Sokan idézték a S. Weil-től kölcsönzött Pilinszky-idézetet, hogy az advent várakozás. „Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. ...Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, annak a várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel”. Egyikben sem vagyok biztos. Nekem az advent egy viszonylag összeszedettebb, mégis örömmel töltött időszak, alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a világ sorsán, a történelem égi és földi történésein, a 2000 éve történtekről, és ellássunk a világ végéig, már amennyire képesek vagyunk ellátni fantáziánk segítségével. Ilyenkor tájolunk. Ide képzelem a szabadban elhelyezett tájékoztató térképet: „Ön most itt áll.” Továbbmegyek: Egy vicc szerint az „ön most itt áll” szöveg fölött egy hómező közepe látszik. No, annyira tudunk a világ jövőjéről tájékozódni, mint amennyire a tábla alapján a hómezőn, a semmi közepén. De van kinyilatkoztatás, és az elég, hiszen minden jót ígér.
Tehát van a világ, van saját miliőnk, vagyunk mi magunk is, és megpróbáljuk elhelyezni magunkat ebben a mindenségben, kijelöljük helyzetünket, és orientálódunk a továbbiakat illetően. Lelkileg is mosakodunk, mert igaz, hogy az is bepiszkolódik, aki gondosan ügyel rá, hogy kerülje a fertőzéseket, a szennyes dolgokat.
Megpróbálunk olyan szegényen hozzáállni a karácsonyozáshoz, mint Mária és József a betlehemi jelenetben. Megpróbálunk, de sose sikerül, mert mást súgnak az ünnephez tapadt konvenciók, saját örökölt szokásrendünk és a reklámok. Egyszerűen nem bírunk el velük.
Mégis.
Legalább lelkünk mélyén próbálkozzunk a lényeges üzenetre csupaszított egyszerűségre:
„nincsen neki párnája, sem ékes palotája, csak széna az ágya, barmok szája melegítő kályhája...”
Ízelítő a Mikeás 5. f.-ből:
De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz. ...
A júdeaiak biztonságérzete
Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert. ...
A maradék szerepe a jövőben
Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. ... amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.
Az Úr megszünteti a kísértéseket
...A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód. Elveszem tőled a szobraidat meg az oszlopaidat, kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat, hogy ne imádkozhass többé kezed műve előtt... Közöm. Az első bekezdés Jézus születéséről szóló jövendölés. Ő lesz a béke fejedelme. Karácsonyra várva mondandója különösen is időszerű és megfontolásra alkalmas.
2016.12.14. 10:45 emmausz
Ön most itt áll
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1612046985
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek