Mickey webnaplója

http://picasaweb.google.hu/114434531937774543479/HivatalosFotosunkRobiKepei#

640 esküvői kép nyilvános galériája

Mint talán tudjátok, egy hétig távol voltam (voltunk) fiam (fiunk) esküvője alkalmával. Ma estünk be Bp-re.
Az eseményt nem szabad ilyen fáradtan elmesélni.
Felejthetetlen élmény volt számomra, s remélem másoknak is.
Mindenkinek innen és újfent köszönöm, akik megtisztelték a fiatalokat (és bennünket) azzal, hogy részt vettek életük e fontos fordulópontjának eseménysorozatán.
Nem csatolhatom ide a hat félórás videót, sem az eddig elkészült közel ezer képet, de ígérem, szemezgetni fogok a javából.
Nem én fotóztam, mert kölcsönadtam egy profi fotósnak a gépemet. Így a hét folyamán összesen három képet készítettem. Egyet Csornán – a zuhogó esőben álldogáló vonatról, egyet Tücsiről, és egyet Szombathelyen – a kora őszi háztetőkről.
Csak utóbbi van fenn, de nem lényeges. Majd jön a válogatás.
Most egy kis türelmet kérek.

Holnap elkezdődnek az esküvős előkészületek.
Megértéseteket kell kérnem, mert nem ígérhetem, hogy
napi rendszerességgel gyártok posztokat.
A rendszerességre legközelebb hó végétől lesz lehetőségem.
Remélem, minden maximális gördülékenységgel fog lebonyolódni.
Újabb jelentkezésemig Ég áldjon Benneteket!

Egy antikvárium költözködéséhez kért gyorsító tippeket. Én is küldtem néhányat.
A logisztikai szakember levélben köszönte meg a fáradozásainkat. Idézek leveléből:
„Több mint 2500 ötlet érkezett a költözés megkönnyítésére
e-mailben, és majd félezer telefonon. …
A Főnöktől egy hosszú hétvégét kaptam ajándékba,
amit tulajdonképpen Önöknek köszönhetek –
szerinte jó ötlet volt megkérdeznem olvasóinkat.
Szerintem is. Éljen a magyar lelemény!
Köszönöm kedves Gyorgyovich Miklós, hogy Ön is…
Most pedig elmegyek Szlovéniába repülni, iszok egy sört
az Ön egészségére…”
Ezt válaszoltam neki:
„Kedves Uram!
Gondolom, minden hozzászóló azonos tartalmú levelet kapott Öntől, aki egy hosszú hétvégére indul Szlovéniába.
Ha a több mint 2500 levélíró egészségére megiszik egy sört, akkor az feltehetőleg nagyon hosszú hétvége lesz.
:-)))
Jó pihenést!
Gyorgyovich Miklós”

A cső szürke pvc-ből készült, és nem is cső, csak az unokák hívják annak. Közel húsz éves. Abból a korból származik, amikor ide költöztünk, s amikor építési hulladékokkal volt teleszórva a házak környezete. Tehát nem cső, hanem csatorna elektromos vezetékek számára. Amolyan rápattintós, amelyet rögzítenek a falon, beletuszkolják a kábeleket, és egy fedelet csappantanak rá.  Ezen nincs fedél, nem is lehet, mert akkor nem tudnák a felnövekvő generációk széknek támasztva legurítani benne a matchbox-okat és gyengébb minőségű modellautókat. Évtizedek óta őrizzük a muníciót: a miniautókat, minikombájnokat, minitraktorokat és -exkavátorokat (van belőlük vagy egy szakajtóra való), mert tudván tudjuk, hogy az újabb korosztályok számára mekkora kincs ez. Tologatni talán nem is volna annyira ínyükre, mint a dobozt a „felső, indító állomás”-hoz vinni, majd egymásután leeregetni a kis masinákat. Mindig akad, aki fáradhatatlanul lesi, mekkora kifutása van egy-egy jobban guruló kocsinak, és hogy melyek szoktak karambolozni.
Most Estelle a soros. Ugyanúgy szereti az autókat, mint bátyjai. Még Soucy-ban laktak, amikor megpróbált hajába biggyeszteni egy autót hajcsatnak. Nagyon sajnálta, hogy nem marad meg a halántékán.
Timothée hamar tájékozódott.
Felfedezte, hogy az erkélyen továbbra is a szokásos helyen tároljuk a csövet. Behozta hát kishúgának. Ettől kezdve Estelle programjáról a következő órában nem kellett gondoskodnunk.
A kocsiknak a csövön való eregetése kiszorítja a minimax műsort a tévéből, kiszorítja a Miki-egeret a youtube-on, és mesélni sem kell közben. Estelle komolyan teszi a dolgát: húzza-vonja a kocsikat a lejtőn, le-fel.          
Egy képet készítettem az eseményről az este. Ezzel be is fejeztem az immár csaknem 800 képet számláló Etudes sorozatot, hogy újat kezdjek, az ötödiket, melynek prózai címe: Új mappa. Ebben az új mappában most csak egyetlen kép szerepel, a tegnapi sáskás makro eredeti felvétele, melyben a mályva s nem az ugribugri animal dominal.
Ma magunkra maradtunk Tücsivel, mert vendégváró napot tart a Dagály-strand. Hétfőn csaknem fél áron fürödhetnek a látogatók. Gondolom, óriási a tömeg, de óriási a terület is. Nem fognak fázni, mert 31 fok van. Napon talán még több. Csak remélem, hogy találnak árnyékos placcot maguknak, továbbá remélem azt is, hogy vittek erős napvédő pacsmagot magukkal, nehogy napszúrás legyen a vége. Bár erre is készültem. Van itthon kalcium-tabletta és pezsgőtabletta is, no meg öt liter tej. Ezek belsőleg fogyasztva általában hatnak, leengedett redőnyök mellett.
Az átmeneti „ritkulásunkat” kihasználtam, gyorsan felporszívóztam, a kőpadló letapadásait is eltüntettem.
Ági kolleginám keresett meg emailben azzal, megyek-e ezen a héten a szerkesztőségbe konzultációra.
Hát nem és nem.     
Helyette (A horgosi csárda nótájára) megírtam neki, hogy mivel fogunk foglalkozni a héten. Íme:
Szálláshelyünk immár kibérelve
Odajár a Gulyás család,
Francoisék
s szerénységünk eme héten.
Esküvőre készülünk,
a lagziban részt veszünk
valahányan.
– Beszéltem.

Alighanem rövidre fogom ma, mert kezd estvélleni, és a fiúk a gépemen játszanak.
Kik a fiúk?
Az unokák.
Nyaralnak nálunk, és kedvenc passzióikat élik, ahogy lehet.
Francia programokat futtatnak a gépen,
francia nyelvre állították a fényképezőgépet, és
francia játékot játszottunk ma a Duna-parton.
Hagyományosan elmegyünk egyszer a nyáron a Pétanque-pályára, és golyózunk, golyóznak. Én meg fotózom őket. A napi penzumon túl vagyok. 24 felvételt készítettem, néhány portrét, néhány életképet, néhány makrót. Ld. fotóim, Études.
Estelle meg én tegnapelőtt a youtube-on bébikacajokat hallgattunk. Menten jókedve kerekedett szélvészkisasszonynak, és a csecsemővel együtt nevetett, akinek az apja időnként rátett egy lapáttal: Elég volt azt mondani a gyereknek, hogy piiin, a kicsi kacagott. Amint alábbhagyott a jókedve, jött egy pangg-kiáltás, és folytatódott a móka.
A gyereket rázta a nevetés.
Rázott bennünket is, mert a jókedv és a nevetés ragadós.
Ma a golyózó-pálya mellett hintázott Estelle, én meg időnként benyögtem
egy ping-et,
egy pong-ot, egy
piúúúúú-t, és szélike kisasszony hangosan nevetett. Attól lehetett tartani, hogy elengedi a hinta láncát. Inkább én hagytam abba a froclizását.
Ugyancsak hagyományosan lángost vettünk nekik, hogy kedvükre lakmározzanak a puha hungarikumból.
Majd lekaptam őket a parton, külön-külön és együtt, utóbb meg elkészítettem magamról életem legcsábosabb képét. Kb. tíz méter hosszú vagyok rajta, és ehhez képest igen keskeny.
A nap mielőtt lebukott volna, végigpásztázta a rézsűs partot.
Nosza beálltam, és árnyékomról lenyomatot készítettem.
Mindezeket szintén felpakoltam a fotóim közé.

Tegnap Isi névnapja, ma Mica el, őt Szombathelyen fogjuk viszontlátni. Mi itthon munkálkodtunk, majd kimentünk az Óbudai szigetre. A gyerekek csúszdázni, hintázni, vizet inni, mi meg élvezni az ő örömüket. 
Estelle a Könnyűlovassági nyitányt dúdolászta hintázás közben.
Teljesen a bátyjára, Mátyásra hajaz.
Matyika kb. 4 éves volt, amikor meghallotta a Tell Vilmos-nyitányt. Felcsillant a szeme, mi meg kérdeztük tőle, hogy minek örül.
Annak – válaszolta, hogy hallgatom a Guillaume Tell Overture-t.
– No, és ki írta? – faggatta a nagyanyja.
– Tom és Jerry – válaszolta Matyika és visszadugta hüvelykujját a szájába.
Estelle-t nem faggattam, hogy honnan ismeri a könnyűlovasságit. De amikor hazaértünk, a neten kikerestem a zenét, és meghallgattuk. Úgy ugrándozott a kicsi, mint egy lovacska. Csillogó szemmel hallgatta a témákat.
Francois aztán felvilágosított: Estelle műveltsége Mike-re vezethető vissza (így becézik a franciák a Miki egeret), ugyanis egy Walt Disney rajzfilm-feldolgozásban ezt vezényli a világhírű topolino.
És csakugyan: ezt a variációt is kikerestük az interneten, és együtt örültünk a gyerekekkel, akik kitörő örömmel fogadták, immár ki tudja, hogy hányadszor a rajzfilmet.
Nos folytatom: holnap Isi viszontlátogat hozzánk és fagyizni viszi a társaságot, miután a Duna-parton pétanque-játékot játszottak. (Ez a franciák által kultivált golyózás.) 
Hétfőn talán a Dagály-strand következik, még aznap és kedden Kati a vendégünk, szerdán, átköltözünk Szombathelyre, ahol szállást béreltünk négy gyerekünknek és a családoknak, na meg magunknak. Csütörtökön pihi, pénteken virágok beszerzése, szombaton esküvő a városban, lagzi Kőszegen. Vasárnap pihenőnap, hétfőn folytatjuk, kedden legkésőbb a franciák hazaindulnak, utóbb mi is.
Tudja még valaki követni?
A hét napjainak a felsorolásáról az egykori pajzán csasztuska jut eszembe, melyet száz éve lelkesen fújtak, akik lelkesen fújták, akik „csalfa szem”-mel rendelkeztek:
Vasárnap várom a bakámat
Hétfőn egy tüzért várok én
A keddi napom, honvédnak adom
Szerdán jön a trén (trén, trén, trén)
Csütörtökön jön a vörös ördög
Pénteken jön a szantitéc
És szombatra maradnak
Még akik hátra vannak
Éljen a hadsereg és a sok vitéz!!!

Még nem jártam ilyenben, és nálunk sincsenek régi gépek. 
Kiselejteztük őket. 
Csak egynek kegyelmeztünk meg, egy ZX-Spectrum-nak. 
A fejlesztés ugyan más irányban folytatódott, mégis megőriztük első gépünket. Talán igényes kidolgozásáért, talán azért, mert szellemes logikája volt, talán, mert ő volt az első szerelmünk.   
Leginkább játszottak rajta gyerekeink. Volt egy macska-egér játék és egy másik The Wall. Én csak kődobálós játéknak nevezetem, mert egy falat kellett egy labdával tönkresilányítani. Egy elektronikus partvisra érkezett a lehulló labda, hogy azzal irányítva új támadásra induljon a fal téglái ellen.  
A Sinclair-gép érdekessége kicsi mérete volt, a billentyűzet alatt helyezkedett el maga a számítógép. Talán egy lemez felülete szórta szét a keletkezett hőt a masinából, mindenesetre nem rendelkezett ventilátorral.
A tápegység külön tartozéka volt a masinának, ugyancsak a monitor, melyen általában közönséges tv-képernyőt kellett érteni.
A játékprogramok magnókazettán regisztráltattak, így kazettás magnót is csatlakoztatni kellett hozzá.
Lefotózom, s felteszem az albumba.

Tegnap majdnem felmentünk Dobogókőre. Ez meghiúsult ugyan, de lementünk helyette a Duna-partra, ahol három fényképezőgép csattogott nonstop és felváltva. A téma: egymásról készült portrék, spontán elkapott jelenetek, és a tárgyi világ magunk körül. Persze készült néhány kép még délelőtt a máltai játszótéren is, ahol Estelle-ke örömködött kedvelt keresztapja (Mica) társaságában.   
Délutáni sétánk alkalmával Mátyás megjegyezte, hogy legyen verseny: Ki készíti a legjobb fotót? A zsűrizést egyedül végeztem, mert most, hogy felpakolom a gépre az anyag jó részét, albumomba beválogattam a szerintem győzelmi esélyes két képet. Az egyiket Matyika készítette, én a Klosár matraca címet adtam neki, a másikat Francois: ennek Tim lett a címe. Mindkettő érdekes és jól beállított fotó.
Mica képeivel maga gazdálkodik, így értékelni sem tudom makróit és a tőkésrécékről készült portréit.
Most sebtében zárom a posztot, mert terítettek, és nem várakoztathatok meg hét embert.

Egy aggódnivalóval kevesebb. A francia ág megérkezett. Kb. 11 óra tájban. A fiúk hamar kidőltek, és lepihentek. Mi kicsit később, ma egy órakor. Közben eligazítottuk a világ sorsát. Bőségesen megvacsoráltunk.
Délután hívott Kati, hogy nemigen valószínű, hogy letalál a Kőhegyről, mert túlterhelte magát. A hátán egy izom sérült. Zsuzsáék telefonkapcsolatban maradtak Éváékkal, s proponálták, hogy álljanak meg Mosonban, egy találkozás idejére. A fiúk álmosságát tekintve, jól döntöttek a vándorok, hogy folytatták útjukat.
Nekem Francois teljesítménye Lindberghét juttatja eszembe. Lezavarni az 1300 km-es etapot az én szememben teljesítmény. Érkezésük is hasonló. A helyi tudósítók a húszas években Párizs környékén fogadták az Amerikából érkező fiatalembert. A reptér tök sötét volt. Az ezüstszínű apró repülőgépből előkeveredett egy szerény külsejű és magatartású fiú. Egy elcsigázott valaki, aki nonstop küszködött az elemekkel és a technikával, mígnem teljesítette a világon elsőként az Atlanti-óceán átrepülését. Kiszállt a gépből és csendesen mosolyogva állta a fotósok és riporterek kérdéseit. A gépen majdnem megfagyott túl az folyamatos terhelés okozta kimerültségen.
Tehát megérkeztek, és egy darab Franciaországot hoztak magukkal sajtokkal, női ruhákkal, különféle élelmiszerekkel.
Persze a laptop is velük utazott. Már ébren a család. A papa kérdezgeti Matyikát valamilyen nyárra kiosztott feladattal kapcsolatban, Timothée a PC-n játszik, és egy deputáció vonult el Mica esküvői anzúgját meggusztálni (magyarul öltönyét megtekinteni, próbálni). Jó esetben magával hozza. Vele tartott Tücsi, Éva, Estelle.
Nem tudom, ma mit terveztek, de javasolnám a Hármashatár-hegyet, a melegebb napokra strandot, mert az itteniek hasonlíthatatlanul tágasabbak parkosabbak, mint francia társaik.
Persze a Margit-sziget is visszatérő program. Estelle-ke még a máltai játszóteret is nagyon szereti, a fiúk inkább a Duna partján szeretnek kószálni. Majd elmondom nekik, hogy a játszótér 9 és 19 óra között van nyitva, a Duna 0-24 óráig.
Nekem a szokásos sétámat valahogy bele kell iktatni a napok rendjébe.
Majd csak sikerül.