Mickey webnaplója

Amikor arra biztatom ifjabb GYM-t, hogy folytassa blogját akkor is, ha nem ér rá blogot írni, akkor azt kérem, vesse oda a lényegét, a közérdekű gondolatokat az általa készített, szerkesztett, feldolgozott stb. témákból, anyagokból. Ma pl. velem se estek falrengető dolgok, egy könyvet korrektúráztam, s eközben bevillant, hogy valakinek egy tipikus „e világi” gondolkodású kolleginája van, tele csalfaságokkal, és akkor még finom voltam. Az illető nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá. Magam azt gondoltam: sajnálja, tartsa szegénynek, de jobb, ha ezen kívül nincs vele kapcsolata amannak a magatartása miatt. Nos, a készülő könyv Mócsy Imre SJ gondolatait tartalmazza. A ma olvasottakból ollóztam ki az ide vonatkoztathatókat E. és bárki más okulására: Íme:
„A világnak két arca van: egyik jelenti mindazok összeesküvését, akik a fényt és a kegyelmet elutasítják, a másik az óriási emberi családot, amelyért az Atya elküldte Fiát, és a Fiú feláldozta magát. Ez a mai vi­lág, amely oly hatalmas és oly gyenge, oly ellenséges és oly nyitott, ez vár benneteket és várja munkátokat” (VI. Pál pápa 1966. nov. 16-i beszédéből).
Azt a világot, amelyet a pápa összeesküvésnek nevez, Krisztus el­ítélte és fejedelmét kivetette. Ez a világ gyűlöl minket, de Krisztust már előbb gyűlölte (Jn 15,18).
Mi nem ebből a világból valók vagyunk, hiszen Krisztus kiválasztott minket e világból, és ezért ez a világ gyűlöl minket is (Jn 15,19). De nem kell félnünk tőle, mert Krisztus győzelmet aratott felette (Jn 16,33).
Ez a világ örül, amikor mi sírunk (Jn 16,20). Ez az a világ, amelyért Jézus nem imádkozik (Jn 17,9).
Ezt a világot nem szabad szeretnünk, sem azt, ami benne van (1Jn 2,15). Aki tehát ennek a világnak akar barátja lenni, az ellen­sége lesz Istennek (Jak 4,4).
Erről a világról tehát csupa negatívumot olvasunk a szent iratokban. ...
A másik világ viszont Isten szeretetének tárgya, az, amelyért Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megváltsa és üdvözítse. Ez a világ az egész emberi család, amelynek bűneit az Isten Báránya elveszi (vö. Jn 1,29), amely­ért Krisztus meghalt a kereszten.
A világ felé való magatartásunknak is két arca van tehát: odafordu­lás – elfordulás.
Mi ennek a világnak a sémája, szelleme?
A séma lényege a tagadás: nem fogadja be az Igét. Tagadja saját alapadottságait: teremtettségét, eszkatológiai célra való rendeltségét; megváltottságát, illetve azt, hogy megváltásra szorul. Ezért árad be­lőle az önelégültség, öndicsőítés, önigazolás: végső cél akar lenni. Az önérvényesülés formái: a szem kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége (vö. 1Jn 2,16). A világ ezek beteljesülését ígéri híveinek, ezek hiányával fenyegeti szolgáit.
Ez hát a világ bölcsessége, a világ pusztulásra ítélt „Fejedelmének” bölcsessége (1Kor 2,6), amelyet Isten oktalanná tett a kereszt bölcses­ségével (uo. 1,20).
Ez a világ sémája, ehhez nem szabad hasonulnunk. Nemet mon­dunk tehát a világ lázadására, a megváltás visszautasítására és az eszkatologikus cél megvetésére.
Ez a „nem” a legnagyobb pozitívum bennünk.
A nonkonformizmus azt jelenti, hogy nekünk nem éle­tünk a világ léha öröme, kapzsi üzlete, a mi életünk célja más; és ezért nem rettegünk a szenvedéstől, a betegségtől, a szegénységtől... Ha a világ bajaiban nem felejtjük az intelmet: „Ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük” (1Tessz 4,13), a világ örö­meiben sem felejtjük: ne merüljetek el annyira a világ örömeiben, mintha magasabbra nem szólna a reményetek!
Ha tehát nevet a világ, és ha sír, a mi reményünk messzebbre néz, az abszolút jövő felé, ennek távlatában értékeli a világ nyomorát és pompáját. Minden szituációban az a kétarcú világ tekint ránk, amelyről VI. Pál pápát idéztük. Ez a világ egyszer azt az arcát mutatja felénk, amelyért Krisztus meghalt, máskor pedig azt, amelyet Krisztus elítélt és legyőzött, s amelynek Fejedelmét kivetette. Szeretettel kell közelednünk feléje, amikor a mi megváltó Istenünk és teremtő Urunk tekintetét fedezzük fel benne, és határozottan el kell fordulnunk tőle, ha e világban az e világ Fejedel­mének csábító tekintetével találkozunk.