Mickey webnaplója

 Vissza a régi kerékvágásba – írtam Báró megjegyzésére. Az jutott eszembe, hogy jó is az a régi kerékvágás, de ma más értelmet kapott. Korábban biztonságot nyújtott a szekereknek, hogy a bakhátak mentén haladnak a szokott úton a lovacskák. Ma piszok pejoratív értelmű a kerékvágás. elég az Árpád-híd buszok és egyéb nehéz járművek által kivájt flaszterjére gondolni, kész balesetveszély. Ha kiugratsz a kerékvágásból sávváltás alkalmával, erősen szorítanod kell a kormánykereket, hogy autód ott haladjon tovább, amerre te akarod, s ne zabolátlankodjon, mint a megvadult lovak.
Arrivée – írtam tegnap. Megérkezés (de szeretem ezt az Abba-számot). A megérkezés akkor jön létre, amikor visszahelyezkedem megszokott környezetembe. Tegnap kb. egész napig eltartott a megérkezés. Először az ifjú pár jelentkezett, hozták a hoznivalókat, vitték a vinnivalókat. Ha megérkezve várjuk őket, ebédet kapnak. De tíz perccel korábban jöttünk haza, mint hogy ők látogattak volna meg. Kaja a Holdon. Távozóban kaptak egy tábla Milkát, hogy kondícióvesztés nélkül kibírják hazáig, vagy talán inkább nászomék házáig. A móváriak már hazafelé úton jelezték, hogy jönnének a következő hónapban. Szeretem őket, szeretem valamennyi gyermekemet, de a megérkezés szituációja olyan, mint a szülő nőé. Szép rácsodálkozni az újszülöttre, de a szülő asszonynak szerencsésebb másról beszélni, mint arról, hogy mikor jön a következő baba.
Megérkeztünk. De vajon tényleg megérkeztünk-e? A ki- és becsomagolások jó néhány óráig eltartottak.
 Kicsomagoltuk a szennyest és mindenfélét, amikkel tömve volt a kocsi.
Összecsomagoltuk az alkalmi fekvőhelyekként szolgáló laticeleket (habszivacs-matracokat), s leszállítottuk a földszinti tárolóba.
Mondom az asszonynak: Ma még fúj a szél, tegyük meg, amit lehet, mert kánikulában mindez nehezebb lesz. Porszívózás padlófelmosás, erkély kitakarítása, növények ápolgatása követték egymást.  
Majd pihenésképpen kicsit gatyába ráztam a készült nyersfotókat, s felraktam a családi albumba őket.  (Még linkként továbbítani kell a gyerekeknek.)
Este lett, mire végigolvastam a beérkezett emaileket.
Jól eső érzés volt birtokba venni északi tájolású hálónkat, s a megszokott összetételű óbudai levegőt beszívni. Szúnyog egy szál se, ha volna, letartóztattatnak (avagy fel-) a szúnyoghálón. Gyors ejtőzést követően az igazak álmát aludtuk.
Az is Óbudához tartozik, hogy hajnalban kirúg az ágy. Felkeltem, és örömmel olvasgattam, hogy másoknak miféle élményei támadtak a néhány nap során. Végigszürcsöltem az általam rendszeresen olvasott blogokat.
Mára maradt a lekvárok befőzése, némi vásárlás, mosóprogramok indítása (nem általam), a fagyasztó leengedése és kitakarítása, némi árnyékolás, felkészülés a következő hőhullámra, kapcsolatfelvétel helyi környezetünkkel. Felkérések fogadása. Most egy cikk megírása következik, így hát – legalábbis átmenetileg – a poszt írását felfüggesztem.
Azt pedig már talán joggal kijelenthetem: Csakugyan megérkeztünk.