Mickey webnaplója

Ha nincs semmi, akkor valami van. (És az már nem semmi.)
Semmivel nem lehet osztani. (Egyedül Chuck Norrisnak sikerült.)
A matematika levezeti és beláttatja, hogy miért nem lehet vele osztani.
A semmi igen negatív valami. Ott nincs semmi, térben, sem semmilyen időben.
A semmi a valaminek a hiánya.
A semmi csak a valamihez képeset létezik.
A semmi a nemlét.   
Ha a semmi múlik, felbukkan a valami.
Miért ez a semmit-mondás részemről?
Mert reggel semmit nem láttam a gáztornyokból.
Lefotóztam a semmit, illetve a majdnem semmit, az alig valamit.
A semmi unalmas. Alig várja, hogy valamivé legyen.
Márai szerint olyan nap nem lehet az író életében, hogy semmit nem ír. Legalább egy mondatot le kell írni naponta. Ezen elindulva Oravecz, aki megidézi Márai mondatát hozzáteszi, hogy az idézettel teljesítette is a napi minimumot.
Czakó Gábor ennél továbbmegy. Mindennap írni kell, legalább egy A4-est, egy flekket. Egy év alatt így összejön egy kötet. És ez nem semmi. Különösen nem az, ha akad kiadó, amely várja a kéziratot közlésre, és fizet is érte.
Na, ebből a fajtából van ma kevés.  
Ámbátor. Ha jó az író, jön a megrendelés.
Orvosra lefordítva is hallottam hasonló gondolatot: Ha a vérnyomásodat nem sikerül leszorítani 120-ra, nem a gyógyszereket kell cserélni másikra, hanem az orvost.
Talán így van, talán nem.  

Unokánál felújítás …
M.-nál Chrisék vendégeskedése …
én tegnap osztálytalálkozón …
mi évfordulós gyászmisén…
Viszonylag sűrű történések követik egymást mostanában.
Ma Krisztus-király ünnepe. A pápa miséjét közvetítette a RAI. Igen sokan összegyűltek a katedrális előtti téren, utcákban. Tévén néztük.
Ma kezdődik a futball-vb.
A mai hírek meglehetősen nyomasztók. Az egyiknél egy kicsit leragadok.
Elöljáróban kivonatosan idézem a Teremtés könyvét:
„Szodomában Lótnál megszállt két angyal. A helyiek az utolsó férfiig körülvették Lót házát. Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd „ismerjük meg” őket. Lót: Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. … Azok kiabáltak: Veled még jobban elbánunk, mint velük. Hevesen rátámadtak Lótra, de a vendégei behúzták őt, és bezárták az ajtót. Így szóltak Lóthoz: Ha van valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, mert elpusztítjuk a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt. Majd azt mondták: Menekülj, ne nézz hátra, menekülj a hegyekbe, nehogy te is elpusztulj.”
Mint tudjuk, kénköves tűzeső martaléka lett Szodoma és Gomorra.
Most mellé rakom szintén kivonatosan az egyik napi hírt. „Malin Björk és Gwendoline Delbos-Corfield baloldali képviselők közreműködésével az Európai Parlamentben is bemutatták a Meseország mindenkié című LMBTQ-mesekönyvet, annak apropóján, hogy a kötetet immár a tizedik európai nyelvre fordították le. Malin Björk kijelentette: Ez a mesekönyv – amelyet jelenleg éppen a lányának olvas – minden szülő álma... a könyvbemutató kapcsán emlékeztetett: Még ha sikerül is megakadályozniuk a Fidesz uniós forrásokhoz jutását, a jogállamisági helyzet annyira riasztó Magyarországon, hogy sokkal többet kell tenni, egyebek mellett a 7-es cikkely szerinti eljárást sem kell feladni. A svéd politikus … elvárja, hogy az Európai Bizottság is kivegye a részét a munkából, és ne folyósítson támogatást Orbánéknak.” 
A gyerekek nemiségét megkérdőjelezését terjesztő propaganda erőszakossága és a bibliai történet nem kevés párhuzamosságot mutat. Ki tudja, hogyan fog végződni ez a jelenlegi történet is.
Elég sok sebből vérzik szép világunk.    
Isten legyen hozzánk irgalmas.

Nem biztos, hogy minden esetben jó módszer, ha az embert bedobják a mélyvízbe. Az én esetemben ilyen volt első telefonálás. Lehettem mini tini, amikor apám megkért, hogy telefonáljak munkahelyére, hogy betegsége folytán nem megy dolgozni.
A feladat fázisai. Kimenni a fülkéhez, ott követni a kötelező sorrendet: Kagyló le, tantusz be, búgó hang, tárcsázás.
A körülmények. 1. A fülke mellett közlekedett a régi típusú 67-es villamos erős zajjal.
2. A készülék lánccal rögzített volt, ami csörgött minden mozdulatra.
3. A telefon másfélszer olyan hosszú, mint a fejem. Tehát vagy a hallgatót célzom meg, vagy a beszélőkét.
4. Az illető mellékszámon volt utolérhető. Vagy odakapcsolnak és ő van ott, vagy nem.
5. A telefon torz géphangot továbbít.
A feladatot legjobb tudásom szerint teljesítettem. A melléket kapcsolták, valaki beleszólt, én elmantráztam az üzenetet. Majd sietve elbúcsúztam. Alighanem kint már toporogtak mások, akik szintén telefonálni akartak.
Hogy végül is célba ért-e a kívánt üzenet, máig nem tudom.
Mindenesetre azóta se szeretek telefonálni. Különösen azóta nem, mióta hallásom nem az igazi.
Gondolom, hogy nem csak én jártam így az első telefonálással, hanem mások is.
Vagy tévednék?
***
Földes A., Így élt MóraFerenc
- Móra megfogalmazása ma is aktuális:
„A háború egy hatalomnak a kényszere, amely ellen nem lehet tenni semmit.” (1912)
***
- Móra írásmódszere sajátos. Magyar Lászlót idézem: „Témáiról egész életében szívesen beszélt… Először a kis élményt mondta el, a puszta, esetleg jelentéktelennek látszó magot. Ahogy aztán csírázni kezdett benne, növekedésének, fejlődésének minden fázisában újból és újból elmondta. Talán ez a magyarázata annak, hogy minden írása utánozhatatlan bájú élőbeszédnek hat.” Jó módszer.
***
- Földes Anna fogalmazása: „…nem maradhat említés nélkül a természet kínálta témákat földolgozó történetek garmada sem.” Ez így nem… Az alapszó a garmada (terménykupac jelentéssel), a történeteknek garmadája, sőt garmadái van(nak), nem garmada…
***
-Egy másik pontatlanság: Móra családi jövedelméről szól: „Meg is van a helye minden forintnak.” Forint 1892-ig volt forgalomban. Utána 1926-ig a korona a pénznem.     

Olvasom: „Tömörkény István – patikussegédből lett múzeumigazgató.”
E mondat kapcsán elkezd forogni az eszem kereke.
Gyerekkoromban olvastam nagy buzgalommal Grätzer József könyvét (SICC).
Nos, abban található a rajziskola.
Abban mutatja meg az író, hogyan lesz a körből egér, zsoké, rozmár avagy éppen pulyka.
Hogy miből mi lesz, figyelmemet arra tereli, hogy kiből ki lesz. 
- Itt vagyok pl. én. Gimnazistából nem lett se pszichológus, se kertész, de lett segédmunkás, nem lett kolormérnök, de lett üzemgazdász, abból munkanélküli, abból publicista, abból társszerkesztő, abból nyugdíjas.
- Feleségemből kereskedő, majd karitász munkatárs, onnan számlázó, onnan titkárságvezető.
- Öreganyámat kérdezték az unokák, hogy mi lett belőle – hisz „mindig tiszta kitűnő volt”. Mire ő: Hát mi más? Nagymama. (Ahhoz nem kellett volna olyan vehemenciával tanulni – álmélkodtak válaszán.)       
- A vicc szerint az állatok megbeszélik egymás közt, hogy kiből mi lett.
Az egyik: Apám szarvas, anyám bogár, így lettem szarvasbogár.
Hm…
A másik: Apám ló volt, anyám tücsök, így lettem én lótücsök.
Hm…
A harmadik: Apám paradicsom volt, anyám madár, így lettem én pa….
Közbevágnak: Na, elmész ám te a francba!
A komoly és a vidám példákkal azt szeretném igazolni, hogy az emberek közül igen sokan módosítják pályájukat mindaddig, ameddig saját tehetségük mentén nem találnak állást, elfoglaltságot.
Ezek boldog emberek, aki végül is azt csinálják, ami a hobbijuk, ami a karizmájuk.
Még megemlítem, hogy Bud Spencer nagyon sokféle foglalatosságot tudott magáénak, és gyermekeit is arra biztatta, hogy tehetségeik mentén tanuljanak: azokban fognak jó eredményeket felmutatni. 

Bölcsességek hittanáromtól:
- Ha nem hiszel Istenben, sem az imában, attól még elmondhatod: „Isten, ha vagy, segíts, ha tudsz!”
- „Ne káromkodjál! Mondd azt, hogy kutyaszar.”
***
Viccek Róna J.-tól:
A beteg panaszkodik az orvosnak:
 Doktor úr, nem tudok aludni. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem.
 Ja, így érthető.
***
 Egy férfi a borbélynál ülve odaszól a csinos manikűröslánynak:
 Te, szépségem, nem vacsoráznál velem ma este? Gyertyafény, halk zene, finom italok, a többi meg majd kialakul.
 Nem lehet, férjnél vagyok.
 Hát, mondd azt a férjednek, hogy egy barátnőddel mész moziba.
 Mondd meg neki te! Éppen téged borotvál!
***
Kovácsék új hűtőszekrényt vásároltak. A régi, de még használható fridzsiderüket kitették a ház elé, és ráírták: „Ingyen elvihető”. A kiselejtezett hűtő még egy hét múlva is ott állt, senkit nem érdekelt. A házigazda ekkor gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: „Eladó 10 000 forintért”.
Még aznap éjjel ellopták.
***
Egy érdekes adalék Móra Ferenctől:
„Én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csakúgy el tudtam beszélni, mint a mozsártörővel.  (Móra F. kiskoráról) RITA unoka nagyon sokat mesél.
Írónő lesz?

Albert Einsteintől:
„Az idő nem létezik - mi találtuk ki. Az idő az, amit az óra mond. A múlt, jelen és jövő közötti különbségtétel csak makacsul kitartó illúzió.”
„99-szer gondolkodom, és semmit sem találok. Abbahagyom a gondolkodást, csendben úszom, és az igazság eljön hozzám."
„Az a feladatunk, hogy … az együttérzés körének szélesítésével szépségében befogadjunk minden élőlényt és a természet egészét."
„Amikor valami vibrál, az egész univerzum elektronjai rezonálnak vele. Minden összefügg. Az emberi létezés legnagyobb tragédiája az elkülönültség illúziója.”
„Szent biokémiai ruhába öltözött lelkek vagyunk, és testünk az a hangszer, amelyeken keresztül lelkünk zenél. ”
„Minél többet tanulok a fizikából, annál jobban vonz a metafizika.”
„Teljesen lehetséges, hogy érzékszerveink érzékelése mögött olyan világok rejtőznek, amelyekről nem vagyunk tisztában.”
"Emberi lények, zöldségek vagy kozmikus por, mindannyian egy titokzatos dallamra táncolunk, amelyet a távolban egy láthatatlan dallam intonál."
„Boldog vagyok, mert senkitől nem akarok semmit. Nem érdekel a pénz. A dekorációk, a címek vagy a megkülönböztetések semmit sem jelentenek számomra. Nem vágyom dicséretre. Semmiért nem követelem a hitelt. Egy boldog ember túlságosan elégedett a jelennel ahhoz, hogy túlságosan a jövőn rágódjon."
***
Laci atya
„Legyetek az ima emberei, és olyanok lesztek, mint a víz mellé ültetett fák. Többé már nem féltek a valóságtól és mindig a megfelelő gyümölcsöket termi bennetek a Szentlélek.”
én:
„A nemzetek egymás elleni csatája helyett a fegyvergyárak tulajdonosai, részvényesei, üzemeltetői kezébe adnám a fegyvereket. Harcoljanak csak ők egymás ellen kiválóbbnál kiválóbb fegyvereikkel.”

„Ha megunja furulyáját, előveszi bőrdudáját. Belefújja búját a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle.”
Ez a nótaszakasz emlékeztet arra, amit csaknem naponta csinálok.
Jobbára itthon téblábolok.
Ha éppen nem sétálok, akkor hol játszom a számítógépen, hol pedig írok valamit, hol a forgószéket átirányítom a digitális billentyűs Yamahához, és beleverem búmat, örömömet, engem foglalkoztató dallamokat, régi és még régebbi slágereket, beatszámokat, klasszikus és romantikus zenéket, ritkábban jazzt, és elvagyok velük, mint a befőtt.
Ezek a zenék bennem élnek, és régi idők szépségeire emlékeztetnek.
Akkor is, ha nem egészen pontos az én „interpretációm”.
A zene elvont külön világ.
A megfogalmazások világa megint egy külön világ.
Sokszor rácsodálkozom a nyelvhasználat árnyaltságára.
Miféle elvont tartalmakat képes az ember szavakba önteni.
Gondolhatok a Cz. G.-féle menést kifejező több mint ezer szavára, vagy egyszerűen csak arra, hogy a szeretetre és a szerelemre kétféle szavunk van. Mi mindent idéznek fel a szavak!!!

Nem tehetek róla, baromira utálok orvoshoz menni. Ne kérdezzétek, hogy miért. Magam előtt se egyértelmű az oka.
Mivel két hónap késéssel rászántam magam a féléves kontroll időpontkérésére, és mivel az időpont a mai napra szólt, hetek óta esz a fene: közeledik az időpont. Ma aztán utol is ért.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy kinek milyen szerepe van egy kontrollvizsgálatban.
Az asszisztens lebonyolítja az EKG-t, a vérnyomásmérést, megkínál tenziominnel, s úgy bocsát a szakorvos elé.
Aztán az orvos vagy elfogadja a műszerek kimutatta adatsort anélkül, hogy különösebb beavatkozásra akarna rábeszélni, vagy ellenkezőleg.
És mi a szerepe a páciensnek? (Jelen esetben nekem.)
Próbáltam beleélni magamat abba, hogy az orvos a munkáját végzi. Ha megjelenek előtte, akkor rajtam, ha nem akkor máson. Óvatos empátiával foglalkozik velem, veled, vele.
Én meg a beteg vagyok, a tűrő, a páciens. Várom az ítéletét.
Utólag A tanú c. film egyik mondata alapján fontolgattam a szerepemet: „Milyen legyen a figura? Csináljunk naivat, csodálkozót, a nép egyszerű gyermekét?” Milyen legyen saját figurám?
Mivel nem esznek meg, nem érdemes nagyon beleélni magamat valami „tűrő” szerepbe.
Vagy azt állapítják meg, hogy találkozunk félév múlva, és nincs több tennivaló, vagy azt, hogy változott az állapotom, de akkor se kell azon nyomban döntenem a további hogyan felől.
Ez rendezi valamelyest állapotomat.
De tovább megyek a megfontolásokkal.
Nekem nem kell megfelelnem semmiféle elvárásnak. Jogom van olyannak lenni, amilyen vagyok. (Mustó P.)
Segítségemre jönnek mások is.
Kellermayer M, aki sokszor fogalmazza meg: Minden más ember törvényfüggő, az ember viszont istenfüggő élőlény.  Azaz az ember felette áll a fizikai törvényeknek. A transzcendensre nyitott lény, a szerető Isten jelene előtt folyik élete, és ez ad biztonságot – „egytelen hajszál sem esik le a fejünkről a Gondviselő  tudta nélkül”.
Pio atya mondása: „…ne gyötörd a lelkedet”.
Emődi: „Minden úgy van jól, ahogyan van…”
Ezekkel a megfontolásokkal vonultam a rendelőbe: Lesz, ami lesz.
Ők mértek,
nem kínáltak tenziominnel,
mondtak,
írtak,
fogunk még találkozni, ha Isten is úgy akarja,
szedjem a pirulákat…
Itthon megmértem a súlyomat.
Nem rettenetes a látott eredmény, de jót tesz egy kis önmérséklés. Próbálok fogyni.  

Jávor Béla sok mindenkit (közismert embereket) megkeresett azzal, hogy meséljenek róla, melyik a kedvenc elbeszélésük, és miért. Majd, ha jól emlékszem, közli is az illető elbeszélést. Azt hiszem, ha engem kérdez, kapásból mondanám, hogy
legkedvesebb novellám O’Henry: Háromkirályok ajándéka. Egy fiatal párról szól, akik kölcsönösen áldozatot hoznak azért, hogy megajándékozzák egymást. Mit mondjak? Sikerült nekik. 
De nemcsak legkedvesebb novella létezik és nemcsak novella lehet legkedvesebb.
Legszörnyűbb novellát Kosztolányitól olvastam. Miklóska a címe, és arról szól, hogy a Balaton vizébe dobálgatja az apa a fiát, az elmerül, és a tóba fullad.
Legkedvesebb regényem is van: Gárdonyi Egri csillagok.
Legkedvesebb drámám: Albee: Nem félünk a farkastól.
Legkedvesebb versem: Arany, Toldi.
Legkedveltebb műfajom az igényes viccek, anekdoták, amelyek kedves csattanóval mulattatnak, vidámságot hozva életembe.
Legalapvetőbb könyvem a Biblia. Egyetlen könyv se hasonlítható hozzá. Megtanít emberi méltósággal élni.
Legkedvesebb eposzom: Zrínyi: A szigeti veszedelem.  Patinás szép magyar nyelvezetéért kedvelem.
Legszórakoztatóbb novellasorozatom: Karinthy, Tanár úr, kérem.
Legmeglepőbb regény számomra: Szatmáry: Kazohinia.
Leggazdagabb általam ismert életműsorozatom Móra Ferencé és Tömörkény Istváné.
A legszebb kisregény nekem: Hemingway: Öreg halász és a tenger.
Legromantikusabb regény: Sienkiewicz: Quo vadis?
Biztos volna tovább is, de nem mondom tovább. Elég egy posztnak ennyi.
***
Bezzeg az ő idejében…
„Rossz idők járnak. A gyerekek nem tisztelik a szüleiket, és mindenki könyvet ír” – kesereg Cicero.   







  

Régóta mondogatom, hogy mindenkinek megvan a maga módszere arra, hogy magán tartsa mások figyelmét. Ez bizony igaz.
Sokféle módszer van, pl. a beszédesség.
Az a fajta, aki saját szómenését nem hagyja megszakítani.
Ha megszólalsz, azt mondja: Még nem fejeztem be. (Arra várhatsz.)
Vagy figyelmeztet: Ne felejtsd szavadat…
Vagy a mondatok végén nem ereszkedő a hanglejtése, ahogy várható volna, hanem ellenkezőleg: emelkedő, mintegy ezzel is arra utalva, hogy még nincs vége és nincs vége, és soha nincs vége.   
Vagy: Csak egy mondatot hadd mondjak még… Számolhatod az egyet. Tegnap kilencszer egyet számoltam… Nem is voltak rövid mondatok.
Egy másik módszer a harákolás.
A harákoló harákolással hitelesíti jelenlétét. Ez nem afféle csendes torokköszörülés, hanem hirtelen és erős, mint a közvetlen közelben lecsapó istennyilára következő égzengés. A hangerőre nem lehet panaszunk.
Van tenor és basszus harákoló. Kinek mi adatott.