Úgy látom, hogy idén holnap a János-passiót olvassák fel a templomokban. Fiatal felnőttkori élményem a Mátyás-templomban előadott Schütz-Máté passió volt. Ünnepélyesen hömpölyögtek a szólamok. A nyitókórus szövege: „A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedése, mint azt megírta nékünk e könyvben Szent Máté.”
Vajon hány kórustag érezte azt, amit én: Minek az a sok szóló élnek, a legszebbek a négy szólamra írt kórusok. Igen, még ha a szövegük nem is az. „Ne ezt [engedd szabadon], hanem Barabbást! Feszítsd meg, feszítsd meg Őt!” stb. Emlékezetes szépségű a záró korál is: „Téged áldunk, Krisztus, aki érettünk fent a kereszt fáján kínhalált szenvedtél. Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk. Szánj meg minden bűnöst most és örökké. Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!”
Már említetem évekkel ezelőtt: Passiók és passiók között óriási a különbség. Mel Gibson filmje elejétől végig kegyetlen, sokan nem tudták végignézni. Én el se indultam, hogy beüljek a vetítésre. Mi épületes van abban: látni, hogy az istenembert órákon át verik. Az én megrendülésemhez elég elmerülni Bach valamelyik passiójában. Ugyanazt a katarzist élem át a preklasszikus zene hatására. Azt élem meg, hogy az egészet a végtelen szeretet hatja át, amely legyőzi az emberekben összegyűlt irgalmatlanságot, kegyetlenséget, gyűlöletet. A passió témája nagypéntekhez illik, de akkor kicsit másról fogok posztolni.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 46-hoz. Izrael (Jákob) idős kora ellenére útnak indul, hogy megélje Józseffel való találkozását. Ő az utolsó pátriárka, akinek jelenése van az Úrral. Álmában megerősítést kap, hogy nagy néppé lesznek. Most még csak hetvenen vannak. Mindet felsorolja származása és neve szerint a könyv írója. Izrael Gósenben találkozik fiával, Józseffel. Kijelentése – most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat, és tudom, hogy még élsz – előképe annak, amit az agg Simeon mond a kis Jézust meglátva, annak templomban való bemutatásakor: Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül, népednek, Izraelnek. (Lk 2,29) József kiokosítja atyját, ha a fáraó fogadja őket, vallják, hogy pásztorkodók, hogy adja nekik Gósen földjét.
Közöm. Mostanában, hogy kezdek pátriárka korú lenni, megértem Jákobot, hogy nem szívesen mozdul. De akadnak még akkora horderejű dolgok, amikre rácuppan. Ilyen pl. elveszettnek vélt fiával való találkozása. Nekünk ilyen az éves „klántalálkozó”. Igaz, mi tizenkilencen vagyunk csak, de a feleségek száma is lényegesen kevesebb, mint a korabeli törzs asszonyaié.
Ilyenkor próbálunk egymásban megpihenni, egymás arcában megfürödni, s tehetségünk szerint segíteni a többieket meghallgatással, tanáccsal, jó szóval s ha szükséges anyagiakkal is.