Mickey webnaplója

Tegnap többek között arról beszélgettünk, hogy a MOLY (könyvmolyra tessenek gondolni) fb-oldalon meg lehet jeleníteni, hogy éppen melyik könyvet fejeztem be, melyiket kezdtem el, fölösleges könyveimet meghirdethetem azzal, hogy állapota, borítója, ára, átvételi helye micsoda. Ugyanígy könyvigényemmel is jelentkezhetek körbebóklászva a MOLY kínálatán.
Jelentem, én Verne Gyula (nekem még  VGY, tudom Jules Verne) Két évi vakációját olvastam el. Teljesen más stílusú, mint Jókai, egyben azonban hasonlít rá. Valahonnan előszedi azokat a természettudományos alapokat, amelyekkel sűrűn megfűszerezi regényeit. Sokat ír folyók, szárazulatok földrajzi elhelyezkedéséről, fákról, különféle növényekről, állatokról. Itt meg kell állnom egy szóra. A regény cselekménye – sokáig ki nem mondottan – a Tűzföld környékén játszódik. Ehhez képest a szigetet felfedező diákok forró égövi batátaültetvényre bukkannak, s találkoznak egy vízilóval. Nem tévedés. Részletesen szó esik róla, hogy a Hippopotamus neve ellenére inkább disznóra emlékeztet. Utóbbi stimmel, csak éppen nem bírja ki a klímát. Egy helyen lábjegyzet hozza, hogy a fókát tévesen gondolja kétéltűnek a szerző. Mindent egybevetve romantikus az eseménysorozat. Véletlen egybeesések, találkozások és vadászszerencse kíméli meg a hősök életét. A szereplők az egyszerűség kedvéért zömmel jók vagy zömmel rosszak. Olyasfajta konfliktusra még sem kerül sor közöttük, mint a Legyek ura c. regény hősei között. Lélektanilag indokolatlan ez a fajta halvérűség. A regény egyik csúcsa, hogy a hajótörött legények vitorlavászonból hatalmas sárkányt készítenek, és egyikük egy erre a célra gyártott kasban felemelkedik a sárkánnyal kb. 100 m-es magasságba, hogy kikémlelje földrajzi helyzetüket, és azt, hogy a szigeten megjelent, gaztetteket elkövetett matrózok merre tanyáznak. Ez már a tipikus Verne. Teljesen valószínűtlen a sárkányhistória, bár annál valószínűbb, mint az Utazás a föld központja felé c. regény hőseinek utazása tutajon a lávafolyamon. Egyebekben végig fordulatos, kalandos a könyv. Kissé későn találkoztam vele, a második gyerekkoromban.
Ami igaz, igaz, létezik a mélyre hatolás, az én életemben is, de az már a misztika világába visz: Szintén befejeztem egy prédikációsorozatot tartalmazó kötet elolvasását kezemben piros golyóstollal. A könyv J. Ratzinger Eucharisztiáról elhangzott beszédeinek szerkesztett változata. Nagyon német, nagyon mély, nagyon összeszedett, nagyon értelmes.
PS. Utánaolvastam, létezhet-e víziló a Tűzföldön. Nem találtam rá utalást. Az viszont kiderült, hogy hátán megtűri a Piroscsőrű nyűvágót. Ez a seregélyhez hasonló madár. Magam is olyannak érzem magamat, mint a piroscsőrű nyűvágó, amikor a vízilónyi kéziratokat „tetvészem”.
27. ZSOLTÁR. BIZALOM AZ ÚRBAN (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban! Közöm. Ugye már találkoztuk egy másik zsoltárban azzal, hogy üdvösségem az Úr – kitől félnék? Vagy ezzel a fordulattal: vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Így lehet. Ha Dávid írta őket, juthatott ugyanarra a gondolatra több ízben is. Mégis ezen a versen áll meg igazán a szemem: Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. Majd látjuk Ozeásnál: „Ha anyád megfeledkezne rólad, én nem feledkezem meg.” Súlyos és közérthető kinyilatkoztatások ezek Isten mindenkit meghaladó szeretetéről. Azért azok, mert aki megérti, nem mehet el mellettük közönyösen.