Már a szorgosabb vendégfogadók előtt csiszolnak, spriccelnek, hegesztenek, mázolnak, kirakodnak, virágot ültetnek, nyitnak, nyitogatnak. A Nyárfás kávéház már fogadja az érdeklődőket, a szomszédja még tápászkodik.
Már mindenre eltökéltek a barkafüzérek, pattanásig feszülnek a rügyek.
Enyhül az idő, sétálók is mutatkoznak a rendszeresen kocogók mellett.
Két kajakos hölgy vállán az üvegszálas hajó, rutinos mozdulatokkal szabadulnak meg a kezükben tartott evezőtől, hogy pillanatok alatt bekössék magukat a közben vízre tett hajóba, és irány észak. Menyem jutott eszembe, aki hasonló korú, és otthon Leventével foglalkozik. Nem is keveset. Mennyire különbözőek a vállalások. Persze a testedzés is fontos.
Szemből jönnek bringások. Egyik csaknem fekszik új típusú gépén, a többiek MB-kal közlekednek.
Az útjelző táblán a Critical Mass hirdetése, lefotóztam. A plakátfigura a feje fölött tartja cangáját, alighanem fejjel lefelé. Erről a régi leírás jut eszembe, mely az afrikai vasútépítés egyik epizódjaként elmeséli, hogy az angolok talicskákat szállítanak a tett színhelyeire, látván, hogy a négerek tálakon cipelik a terheket a fejükön. A kezükbe nyomják a talicskákat, tessék ebbe pakolni a földet. Amazok megteszik, majd a fejükre emelik a talicskákat, és úgy viszik a terhet, immár sokkal nehezebben, megjegyezve, hogy milyen ostobák az angolok, hogy a tálaikat kerékdísszel nehezítik. Az angolok se tudnak magukhoz térni a nevetéstől: Milyen érthetetlenek ezek a négerek, ahelyett, hogy tolnák a talicskákat, a fejük fölé emelik.
Továbbmenve üres stéggel találkozom. Igen. Várják az evezősöket.
Még tovább sétálva üres székek sokaságát kaptam lencsevégre, ezek vendégekre várnak.
Mielőtt felfelé indultam, megnéztem a még mindig készülő geotermikus házat. Mókás lenne, ha füstölgő kéményt találnék rajta fűtésrásegítés okán.
A sarkon fogászat cégreklámja fogad autóra applikálva: Ha lefotózod a kocsit, 5000 ft-ot kapsz meglepetésként. Gondolom, azt kapja vissza, amit rá se kellene pakolni a fizetnivalóira. Egyidős a dolog a reklámszakma létezésével. Mókás volna a húsvétra készülődés kapcsán való alkalmazása: Ha lefotózod a kocsimat, ingyen könnyíthetsz a lelkeden, csak térj be hozzám! (És ha nem, akkor is.)
2012.03.09. 16:13 emmausz
Duna partján járva … a tavaszra várva
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr195169637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek