Mickey webnaplója

Tegnap kivégeztem Molnár Ferenc regényét, a Zenélő angyalt. Meglehetősen vontatottan indul, hogy a végére felpörögjenek a krimibe hajló események. Olvasás közben többször felmerült bennem, ha másképpen szerkeszti a kötetet, forgatókönyvvé lehetett volna. Molnár annyira képekben, és a képekhez rendelt cselekedetekben, jelenetekben gondolkodik, hogy regény ide, regény oda, fölsejlik a sorok között a tény: Molnár Ferenc színműíró. Legalábbis leginkább az. Csak találgatom, hogy miért adta épp ezt a címet a könyvének. Sejtésem szerint Judit a zenélő angyal, aki kiénekeli a sajtot Irma szájából, vagyis elszereti amannak a legényét. Persze tévedhetek is.       
***
Ma itt volt Levente és Domi. Életkoruknak megfelelően leginkább játszani szeretnek. Velünk. Nem kell túlságosan bonyolult játékokra gondolni. Elég, ha valamiféle szerepjátékba bonyolódunk, máris a mesevilág közepén találjuk magunkat. Kedvelik még a bújócskát is. Levi elbújik, Domi pedig mosolygósan vezeti az elbújthoz a hunyót.  
Sir 35. f.
Törvény és áldozat
Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik. Ételáldozatot mutat be az, aki szeret, s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot. Hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál, elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelő áldozat. Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő. Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé. Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki. Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, s ne légy fukar, amikor első termésed feláldozod. Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod. Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint. Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza.
Isten igazságossága
Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban. Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét, és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri. Nem utasítja el az árva könyörgését, sem az özvegyet, aki tele van panasszal. Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta? Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhőkig hatol fel. A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, amíg el nem éri célját. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot. És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk, amíg meg nem töri elnyomóik derekát, amíg vissza nem fizet a pogány népeknek, amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját, amíg tettéért meg nem fizet az embernek, a viselkedéséért, álnoksága szerint, amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában. Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporeső a szárazság idején. Közöm. Pál hasonlóképpen fogalmaz: Isten a jókedvű adakozót kedveli. Ha meggondoljuk: Van abban öröm, hogy van miből adni, hogy megoszthatjuk másokkal azt, amink van, s talán már fölösleges is. Az Úr irgalma meghaladja igazságosságát. ez a mi esélyünk, reményünk, vigaszunk.  Mert hát ki állhat meg az Úr előtt? – hangzik a költői kérdés.