Mickey webnaplója

Nem először kapom rajta a Fülesbagoly olaszmódra c. rejtvényfüzetet slendriánságon.
Megyek visszafelé az aktuális számon.
29. oldal. 20. meghatározás: Móra Ferenc drámája. A megfejtés Liliom. Csakhogy azt Molnár Ferenc írta, és nem Móra Ferenc.
26. lap. Helyreigazítás. Méltán, mert az előző számban téves meghatározásokat tartalmazott az egyik rejtvény. A helyreigazítást kenhetem a hajamra. Régen kidobtam az előző füzetet.   
22. lap. A mozaikrejtvény beírt ötbetűse köszönőviszonyban sincs a megadott mozaikkockákkal. Ez így csak abban könnyítés, hogy rájöjjek: A rejtvény poénja és a beírt könnyítés egy másik mozaikrejtvényhez tartozik, amelyhez az itt megadottak közül semmi sem stimmel.
Helyreigazítást legfeljebb megint egy hónap elteltével kapunk, amikor már egyáltalán nem fog érdekelni ez a pongyolaság.
Így hát szerintem a lap neve téves. Helyesen:
Fülesbagoly slamposmódra.
Megjegyzem,az autógyárak a hibás szériákat visszahívják. A lapszerkesztőség miért nem teszi? 
***
Feleség elvágta az ujját.
Háztartási baleset.
Vérzéscsillapítóként leukoplasztot alkalmazott.  
Ám sajgott is, ezért házi patikai szerhez folyamodott, fájdalomcsillapítóként.
Nekem az előző (vérzéscsillapító) analógiájára jobban tetszett a fájdalomcsillapító helyett:
érzéscsillapító.
Jónás könyve 4. fejeztet:
A próféta panasza és Isten válasza
Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt. Így imádkozott az Úrhoz: „Ó, Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.” Az Úr így felelt: „Azt hiszed, jogos a haragod?” Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal. Az Úr parancsára egy ricinusbokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a ricinusnak. Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt. Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: „Jobb nekem a halál, mint az élet!” Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: „Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?” Azt felelte: „Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!” Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagyvárosnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?” Közöm. Jónást kétféle bánat éri. Az egyik, hogy szavára megtér a sok ninivei. Jobban esett volna lelkének, ha pusztulnak. A másik, hogy az egyik nap árnyékot adó ricinus a másik napra semmivé lesz. Az elsőre Jézus szavait citálom, aki lázongó tanítványainak mondja: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek” (Boanergész, azaz mennydörgés fiai). Jónás tehát a niniveiek halálát várta.
Az őt ért kellemetlenség miatt is fel van háborodva. Nem ismeri fel Istene leglényegesebb attribútumát: az irgalmasságot. Már-már nevetséges a gondolkozásmódja: Olyannak véli Istent, mint aki „megbánja a rosszat”. Az meg se fordul a fejében, hogy a jó Isten nem lehet egyszersmind rossz Isten is.  [Vö. Jézusnak a nap különféle szakaszaiban felfogadott szőlőmunkások parabolájának tanításával: „Barátom, rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?” (Mt 20,15)]