Képzeljétek, mi történt velem? Két évente szoktam egy-egy erőtlen erőfeszítést tenni, hogy megkeressem: felrakta-e véletlenül valaki az 1964-ben készült orosz filmet, a Hurrá, nyaralunk címűt. Eddig nem volt szerencsém, de ma megtört a gonosz varázs, és több szeletet találtam…
2010.12.19. 18:59 emmausz
Hát ti mit csináltok itt, he?
Szólj hozzá!
2010.12.18. 11:11 emmausz
Az időjárás ideges vibrálása
Az ember szeretne érdekes témájú újdonságokkal előhozakodni, ha fotózásra adja a fejét. Emlékeim szerint a havazás mindig is érdekességnek számított. Álljon itt egy felmérés: a legutolsó húsz év adatait szemlélve az látható a grafikonokból, hogy a havas napok száma…
Szólj hozzá!
2010.12.17. 17:21 emmausz
Aprók s nagyok szenvedéseiről
Tegnap hatalmas meglepetés ért. Izgalommal olvastam az Új Ember karácsonyi számában, annak is 8. oldalán a Koncz Veronika nevével fémjelzett félkolumnás cikket, melynek a címe: „Gondoljátok meg, ha kell, százszor…”, alcíme: Babamentés a világhálón. A megnevezések ugyanis…
Szólj hozzá!
2010.12.16. 13:36 emmausz
Befejező ember
Nem tehetek róla, így hozott a gólya, befejező ember lettem. Én neveztem el magamat befejező embernek, mert szeretek a végére járni a dolgoknak (pl. kiflivégeknek), szeretek pontot tenni a mondatok végére. Really. – Ha egy sajtdarab árválkodik a hűtőben, befejezem (na jó,…
Szólj hozzá!
2010.12.15. 15:21 emmausz
A Római part és a nagyvilág
Ma kiderült, hogy egy nagyobbacska, atombiztos ház mindenféle környezetbarát rafinériával ellátva kb. 100 millába kerül. Nem tervezem, hogy ilyenbe költözöm. Ma kiderült, hogy egy kisebbecske ezüstfenyő kb. 5000 ft, a méteres norman fenyő 7-8000 ft. Nem tervezem, hogy ezekbe öljem…
Szólj hozzá!
2010.12.14. 15:49 emmausz
Mindenkinek írok
Sok kérdést már megoldottunk, nem volt soha ilyen jó dolgunk, mégis az ember néha érzi, bosszantó, ha sehol egy kégli. (Bródy) Ez a „kégli” az életünk térideje. Tere és ideje. A mai nap eddigi terei és kronológiája. Utolsó álomképeimmel indítok. Egy magát ilyen-olyan…
Szólj hozzá!
2010.12.13. 16:07 emmausz
Az utolsó vacsora
A jezsuita szerkesztőségben való munkálkodásom kezdetén – úgy kb. tizenöt évvel ezelőtt – felmentünk Dobogókőre, ahol is a jezsuita lapok szerkesztőinek a nemzetközi találkozója volt. De mielőtt becsöppentünk volna a tudományos tanácskozásra, egy helyi…
Utolsó kommentek