Nem azért mondom, de december 6.-i posztomban célzatosan idéztem meg a Széchenyi-anekdotát arról, hogyan járt el perselyezéskor. Nem mesélem el újra. A lényeg: másoktól függetlenedni cselekedeteikkel. (Emlékeztetőül: Széchenyi a szokásos 2 koronát padszomszédja majmolásból 50 koronát dobott a perselybe.) Világos, hogy akkor az előttünk álló karácsonyi ajándékozási láz miatt jegyeztem fel (le?) a történetet.
Magam is meglepődtem rajta tegnap, hogy mekkora halom ajándékot halmoztunk fel (én is) az írottak ellenére. (Jövőre újra megpróbáljuk az önmérsékelést.)
Pedig a témának utóbb rendkívüli hangsúlyt adott XVI. Benedek karácsonyesti prédikációja. A jó pápa ugyanis azt mondta többek között, hogy jelenleg kereskedelmi ünneppé lett a karácsony, noha az öröm ünnepévé kellene lennie. Mondanom se kell, hogy örömünk oka Jézus születése, „gyermek adatott nékünk”.
Tehát elcsendesülős ünneppé kellene válnia, mint ahogy Assisi Szent Ferenc megélte, aki a betlehemállítás szokását kezdeményezte és elindította.
Ma volt is rá némi sanszunk.
Holnap családi összejövetel nagy létszámban, majd unokák fogadása a két ünnep között, és Kati meglátogatása valamelyik napon.
Azután – ha minden igaz – szilveszter.
2011.12.25. 18:55 emmausz
Örüljünk és örvendezzünk...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr455169553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek