Mickey webnaplója

Duke Ellingtontól el vagyok varázsolódva. Még folytatom egykor elkezdett, s mostanság újra kézbe vett könyve olvasását. A könyvből kiderül, amiről csak valamicskét tudtam, hogy D. Ellington életkörülményei Felix Mendelssohnéra emlékeztetnek leginkább, amennyiben soha nem voltak anyagi gondjai. Úgyszólván fényűző életfeltételek között alkottak mindketten. Ám Mendelssohnt korán elvitte betegsége, s már előzőleg is igen deprimált ember lett – hangos sikerei ellenére. 
Duke viszont örült az életnek,
örült az embereknek,
örült a cigarettának (ejnye),
örült a szép nőknek,
örült zenésztársainak,
örült a whiskynek (ejnye),
örült a kaviárnak, kilószámra pusztította,
örült, hogy szinte nonstop azt művelheti, amiben kedvét leli, és amiben kifejezheti önmagát.
Meg is tette.
Lemezeinek, kompozícióinak a száma irdatlan mennyiségű.
Ha Ellingtont valamilyen kór támadta meg, azonnal a legjobb specialistát vette igénybe, hogy újra visszanyerje egészségét. Hálával emlékezik számos kitűnő sebészre s egyéb orvosra Mindenem a muzsika c. könyvében.
Egy ilyen mindennek örülő ember Istentől hosszú életet kap, melynek során bejárja a világot. Mindenkit megkínál egy falat dzsesszel. Előáll vele akár alkalmas, akár alkalmatlan (vö. 2Tim 4,2). Ez az ő örömhír-hirdetése. Törökországban éppen a vacsora asztali áldását mondja, amikor értesítik, hogy megölték az elnököt. Másutt egyházi rendezvényeken lép fel zenekarával Istent dicsőíteni.
Tetszik nekem ez az ember!
Viselkedése természetéből fakadó. Könnyedén és értelmesen nyilatkozik. Az egyes számok eljátszása előtt ismerteti, hogy mit fog hallani a közönség. Teszi ezt humorral, mély emberséggel, intelligenciával. Mekkora tehetség és mennyiféle ajándék birtokosa. Nekem ő az egyik olyan 10 talentumot kapott ember, aki nem ássa el azt, amije van, hanem bőségesen kamatoztatja. Megosztja mindenkivel, élőszóban, zeneszóval, az éter hullámain, s zenéjét konzerválva a megjelent gramofon- és LP-lemezeken.
Gondolkodásmódja illusztrálására ide idézem néhány kiszemelt mondatát: „Számos ország és város választott díszpolgárává, de ennyire megható megtiszteltetés még sosem ért, hogy részt vehessek Goutales (egy középkori francia kastély, amelyet helyi parasztok, munkások és értelmiségiek együtt hoztak helyre) avatásában. Felemelő és megtisztelő érzés, hogy ezek a hős lények testvérükké fogadnak. Újonnan meglelt testvéreim, rokonaim, barátaim, nektek ajánlom New World a Coming című szerzeményemet. A cím egy jövendőbeli helyre utal, földön, tengeren vagy a levegőben, ahol nem lesz háború, sem kapzsiság, sem kasztok –, ahol semmiféle más név nem helyettesítheti Istent.”
Lehet-e szebben fogalmazni.  A beszédrészlet azt a feltételezést erősíti bennem, hogy aki elmondta, jól ismeri a Bibliát. Krisztus emleget hasonlókat (Kik az én testvéreim, nővéreim, anyám és rokonaim.)         
A rövid szónoklat vége pedig azt igazolja, hogy a maga módján ugyanúgy járt el, mint a vallásos futballsztárok, akik gólt lőve azonnal az égre mutatnak, gesztusukkal imádkozva: Tehetségemet (talentumomat) Tőled kaptam, eredményességemért Téged illet az elismerés.

Szomszédunk árusítja 87 m2-es Pók utcai lakását. Déli fekvésű, a ház nyugati oldalán. Balra rézsút magánház, elöl rét, túlnan véle átellenben éppen az Aranyhegyi patak vonala, majd a töltés, jobbra a távolból a Hármashatár-hegy. Garázsa s varázsa van.
Hátha valakit érdekel:
Mi nagy valószínűséggel eladunk egy budaörsi lakást. Felújított panel, felújított ablakok, déli tájolás, hetedik emelet, két lift, panoráma a Török-ugrató nevű nagy sziklára. Nekünk nem sürgős. Az ottani hasonló 51 m2-es lakások ára 8,5-10 mó között ugrál.   
Hátha valakit érdekel:
A lencse nem gabona.
Hol terem, nem Gabon a’.
Lencsét főztünk: babona?
Talán nem, csupán újévi szokás. Ámbátor: Nincs más értelme, mint hogy az évben pénz álljon a házhoz, mégpedig sok. Hát elég szamarak vagyunk, hogy a lencseevésbe rögződtünk bele. Ha meggondolom, a lencse mindenképpen az aprópénzre hajaz. Mégpedig a legeslegapróbbra. Kisebb, mint a forgalomból kivont egyforintos érme. Pedig annak a használatát sem véletlenül ejtették. Ha már kerek pénzre esküszünk, újévre lángos vagy egész pizza dukálna, hogy csakugyan mutasson valamiféle nagyságot. Én új szokást vezetnék be, bankóformájú cvekedlit készítenék vagy bankkártya alakút. Ezt ajánlanám újévre mindenkinek – tetszés szerinti fűszerezéssel.
De mégse teszem. Nem én. A pénz szükséges rossz. Évtizedek óta vélekedek így. Csak megerősített benne az a joviális jezsuita, akit jó barátomnak tekintettem, és aki kerek perec megmondta: „a pénz az ördög ganaja”. A Mester másképpen fogalmazott: Nem szolgálhattok két Úrnak, az Istennek és a Mammonnak. Hát nem akarok szolgálni neki.
Hátha valakit érdekel az, amit a regnumi P. László Gábor emlegetett. Nevezetesen, hogy a karácsonykor állított fenyőfa azt jelképezi, akinek a születésnapja ünnepeltetik: „isteni kisded, szűznek ölén” (hogy Gárdonyit is idecsempésszem). Gyerekkorom fáin viaszgyertyák hirdették, hogy égi fény érkezett a földre. A szaloncukrot anyám gyártotta házilag. Szúrós üveggyapot szolgált „angyalhaj”-ként, és szájjal fúvott, törékeny üvegdíszek próbálták a kisded szívének színeit, gazdagságát megidézni. (Akkor még Verpeléti útnak hívták a kelenföldi Karinthy F. utat, s az egyik szuterénben készültek gázlángon meglágyított üvegből a díszek. Az ablaksor alatti hosszú munkaasztalnál vagy öten dolgoztak egymás mellett. Sokat ácsorogtam műhely apró üvegtáblácskákból álló ablaka előtt, hogy bámuljam az ügyes kezű emberek munkáját.)
Nos, az egykori gyertyák pisla fénye mind aranysárgán imbolygott, és – legalábbis nálunk – soha nem okozott lakástüzet. Ma nem így van. A régi gyertyaizzókat felváltotta a programozható girland. Izgága programja a lassú színcserétől a vibráló villódzásig, a színek lüktetésétől a kimerevítettségig sokféle változatot tartalmaz. A miénk izgágán indul, és ha állandó fényt akarunk, minden alkalommal meg kell keresni a megfelelő programot. Most is vibrál. Mondom az asszonynak: A kis Jézus nem volt ilyen izgága. Meg kellene állítani a villogást.
Hátha valakit érdekel
A Fel nagy örömre c. ének dallamát és szövegét egyaránt Gárdonyi Géza alkotta. Mivel elég fülbemászó dallam, szerintem überelte Grubert, aki csak a dallamot komponálta egy kész szövegre, a Stille Nachtra. Igaz, hogy elég gyorsan tette, a karácsonyi estet megelőző délután. Nem akartam elhinni, hogy az akkor még Ziegler Géza komponistaként is bevált. Amikor pedig utánajártam a részleteknek a Google-n, kiderült, hogy a hír igaz. Devecseren tanítóskodott a híres magyar író. Ott alkotta ezt a máig közkedvelt művét. A devecseriek némi malíciával emlegetik, hogy Oberndorfba naponta érkeznek a buszok, hogy elzarándokoljanak a Stille Nacht „kegykápolnájába”.
Drága véreim, magyar marketingesek: Tegyétek a dolgotokat, és ide is busszal fognak zarándokolni, csak néhány lépésnek meg kell előznie a folyamatot:
1. Le kell fordítani jó minőségben angolra, franciára, spanyolra és németre esetleg oroszra és olaszra is a Fel nagy örömre c. dalt.   Segítek. A teljes szöveget idemellékelem. Felhívom a figyelmet arra, hogy 3 versszaka van a nótának, melyből a harmadikat még sose hallottam énekelni.
2. A fordítások alapján jó színvonalú kórusnak CD-re kell énekelnie a világnyelveken a dalt. Ezt elterjeszteni világszerte. (Segít a youtube, bár nagy ott a tolongás). Mindenütt szerepelnie kell az írott szövegnek, hogy megtanulhassák az érdeklődők.
3. Fel kell újítani Devecseren azt a szentélyt, ahol elhangzott a kántortanító műve, a Fel nagy örömre.       
4. Megfelelő parkolókról kell gondoskodni az ide érkező, sokasodó zarándokok részére.
5. Korabeli karácsonyi levelezőlapokat kell árusítani az érdeklődőknek, esetleg Gárdonyi-szaloncukrot árusítani.
Sok sikert hozzá. (A turizmus hasznából kérem a szokásos 1%-ot szellemi előkészítő-munkámért.) Íme a szöveg:    
Fel nagy örömre, ma született,
Aki után a Föld epedett.
Mária karján égi a lény,
Isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik, 
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Nemrég említettem, hogy néhány kedves, hasznos anyagot kaptunk az év vége előtt elhunyt QQ-tól. Rá való megemlékezéssel hozom le Nagy kérdések c. anyagát, mert örömet akart szerezni vele, ezért most helyette is tovább népszerűsítem az emailban feltett kérdéseket:     
Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
Az égési sérülésben elhunytak kapnak-e árengedményt a hamvasztásnál?
Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?
Ha fürdés után tiszták vagyunk, akkor miért kell kimosni a törülközőt?
Miért nem olvasni soha az újságokban: XY jósnő megütötte a lottófőnyereményt!??
Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?
Miért a gyep közepére kerülnek a "Fűre lépni tilos!" táblák ?
Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
Miért olyan hosszú szó a "lerövidebbítendő"? (és miért ilyen nehéz kimondani?)
Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?
Miért kell a koporsó fedelét odaszegezni?
Miért kell a jósnőhöz bejelentkezni? Nem tudja előre, hogy jövök?
Miért van rokkant parkoló a jégpálya előtt?
Miért kell a Windows bezárásához a "Startprogramot" használni?
Miért nincs egér ízesítésű macskaeledel?
Miért van a citromsavban mesterséges aroma, a mosogatószerben pedig valódi citrom?
Miért nem fekete dobozból van az egész repülőgép?
Miért van a 24 órán át nyitva tartó bolton zár?
Ha olyan remek dolog a munka, akkor miért fizetnek érte?
Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd, hogy aludt e?
Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak annyit?
Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?
Ha a 3. napon lett teremtve a nap, a hold, a csillagok, akkor hogyan mérték az első két napot?
Milyen színű a tükör?
A semmit hogy lehet csinálni?
Miért nincs a csapon langyosvíz funkciójú gomb?
Mivel építették az első darut?
Honnan tudjuk, hogy nincsenek láthatatlan emberek?
Ha mondok valamit, utána hangsebességgel üldözőbe veszem,akkor mikor érem utol?
Hogyan olvassák le a napórát éjszaka?
A Coca-Colás Napocskán miért van napszemüveg? Mi süt a szemébe?
Ha a Tesco naponta csökkenti az árait, hogy lehet, hogy még semmit se adnak ingyen?
Ha egy szinkronúszó megfullad, a többinek is meg kell?
Hol volt tegnap, ami ma van?
Ha a majmoktól származunk, akkor mért élnek még majmok a Földön?
Ha két betörő beugrik a medencébe, az bűnözési hullámot indít el?
Ha a férfiak irányítják a világot, miért nem tiltották már be a nyakkendőt?
Minden testedzéssel eltöltött óra egy órával meghosszabbítja az életet. De minek az a sok idő, ha úgyis testedzéssel telik el?
Hogy nézne ki egy szék, ha a térdünk a másik irányba hajlana?
El tudod képzelni a világot elképzelt helyzetek nélkül?
Ha nincsen minden veszve, akkor hol van?
A ragasztó miért nem ragad bele az üvegbe?
Olyan nincs, hogy verekedés közben futballmeccs tör ki?
Ha a taxi hátrafelé megy, a taxis fizet nekünk?
Miért járnak a balettesek mindig lábujjhegyen? Nem lenne egyszerűbb magasabb táncosokat alkalmazni?
Ha Superman olyan okos, miért veszi a bugyiját a nadrágjára?Ű
Amikor az autó megy, a kerekeiben forog a levegő vagy helyben áll?
A termosz nyáron hidegen tartja az italt, télen melegen. Honnan tudja, hogy mikor van nyár és mikor tél?
Az élet nagy kérdései Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
Elsősorban Ágoston unokám figyelmébe ajánlom a fenti kérdéseket, mert ő fogékony az efféle humorra.
Ezek a típusú kérdések persze folytathatók a végtelenségig.
Pl. egyszer megkérdeztem: Kell-e a hosszú óra ékezet?
Régi kérdések: Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? (És a kakas?)
Ádámot és Évát miért ábrázolják köldökkel? 
Itt abbahagyom.
Már csak annyit: 
Valaki írta BÚÉK helyett:
Boldog újj,
ahogy tudsz!

Széllel szembe ne pessents, fogalmazzák meg a régiek. (Lehet, hogy Pázmány?) Nem tudom. Csak azt, hogy élemedett koromra szembefordulok a trendivel, a széllel szemben járok, a széllel szembeszállok, s úgy vélekedem, ahogyan lelkiismeretem diktálja, s nem úgy mint az írástudók és a szótekerők.
Mindez az üzletközpontban jut eszembe. (Uram bocsá’ a kényelemszeretet még odavisz, ahelyett, hogy a környék magyar szatócsboltjaiban keresném a szükségeseket.)
A bevásárlóközpont üzletpolitikája arról szól, hogy bárhol mész be, járd végig az áruhalmokat, és súrolj szemeddel minden állványt, tapogass meg minden árut, és vegyél meg mindent, amire semmi szükséged nincs, vagy talán majd egyszer. Azután vegyél annyiféle élelmiszert, amennyit garantáltan nem tudsz elfogyasztani, s fizess, mint a katonatiszt. Az extrahaszon a tulajokat illeti, akik ezzel a pénztömeggel akaratuk szerint rendelkeznek.
Hát erről van szó. Kiénekelik a zsebedből a pénzedet, hogy megszerezzék a rendelkezés jogát tőled, tőlem, mindenkitől, és ettől fogva engedelmességre hajtsanak. A cégek jól számítanak. A nők saját bevallásuk szerint szeretnek vásárolni. Hosszan és sokat. Ösztönük vezeti őket, így akarván biztonságot teremteni maguk körül, saját hajlékukban.
De én nem vagyok nő.
Szeretem, ha minden szükséges rendelkezésünkre áll, de csak a szükségesek. Egy dekával se több. Ezért céllal érkezem a boltba, és dolgom végeztével a legrövidebb úton távozom. Kialakult bennem egy olyasfajta szociális érzék, mely azt súgja: egy vagyok a hétmilliárd közül, s úgy illik, hogy az átlaghoz közelítsek életmódommal. Nem itt tartok, csak ezt szeretném valahogyan közelíteni. Ha nálam marad a pénzem nagyobb hányada, nálam marad a rendelkezési jog is. Annak ad(hat)om, akinek szüksége van rá. Az egyenlőbb elosztás megvalósulása miatt. Rokonokat, számomra értékesnek tűnő kezdeményezéseket támogathatok vele, stb.
Másik meggondolásom megvalósulása nagyon messze áll tőlem. Inkább csak felismerés, mint valóság. Az élelmiszerfogyasztásról szól. Valaha alultáplált gyerek voltam. Ma túltáplált ember. Ha visszatérnék az alultápláltsághoz, egészségkárosodásom másféle volna, mint így, de mennyivel kevesebb pénzbe kerülne!
Kedves feleim, a fogyasztói társadalom tagjai: Éljetek a lehetőséggel!
Holnaptól kezdve fogyasszatok kevesebbet, nem lesztek egészségtelenebbek, mint most. Viszont az igazságosabb és egyenletesebb elosztásnak kedveztek vele.
És még egyet. Szembeszállok azzal a hedonista elképzeléssel, mely mindig frissre vágyik, és azzal támasztja alá viselkedését, hogy teljesen mindegy: a régebbi élelmiszert pusztítja először s csak azután a frissebbet, vagy fordítva. Nézzük meg, hogy is van ez? Aki mindig frisset választ, az hanyagolni fogja a korábban vett élelmiszereket. Ám ahogyan haladunk az időben előrefelé, a régebben vett egyre nehezebben fogyaszthatóvá lesz, mígnem megpenészedik, megromlik, megbuggyan, kiszárad ... sorolhatnám még. A vége, hogy kidobjuk. Ha a korábban vásárolt termékeket fogyasztom előbb, azután jön sorra az újabb, maradnak a normális állapotú élelmiszerek, melyeket sorra ehetek, s nem kell szemétbe dobni őket. Az ellenáramlás elvére hajaz ez a fajta takarékosság. (Pl. a koszos ruha szemben halad a ráengedett tiszta vízzel. A ruha szennyes lúgtól halad a tiszta felé, a tiszta lúgos víz a tisztára mosott ruhától a szennyes felé. Logikus. Nem?)    
Az élelmiszeripar tartósítószereket használ. Szinte mindenhez. Így a feltüntetett minőségmegőrzési határidőket nem mindig érdemes komolyan venni. Mindenki látott már romlott túrót, savanyú tejet, érezte a romlott hús bűzét, a penészes kolbászét stb. Ízük ehetetlenné teszi a rossz minőségű élelmiszerek nagy többségét. Persze ha bizonytalanok vagyunk, inkább dobjuk el a régi termékeket, mint hogy bajt okozzanak. Az én csúcsom egy négy év lejárt puding feldolgozása és bekebelezése volt eddig. Kutyabajom se lett tőle.
Most pedig mindenkinek:
BÚÉK!

QQ utolsó email-ajándékai
– Nagy kérdések! (Sok érdekes és paradox kérdésfeltevést tartalmaz. El-gondolkodtam némelyikükön, másokon meg jót mosolyogtam. 
Erre reflektáltam neki utoljára: „Ez nagyon jó!” 
– Még továbbította a D.-től kapott „Kellemes?” c. eszmefuttatást a karácsonyról.
– Egy LINK, ahol sok mindent megtalálsz – írta. És csakugyan hasznos linkgyűjtemény:
http://www.netnagyiklub.hu/honlapok/prezentaciok.htm#muzeumok
– Még továbbította a Tücsi szerint legsikerültebb kétrészes filmet II. János Pál életéről:
Karol – a Pápa, AKI Ember maradt.
Mint minden üzenetnek, ennek a végén is ott áll az alternatív lehetőség: válasz – továbbítás.
Válasz nincs. Nem lehet, nincs kinek. Továbbítani persze lehetséges. Meg is teszem, hadd lássák, akik szeretnék megnézni.

Karol - a pápa, aki ember maradt 2/1
https://www.youtube.com/watch?v=263ogdi-PuE

Karol - a pápa, aki ember maradt 2/2
https://www.youtube.com/watch?v=-jdb7gCpPE8

Emailcíme pedig tovább „csavarog” az interneten, mint a gazdáját vesztett kutya. Kering, mint egy kiérdemesült műhold.

Addig-addig kaptam az óva intést a rokonságomtól: ne emlegessem a halált, mígnem beigazolódott, hogy az élőlények halandók.
Az ember élőlény, az ember is halandó.
Emberek vagyunk, így hát mi is halandók vagyunk.
Az emberek egymásnak testvérei.
A testvérek is halandók.
Tegnap mellém csapott a kaszás.
Nem tudok másra asszociálni posztomban, mint erre a halálosan komoly témára.
Eddig három pap barátunk értesült róla.
Az egyik kifejtette, hogy ő is gyorsan és álmában szeretne elmenni,
a másik azt üzente, hogy legyek erős ezekben a napokban,
a harmadik pedig tudatta, hogy hallott róla, hogy A. „hazatért”.
A próféta szóljon belőle! Kívánom, hogy amikor kell, mind hazatérjünk.
Általánosságban pedig nem a kaszás képe jelenik meg előttem – a képzőművészek minden halálábrázolása ellenére sem –, hanem egy 1991-ből való élményemé.
A müncheni Deutsches Museum tornyából lóg alá egy Foucault-inga. Annak idején le is fotóztam „munka közben”. Kb. 80 m-es sodrony végén lógó nagyobb súly méri ki ívelt útját szakadatlanul. Oda-vissza, oda-vissza. A nagy súly botban végződik. Az inga lengéssíkjában, köralakban elhelyezett kuglik állnak, oly módon, hogy a bot (a föld forgásának tempóját figyelembe véve) vége éppen ötpercenként érjen el egy-egy kuglit.
A dolog megbízhatóan működik. Minden öt percben megérkezik a bot, így minden öt percben egy kugli felborul álltó helyzetéből, és elrepül.
A kuglik sorban kidőlnek.
Mind egy szálig.
Ha a kuglik felállítását tekintem születésnek, akkor
a föld körbefordulása az élet,
a kiütés az élet vége.
Feleim az Úrban, nem tudjuk, hogy melyik kuglinak mi a neve, de ez talán mindegy is. Mind kidől a ciklus végére.
És még valamit. 
Egykori főnököm szokta mondogatni: 
– Ti mind meghaltok, csak én nem. Én elszenderülök, mint Mária, vagy elragadtatom, mint Illés próféta.
– De hát mindenki meghal – vetettük ellen neki. 
– Hát persze – adta meg magát –, tudom én ezt. Csakhogy nem hiszem el!

Ma nem írok mást, mint szomorúságomat. Mert igaz, hogy ketten születőben vannak, és ez nagyon jó, mint tegnap megemlékeztem róla, ma viszont „elment” egy szívemhez igen közel álló hozzám/nk tartozó. Nyugodjék békében! Rá igazán vonatkoztatom: Lélek, érkezz a szentek birodalmába, s érezd jól magad! Nevet csak emailben.

Mottó: A lehetőséget ki kell használni, mert a két ünnep között ingyenes a parkolás.
Első családi karácsonyunk. (A fiataloknak második, mert vidéken is az volt.)
Tegnap volt nálunk fényképezőgép a Vigyázó-karácsonyon.  Ketten-hárman szoktunk vele fotókat készíteni. Ez alkalommal nem így lett. Csak fiúkánk fotózott. Itthon megnéztem a termést. Mindössze két kép készült. Semmi vész. Még legalább hárman folyamatosan kattogtatták kisebb-nagyobb kamerájukat. Készült
nagy totál, több is, majd a
testvérekről külön, a
gyerekekről külön, majd az
unokákról külön, s legutoljára a
„csatolmányokról” a korábban születettek kedvéért, az „oldalkocsikról”.
Javasoltam még, hogy most azokról csináljanak fotót, akiknek kék cipőfűzőjük van, de senki nem állt kötélnek.
A tömeg növekedésével arányosan kisebb karácsonyfa köré gyűltünk, hogy mégis elférjünk. Senki nem számolta össze a tömeget. Úgy negyven körül tetőzhettünk.
A gyerekek örömére a Gárdonyi írta szövegből (rá meleget a marha lehel [a marhára még visszatérek]) a marha szót kajánul sokkal hangosabban énekelték, mint a többit.
A kántorok örömére majd minden nóta összes strumfliját végigénekeltük/ték, persze a magyar szokás ellenére, hogy egy dallam –egy versszak. Hiába van a dallamhoz nyolc versszak, egyet, max. kettőt ismer a többség.  
A nótát kérők örömére lehetett rendelni. Volt is ismétlődés.
Az első és második gyerekkorban lévők örömére sokféle sütnivaló készült, s a kicsiknek-nagyoknak is volt annyi sütnivalójuk, hogy nekilássanak.
A készülők örömére mégis előadtak valamiféle betlehemest az arra vállalkozók.
Az idősebbek örömére Muki és a Svarc előadták a gyerekkorukban kántált betlehemesüket.    
Az ifjak örömére ez alkalommal megkóstolhatták a szeszes italokat.
Az én örömömre mások fotóztak.
Tücsi örömére elfogyott nagyjából a savanyakáposzta.
Mindnyájunk örömére hat kicsi gyereket hoztak el szüleik, közülük egy már korábban is részt vett a közös karácsonyon, három most debütált, kettő pedig pocaklakó.
Előbb-utóbb mindnyájunk örömére elkezdődött az angolos, majd a magyaros eltávozás.
Ígértem, hogy a marhára még visszatérek.
Valaki tegnap a templomban csaknem elnevette magát a fenti „marha lehel…”-nóta éneklése közben.
Tücsi rákérdezett: Min mosolygott?
Az általam elkövetett bakin – válaszolta a mosolygós: – Spontán azt énekeltem ugyanis, hogy „rá meleget a marha legel”.
Mi tagadás, mi is elmosolyodtunk ezen a képzavaron.
Szolgálati közlemény. Időközben megesett a Gyorgyovich-típusú találkozás is Zoliék jóvoltából. QQ igazoltan távol. Múló rosszulléte reményünk szerint a múlté. Innen és ez úton köszönjük az általa nem élvezett, de irántunk megnyilvánuló sok-sok figyelmességét.
Abban maradtunk, hogy neki és mindnyájunknak BÚÉK! A készült fotók a 2112.3 albumban.     

Duke Ellington könyvét olvasom, a Mindenem a muzsika címűt. Ebben többek között portrét rajzol – ha jól számoltam – 99 jazzmuzsikus társáról. Mégis inkább egy személy alakja rajzolódik ki a terjedelmes kötet lapjain, a századik zenészé, Duke Ellingtoné. Miközben mind a 99-ről elmondja mindazt a jót, ami a legkülönfélébb zenészeket jellemezte (nem emlékszem rá, hogy bármelyiküket negatív színben tüntette volna fel), három legyet üt egy csapásra. Kiderül, hogy milyen változatosan gazdag az emberi nem mint olyan. Mindenki egyedi darab, mindenkivel szót lehet érteni, mind valahogyan az Isten képmása. A miniportrék lényegre törően mutatják meg a benne szereplő művészek különös mivoltát. Másodszor a másokról mondott jók ellen egyiküknek sincs kedve tiltakozni, ennél fogva nem kellett a szerzőnek bíróságra járni a személyiségjogok megsértése miatt. Harmadszor: kiderül az írásokból, hogy D. Ellington milyen jó ember. Aki képes időt és fáradságot nem kímélve másokról ennyi jót összehordani, az maga sem lehet más, mint jó ember (B. Goodman). Ám könyve nemcsak a Szintén zenész c. rovatokból ál, hanem aki türelemmel végigolvassa, rájön, hogy Ellington mekkora munkásságot tudhatott magáénak.
Melódiákat különösebb erőlködés nélkül bármikor képes előhúzni, mert benne élt a zenei közegben. Általa mindenféle érzését, gondolatát ki tudta fejezni, akár énekszóval, akár szavak nélkül, pl. a zongora mellől.
Diszkográfiája úgyszólván leírhatatlan, mert akkora tömegben ontotta a szerzeményeket, vagy adta elő az állandóan változó tagokból álló zenekaraival mások szerzeményeit.
Írt rövidet, hosszút, történelmit, épp divatosat, egyházit és profánt. Dalokat és zenekari kompozíciókat. Játszott a könnyű műfaj képviselőivel és „komoly zenét” játszó zenekarokkal.
Ellington maga egy kis világ a nagyvilágon belül.
Egy külön világ a jazz-en belül,
egy külön világ a jazz-zongoristák között, aki közli egyedülálló módon közli magát a zenében: Improvizál, bigband-et dirigál, minden részletre odafigyel, hogy a hangok és hangzások a helyükön legyenek. Az általa megálmodottat hozza az összhatás.
Bár több időmet rászánhatnám, hogy végigkísérjem munkásságát úgy, mint amikor végigolvasom egy holt író összes könyvét, vagy azon meditálok, hogy XY költő összegyűjtött munkáit hiába is olvasom végig, mert még él, még újabb verseket fog írni, én pedig csak a töredéket tudom elolvasni, mert az illető akár túl is élhet engem.
Itt abbahagyom, mert kezdődik a Tücsi-rokonság közös karácsonya.