Mickey webnaplója

Mama, ma ma-darat lehet velem fogatni.
Harminc éve hurcolom magammal a hipertónia rémét, szedem a pirulákat, és esz a fene, ha a gépkocsivezetői jogosítványom meghosszabbítására kerül sor.
Már előre a frász kerülget, hogy miféle csapdákon hajtanak keresztül, míg a további vezetésre szóló engedélyt megadják. (70 éven felül kétévenként ismétlődik a tortúra.)
Idén elhatároztam, hogy félreteszem aggódásomat, és a Gondviselésre bízom a folytatást. Nem az én ügyem – és kész. Ha az válik javamra, hogy tovább sofőrködjek, megteszem. Ha az, hogy felejtsem el, akkor nyilván ez számomra az üdvözítő út.
Sikerült is egy álmatlan éjszaka után békét teremteni magamban.
Így mentem a házi orvoshoz.
A mosolygós doktornő megolvasta a kardiológus pozitív nyilatkozatát, beírta a számítógépébe az adatokat, meghallgatta a szívemet, majd megkérdezte, hogy akkor most rendezzük-e a dolgot? Repestem az örömtől.
Elhitte, hogy jól látok, nem akadékoskodott, hogy nappal el-elalszom-e, stb. Elfogadta a szívgyógyász véleményét, és kezembe nyomta a hozzájárulást.
Már jó régen volt az, hogy ilyen kevés kanosszajárás mellett kaptam meg a folytatáshoz szükséges okiratot.
Lehet, hogy ez lesz az utolsó?
Ki tudja?
***
É.-nak közben elintéztem egy igazolást, bevásároltam, a patikában kiváltottam valamennyi gyógyszeremet, tele szatyorral érkeztem haza. Kicsomagoltam a pirulákat összes dobozból. Már rutinom van benne.
Örömömben kortyoltam egy aprót az Unicumból, megittam második kávémat, és elment az egész verőfényes délelőtt.
Ma szép nap van, csupa ragyogás. Splendor, hogy II. JP pápát idézzem.
***
Deskénél olvasom:
A kolostorkriptában eltemették, majd fölmentek a celláját kipucolni. Fiókjai üresek voltak.
Ma is kidobok nyolc kilót. Nem a halálra, az életre készülök…
Nem:
Szentlélek vezess,
hanem
Szentlélek vezérelj.
Különbség.
Mily mély gondolkozás.

Örömmel látom viszont jó tíz évre visszatekintve napi fotóimat. Végül is élményekre emlékeztetnek. Ma ilyenek merültek fel a FB jóvoltából:
- kontúros krizantém az ambó előtt. Ma ugyanilyen virágot fotózhattam volna
- karcos a szélvédőm. Ma nem az, ez egy jobb autó.
- Öregember „focizik” unokájával. Legalábbis mímeli a mozgást.
- Nagyon-vén-asszonyok-nyara. Hozzá illő őszi vadgesztenyefával.
- Sárga füstöt okádó kémény. Elég ronda. Mostanság már szerencsére elég ritka.
- Duna-part. Mindig új témával szolgál. Csak meg kell látogatni.
- Margit-sziget. Még együtt sétáltunk T.-vel.
- Lócitromfák a szigeten. Több évszázados jégtől karcolt famatuzsálemek.
- Jegenyesor. Tipikus magyar jelenség.
- Badacsony. szőlőlevél naptól átvilágítva. Szeretem az átvilágítós témákat. Ezek FÉNYképek.
- MMóvár. Páfrányfenyő szép sárga lombbal.
- MMóvár. Gyurkovits-mellszobor. Gyurkovitsabb, mint maga a költő volt.     
- Zalaszentgrót. T. telefonál a presszó teraszán. Akkor még nem tudtuk, mi vár még ránk.
- Sirályok, dolmányos varjak, galambok minden mennyiségben. Szeretem a röpködőket fotózni.
- Traktor a réten. A munkagépeket is szeretem megörökíteni.
- stb, stb.
Régen elég jó képeket készítettem. Talán a nagyobb témabőség volt az egyik kulcsa.
***
Jót nevettem VD mondatán, mert olyan Deskés:
„Szeretnék egy tábori széken horgászbottal a kezemben egész nap a Duna-parton. A zsinór végén nem lenne horog.”
***
É. említi, hogy még most is azzal a jó érzéssel jön közös nyaralásunkra, hogy nem neki kell dönteni sok mindenben, mert ott vannak a szülei. Ez a biztonságban való lét érzését adja. Mert elengedheti magát, semmi nem sürgős, semmi nem fontos, nem is neki kell dönteni a napi ügyekben.
Jól eső lebegés, a jelenben való lubickolás lehet ez.  

A hatvanas évek elején, kb. 12 éves koromban történt, hogy szüleink az apró néppel leutaztak az alföld csücskére, Dombegyházra nagyapához, nagyanyához. Emlékeim szerint ketten őriztük a házat, G. meg én. Ő kettővel idősebb nálam.
A megállapodás szerint süthettünk magunknak palacsintát a gázrezsón. Kikevertük a masszát, és felváltva sütögettük. Mindjárt meg is tanultuk dobálni a palacsintákat. Élveztük, ahogy a levegőben megfordulnak és helyet foglalnak immár a sületlen oldalukkal lefelé.
Sütöttük és ettük.
Az elkészült palacsintákat elneveztük elefántfülnek. Részint, mert akkorák voltak, részint, mert olyan hajlékonyak voltak – sőt.
Te hány elefántfület ettél eddig? – kérdezgettük egymást. Gondolom, legalább hatot, nyolcat bekaptunk fejenként.  
Nem is volt rossz, hogy megtanultuk ezt az egyszerű munkát. Felnőttként volt okunk bőven gyakorolni a műveletet. Emlékeim szerint egy alkalommal (in illo tempore) a Baross utcai lakásunkban elég sok rokongyerek jelent meg egyszerre. Akkor nekiálltam a palacsintasütésnek. Hogy kielégítsem igényeiket három sütővel fogtam munkához. Legalább hatvan palacsintát készítettem. Alig győztem őket dobálni, megkenni töltelékkel és összehajtogatni.
Mind ezek nem jutottak volna eszembe, de ma úgy adódott, hogy rám osztódott a palacsintagyártás.  
Mivel már hosszú ideje nem csináltam effélét, érdeklődéssel vetettem bele magamat a munkába. Ha a biciklizést nem lehet elfelejteni a palacsintasütést pláne nem. A lapok feldobálása ugyanúgy a kezemben volt még, mint a pianistának a repertoárja.
Mivel két ifjú unoka fogadta az elkészült darabokat, valószínűsíthető volt, hogy sok fog fogyni.
Úgy is lett.
Örültem, hogy számolatlanul és kedvükre tölthetik magukba ezt a népszerű csemegét.
Na jó, én és T. is ettünk néhányat.
Mindössze hat darab maradt meg.    

Délelőtt esett rendesen.
Élénk szél fújta el a felhőket.
Süt a nap, ahogy csak tőle telik.
Kinézek az ablakon.
Hatalmas nyárfák leveleit vibrálja a szél.
A falevelek még vizesek. Fényesen hunyorognak.
Minden ízében mozog a lomb.
Hát hogyne.
Rezgő nyár a neve.
Ezért.
Utoljára Münchenben láttam ilyet a Deutsches Museum ablakából. A múzeum tövében egy Schöffer Miklós alkotta mobilszobor végzett izgága rezgést-mozgást. A lemezkékkel teleaggatott „szobor” hunyorgott ilyen állandósult vibrálásban.
Egyébként kell is a szép idő.
Zs. most utazott haza övéitől övéihez: HÉV-vel, villamossal, busszal, vonattal, szgk-val.
Ő volt az első látogató a héten, és az utolsó is, aki elhagyta kies lakunkat.
Azért még nem „árva a ház, ahol „nincs kacagás…” Jóllehet T. nek továbbra is nehézségei vannak a menéssel.
De holnap minden megváltozik.
Jön hozzá gyógytornásznő. Vele mindent megtárgyalnak tárgyilagosan, hozzáértő módon, s remélhetőleg mindenféle jó tanáccsal ellátja a továbbiakat illetően.
A múlt héten nagy volt a forgalom.
Kilencen látogatták meg a lábadozót.
Talán az ért is emlegetem újra, mert igen kontrasztos a csend a tőlünk távozók után.
Mindössze egy jelzés érkezett mobilon, az gondos óra dicsérete.
Hogy milyen jó is az.
Ha téves a riasztás, akkor is udvarias hang szól az éterből.
Nem tudom.
Most, hogy nincs gondos órám, nem szól senki semmit.
Nem is jön értem mentő, ha rosszul volnék.
Ne legyek rosszul!
De ha mégis, akkor gondos óra nélkül is jöjjön a mentő.
Tessék mondani: Akinek gondos órája van, az örökké élni fog?

A tegnapesti hír, hogy Magyarországról erősen látszott az északi fény.
Magam csak néhány pirosas felhőt láttam a lebukó naptól átszínezve.
S amikor hírét vettem az aurora borealisnak, akkor már okafogyottá vált a megfigyelés.
A balkonon már csak a sötétkék ég köszöntött.
Bevallom, némi irigykedéssel néztem a FB-ra feltett képeket. Egyik szebb vörös volt, mint a másik.
És még a Balaton vizében tükrözőt is mutattak.  
Tényleg sajnálom, hogy nem észleltem a nálunk oly ritkán látható jelenséget.
Na, majd legközelebb!
Lesz legközelebb?
***
Találkoztam néhány viccel is. Nem tudtam rajtuk igazán nevetni. Nem is osztom meg őket.
Viszont néhány fotót sikerült készítenem, ha nem is az északi fényről.
– Az itteni déliről.
Annak is leginkább csak a visszájáról.
A tárgyakra való hatásáról.
***
A nagyvilágban csak nem akar béke lenni. Isten óvjon mindnyájunkat a háborúktól. Nincs kedves bomba, nincs jóakaratú lőszer, nincs békés szándékkal lövöldöző tank, harci drón, ballisztikus rakéta. Se atomtöltet nélküli, se gyengített uránszeméttel megpakolt.
Csak gyűlöletet fröcskölő fegyverek vannak.
A vélt felsőbbrendűek lövik az alsórendűbbeket, a hatalmat akarók az ellene védekezőket.   
A mai háborúk egyebekben a kakasviadalt képezik le emberre átállítva.
A harcot gerjesztők pénzmágnások és a hadiipar részvényesei. A kakasok egyike se haragszik igazán a másik kakasra. Nem is ismeri, csak annyit sejt, hogy mind normális körélmények között békés állampolgár, aki több-kevesebb kényszer hatására kénytelen saját bőrét vinni a mészárszékre.
Mikor tudatosul mindez a tömegekben?
Mi eszkalálódik: a felvilágosodás-e, vagy a háborúk sora?

Reggeli, reggeligyógyszerek - kipipálva. 
Magyar world - kipipálva
szó-reggelt - kipipálva
szózat játék kipipálva.
Puzzle – összerakva.
Mahjongg. Nem ment maradéktalanul.
Szemétlevitel – kipipálva.  
Mise. Érdeklődtek feleség állapota iránt. Javaslat. Mindenki mondja a szentolvasót. 
Spar. Kipipálva. A 48 db nápolyi szelet tavaly 800 ft volt, ma 1849 ft. Nem vettem.
A három adag pattogtatni való kukoricát is drágábban mérik: kb: 540. Vettem.
Jégsaláta 449 vettem.
4 fős létszámunk (mi ketten és Zsu+Á) az előzetes egyeztetések után átmenetileg 10 főre módosult.
Ebéd: kinyitott asztalt körbeülve.  
R. nagyon örült a szkafanderes NASA űröltözéknek.
Sok fotó.
Többiek társasjátékoztak, én néztem.
Kártyáztak, én néztem.
Beszéltek hozzám, én bólogattam.
Hatan felkerekedtek.
Az asztalt visszaállítottuk fele nagyságúra.
Közben Bl. megírta MMÓváron középfokú angol írásbelijét. Jól sikerült. (tegnap a szóbeli is: 94%).
Közben É. elküldte Fl. zenekari szereplését. Kedves intermezzó.
Whatsapp-váltások.
Bealkonyult.
Ketten a Narniát nézik, én bepötyögtem a posztot.
Vacsora, esti gyógyszer.
Szombat kipipálva.

A keresztrejtvények kérdései erősen igénybe veszik fantáziámat, és igen sok időt emésztenek, mire kiókumlálom, hogy a szerkesztő mire gondolt adott alkalommal. Rossz ízt ad a dolognak az is, hogy olyasvalamikre kérdez rá, amik a normál érdeklődésű ember ismeretkörén bőven kívül esnek. Miért kellene nekem tudni, hogy más államok sportedzői kik voltak név szerint, illetve hogy Amerikában hogy hívnak egy-egy (film)színészt.
***
A halmokban álló könyvek tartalma egy-egy rejtély. Hányszor fordult elő, hogy dilemma előtt álltam: olvassam-e tovább az adott művet, vagy se.
Jelenleg 20. sz.-i magyar novellisták három kötetével birkózom. Egy-egy kötet több mint ezer oldal. Tudom, hogy a novellák fele nekem semmit se mond.
De melyik fele???
Persze ez sem teljesen igaz, mert mindenkitől lehet valamit tanulni: érdekes szókapcsolatokat, tájnyelvi csemegéket, emberi sorsokat.
***
Ma jól viselkedik a számítógépem.
Bevette az új fotókat.
Márpedig vannak késő őszi felvételeim.
Itt is erősen esett az eső, de korántsem okozott eddig olyan pusztítást, mint Nyugat-Európa egyes részein.
Csak gorombábbra ne váltson az idő!
***
A hét végét látogatások tarkítják. Tegnap Zsike, ma K&R, Zsu jöttek, láttak, győztek.
Holnapra várjuk M&E-t + 4 unokánkat.
Éljen, éljen, éljen!!!  
Máris múlik rólam a spleen.

A google szerint a Talmudban olvasható a következő kitétel:
„A férfi legszebb jutalma a nő, a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom."
Tartalmaz igazságot.
A kérdés persze ennél komplikáltabb.
Szellemessége vitathatatlan.
Nekem meg meglepetés.
Eddig még sose találkoztam vele.
Per analogiam MOST ABBAHAGYOM A VERSÍRÁST, MERT ESZEMBE JUTOTT VALAMI (Karinthy kínai verse az Így írtok ti-ben) …
…én is:
MOST ABBAHAGYOM A BLOGÍRÁST, MERT ESZEMBE JUTOTT VALAMI!

G. egyszer elmesélte, hogy mennyire meglepte egy látogatás élménye. Az esztergomi Tamás-hegyen járt Babits házában. Ami meglepte, az a végtelen egyszerűség, mondhatni komfortnélküliség, amely körülvette a költőt saját lakában.
Hasonló élményt jelentett nekem az egyes zeneszerzők hányatott élete. Nem értettek a gazdálkodáshoz, csapongtak egyik szerelemből a másikba. És valamiért az is érdekelt, hogy hány évet éltek.
Vígh Jenő kötete került a kezembe. Tíz komponista, tíz életsors, tíz ember átfutása a földi valóságon.   
Vegyük sorra őket.
Rouget de Lisle. (nem is igazán zeneszerző. Egy halhatatlan melódiája van: Marseilles. 76 évet élt.
Beethoven: 57 év
Schubert 31 év
Chopin 39 év
Schumann 46 év
Liszt 75 év
Brahms 64 év
Muszorgszkij 42 év
Csajkovszkij 53 év
Debussy 56 év.
Mi tagadás, mind előbb elment, mint amennyit pl. én eddig megéltem.
De ha már… Legalább még négy nevet szeretnék iderakni az előzők mellé. Vajon ők mennyi évet értek meg?
J. S. Bach 65 év
G. F. Händel 74 év
W. A. Mozart 35 év
J. Haydn 77 év.   
Valamiképpen persze halhatatlanok maradtak mindnyájan.
***
Áttértem egy novellás kötetre Magyar elvbeszélők 20. század. Veres Pétert olvasom, aki bőven használ tájszavakat novelláiban. Magyarul vannak, de nem értem őket. Ezekből idézek:
pustolás, átszivalkodik, sünyölődik, garnács, görhe, kaszroly, elkojtol, gyékénycsörmő, velő (takony), ráhuhukol, kahol, gádor, csoszogó, elődugat, zsengés, elmázgásodik, elpetyhed, dubbancs…
***
Ma van mindenszentek. Minden szenteket éltesse az Isten itt és odaát örökkön örökké.

Nem sikerült rábeszélni magamat, hogy betérjek a patikába, és valami hatásos szert vegyek a tartósan velem járó vashiány visszaszorítására. És pedig azért nem, mert vagy egy fél éve vettem egy hatástalan valamit, és azóta se tudom, hogy mi az igazi megoldás. Nincs kedvem kísérletezni.
De ha így, ha úgy, csak rá kell vennem magamat, hogy a patikus eszére bízzam a döntést. Hátha csakugyan megfelelő szerrel kínál meg.
Vashiányos tüneteimet rendesen érzem cipekedés közben. A terhelhetőségem már nem a régi.
Mert magam vagyok igen régi.
A megoldásig is keresem azokat a kajákat, amelyek pótolnák bennem ezt (Fe) az elemet.  Ma grízestésztát fogyasztottunk ebédre. Nem állítom, hogy sok vasat tartalmazott, de az ízével meg voltam elégedve.
Lehet, hogy a régi praktikát kellene folytatnom az almát sündisznóvá alakító huzalszegek barkácsolása által. (A vasízű alma talán hatásos, mindenesetre nagyon vasízű. Inkább a borízű almát favorizálom.)
Itt is hagyom most a témát, mert néhány kedves poént kaptam RJ-tól.
Ezekből tallózok.
***
Minden női baj a férfiakkal kezdődik:
MENstruáció
MENopauza
MENtális problémák…
Próbálok ellene szólni, de nem is olyan könnyű.
MENnyei boldogság
MENyegző
MENybemenetel
***
Amikor a nők szülnek, átérzik végre, hogy milyen, amikor egy férfi náthás lesz. Hát igen.
Tovább is van. Mondjam még?
Nem mondom.
***
Délután elsötétül az ég, elsötétül a lakás, dörög, villámlik, nagy zivatarral búcsúzik az október. Emberpróbáló idő(járáso)k .