Mickey webnaplója

Hajdan (1965) az óbudai Goldbergerben töltött bő másfél év alatt igen sok munkást ismertem meg. Egyikük zongoraművészként került a Horthy-hadseregbe tisztként, a háború után ellehetetlenüljön minden vonatkozásban a karrierje. A másik nemesi család sarja. Egyenes tartás, gerincesség, megbízhatóság, tiszta tekintet jellemezte. Egy harmadik csoport: a helyi a svábságból érkezetteké. De volt itt cigány, púpos, fél fülére süket, balhézó Fradi-drukker, csendőr, vidéki kislány, s a régi időkből ránk maradt idős hengernyomó mester, aki elmondta, hogy 1945 előtt más világ volt itt. A nyomómester fehér kesztyűben dolgozott. Irányított, nagy tudása és tekintélye volt a munkások között. ez havi bérében is bőven megmutatkozott. (Munkásarisztokrácia?)
De nem is erről akartam írni, hanem két legényről: Szűtsről, és Szabóról.
Szűts Debrecenből ideszármazott irodalmár volt, novellákkal próbálkozott, gazdag fantáziájú lélek volt. Szabó, a nép fia, akit a fáma szerint nem vettek fel rendőrnek. Ő kérdezett rá, hogy a keresztrejtvényben miért négy betű a szeszes ital. Két r-rel kell írni a bort?
Nos mint a legtöbb munkahelyen, itt is folyt a cukkolódás. Köztük is.
Szűts többször feltette szónoki kérdését: Szabó, melyik a legnagyobb állat a világon?
Szabó: Az elefánt.
Szűts: Tévedtél, Szabó. Nem az. Te vagy a legnagyobb állat.
Szabó így riposztozott: Hülye Szűts, barom Szűts, állat Szűts, marha Szűts.
Nem először, de ez jutott eszembe a parlamenti választások kampányát látva-hallva.
Olyan az, mint ezeknek a melósoknak a párbeszéde. De olyan is, mint a nagyvárosok csúcsforgalma. Egyre inkább állandósuló. Mint ahogy ez kora reggeltől késő estig tart, s csak valamikor éjfél után 2 és 3 óra között halkul el, a politikai sárdobálás is csak rövid időre csillapodik. Erőt gyűjtenek a pártok, és ötleteket ahhoz, hogy saját érdekeiket hogyan érvényesíthetnék a leghatékonyabban. „S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom…” – sóhajthatnék Arannyal. (Ez aztán az igazi költői kérdés!)
Legyintek.
A nemzetetek közt támasztott bomlasztás – s a nemzeteken belül gerjesztett, hasonlóképpen – nem vezet sehová. A káosz egyedül azok malmára hajtja a vizet, akik szítják ezeket. (Divide et impera!) Nem volna szabad beugrani ezeknek a tendenciáknak. Csakhogy Mefisztó elég ravaszul keveri kártyáit. Látjuk. Az egyház megkérdezi olykor: Ellene mondotok-e a Gonosznak?
Válasz: Ellene mondunk.
***
Lábjegyzet. Közöm Ter 15-höz. Ábrámnak szövetséget ígér az Úr. A kor szokása szerint állatokat áldoz fel Ábrám, középen kettévágja őket, hogy a szerződő felek közöttük áthaladjanak. Jahve füstös fáklyához hasonló valami képében áthalad az állatfelek között, Ábrám nem. Ez a különös. (Azért haladtak végig a felek, hogy bizonyítsák, hűtlenségük esetén járjanak úgy, mint az áldozati állatok.) Jahve egyoldalúan kötelezi el magát. S majd látjuk az Újszövetségben is (2Tim, 13): „ha mi hűtlenné válunk, Ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg”. Létezett, s máig létezik egyoldalú szerződés. Az új szövetség is az mindmáig, mert Ő továbbra sem tagadhatja meg önmagát.   
Közöm Ter 16-hoz. Sára meddő, Ábrám idős. Sára mezopotámiai szokás szerint Hágár nevű szolgálóját rendeli Ábrámhoz, hogy utódot támasszon. Hágár meg is szüli fiát, Izmaelt. (Egyesek utódaiban látják az arabokat.) Máig ható tanulsága: Ha valakinek nincs gyereke, mástól fogant gyereket befogadhat. Biológiai-lélektani tapasztalat, hogy sok esetben a befogadott gyerek megléte olyan erős hatással van a gyermektelenekre, hogy utóbb saját gyermekük is születik. (Látjuk majd, Sára idős korában szüli Izsákot.)