Mickey webnaplója

Tegnap arról írtam többek között, hogy megnéztem egy fizikus előadását a mikrovilág kutatásairól. Az előadás végén elhangzott kérdések egyike arról szólt, hogy a Nagy Bumm utáni másodperctöredék előtt mi volt? Mi repült szét? Miért repült szét? Hogyan repült szét? Mi volt a Nagy Bumm létrehozásakor – egészítem ki a kérdését. Egy orosz fizikus szerint pulzál a folyamat, s a Big Bang előtt a Nagy Reccs volt, amikor is egy helyre gyűlt az addig szabadon kószáló anyag. Szerinte a folyamat ismételődik, s szekvenciák vannak. Most a szétrepülés a tendencia. Feltételezését semmivel sem tudja alátámasztani, csupán egy lehetséges magyarázat. Ám ha a folyamat végtelenszer ismétlődik, akkor semmit se tudunk vele kezdeni. A természettudomány nem képes a végtelent eredménnyel megkutatni. Ez nonszensz. Az orosz kijelentése épp annyit ér, mintha egy magyar kutató, nevezzük Gyorgyovich Miklósnak, kijelentené, hogy a Nagy Bumm előtt a Nagy Csend volt. Vagy valaki kijelentené, hogy előtte a Nagy Semmi volt. Ugyanis filozófiába megy át a fizika. A semmiből nem jön létre valami, de valami hiányában idő sem létezik, ami előtt lehetett volna valami. Ez vezethet el annak a belátására, hogy AKI VAN, az a számunkra felfogható örök jelenben van. (Bár az idő létezése is merő filozófia. Ami volt, az már nincs, a jelen sincs, mert mozgó pont, amely soha sincs sehol, mert mindig máshol van már. A jövő sincs: még nincs. Lehetetlen, absztrakt világban élünk. Pont sincs és vonal sincs, csak kiterjedés nélküli koordinátahely, s pontsor (vonal), melynek nincs szélessége. De ilyen vonalat még senki se látott. Pontot se. Pont.
Tegnap feltettem 10 fotót különféle felhőalakzatokról. Meglájkolta valaki a Szeretetláng fb-oldalról. Érdekelt, hogy kik ők, mit tesznek fel a fb-ra. Az ő oldalukon botlottam bele egy román férfi vallomásába, aki a következőket meséli. Ateista kőművesként dolgozott egy házon, amikor valami azt súgta neki, hogy haza kell mennie és a Bibliát el kell olvasnia. Erre mégsem került sor, mert olyan élménye volt, mint akit áramütés ért. Otthon rádöbbent, hogy meghal. Orvoshoz vitték, élesztgették, eredménytelenül. 13 óra hosszat a klinikai halál állapotában leledzett. A hullaházban ébredt. Közben megjárta a poklot, égő lángokkal, félelmetes alakokkal, és a mennyet, elmondhatatlan harmóniájú szép helyet, gyönyörűséges alakokkal, s találkozott azzal, Aki Van, s aki a lelkére kötötte, hogy tanúskodjon róla, mert vissza kell jönnie a földre. (Pál apostol is megízlelte, hogy mi van odaát.) Ez a férfi teljesen megrendült. Mivel késő éjjelig néztem, úgy borzongtam a hallottaktól, mint akik horrort néznek a tévében. Amiket megértettem a férfi előadásából: A visszatérők feladata mintegy kötelező jelleggel a tanúságtevés. Ez a férfi azért könyörgött, hogy változzanak meg az emberek, mert sürget az idő. Véget fog érni a kegyelem ideje – mondta. Olyasmit láthatott, amikről Moody számolt be könyvében. Sokan éltek át hasonlót, s nem kívánkoztak vissza. Ám visszaküldettek, hogy mondják el az elmondhatatlant (merthogy kevés rá a szó). Nem mindenkinek adatnak ilyen erős megtapasztalások. Ezért beszél róla mindenkinek az, aki megélte.
Összefoglaló a Jób 12-höz. A lábjegyzet tanúsága szerint az emberi bölcsesség mit sem jelent Isten bölcsességével szemben. Nézzük kicsit részletesebben. Jób beszél: „Ti valóban bölcs emberek vagytok, [mégis] ki nem tudja azt, amit ti tudtok?... Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked,... hogy az Isten keze teremtett mindent. Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek... Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője [aki őt félrevezeti]. A tanácsurakat butasággal veri, a bírákat bolonddá teszi... A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi... Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek.” Közöm. Próbáltam megint Jób gondolatainak rezüméjét adni. Ami gyakorlatot most követek, nem is összefoglaló, hanem ízelítő a fejezet mondataiból. Ki tudja, nem volna-e bölcsebb a „közöm” helyett a fejezet egészét közölni. Ki-ki gondolja meg, mit mond neki, AKI VAN. Nekem mindenesetre azt mondja, hogy övé minden hatalom (s nem a dolgozó népé, mint a sztálinista lózung hangzott). Általunk nem felfogható tetszése szerint emel föl és semmisít meg egyes embereket, népeket, diktátorokat stb. Később majd találkozunk vele: „az istenfélelem a bölcsesség kezdete”. Ez a Teremtő-teremtmény viszonyból egyenesen és logikusan következik. Jóbnak tehát igaza volt.