Mickey webnaplója

A keresztelő után lakásunkban éjszakázók száma tegnap csúcsot döntött: 3+2+5+6, ha jól számolom, 16 fő aludt.
Mi kiszorultunk a szomszédba.
Így volt a legegyszerűbb.
Azután módszeresen kezdtük felszámolni az enni- és innivalókat. Elég alaposan sikerült. Mindenesetre főzni nem kellett ma. Mindenki kedvére válogatott a „kendermagban”.
Lementünk a Dunára. Örültem, hogy nem vittem a fotógépet, azután megbántam. Fr. fényképezett. Szokás szerint megtöltöttük a folyómedret kacsáztatás útján lapos kavicsokkal. A gyerekek kedvéért vettem két lángost. Legnagyobb meglepetésemre el is fogyasztották (tegnap palacsintát kaptak nagyi jóvoltából). Sőt mint a sörös ló, megálltak a fagyizó előtt, de továbbot intettünk nekik.
Maradt a jégkrémekből. Ha azokat elpusztították, akkor jöhet a tölcséres.
Beletörődtek. Itthon nekiláttak pusztítani. Kapott a kicsi Flóra is, aki márciusban volt egy éves.
Boldogan nyalogatta, majd később lekísérte az elutazókat Évával. Mezítláb rótta a flasztert a kocsikig, meg vissza. Nagyon szeret lépcsőzni.  
Most beállt a létszámunk a hétre. A programot a gyerekek hajlandósága, Mica elfoglaltsága, és az időjárás határozza meg. Állunk elébe.
Tettem fel képeket a klántalálkozó albumba, semmi küli, elég gyatrán fotózom újabban. Sokat kiirtottam a kattintgatások után. A családtagoknak elküldtem. 
Néhányat megjelentetek a 2012.2 albumban is.

Egész egyszerűen nem tudom megállapítani, hogy ma hányan voltunk együtt a lakásban, a templomban, az agapé termében.  Itt kb. 20 személyben tetőzött a létszám, a templomban és az agapén szűk hetven embert saccolok az összes gyerekeket is beleszámítva.  Tücsi listája még pontosíthatja a számításaimat.      
Szépre sikerült az igen vegyes összetételű társaság együttléte. Az idő is kegyes volt hozzánk. Nem esett, ameddig az események tartottak.
Az előkészítés, a bevásárlás, a szervezés, sütemények hozatala, a kivitelezés elég sok embert megmozgatott. Nem sorolom fel őket név szerint, de ezúton köszönöm meg kinek-kinek, amivel hozzájárult ahhoz, hogy emberi értékeket megjelenítő közösség ünnepeljen együtt.
Ma elmondhatom, hogy minden unokánk meg van keresztelve.
Fényképek majd holnap, mert behorpad a hátam.

A második gyerekkor abban is hasonlít az elsőre, hogy kikísérletezzük, meddig mehetünk el, hol vannak a határaink. Mert vannak. Pillanatnyilag alapjáraton a háromgenerációs lakás két tagja nagyszülő, két tagja szülő egy tagja gyermek, aki egy személyben unoka is. Ma megérkeztek Éváék hatan. Két szülő négy gyermek. Ez ugye 11 fő. Holnap egy napra (egy éjszakára is) megérkezik Zsuzsa és családja, két szülő, három gyermek. Esti beszélgetésre bejelentkezett Kati és Robi. Ha jól számolom, 18 fő. Tehát ha rövid időre is, de mindenki itt lesz.
Mert holnap kellő előkészületek után keresztelők, utána agapé. Akik eljönnek, kb. hetven fő. Lehet, hogy több. Persze a templomban lötyögve, a teremben néhány órára meglehetősen, s ha az idő kegyes lesz hozzánk, és a kertbe is kimehetünk, akkor kényelmes körülmények között találkozhat az a sok ember, aki szeret találkozni egymással.
Ma itthon nagyüzem indult. Amit tegnap még nem tettünk hűtőszekrénybe, azt ma a tett színhelyére szállítottuk, a megnövekedett létszám élelmezése az üzletközpont jóvoltából megtörtént, és folyamatosan történik, a találkozás örömére előzetesen vett apró meglepetéseket kicseréltük, az Unicumot Bruno papának máris átadtam, nehogy itt felejtődjék, a gyerekek némelyike és az éjszakát végigvezető Fr. lepihentek, később Matyi kivételével mindenki le-lehunyta a szemét. Az ébrenlét idejét képek cseréjével és nézegetéssel töltöttük.
Folyik a nagyüzem, a szervezés már sok meglepetést nem tartogat, ha minden az előzetes forgatókönyv alapján zajlik.
Készítettem néhány fotót, ezek külön albumba kerülnek a találkozó emlékére.
Mint említettem, a második gyermekkorban is megkíséreljük kitapogatni képességeink határait.
Az első gyermekkorban általában egy-egy tiltás, legorombítás, avagy elszenvedett testi sérülés jelzi, hogy eddig és ne tovább.
A második gyermekkorban testi erőink hanyatlása jelzi, hogy lassan a fiataloknak kell átadni a találkozások szervezését, levezetését. Keressék egymást kedvükre. Mi pedig, ameddig képesek vagyunk rá, részt veszünk az általuk szervezett találkozókon.
Holnap még egy nagy futam lesz, a vendégváró kellékek szállítása, összeállítása. Aztán a következő héten rákészülés a teljesebb együttlétre.
Egyelőre mindenkinek megvan a helye, ahol aludni fog, és a programja is, amivel foglalkozni kíván. A fiúk megszállták az internetet, a lányok babáznak, és egy állatsereglettel bíbelődnek, az apróságok csúsznak-másznak. Nagy sikere van Elvi labdát formázó székének. El kellett magyarázni, hogy ez a tornaszer nem az, hanem bútor.   
Ahogy hallom a tányérzörgés arra utal, hogy a vacsorázás ideje közel van.
Gyerekek! Asztalhoz! Evés! Allez, allez, vite, vite!      
Na én megyek!

Fenn a falon, fenn a falon van sok kicsi ráma
a plafonról, a plafonról lóg egy kicsi hinta
lenn a padlón, lenn a padlón van sok kicsi kocka
a fürdőben, a fürdőben van egy kicsi pára
toilette-ben, toilette-ben van egy kicsi lámpa
belépőben, belépőben van egy kicsi láda
étkezőben, étkezőben van egy kicsi abrosz
fiókokban, fiókokban van egy kicsi káosz
letevőkön, letevőkön van egy rakás cók-mók
a polcokon, a polcokon hevernek a dolgok
asztalokon, asztalokon van sok reklám újság
minden széken, minden széken vannak kicsi párnák
az erkélyen, az erkélyen van egy kicsi hőség
az ágyakon, az ágyakon nincsen túl nagy bőség
vitrinekben, vitrinekben vannak kicsi bögrék
dobozokban, dobozokban van sok kocsi, játék
a lakásban, a lakásban elég sok a holmi
holnapután, holnapután sokan fogunk lakni
összegyűlünk, összegyűlünk, mert itt tejet kapni
a szomszédban, a szomszédban fogunk ketten hunyni.
Nézd a kicsi bandát,
amint lefotózzák!
Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi…
(Csak fotó nincs, mert visszabeszél a rendszer: kevés a hely.)

Most van a paradicsompasszírozás ideje. Ám mostanság már nem dívik. Úgy látszik, hogy jó idén is a dinnye, mert mennyi dinnye érett, s milyen mennyei a dinnye. Végre megszületett egy megállapodás a hazai termelőkkel. 100 Ft/kg az ára, noha 99-nek írják. Ez a reklámlélektan matematikája.
Ma hazagörgettünk egy magyar görögdinnyét.
Mindig megírom, hogy mi történik velem először életemben. Egyre ritkulnak ezek a valóságelemek.  Persze naponta megírhatnám, hogy még sose voltam ennyi és ennyi idős: a google megmondja anélkül, hogy számolgatnék. Szerinte ma
22 002 hónapos,
95 705 hetes, azaz
669 935 napos, vagyis
16 078 445 órás, következésképpen
57 882 400 318 perces és lefogadom, hogy
hatvanszor több másodperces vagyok.
Az időgép még további őrültségekkel is dobálódzik eladdig, hogy hány ezredmásodperces vagyok. De nem érdekel!!!!!!!!
(Ma történik először az is, hogy a 2485. posztot írom.)
Ott tartottam tehát, hogy mindig akad valami, ami korában még nem volt.
Tegnap kiderült, hogy T. cukros. Mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára és tartson ki, mert mire mennék nélküle.
Megígérte.
Eltökélt szándéka (és nagyon is támogatom benne), hogy orvosi kezelésnek vesse alá magát, hogy kiderüljön, milyen diétára van szüksége, és elég-e csak a diéta.
Ma pedig az a hír, hogy tökös-mákos rétes készül Elvi jóvoltából. Hallottam róla, olvastam róla, de még életemben nem ettem tökös-mákos rétest. Ma adódik először.
Mától Tücsi szabadságon.
Reggel az üzletközpontban bejártuk a hogy- és minekishíjják osztályokat, de holnap ejtjük meg a nagyobb bevásárlást – már a szombati keresztelőre. Becuccolunk egy frigónyi élelmiszert, nasit és fagyit.
Holnap indul a nagy rákészülés általában is, mert várhatóan pénteken érkeznek a franciák hatan, szombaton Zsuzsáék öten. (Ők is itt éjszakáznak aznap.)
Lesz itt házibuli.

KEDVES TÜCSI NAGYI ÉS DÍDÁDÚ NAGYPAPA!
Nagyon jó poénokat csináltál Dídádú. Ööö, te tudod, hogy hány cm lesz a házunk? Mert szeretnék számítani rá például, hogy 5 négyzetméter lesz. KB mennyi???  ...
És hol lesz?
Ja, és miért megyünk oda?
Előbb lesz, mint a keresztelő?
De akkor te biztos vagy benne, hogy minden rendben van, mert én nem. Például hogy nem íratjuk alá a bizonyítványt és akkor rögtön egy fekete ponttal kezdem a tanévet. 
Ágoston (8)
Válaszom:
Kedves Ágoston!

Kedves Dídádunoka!
Tihany egy félsziget. Belelóg a Balatonba. Legalábbis úgy látszik. Valójában egy hegy, a Balaton mellett, de inkább a tóban magában emelkedett ki valahogyan. 
Van a tetején egy  kéttornyú nagy templom, aminek az altemplomában I. András magyar király sírját őrzik. Ha tévedek, Tamás apu majd kijavít. Ott található egy régi-régi levél is, melyet kézzel írtak vagy nyolc-kilencszáz évvel ezelőtt. [tévedtem, 1055-ből való] Ez a tihanyi apátsági alapítólevél. Benne egy magyar szöveg „feheruuaru rea meneh hodu uturea”, azaz „Fehérvárra menő hadi útra”. 
Mondd meg a Somának, hogy szabályos a verse. 
Van benne rím és ritmus, és értelme is van a versének.
Én is tudok egyet-kettőt: 
Balatoni fogasokat
a vén halász foga sokat.

Nyaralásunk, balatoni, 
nem lesz hosszú (marathoni)

Kérd majd meg a nagyit: 
vegyen Neked fagyit.

Szeretlek, Várlak!
Ebben a mondatban elrejtőzött egy étel, keresd meg!
Nemsokára találkozunk. 
Addig is szia. Puszilok mindenkit,
Anyádat, apádat, lébényi nagyit, Blankát, Angélát.
A cicákat csak simogatom.

A vicc szerint a tanár megkérdezi a gyereket:
– Melyik a ló legfontosabb szerve?
A nebuló rávágja:
– A bőre.
– Ugyan miért? – kérdezi a tanár. 
– Mert az tartja össze az egész lovat – feleli a diák.  
Sem a ló, sem az ember bőre nem azért fontos, mert az tartja össze az egész testet, hanem azért, mert jelez. Mindenféle bőrelváltozásnak lelki vagy testi oka van. Lehet, hogy a nagyon laikus beszél belőlem, de mióta az üzletközpontban vásároljuk az élelmiszereket, bőrelváltozásaim sokasodtak. Nem állítom, hogy igazam van, és lehet, hogy semmi összefüggés nincs az élelmiszer-vegyipar és bőröm állapota között, csak az ózonlyuk, csak az UV-sugárzás okozza, csak szervezetem csökkenő ellenálló képessége rejlik az okok között… Nem tudom.
Mindenesetre több mint tíz éves kihagyás után elóvakodtam a bőrgyógyászhoz, mert itt psoriasis, ott ekcémaszerű elváltozások, amott sömörös bőrpírok, emitt gombák támadása, hámlások… nem sorolom tovább.
A módszer nem igazán változott. A bőrgyógyász végigmér, kérdi, milyen gyógyszereket szedek. Én néhányat felsorolok a tízből. Ő közben elkezdi diktálni, hogy mikkel kenegessem magamat. Meg kell hagyni, párhuzamosan szépen gyógyulgattam az általa felírt ötféle pacsmagtól többféle nyavalyámból.
Ám
a szteroidot tartalmazó Elocomot három hét elteltével abbahagytam (olykor szüneteltetni kell)
A kézápoló krémem novemberig használható,
a mosdókrém szeptember végéig, de
az arcápoló massza lejárt ide s tova egy fél hónapja.
Érzem is utóbbi áldatlan hatását: kezdek újra korpásodni, hámlani.
Feleség felhívta e szomorú tényre a figyelmemet szorgalmazva, hogy keressem fel újra a doktoricát.
Egyelőre nem teszem. Újabb harcba indulok az Elocommal.
Az én Elocomommal. Meglátjuk, mire megyünk ketten!
Ha a szteroidos balzsamom elfogy, csak akkor szánom rá magamat az újabb vizitre.
De addig folyvást küszködni kell:
Naponta kenem a karom,
s megállom, nem vakarom.
Mert én így akarom.

Most újra hámlik az arcom,
Nonstop vívom vele a harcom.
Lehet, hogy távol a civilizációtól vegyszermentes kertészkedésre kellene ráállnunk, s csak tiszta forrásból táplálkoznunk, innunk.
Vagy már mindegy?

„A blog az internet graffitije” – idézem magamtól egy kommentemből.  Ez igaz.  Azért igaz, mert a házfalak tele vannak művészi és zömmel kókler festményekkel. Szerintem 5-10%-nál nem több az elfogadható minőségű graffitik aránya legalábbis az általam ismerteket tekintve.
Mivel a net annyira tele van blogokkal, képtelenség bemérni a színvonalukat. Arról nem is beszélek, hogy ízlések és pofonok…, ami még tovább nehezíti az értékelést. Szinte csak egyetlen kapaszkodó marad, hogy az írások maguk hitelesek-e, azaz következetes értékrendet tükröznek-e (ettől kezdve kerülöm vagy éppen keresem őket), vagy kaotikusak, és akkor – mondom – nagy ívben mellőzöm olvasásukat.
Jó volna tudni, hogy a blog-írók maguk hitelesek-e, de ennek megismerésére még kevesebb az esély. Ilyen esély lehet a személyes ismeretség, személyes ajánlás, esetleg az ismételt olvasás, mely meggyőzhet arról, hogy alkotója miféle értékeket képvisel, hordoz magában, és old ki magából.
Először Tardy L.-tól hallottam a problémafelvetésről a kortárszene kapcsán. A komolyzenét mívelők és a befogadó közönség közötti értésbeli olló egyre nyitottabb.
Picasso beismerte, hogy nem ritkán blöffölt.
Sz. S. zeneszerző pedig elismerte, hogy modernkedett első operáiban. Hosszas érlelődés után jutott oda, hogy nem hazudik a zenében. Csak tiszta ihletésű műveket komponál.
Nehéz kérdés ez, és erős a csábítás a hiúság oldaláról.
Az alkotó bizonyítani akar.
A kérdés, csak az, hogy képes-e magát adni, méghozzá diplomatikus formában, mások által emészthető formában.
Azt hiszem, a téma örökzöld.

Reggel 17 fokra hűlt a távozó hidegfront hatására a levegő. Hosszúnadrágba bújtam, úgy vittem a HÉV-hez a feleséget. A hosszúnadrágban találtam két db kétszázas pénzt. Nosza, feltöltöttem tarisznyámat megunt könyvekkel, és kicsattogtam a könyvmegállóba. Jókat hoztam a „rosszak” helyett. A trükk nem új. Már a Jókai-regényben beállít a Baradlay-fiú az antik-kereskedőhöz, hogy felfedezze az általa kedvelt kisasszony portréját, melyet valaki korábban beadott, mert… ő meg elvitte, mert…
Ami nekem nem tetszett, bár értékesnek gondolom, az másnak vigaszára lehet, vagy éppen esztétikai örömöt szerezhet. Így működik a könyvmegálló. Nem kívánok többé sok könyvet megvenni. Cserélem őket. Vittem, amiket vittem (nekem érdektelen), de amiket hoztam, azok érdekelnek: B. Spock Csecsemőgondozás, Varga Domokos, Kölyökkóstolgató, Fekete I., A koppányi aga testamentuma és Eősze, Forr a világ… Nem is annyira magamnak van ezekre szükségem, mint inkább a fiataloknak. Az a vicc, hogy mind a négy könyv megvolt itthon valaha. Négy gyermekünk nevelkedett föl a Spockon.
Ezek után megkérdezheted, minek a 400 forintról beszélni, amikor a könyvek ingyen cserélnek gazdát.
Hát persze.
De nem a könyvválogatás kedvéért mentem a Római térre, az csak a szórakozásom. Hanem az Il Fornóba, zsömlékért, melyek még mindig bomba áron kaphatók. (Emlékeztetőül: egy bomba 10 Ft :). 10 db is csak 100 Ft. A maradék 300-ért Fülesbagoly keresztrejtvényt vettem: az általam továbbra is favorizált olasz módra típusút. Kell ez a kis vacakolás, mert jönnek a rokonok, megyünk úszni, pontosítok, amíg ők úsznak, én a keresztrejtvényekkel bíbelődöm.
Délután – hosszas szüntetet követően – lesétáltunk a Dunára Leventével.
Annyiszor bánom meg, hogy itthon hagyom a fényképezőgépet, ahányszor itthon hagyom. Ma is ez történt. Pedig a fényviszonyok … pedig a soha nem ismétlődő felhőhabok … pedig Elvira kezében Levente … pedig a megunhatatlan Duna-part az uszadék fákkal … tőkésrécékkel, sirályokkal…
Nem is sorolom tovább. Fotót feltölteni nem enged a freeblog, mert kevés a tárhely.
Akit érdekel, a 2012.2 albumban talál néhány új felhőképet.

Tordon Ákos és a Szent István Társulat között szoros munkatársi együttműködési kapcsolat alakult ki. Amit Ákosról napok óta tudok, mától mindenki elolvashatja a Társulat honlapján: 
„Mély fájdalommal tudatja a Szent István Társulat, hogy TORDON ÁKOS József Attila-, Stephanus-, Szacsvay- és IBBY-díjas alkotó, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett író, költő, műfordító, gyönyörű mesék és gyermekversek szerzője, méltósággal viselt betegség után, életének 88. évében, 2012. július 12-én szentségekkel megerősítve elhunyt. Requiescat in pace!”
Eddig a gyászhír, mely immár publikus.    
Egyszer adódott, hogy személyesen felkereshettem. Igaz embert ismertem meg benne.
R.I.P.