Mickey webnaplója

Bekapcsolom a számítógépet. Az elsők között egy felirat jelenik meg: „Üdvözöljük.”
Nem próbáltam még meg átírni, de kellene. Az én szövegvariációm így hangzana: Üdvözüljünk!
* * *
A franciák idén is meglátogatták a Dagály strandot egy hétfői napon, a vendégváró nap kedvezményeit kihasználva, no meg a jó időt. Persze sokan voltak, de nagy a strand, sok az árnyat adó fa, sok az élményt adó lehetőség, kis víz, nagy víz, vízsugarak, mint tudom én, mik.
Estelle, a kis öt és fél éves, áll a csodálatos gyermekmedencében valamiféle vízsugár alatt, és elragadtatva mondja: „Anya, ez maga a Paradicsom!”
Nem tudom, mennyire kell szégyellnem magam amiatt, hogy kocsijukról az első napok egyikén leszerelték a ködlámpákat. Én fedeztem fel, hogy elöl, alul lógnak a kocsiból drótok, amelyek mintha előzőleg nem lógtak volna. A tolvaj indítékait nem ismerem (megrendelésre dolgoztak, Trianonért álltak bosszút a francia kocsi tulajdonosán, stb.), nem is akarom kitalálni…  
Mondom Francoisnak, akivel aztán megnéztük, mi a helyzet. Legyintett: – Neki biztosan jobban kellett.
A történet utóéletéhez tartozik: Az utcánk végében álló Mitsubishi ködlámpái is hiányoztak néhány nappal az eset után. (Az én kocsimról nem tudták leszerelni, mert nincs rajta.)
* * *
Kék VW-bogár a divat. Éváék jelen voltak még Franciaországban a rokon lány, Camille esküvőjén. A készült felvételek tanúsítják: világoskék VW-bogár szállította az ifjú párt. Idehaza Elviráék esküvőjén szögre megismétlődött a dolog. A nagypapa 40 évesvilágoskék veterán VW-bogarát használták szállítóeszközül.

És ez a Francia autó

***
Ha valaha is még egyszer közös nyaralásra megyünk, olyan szálláshelyet kellene találni, ahol egymás mellett lakhatnánk arányos apartmanokban családonként. Idén ugyanis az épületen belül kiknek szűk, kiknek bő hely állt rendelkezésükre, és ez az előbbieknek nem lehetett túl kellemes. 
* * *
A nászutasok elvitték a Coltot. Nincs is ezzel semmi baj. Ha gyalog megyek el az üzletközpontba, megvan az egyórai sétaadagom. Nem kell törnöm a fejemet, merre menjek, mit nézzek meg, hol töltsem el a napi egy órát.
* * *    
Vasárnap agapét tartunk mise után. Az évköszöntő Veni Sancte alkalmával túrórudival kívánok kedveskedni a gyerekeknek. Nesquik kakaón gondolkoztam, de a rudi egyszerűbb. A Tömő utcában a gyerekek a hűvös időkben olykor forró kakaót szürcsölgethettek az udvaron megterített deszkaasztal mellett. A felnőttek teát és/vagy feketét kaptak. Karcsi bácsi gyakorta hangoztatta: Most jön az egyházüldözés: az egyház hívei nescaféval üldöztetnek. Emlékezetem szerint a megkent zsíros és egyéb kenőcsökkel ellátott kenyereken kívül többnyire sütemények is voltak a buzgó asszonyok jóvoltából. Háztartási keksz mindig és bőven akadt.
Ahány ház, annyi szokás.

Mostantól keddenként konzultáció. Munkába indulva az Árpád-hídnál feltűnt egy ott horgonyzó, vesztegelő, meglehetősen lepukkant hajó, az Amur nevű.
Immár itt-ott furnér-lemezek helyettesítették néhány ablaküvegét, itt-ott áttörte a festést a rozsda, de azért vidáman himbálózott a hullámok hátán. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy el szeretne süllyedni.
Azonnal elindult bennem a vezérhangya.
Sebtében leszámoltam az ablakokat. Kb. 180 lehet a számuk. (A két fedélzeten harminc-harminc. A túloldalon ugyanannyi, és lent ugyancsak kb. 30–30 kerek kajütablak. És akkor még nem számoltam a parancsnoki híddal.
Tudomásom van róla, hogy Nyugaton elég sokan választják a folyón lakás útját. A megvásárolt hajókat lakályossá teszik szükség szerint. Feltehetően legkevésbé a motorra van szükségük. Annál inkább erős acélsodronyra, hogy el ne sodorják a hullámok a kikötött vízi járművet, jó szigetelésre, áramszolgáltatásra, ivóvízre, jó szigetelésre és megfelelő fűtésre. Gondolom, vízbe eresztett lapátkerekek által még talán fedezni is tudják saját áramszükségletüket. A technikai részéhez nem értek, azonban a vízen való lét lehetősége felvillanyozott.
Elképzelem, hogy megoldaná egy nagyon nagy család generációinak az együtt lakását, anélkül hogy minduntalan egymásba botlanának.
Elképzelem, hogy egész hajléktalan közösség számára megoldaná az elemek elől való rejtőzködést, oltalmat adva az eső, a szél, a hó támadásai ellen. Egészen biztos, hogy téliesíthető egy ilyen hajótest.
Biztosan van benne nagyobb közösségi helyiség, ahol szakelőadások segíthetnék vissza a társadalomba a fedélnélkülieket. Ugyanott meg lehetne oldani a közös étkeztetést, sőt az értelmes közös munkát is.
Régi gondolatom, hogy a guberálók által összegyűjtött, de vissza nem váltható palackokból készíthetnének a hajléktalanok poharakat, vázákat, hamutartókat. Ehhez üres műhely, üvegvágó és csiszológép kell mindössze, meg némi kézügyesség.  
Az elkészült, újrahasznosított, üvegtárgyakat azután az erre kijelölt helyeken árusíthatnák. Teréz anya is rávette nincstelenjeit a munkára. Az ő ötlete az volt, hogy kókuszháncsból eladásra készítsenek lábtörlőt.
Ott abból volt sok, itt pedig értékét vesztett üvegből van sok.

Elvira és Mica esküvőjén sűrűn kattogtak a gépek. Eddig két alkotó küldte el munkáit, Robi, aki hivatalból végigfényképezte az eseményeket, és Lilla. Ezúton kérem a többi fotóst, hogy tegye közzé fényképeit. A legegyszerűbb, ha Elvira és Mica portáljára pakolja fel, hogy egy helyen legyen valamennyi.
Kérésem oka az, hogy szeretnénk együttlátni a termést, és kiválasztani az egy legjobbat közülük, ha ez egyáltalán lehetséges. Az eddigiek közül a párról készült fotókból nekem legjobban Robinak az a képe tetszik, melyen a bogárhátúban üldögélnek a fiatalok. Ez a Fotóim c. linkben szerepel. (Új mappa, csaknem a legutolsó kép.)
Tehát akkor: munkára fel!

***
Lassan itthon minden visszatér a régi kerékvágásba. Ma pl. nem kellett főzni, mert a tésztából, a püréből, a sajtokból, a húsokból annyi maradt, hogy megebédeltünk a maradékból, és még holnap is ezt tesszük (esszük).
Ami rendesen lekopott, az a mézeskalács-szív, melyet, ha nagyobb számban megmaradt volna, még itt-ott társaságokban el lehetett volna osztogatni.
Így mindenkinek meg kell elégednie azzal, hogy képzeljen el egy jó ízű mézeskalácsszívet E és M monogrammal.
Nekem elhihetitek, jó ízűek – voltak.

Elvira és Mica esküvőjén sűrűn kattogtak a gépek. Eddig két alkotó küldte el munkáit, Robi, aki hivatalból végigfényképezte az eseményeket, és Lilla. Ezúton kérem a többi fotóst, hogy tegye közzé fényképeit. A legegyszerűbb, ha Elvira és Mica portáljára pakolja fel, hogy egy helyen legyen valamennyi.
Kérésem oka az, hogy szeretnénk együttlátni a termést, és kiválasztani az egy legjobbat közülük, ha ez egyáltalán lehetséges. Az eddigiek közül a párról készült fotókból nekem legjobban Robinak az a képe tetszik, melyen a bogárhátúban üldögélnek a fiatalok. Ez a Fotóim c. linkben szerepel. (Új mappa, csaknem a legutolsó kép.)
Tehát akkor: munkára fel!

***
Lassan itthon minden visszatér a régi kerékvágásba. Ma pl. nem kellett főzni, mert a tésztából, a püréből, a sajtokból, a húsokból annyi maradt, hogy megebédeltünk a maradékból, és még holnap is ezt tesszük (esszük).
Ami rendesen lekopott, az a mézeskalács-szív, melyet, ha nagyobb számban megmaradt volna, még itt-ott társaságokban el lehetett volna osztogatni.
Így mindenkinek meg kell elégednie azzal, hogy képzeljen el egy jó ízű mézeskalácsszívet E és M monogrammal.
Nekem elhihetitek, jó ízűek – voltak.

Mostanában többször elmeséltem azt a régi újsághírt, melyet a Polska c. lapban olvastam legalább 35 éve. A lengyel postások körében megfigyelték, hogy decemberben nem betegednek meg a levélkihordók, mert munka van.
Nem is kevés.
Kézbesíteniük kell a karácsonyi, újévi üdvözlőkártyákat, továbbítani a csomagokat.
Tehát függetlenül attól, hogy mikor van influenzajárvány Lengyelországban, a postások kitartanak.
De meddig? Január első harmadának a végéig.
Azután sorra kidőlnek, megfázásos, influenzás tünetekkel.
Valami párhuzamosságot fedeztem fel idei nyári szezonunkat és az előzőekben megfogalmazottakat illetően.
Ugye tavasz óta folynak az előkészületek az Elvira-Mica esküvőre. Leánykérés, eljegyzés, helyszín kiválasztása, stb., stb. Majd igazán akkor pörögtek fel az események, amikor elindult az előre megtervezett tennivalók végrehajtása. Előbb a fiatalok utaztak le megrakott kocsival a helyszínre, majd mi, néhány nappal a franciák megérkezése után, velük együtt.
Aztán Szombathelyen nyaraltunk, a négy gyerekünkkel és párjukkal, no meg az öt unokával.  Ott aztán vásároltunk, helyszínre mentünk, programokat szerveztünk, amennyire az idő és a szabadidő engedte, majd eljött az esküvő és lagzi napja, annak mindenféle logisztikai feladatával. Utána még maradtunk Szombathelyen, mígnem a franciák nyugati, mi többiek, keleti irányba vettük utunkat.
Ekkor jött el az a pillanat, ami január 10-e táján a postások életében eljön. Tücsi keményen megfázott, berekedt, köhögni kezdett (sok mással együtt – feltehetően valamiféle járvány áldozata lett).
Ám megpihenni korai lett volna. (Zsuzsáék bejelentkeztek, hogy jönnének péntektől vasárnapig. Na jó, akkor csütörtök estétől.)
A szolgálatnak nincs vége, köhögve-harákolva-tüsszögve, de folytatni kell.
Nos ez történt a hét második felében.
Most vasárnap délután van.
A fiatalok hazaindultak négyen, mi meg kettecskén, csendeskén töltjük a délutánt, mert holnaptól Tücsi munkába megy, én meg nekiesek a lakást kiporszívózni.
Péntekig várhatóan marad a „kettesben” állapota.
Elvira és Mica akkor érkeznek vissza nászútjukról.

Zsuzsa itt ül az étkezőasztalnál, és egyre gyártja az óvodai címkéket. Fehér szalagra rajzolja piros alkoholos filccel lánya jelét, a napocskát, fia részére meg a mozdonyt. Ez lesz a jelük az óvodában. Az elkészült jeleket a magával hozott valamennyi ruhába bevarrja, mert ez a szabály.
Mióta az eszemet tudom, minden óvodában jeleket használnak a gyerekek ruháinak a megkülönböztetésére. Ezek a jelek a mindennapi életből vett tárgyak, esetleg a mesevilágból. Így a seprű, a labda, a ház, a fa, a napocska, a fésű, a lapát, a virág, a hal, stb. a gyerekek megkülönböztető jele. Minden évben, minden szülő elkezdi gyártani ezeket a textilcímkéket. Mint akik időmilliomosok.
Ekkor jövök én megint egy szabadalmazható ötletemmel.
Olyan rávasalható textilmatricákat kellene gyártani, melyeket langyos vasalóval egyszer s mindenkorra rá lehetne ragasztani a gyerekek valamennyi ruhájára, cipőjére.
A dolog attól egyszerű, hogy a világ valamennyi óvodája közismert használati tárgyakat alkalmaz ismertetőjelül, annál is inkább, mert ezek révén is gyarapodik minden kisgyerek általános ismerete, szókincse, felismerő képessége.
Mivel milliónyi gyerekről van szó, a kb. százféle matricát milliós nagyságrendben lehetne forgalmazni, eladni és világszerte terjeszteni.
A fiatal nők hálásak lennének érte.    
Ötletem megvalósítása fejében minden eladott matrica hasznából 1%-ot kérek.

Ha azt mondom, leviszem megpisiltetni a kutyát, nálunk ez azt jelenti: vállamra akasztom a fényképezőgépet, mert sétálni indulok. Ma is majdnem így lett. De másképp döntöttem: sétálni lehet fényképezőgéppel, de lehet Blanka unokával is, csakhogy akkor jobb, ha nem viszem magammal a fotómasinát. Blanka ugyanis három éves, és teljes embert kíván épségének a megőrzése. Különösen, ha a Duna-partot vesszük célba. Másfél órán át tartott a délelőtti séta. Megnéztük a patakot a kacsákkal, majd felmentünk a vasúti hídra, megvártuk, míg egy vonat elhalad az orrunk előtt, és kézen fogva visszacsattogtunk, le az 53 lépcsőn. Igen, kézen fogva, mert Blanka feje-teste kifér a korlát rácsai között, a Duna meg nagyon veszélyes strand.
A parton aztán találtunk alkalmas helyet a fadarabok és kavicsok vízbehajigálásához. Jöttek is a tőkésrécék, számszerűen nyolcan voltak kíváncsiak, hogy amit a vízbe vetünk, ehetőek-e. A „tyúkeszű” kacsák hamar rájöttek, hogy a kőszikla ebéd nem nekik készült, és odébb eveztek.
Délután újabb próbálkozásom volt Blanka-cicával.
Ezúttal a máltai játszótérre vettük az irányt.
Maréknyi cukorkát tettem zsebre bőgéscsillapító, ajándékozási célból, komfort- és biztonságérzetet nyújtó katalizátorként.
No ott is futkostam utána eleget, mert mint korábban már egyszer megfogalmaztam, a kis uncsi bátrabb, mint kellene. Nincs félelemérzés benne, és ez nem mindig jó. Persze az örök félelemérzés se jó, ami engem pl. arra ösztökélt, hogy soha ne távolodjak el tőle három méternél távolabbra.
Még így sem tudtam megakadályozni, hogy hazafelé jöttünkben a járdán el ne hasaljon. Ezúttal olyan bömbölést csapott, hogy a cukorka mellé még fel is kellett vennem a nyakamba. Ott aztán lassan megnyugodott.
Hazaérve ő csöngetett.
Ezt sose hagyja ki.
A fotózás elmaradt, s lehet, hogy holnap is így lesz.
Ugyanis reggel az óbudai szigeten lévő hatalmas csúszdás játszóteret célozzuk meg, valamint az ugyancsak hatalmas rétet egy labdával.

– Gyere ki!
Ez egy kihívás.
– Írj kommentárt az üzenethez!
Ez egy másik kihívás.
– Menj le sétálni, mert jó az idő.
Ez is kihívás, a derűs ég csalogatása.
– Bírd ki, hogy alulöltöztél, nem számítva arra, hogy tíz percen belül minden elborul és erős északi szélre vált a korábbi alig szellő.
Ez már egy „combos” kihívás.
Meg is hátráltam. Idő előtt hazajöttem.
Nem volt kedvem megfagyni, sem újraöltözni, mert mire téliesítem szerelésemet, megint hétágra süt a nap, és
úgy járok, mint Besenyő bácsi (de, nem de, nem de, nem…), aki viszont
úgy járt, mint Bálám szamara (a veréses nógatás ellenére sem ment tovább), aki viszont
úgy járt, mint Huckleberry Finn apja (Tatád maga se tuggya, mit akar. Eccer asziszi gyün, másszor asziszi marad).     
Az előzőek igazolására bizonyíték, hogy két felhőképet kaptam lencsevégre. Fényesen kék az ég – egyik fele. A másik meg sűrű setét, mint az Arany-versben.
Mindenesetre egy aktuális makrót is készítettem két részletben (sorozat).
Attól aktuális, hogy Micáék nálunk lakván Elvi költöztetésén fáradoznak, és azon, hogyan lehetne a teret tágítani, vagy a holmikat praktikusan elrendezni.
Nos az úton arra lettem figyelmes, hogy egy hangyaboly költözködik. Itt nincs lustálkodás, ismerjük a meséből (A tücsök és a hangya). A hangya hangyaszorgalommal teszi dolgát. Ebben az esetben is ez történt. Minden egyes (kázsdij) hangya rágójába vett egy még fényes bőrű bábot, s ezzel a teherrel közlekedett a rét zegzugain át. Kíváncsi voltam, hová tart a nászmenet. Lefotóztam útjuk végét is, mely egy kisebb homokos turzásba szájadzott. Ebbe az új, összkomfortos geofűtésű hangyalyukba költözött a boly. Senki nem reklamált, vitte a lyukba a bábot.
Itthon beszámoltam róla, hogy a hangya kiröhögne minket, hogy miféle dolgokat hordunk magunknak össze. De kiröhögne a beduin is, mert náluk az a szokás, hogy ami a tevére fér, az fontos, ami nem fér rá, az haszontalan, s mint ilyet, nem viszik magukkal.
De eszembe ötölhetne a férjek és asszonyok ellentétes törekvése nyaralásuk előtt. A férfi félti egyetlen kincsét, autóját, ezért inkább degesz erszénnyel és kevés cuccal utazna, az asszony meg legszívesebben az egész lakást utána kötné a kocsinak, mert biztonságra törekszik. Így a beduinok sorsát követik. Felmálházzák amúgy istenigazából a kocsit, hogy az csak úgy nyög belé, s így indulnak neki a határnak.
Végül ide kívánkozik, hogy a másvilágra készülő áll a legnagyobb kihívás előtt, s kiröhögheti a beduint, a nyaralásra készülőt, a hangyát egyaránt, amennyiben szinte semmit nem visz magával. Csak leheletfinom kötődését, mely a Teremtőjéhez vonzza, és még éteribb szeretetcsomagját, mely igazából egykorvolt tetteinek emlékeiből és irányultságából áll, és nem kötődik semmilyen anyagi valósághoz sem.

Százhetven ember, számos rögtönzés: ez eljön, ez nem, ez csak az esküvőre, emez a lagzira is, amaz meggondolta magát és jön/nem jön. Újabb vendégek hívása már-már „az útkereszteződésekről és a sövények mentéről”.  
Virágkészítés, díszítés, kis ajándékcsomagok összerakása, helyszínre vitele, ruhapróbák, meghívók, csokrok.
Felkészülés beszédre, ajándékok megvásárlása. (Zanzásított O’Henry-novella: A háromkirályok ajándéka).
Papok koncelebrálása. Beöltözzek, ne öltözzek? Végül három pap áll az oltárhoz.
Élő zenekar a templomban (a Szentjánosbogár egyesület válogatott tagjaiból), énekszövegek a székekre készítve.
A nászmisének „légköre” van. Minden a helyén: a bevonulásra előadott Vedres Csaba-mű, a kivonulásra játszott John Bull-rondó.   
A kis és nagy koszorús lányok eleganciája.
„Atti tiszi” személyes, egyenes és érthető beszéde. A házasulandók és a rokonság méltósága, öröme és emelkedettsége.
Az aszkéta tekintetű Zoli atya szertartásvégzése.
A mise gördülékenysége, oldottsága, erősen közösségi jellege.
Itt mindenki otthon van. (Jobb nekünk a Te házadban egy nap… légköre.)
A segítők fáradhatatlan figyelmessége.
A világoskék VW-bogár (40 éves, még a nagypapáé volt).
A szeles, de nem igazán esős, inkább hűvös időjárás hozzájárulása az események zavartalanságához. (A konfetti-szívecskék hópelyhekkénti kavargása kivonuláskor forgószél rásegítéssel.)
A fáradhatatlanul kattogó fényképezőgépek, s a fáradhatatlanul dolgozó DVD-kamera.
A lagzi helyszíne, mely történelmi levegőt áraszt. (Ottlik-regénybeli [Iskola a határon] díszterem, a KuK időszakból.) Atmoszférája van.
A hattagú zenekar a bulin, a retro- és újabb számok, rokik és keringők, saját és egyéb számok. Hatalmas hangerő.
Meglepetések sorozata. Nászajándékok felvezetése, fogadása.
A család címere zászlóként belógatva.   
Lányaim (37, 35 és 34) mint a tinik fáradhatatlan táncolása. (Elvira tesói detto, sőt, és szülei is.)
Nem szűnő érdeklődés a táncparketten. Tini lányok mezítláb ugrálnak önfeledten. Jó nézni őket. (Mindig szerettem a szépen mozgó táncosokat nézni, arcukról a pillanat boldogságát leolvasni.) A zenét is jó hallgatni.
Hajnalban végkimerülésig és elementáris erővel szól a muzsika, szűnni nem akar a tánc.
A vőfély (Gergőcske) végtelen kedvessége, figyelmessége, alkalmazkodó készsége, (hangereje!), aki azonnal mindenki kedvencévé válik.
A rokonok fáradságot nem kímélő jelenléte, kitartása, empátiája.
A program meglepetésekkel teli volta. (pl. Miki „őrült menyasszony” tánca)
A bontás hangtalan olajozottsága.
Gergőcske szólója: (O sole mio.)
A tizenkét kosár maradék összeszedése.
Buszok és kocsik elvonulása.  
A fehér függöny levonása.
Hajnalodik. (Véget vetnek a zenének, s hazamennek a vendégek.)
Amit immár 50 sorban ide róttam, az csak a csontváz, s nem is alkalmas egyébre, mint arra, hogy emlékeztetője legyen a szombat 14.30-tól másnap hajnali négyig tartó eseményeknek.
Deo gratias, és mindenkinek hála, aki tanúja és részese volt valamiképpen a történéseknek.

http://picasaweb.google.hu/114434531937774543479/HivatalosFotosunkRobiKepei#

640 esküvői kép nyilvános galériája