Mickey webnaplója

Napok óta azon gondolkozom, hogyan életszerű ezeket a fohászokat mondani.
1. A mi Atyánk a mennyekben van. Titok. Ha a „mennyekben” van, „körbeveszi a földet”. Muszáj hát hozzáemelkedni: a hit rakétáján és műholdján őt a mennyekben elérni, vele találkozni. Onnan mellőle elmondani, hogy kívánnánk: szentelődjék meg a neve, jöjjön el az általa megálmodott ország azáltal, hogy a kékbolygón (Hol van már az ég fekete bakacsinja, mely elterül a lapos föld felett éjszaka?) is az ő akarata valósul meg. Igen, bátran lenézhetünk az immár jól ismert szépséges kékbolygóra, miközben az Atyával társalgunk a legfontosabb dolgokról. (Mondhatod, hogy tévedés, hiszen az Atya a „szívünkben” vett lakást. Igazad is van, de olyan kicsi világító pont, hogy oda se érkezel el hamarabb, mint a föld köré rakétával.)
Ezután az Atya mellett maradva elsoroljuk az ember legalapvetőbb szükségleteit, ami nélkül az előzőek nem valósulhatnak meg. Alapszükségletünk a mindennapi megélhetés, a kölcsönösen megbocsátó közeg, az erőnket meghaladó megpróbáltatásoktól mentes lét relatív nyugalma, és a személyes gonoszság féken tartása. Ámen. Most visszajöhetünk a kékbolygóra áttörve a szférákat, felismerve a hegyeket, vizeket, városokat, saját házunkat. Ejtőernyőnk nyitva, simán landolunk.
2. Az üdvözlégy – korábban nem gondoltam, hogy így van – hatalmas felütéssel indul.
Muszáj elképzelni az egyik legtöbbet ábrázolt jelenetet, az angyali üdvözletet: Gábor angyal köszönti a boldogságos Szűz Máriát. A képeken baloldalt meghajolva imádkozik-csodálkozik Mária, a makulátlan tini lány, vele szemben jobbról fölé magasodik Gábor, a hírhozó angyal. A szöveg szerepjátszás, melyben én vagyok az angyal. Így tehát nem kétoldalt helyezkedünk el, mint a képeken, hanem szemtől szemben. A velem szemben térdelő lányka feje búbját látom, leomló barna haját. Innen mondom szövegemet: Üdvöz légy, malaszttal teljes, az Úr van veled. Majd változik a kép. Mária látogatása Erzsébetnél. A vizitáció. Erzsébetből tör fel a gondolat: „áldottabb vagy minden asszonynál” és ide veszem: áldott a méhed gyümölcse, Jézus.
Tudom, hogy Mária elcsodálkozik ezeken a számára alig érthető „ráolvasás”-okon. Mert az angyal olyasmiket állít, melyek meghaladják Máriának magáról kialakított elképzeléseit. Innen a rácsodálkozás az ő részéről. És Erzsébet is. Honnan tudná? Szavai a Lélek ihletése. 
Azután fordul a kocka. Mindig titok marad, a „Szűzanya” szóösszetétel. Mária számára is az maradt, hisz férfit nem ismert. És ehhez a titokzatos asszonyhoz, az istenanyához fordulunk, a második Évához, aki gesztusával rendbe hozza mindazt, amitől az első Éva (és Ádám) rosszvoltából elestünk. Méltán kérjük segítségét, mi, akik rosszra hajló természetünk folytán továbbra sem vagyunk makulátlanok – életünk végéig soha, még halálunk pillanatában sem, ezért kérjük személyes közbenjárását most és halálunk óráján.
Érthető ez így?