Van nekünk négy gyermekünk és nyolc unokánk. Közülük a hetedik velünk él, mint ezt megírtam korábban. Naponta látom Levente fejlődését, mozgásigényét. Hetek óta látom küszködését azzal, hogy elinduljon. Forgolódik, és rák módjára hátrafelé tolja magát erős karjaival.
Nincsenek róla emlékeim, hogy bármelyik gyerekem feldühödött volna amiatt, hogy hátrafelé közlekedik. Tudomásul vették, hogy ez a közlekedés normális módja, noha nem láttak még kílbótos vagy skiffes evezősöket, akik ugyancsak útirányuknak háttal közlekednek-siklanak a vízen. Ám a kis hetedik sehogyan se tudott megbarátkozni azzal, hogy visszájára mozogjon ahhoz képest, amit szeretne. Egy percre se nyugodott bele, hogy az elérni kívánt céljától egyre messzebb kerül a legjobb törekvései ellenére. Hetek óta dörmög emiatt: hangos sírásra fakad, szája legörbül, és egyre mérgesebb. Anyám – gyerekkoromból előbukkanó – szavajárását ismételgettem neki: „Ne ríj, cocám!” Ám ő biz sokat rítt az utóbbi időkben. Sokszor nem is tudtuk, hogy a növő fogai miatt „rí”, vagy mert nem képes előrehaladni négykézláb (kibújt a második metszőfoga is felül).
Nem hagyott nyugodni a dolog: Több ízben négykézlábra álltam vén fejjel (mit meg nem tesz az öregapó az unokájáért), és megmutattam az orra előtt, hogy mit kellene művelnie annak az érdekében, hogy előbbre jusson.
Telt-múlt az idő, de eredmény semmi. Már-már kételkedtem benne, hogy jól mondja-e K. Lorenz, hogy a nevelés leginkább modellálás, „követési effektus”. Ámde:
Tegnapelőtt este a fiatalok levonultak a balatoni rezidenciájukra, hogy a hosszú hétvégét ott töltsék. Tegnap aztán felhívja fiunk a feleségemet, hogy megtört a jég. Levente összeszedte tudományát, és megindult négykézláb – előre. Azóta nem tud betelni a felfedezés örömével. Körbe-körbe mászkál a szobában, és örömében hangosan rikkantgat.
Megnyugodtam: Lorenznek igaza lehet. Levente valamire mégiscsak emlékezhetett. Ám azt se lehet egészen kizárni, hogy e-gy-e-d-ü-l sikerült neki a manőver, végtagjai mozgásának összerendezése.     
Gondolom, azóta is örömmel ébred, hogy felfedezze a mikrokozmoszt, mely körülveszi őt, őket.
Sejthetitek, mennyire örülök magam is.
Ezek az igazi történések, nem a tévében látottak.
Szolgálati közlemény: Ma Ráckevén jártuk. A készült 53 kép a 2012.3 albumban látható.