Le is fényképeztem, ki is vonultam órákra az erkélyre napozni. Ma viszont átmenetileg takarékon világít, mert a fény útjába tolakodott a hold. No, nem végleg és nem teljesen takarva a napot: nálunk csak részleges a napfogyatkozás. 
Összefoglaló az Ezd 4-hez. Júda ellenségei felkeresték Zerubbábelt, hogy hadd építsék együtt a jeruzsálemi templomot. Elutasításra találtak, ezért tanácsosokat fogadtak fel a szamaritánusok és Círusz elé vitték az ügyet. Hátráltatták az építkezést. Xerxésznek panaszlevelet fogalmaztak, hogy a zsidók gonosz és lázadó várost akarnak építeni (Jeruzsálem újjáépítéséről van itt szó), amelynek lakói nem fognak sarcot, adót, fizetni. Xerxész Rehum kormányzót felbiztatta, aki aztán fegyveres erővel akadályozta a munkát. Félbeszakadtak tehát a munkák egészen Dárius uralkodása második esztendejéig. Közöm. Az egymásnak feszülő politikai erők ma éppen így keresik a külfölddel való szövetségeseket. Avagy nem hazai publicisták keltik Mo. rossz hírét, avagy nem magyar eredetű értesülésekkel bombázzák az EU-ban Monsieur Ohhhbánt? Legyünk igazságosak. A vádaskodás oda-vissza létezik, vagy többé-kevésbé létezhet. Azt sem gondolom, hogy csak a mi országunkban fordul elő ez a fajta meghasonlottság. Lám már 2500 éve is előfordult. Ettől még nem gondolom okos húzásnak.  

A napokban hallottam, képen láttam, hogy egy Szűzanya-szobor könnyezik. Nekünk egy máriapócsi kegyképmásolatunk van. Mereven nézem öt méterről a pócsi könnyező Máriát. A mi másolatunk nem könnyezik. Legalábbis még sose láttam könnyezni. Én viszont könnyezem. Talán az erőltetett nézés olajozza szemgolyóimat. Mindenesetre van mit öklömmel eldörzsölni.
A tévében emlékeztek a srebrenicai mészárlásra, mely térségünk legkegyetlenebb munkája volt a 2. vh. óta. 8000 férfit-fiút likvidáltak, eufemisztikusan fogalmazva persze „etnikai tisztogatás” volt. Gyűlölöm ezt a hazug szót. Akkor már legyen inkább az, ami: hidegvérű gyilkosság.
Azt is láttam a képernyőn, hogy Dobogókőről az MTI munkatársa lefotózta a nálunk is felvillanó északi fényt. Hosszú idők óta a nap legerősebb mágneses vihara húzódik meg a jelenség hátterében.
Remélem, hogy a klímaváltozás nem kíván semmiféle csúcsokat döntögetni. Mi meg szorgalmasan takarékoskodunk az energiával, hogy a széndioxid-kibocsátás világszerte csökkenjen. Meg kell mondanom, én először minden fegyver elsütését tiltanám meg, mert erősen szennyezik a levegőt, és használatuknak semmi értelme nincsen. A pápa megmondta, hogy álljanak szóba az emberek egymással, és vitassák meg mindazt, ami nyomasztja őket. A megismerés oszlatja a félelmet.
A fb-on terjed egy anyag. Helyi afrikai szokás, hogy a tetten ért embert körülállják a falu, a törzs, tudom is én, kik, és egymásután elsorolják a bűnös jó tulajdonságait. Majd kinyílik a kör (börtön), a szeretet börtöne, és vissza van fogadva az eltévedt bárány. Idilli a történet, de nem eléggé általános. Elterjeszteném. G-tól jött a rövid képsorozat a megvalósításáról: http://www.authorstream.com/Presentation/jleticiag-212792-la-cancion-africana-lacancionafricana-spiritual-inspirational-ppt-powerpoint/ kiteszem a fb-ra is.
Azt írja az újság, hogy zsúfoltak a börtönök hazánkban. Újakat kell építeni a rengeteg meglévő mellé. Szerintem egyszerűbb volna az összes lakást ráccsal ellátni, a bejárati zárakat megerősíteni, és máris kész az elégséges számú börtön. Minden ház előtt állna egy börtönőr (teljes foglalkoztatottság), és aki a ház lakói közül el van ítélve, azt nem engedné ki. De ha már... még mindig egyszerűbb volna kisebb átalakítással börtönné varázsolni azt a sok-sok megépített és üres lakást, amelyeket az állam bérbe venne, és börtönként használna. Mert mi lesz, ha minden második épület börtönné alakul Magyarországon? Gulág? És mi lesz a börtönökkel, ha a közerkölcs valamiféle csodálatos módon pozitív változáson megy keresztül? Rabokat importálunk megfelelő pénzért, hogy börtönkapacitásunk ki legyen használva?
Hová lesz ez a világ?
Olvastam, hogy nagy felháborodást keltett Svédországban, amikor a börtönbüntetésre ítélteknek világkörüli vitorlázást terveztek KÖZPÉNZBŐL.
Összefoglaló az Ezd 3-hoz. Ezdrás pap volt, akinek a tekercse 3. fejezete arról szól, hogy a szamaritánusoktól való félelem lassította a templom építését. „...bár elfogta őket a föld népeitől való félelem, az Istennek emelt oltáron mutatták be reggel és este az áldozatot”. Utóbb csak felépült az első ház, a templom alapja. „Sok idős pap hangosan zokogott, mások örömujjongásban törtek ki ... Zajongásuk messze földre elhallatszott. Közöm. Engem ez a magyar helyzetre emlékeztet. Az egyháziakat idegileg rendesen megviselte a kommunista hatalomátvétel és 1989-ig tartó, több évtizedig tartó, bár a szorításán lazító nyomása. A 2015-ben a hit pajzsa kitüntetésben részesülő plébános korábban mesélte, hogy a rendszerváltás idején is felkeresték még a régi rendszer erre dresszírozott tagjai, és fenyegetőztek, mondván „még visszajövünk!” Hát nem jöttek vissza, nyíltan nem. A változás óriási volt 1989-ben. A taxisblokád idejére esett a zuglói Regnum Marianum-templom építésének „első kapavágása”, melyre az ellehetetlenített közlekedési viszonyok ellenére nagy tömeg gyűlt össze. Hasonló ujjongás övezte, ha nem is olyan hangos, de meghitt. Jelen voltak a cserkészek, jelen Paskai bíboros érsek, a regnumi fiatalság, s alighanem sokan megkönnyezték az új templom építésének ünnepélyes megindulását.       

Tegnap az erkélyen napoztam, s ma is besüt a nap a szobánkba. Mivel az erkély keletre néző falán lóg Feszty Masa Úti Boldogasszonyának a másolata, a felkelő nap az idők során megfakította a képet. Olyanok lettek a színei, mint egy krisztusi kort megérő pléhkrisztusnak. Rajzossága továbbra is megnyerő. Reggelre ébredve megint kellemetlen álomra ébredtem. Ez elvileg rossz, viszont serkenti az ébredést, az ágytól való elszakadás vágyát. Ez történt. Felkerekedtem, hogy a tejeskávéval bedobáljam a reggeli tablettakupacot. Ilyenkor még egy gyors ellenőrzést végzek: Reggel hétféle bogyónak kell a markomban lennie, és mindnek különböző alakúnak lennie. Ha ez a feltétel teljesül, akkor valószínűsíthető, hogy szabályosan jártam el, ahogyan néhány éve egy szakorvos gárda megálmodta nekem a kórházban a reggeli dózist. Azért még egy zsemlét is bekapok, mert a halom „keserű magában”, ahogy a nóta mondja a szegénylegényekről (Van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában).
Megérkezett kerületi tündérünk ajándéka. Hogy jön ez ide? Egy vicc poénja, hogy a púpost megszólítja a tündér: Púpos vagy, te szegény? Majd rácsap a hátára és rögvest eltűnik a púpja. Találkozik egy egyenes tartású egészségessel. Jé, nincs púpod? Nesze! Most már van.
Kerületi tündérünk ajándéka egy paksaméta, amit ki kell állítani, bevinni, hitelesíteni, aláírni, kerületi kártyát kiváltani, parkoló tárcsát venni, mert a legnagyobb sérelmemre parkolási díjat fognak ezután szedni szép kerületünkben, ahol egészen idáig jó volt lakni. Most egy kft zsebét fogjuk tölteni a semmiért cserébe. Ők megígérik, hogy parkolhatunk az utcákban (eddig is megtehettük), és ők cserébe nem fogják őrizni az autó-tolvajok ellen otthagyott járművünket. Úgy kell nekünk, minek állunk meg, s hagyjuk magára jószágunkat. Viszont fel-alá járkálva próbálják a bliccelőket tetten érni, hogy megbüntethessék. Jaj, de rossz! Úgy érzem magam, mint a purgatóriumban.
Az önkormányzat figyelmébe ajánlom az evangéliumot, amelyben többek között ez áll: „»Mesteretek nem fizet templomadót?« »De igen« – felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: »Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?« »Az idegenektől« – válaszolta. Jézus így folytatta: »A fiak tehát mentesek alóla...«” (Mt 17,25skk). S ha ez kevés volna, hadd emlékeztessem minket nyuvasztó elöljáróinkat arra, hogy a szlovákok alkotmányellenesként országszerte megszüntették a parkolási díjakat, és nem omlott össze ettől az országuk. Csak egy sz*-kodással kevesebbel kell foglalkozniuk.
Tegnap Évával beszéltünk, aki egy francia kistelepülésen él családjával. Elmondtam neki bánatomat, s azt is, hogy kiköltözöm hozzájuk, mert elegem van a dilikből. Vette a lapot és biztatott.
Köszönöm, ők jól vannak. M. érettségizik s továbbképzi magát az informatika és a média mezsgyéjén húzódó interdiszciplína mentén. T. beiratkozott egy pilótaképző tanfolyamra, E. a lelke a családnak, Fl. pedig kikérte magának, hogy kislányomnak szólítsák. Már nagylány, négy éves is elmúlt.
Összefoglaló az Ezr 2-höz. Zerubbábel, Jojachin unokája vezetésével az izraeliek hazatértek Jeruzsálem vidékére. A fejezet név szerint sorolja az akkor ismertnek számító személyiségeket. Én nem teszem. Jöttek a papok, a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák, egyéb szolgák. Összesen 42360 fő a szolgákon kívül. Az ő számuk 7337, továbbá 200 énekesnő. Utána a lovak számát adja meg: 736, a tevékét 435, szamarakét 6720. Mivel nem jöttek üres kézzel (ld. előző fejezet), 61 000 drachma aranyat és 5000 mina ezüstöt, meg 100 papi ruhát ajánlottak fel az istentiszteletekhez. Közöm. A fogságból a zsidóknak csak egy töredéke tért haza. A többiek maradtak. Úgy látszik, megszokták a helyet, az ottani civilizációt stb. A hazaérkezők feladata egy rommá pusztított ország helyreállítása. Ehhez kapták a perzsa „Marshall”-segélyt. Zömmel ez tette lehetővé, hogy gavallérmód adakozzanak.