Mickey webnaplója

Már megint egy magas labda. Hogyne csapnám le.
Már megint értesítést kaptam az Antikvarium.hu-tól, hogy a
Már megint. c. Janikovszky-könyv megérkezett.
Már megint mehetek az átvevő helyre,
Már megint 1240 Ft-ba kerül egy használt mesekönyv.
Már megint úgy gondolom, hogy megéri, mert tanulságos és humoros.
Már megint eggyel több Janikovszky-könyv vár Estelle-re és mamájára, aki franciára fordítja.
Már megint körül fogják állni a kamasz fiúunokák is, mert a poénok őket is érdeklik.
Már megint szegényebb leszek anyagilag, hogy gazdagabbak legyünk szellemileg.
Már megint elkerülöm, hogy járjam Janikovszky-mesekönyvekért az antikváriumokat.
Már megint lesben állok az újabb értesítésükig, mert öt kötetet rendeltem meg.
Már megint eltelt a kánikulából egy nap.
Már megint a sorok elejére kerültek a rímek.
Már meg int egy belső hang, hogy itt azonnal hagyjam abba.
Mrmgnt…
P.S.: Ma írtam egy eszmefuttatást az olvasó imádkozásáról, akit érdekel, annak magánban elküldöm.

Éljen május elseje, munkás Szent József ünnepe.
Szent Józsefről nemrég olvastam, hogy nagyon változatos módokon segíti a hozzá fordulókat. Jó kérni közbenjárását. Ő az, akinek egyetlen szava sincs leírva a Bibliában, de hűsége, tisztán látása, gondoskodó szeretete meghatározó módon kikövetkeztethető az eseményekből.
Ma folytatódott a kánikula (30 fok árnyékban).
Immár ki tudja, hányadik éve Tücsi ezen a napon tojásos galuskával fogadja azokat a rokonokat, akik kérik, hogy gyártsa le ezt a sajátos ételt, amelyet persze salátával tálal s egyéb finomságokkal.
Ma is ez történt.
Igaz, hogy délben csak hárman éltünk a nárcisz színű eledellel, de a késő délután hazaérkező fiatalok is részesedtek eme javakból.
Számukra és nászom családjának nagy élmény volt a több napos találkozás, ahonnan most megérkeztek. A családjukból ketten korábban még nem látták Leventét, aki felvette mindnyájukkal a kapcsolatot. Ugyanis lehet vele kommunikálni, a kis 3 hónapos kifejezi vágyait sajátos babanyelvén. Egy büfiztetés erejéig kézbe kaptam, s éreztem, hogy az öt nap alatt is gyarapodott. Mivel nagy meleg van, semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy visszaadja, amit egyszer már lenyelt. Békésen aludt a vállamon a szokásos domborulatokat felismerve, majd úgy döntöttem, hogy még pihentetőbb volna neki, ha vízszintbe vághatná magát a saját kis kuckójában. Így is lett. Azóta egyfolytában relaxál abban a pózban, ahogyan letettük.
Időmet ma egy könyv korrekciójával töltöttem. Mostanra elkészült a dolog. Az unásig ismétlődő hibákat próbáltam mind észrevenni. Tagadhatatlanul javult a kiadvány.
Most csend van az Óbudai szigeten, a Kormorán(?) befejezte koncertjét, melyet elég jól „idenyomott” a déli szél. Ezzel lassan befejeződik a JOBBIK háromnapos rendezvénye.
Kezeim.
Lassan mozdul a javulás irányában a felszálkásodásig kiszáradt bőröm. Miket ér meg az ember? Soha nem volt bajom ujjaim, kezem használatával. Most óvatosan kell nyúlnom a dolgokhoz, mert sérülékeny, érzékeny stb.
először gyógyszer mellékhatására kialakult allergiára gondoltam, majd a pszoriázis elhatalmasodására, s most eljutottam oda, hogy fogalmam sincs, mi ez. Volt nekem, egy ausztráliai magyar által kikísérletezett kenőcsöm. Ez most tubusos, továbbfejlesztett változatban kapható. Hatása azonban jottányit sem változtatott problémámon, s a korábbi matériához képest hatástalannak bizonyul. Tegnapelőtt Alsollal kenegettem, tegnap pedig rájöttem, hogy bőrpuhító hatásánál fogva talán eredménnyel használhatom a korábban szőlőzsír, később ajakír, utóbb meg Labellonak keresztelt izét.
S tényleg.
Puhító hatására alábbhagyott a törékeny, szálkás bőröm viszkető érzése, bőrnyugtató hatására enyhültek a tüneteim. Most várakozó állásponton vagyok. Ha javul a dolog, spongyát rá, ha nem, marad a bőrgyógyász.
Mindenkitől elnézést kérek, hogy saját nyavalyámról írok. Abban a reményben teszem, hogy hasonló zűrökkel talán más is kínlódik, s talán az általam alkalmazott módszer másnál is beválhat.  
Alkalmazási javaslatom: Étkezések után a sérült bőrbe dörzsölni. Kockázatai, mellékhatásai nem ismertek.
Hogy miért étkezések után?
Hát ki szereti a labellós zsemlét, kenyeret vagy kiflit?
Mutatóban még egy tegnapi kép:

De még mekkora. Tegnap óta 30 fok, s marad is csütörtökig. 
Azért nem írtam a címben há-há-há-t, mert azt egyértelmű nevetés. Én meg nem kapok röhögő görcsöt a hőségtől, inkább siratom a jó kis hűvösség hiányát: Hö-hö-hö…
Francois emlegeti Évának folyvást, hogy milyen értelmes volna hazát cserélni. Én mennék a Jura hegységbe, ahol most alig 20 fok van, ők jönnének ide meleget élvezkedni. Nos, ez több oknál fogva sem megy, nem részletezem.
Mindenesetre olyan álomkór van rajtam, hogy huzamosan semmiféle figyelemösszpontosításra nem vagyok alkalmas. Le-leragadnak a szemeim, legszívesebben aludnék. Bezzeg este 11-ig fent kuruttyolok, s hajnali öt-fél hat környékén már élek.
Korommal, kórommal(?) jár. Próbálom szokni.
Újabban ujjaim begyei szétszáradtak. Többféle kenőcsöt próbáltam ki rajtuk, de alig változik a helyzet. Lehet, hogy a bőrgyógyásznál kötök ki?
Valamennyire sajnálom, hogy az előzőeket írtam, mert kit érdekel? (/ Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad és örömed. / Nincs szüksége rád a világnak. / S azért a szent fát félretedd. Petőfi)
Pedig akartam folytatni.
Ami szent örömet ád, az Kowalska Napló-ja.
Azt képes vagyok éberen olvasgatni napestig.
Amiféle belső megtapasztalásokat leír, az éltet. Ritka hitelességű beszámoló egy Istenben gyökerező élet élményeiről.
Ma ez éltetett, meg az, hogy holnap este viszontláthatom azokat, akik ma még hiányoznak. Egyelőre még árva a ház… s kettecskén…
Míg ezeket a sorokat írom, itt karattyol a moszkovita feketerigó, amelyik mint többször leírtam a szovjet himnusz elejét fütyüli. Lehet, hogy hozzánk száműzték Oroszországból?
Déli szél fúj, az Óbudai szigeten meg fesztiváloznak. Minden hangot ide terel a szél, merthogy ugye északra lakunk a szigettől.
Majd csak ráunnak.
Tücsi rákérdezett egy eladó Őrlő közi lakásra, melyre szinte rálátunk, szemünkkel súrolva amannak a falát. Ám 73 nm-es a kicsike, és mint ilyen kiesik érdeklődésünk látóköréből, hacsak nem adják oda 10 milláért.
No, Mára tán ennyit, mert minden szavunkért el kell számolnunk egykor odaát, és én máris úgy érzem, hogy túlságosan sokat fecsegetem.
PS: Ha valaki nem tudná, a GyF eltűnt diplomamunkája kapcsán felmerült feltételezés, miszerint a nyoma veszett mű plagizálás volna, a szerző szerint mocskos hazugság.
Mutatóba egy a tegnapi képek közül:

Ma a Balatonra igyekeztünk. Annak is az északi partjára. Tán pályafelújítások voltak vagy mifene, mindenesetre
érdekes útvonal-változtatásokban részesültünk.
Érdre kényszerítettek bennünket.
Érden állva könyörögtünk, hogy induljon már tovább a vonat, de nem igazán akart.
Majd Pusztaszabolcson vesztegeltünk ki tudja meddig.
Visszafelé ígéretesnek tűnt haladásunk. A Balatonról pontosan startoltunk el, de csak
Pusztaszabolcson jártunk , amikorra Kelenföldre kellett volna érnünk. Jó 35-40 perces késéssel azután csakugyan befutottunk.
Érdekességként még megemlítem, hogy a háborús időket idéző tempónak mégis volt némi pozitív hozadéka: néhány rendesebb fotó, melyet vágtató vonatból aligha tudtam volna lekapni.
Mostantól ezekkel szöszmötölök, mígnem felkerülnek a fotóim 2012.2 albumba.
Addig is mindenkinek jó éjszakát!

Két érzés foglalkoztat. Az egyik: Nemegyszer mintegy kezemben érzem Levente meleg kis kobakját, amit már oly annyiszor tartottam a tenyeremben. Tegnap utoljára, mielőtt még kosárkájában helyet foglalt a 3 hónapos kis „űrhajós”, hogy felkeressék együtt a család szombathelyi ágát. Kedden majd megint szeretném közelségét megélni.
A másik spirituális jellegű, és kétirányú. Ezekből az egyik: Utódaimra hagyni azokat az eredeti megfogalmazásaimat, írásaimat, melyek a jezsuita lapokban jelentek meg folyamatosan (esetleg másutt), a másik, hogy a felmenőim égi jó sorsáért közbenjárást kérni az olvasó személyenkénti elmondásával. Ebben a törekvésemben segítenek a vallásos műsorok. A reggeli zsolozsmát (jó volna, ha nem visszhangos helyen mondanák, mert az értés rovására megy, jó volna, ha nem énekelnék, mert az artikuláció rovására megy), a szokásos és az irgalmasság olvasóit szívesen hallgatom, és a négy órakor elhangzó tanúságtétel c. adást is, este 8 órakor pedig, ha tehetem és eszembe is jut, az ország felemelkedéséért elmondott őszinte, kedves és értékes szavakat, közös imát. Ugyanez vonatkozik az esti zsolozsmára is, mely 23 órakor elég gyakran még ébren talál.
Keretek ezek, de fontos keretek, melyek kijelölik tennivalóinkat is.
Tegnap tehát elkezdtem feldolgozni cikkeimet. Nem akarom „megenni őket egy falásra”, kiválasztok közülük néhányat, és napi egy-egy cikket beírok újra, mert 19 éve még elég korszerűtlen technikákkal vittük gépbe ezeket, de az első idők anyagai „el is szálltak” egy meghajtó-zűr miatt.
Sikerülni fog, ha Isten is úgy akarja. Ha meg nem, úgy is jó.

Egy korábban megjelent cikkemmel adózom Mindszenty bíboros emlékének, mely annak idején (1994-ben) a jezsuiták havilapjában (A Szív) jelent meg:

Párhuzamosak találkozása a végtelenben

Pannonia sacra – szent Magyarország. Mindszenty jelmondata.
Zakatol velünk a vonat Esztergom felé az éves emlékmisére. Az ablakon kinézve elvonul előttünk a táj. Szent Magyarország. A hosszú út jó alkalom a rózsafüzérezésre.
Mormolok, szórakozott vagyok, szétszórt, mint a réteken felbukkanó virágcsoportok. Hol egy csomóban sok van belőlük, hol csak fű meg gaz.
…akit a Szentlélektől fogantál… És mi, legalább pünkösd táján?
…akit Erzsébetet látogatván hordoztál… Földereng: Hordozunk-e téged, Jézus? Hisszük-e az örömhírt, tesszük-e a dolgukat?
…akit a világra szültél… Jut eszembe Pehm József (Mindszenty eredeti neve), aki a század egyik nagyja volt. Vajon keresztelésekor hogyan ajánlotta Istennek a fiát Pehmné asszony, amikor a templomban bemutatta? Később a kinevezések után milyen templomokban találta meg, s milyen körülmények között jöttek létre ezek a találkozók? Püspökké szentelték. Valaki prófétált róla…  Kevéssel később, a beszélőkön…?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké!
…aki értünk vérrel verejtékezett… Amikor Mindszentyt püspökké szentelték, sejtette-e, lehet-e ilyesmit egyáltalán megsejteni…?
…akit értünk megostoroztak. Őt is. Nem szíjostorral, hanem csizmával. Szavakkal és kéjjel, nappal és éjjel.
…tövissel koronázták… Az út mentén nem nő tövis. Orgona és bodza virágzik. Kecske legelészik. A lefogott bíboros, sem a vallatóban, sem a cellában nem látta a szép természetet: többnyire csak az elvadult emberivel találkozott.
…aki a nehéz keresztet hordozta… Milyen egyedül volt. Milyen egyedül maradt. Megverték a pásztort, s szétszéledt a nyáj. Mégis úgy vélem, hogy ő is, miként a Mester, az árván maradt nyájat sajnálta, a torzakat, a megtévedteket, a gyengéket, a nyájat mindenestül.
…akit értünk keresztre feszítettek… Igen. Őt is. Lassú volt a szenvedése s változó. Hol erősebb, hol kevésbé kibírhatatlan. Zárkáját azután a nagykövetség szobája váltotta fel.
Jézusom, bocsájtsd meg bűneinket, ments meg a pokol tüzétől, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra.
Elment, de csak a teste, a meggyötört. Lelke szép ajándékért jelentkezett. Az Atya társaságáért, mert fölment a mennybe Jézusa után. A szentekkel együtt jár közben az országáért. Vélem, hogy együtt szurkolnak a küzdőkért azzal, aki testestül-lelkestül vétetett föl, s kérik a Szeretet Lelkét, hogy ébresszen föl bennünket, s ha már fölébredtünk, segítsen életben maradnunk.
Pilisvörösvár után új színfolt. Árvalányhaj lengedez, majd teljes a sötétség. Alagúton robogunk át.
Változik a kép. Újra fényes minden és békés. Valóban: mi lesz odaát? Odaát, ahová felvetted szent Anyádat. Ahová a szentek, ahová ő is előrement. Harmónia van, szeretet, megértés a megérkezés után. Teljesség.
…aki Téged a mennyben megkoronázott…, megkoronázta a szenteket is. Tekintsetek le ránk!
Megérkezünk Esztergomba. Fel a bazilikába!
Kezdődik az ének, az Úr fölségének…
Két hatalmas tömb ad találkozót egymásnak. Az ég zsúfolásig tele szentekkel, a bazilika zsúfolásig tele velünk, földiekkel. Összejöttünk, hogy szót értsünk a szeretet fókuszában.

Tegnap írtam arról, hogy a rendőrség bünteti az autósokat a lejárt szavatosságú mentődobozok miatt. A suttogó propaganda 50 000 forintos bírságról, a rendőrség szóvivője néhány esetben 5000 ft bírság kiszabásáról tud.
Kérdezem én, ha a kristálycukor használati értékét korlátlan ideig megőrzi, akkor az elsősegély doboz gondosan csomagolt steril géze, ollója, jódampullája miért nem? Indokolná-e meg valaki értelmesen. Ha pedig a fertőtlenítő oldat ma már nem jód, hanem romló anyag, miért azt alkalmazzák? Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy itt bennünket bizony „szívatnak”.
Ha pedig így van, akkor sem értem, hogy miért a rendőrség bírságol. Nem szakemberei ők az orvoslásnak. Miért nem az ÁNTSZ bírságol? S miért az autósokat, miért nem a gyártókat, akik olyan felszerelést forgalmaznak, melyekben romlandó elsősegély cuccok vannak?
Még azt is megkérdezem: Hallott-e valaki olyan esetről, amikor a sérült elsősegélyben részesítése során a lejárt szavatosságú mentőládabeli anyagok miatt további károsodás érte? Kötve hiszem.
De ha már… Van néhány további ötletem:
Bírságoljanak meg,
ha lejárt szavatosságú kenyeremet meg merem enni,
ha lejárt szavatosságú tejemet meg merem inni, tavalyi szaloncukromat el akarom rágcsálni, lejárt szavatossági idejű bármimet (nescafé, filteres tea, fűszerek, zacskós levesek, csőtészták) el merem fogyasztani.
Ha protézisemet a javasolt időn túl is tovább merem használni.
Ha rugalmatlanná vált műanyag szemüvegkeretemet nem cseréltetem le rugalmasra,
ha fogkefémet havonta nem cserélem át újra…  
És mit gondoltok, ezek után a fenyegetések után mit teszek a sterilgézekkel, -kendőkkel, fertőtlenítőszerekkel? Mindenféle skrupulus és lelkifurdalás nélkül felhasználom saját háztartásomban, bár kötve hinném, hogy ennyi vacakra szükségem lehet az újabb adag kötöző anyag érvényességének a lejártáig.
Tényleg: nem kell valakinek néhány sose használt elsősegély olló? Garantáltan silány minőségűek.

Ma a reggeli rutinok után a két fiatal felkészült az útra, Elvi levest főzött, a rakott krumplit csak melegíteni kellett. Még reggel az Echóba részletes kommentárt írtam az üzenethez.
Utóbb babáztam kedvemre. Levente érzett valamit a levegőben, én is éreztem vele együtt. Készült róla is kép, meg a reggeli fényekről is.
Koradélután még a védőnőhöz látogatott Elvi és Levi. Szépen fejlődik a baba – így összegezhető látogatásuk eredménye. És akkor még a Csip-csip-csóka nem is került szóba, meg az, hogy Levente visszamosolyog, gőgicsél, ha beszélek hozzá, feltéve hogy létrejön közöttünk a szemkontaktus. Kifejezetten egy, az „apu” szóhoz legközelebb álló hangcsoportot képezget nagy élvezettel.
Mica kérte a vöröskeresztes dobozomat, mert én nemrég vettem újat. No, hát ez az új is lejárt egy hónapja. Mint a fiú mondja, a rendőrség büntet és büntet, mert nincsen pénze. Szerintem tisztességesebb volna még adót kérni, mint szó szerint „útonálló” módszereket követni, feltéve, hogy a fosztogatásról szóló hír igaz.
Nos, hát elmentek. Boldog találkozást kívántam nekik. A rokonságnak a viszontlátás és a kicsike bemutatkozásának az örömét.
Most meleg front érkezett. Kereszthuzatot teremtettem. Kifejezetten délről áramlik a levegő, méghozzá elég jó tempóban.
Mint ismeretes, a szél és a jó levegő barátja vagyok.
Hogy miért nem költözöm fel a Mont Blanc tövébe – magam se tudom.
A képek sorban: reggel, útra készen, Ferivel. 

Mint már jó néhányszor hangsúlyoztam, akadnak olyan új dolgok, melyekkel korábban nem találkoztam, melyeket korábban nem ismertem, nem vettem észre, nem éltem meg stb.
Ma QQ egy mail mellékletként átküldte az unokatestvéreink által őrzött családfát.
Ebből a családfából tudtam meg, hogy Laci bátyánknak (nagybácsink) számos keresztneve volt. Ezek között utolsóként szerepel: Boldizsár. Teljes nevén Horváth László Iván Boldizsárnak hívták. Ezt nem tudtam eddig. Innen érthető, hogy 1956-ban kimenekülésük alkalmával a „szemüveges Boldizsár” jeligét választották. Mi meg hallgattunk a SZER adásait, hátha elkapjuk, hogy szemüveges Boldizsár eredményesen megérkezett Nyugatra. Nem kaptuk el, bár szerencsésen megérkeztek. Laci bátyánk, aki Boldizsár volt, csakugyan viselt szemüveget.
A Horváth László Iván Boldizsár névhalmozás ihlethette Egon bátyánkat (nagybácsi) annak a megfogalmazására, melynek hangot is adott mókázó jó kedvében, miszerint a körtéri presszóban Karcos Zuhanyos Vizi Horváth Rudi zongorázik.
Még egyebet is megtudtam. Apai nagyapám Kornél névre hallgatott, ámbár egykori értesülésem szerint inkább rá hallgattak, s nem ő másokra. Mivel korán meghalt, sose találkoztam vele. Nagyanyánk (grószi) egy képet őrzött róla, egy fekete-fehér fotót, melynek a közepén lovas áll. Fekete lovon egy fekete ruhás férfi. Sokkal többet a kopott képből kiolvasni nem lehetett. Nagyanyám tehát a képet nézegette, és kinyilvánította: „Nagyapátok úgy ült a lovon, mint a cövek”. Csakugyan. Mint aki nyársat nyelt, úgy ült a lovon az a lovas.
Most megtudtam, hogy nemcsak kadétiskolába járt Bécsben, hanem a Magyar-Hollandi Bank tisztviselője volt. Erre grószi agglegény rokona, az öreg Dragits se mondta volna, hogy a banktisztviselő foglalkozás az „nem pála”.
Azok számára, akik eddig nem ismerték a szekszárdi Dragits ügyvéd idevonatkozó életepizódját, azoknak mondom: apám bátyja (szintén Kornél), fiatal korában zenélt, szaxofonozott. Az öreg Dragits erről értesülve nyilatkoztatta ki fitymálólag legyintve: „A szvakszofon nem pála.”
Más.
Tücsi mondta,
hogy Zsuzsa telefonba mondta,
hogy neki a gyerekorvos mondta,
hogy Angéla teljesen egészséges és szépen fejlődik.
Hála Istennek!
Csak így tovább,
csak így tovább,
drága, legkisebb unokánk!

QQ küldte ma, s bár alighanem találkoztam már vele, végigolvastam, s tetszett, tetszik.
Elképzelem minden otthon ajtófélfájára felragasztva. Erről beszélek:

A családi békesség titkai
Ha égve maradt – kapcsold le,
Ha kiömlött – töröld fel,
Ha a földön van – vedd fel,
Ha kifogyott – töltsd meg,
Ha piszkos – mosd el,
Ha tele van – vidd ki,
Ha szomorú – öleld át,
Ha fáradt – altasd el,
Ha hiányzik – írj neki,
Ha kérdez – válaszolj,
Ha mesél – hallgasd meg,
Ha távol van – hívd fel,
Ha ünnepel – lepd meg,
És soha ne feledd:
Összetartoztok!

Azért persze belenyúltam a szövegbe,
mert nekem így még jobban tetszik
(nyugger vagyok, megtehetem):

A családi békesség titkai
Ha égve maradt – lekapcsolom,
Ha kiömlött – feltörlöm,
Ha a földön van – felveszem,
Ha kifogyott – megtöltöm,
Ha piszkos – elmosom,
Ha tele van – kiviszem,
Ha szomorú – átölelem,
Ha fáradt – elaltatom,
Ha távol van – írok neki,
Ha kérdez – válaszolok,
Ha mesél – meghallgatom,
Ha egyedül van – felhívom,
Ha ünnepel – meglepem,
Sohasem feledem, hogy
Összetartozunk!