Mickey webnaplója

Előkerült néhány anyai nagyszüleink által megfogalmazott levél, mégpedig abból a korból, amikor épp csak rátekintettünk Isten szép, de háborútól megtépázott világára. 46 őszén születtem. A levél 1946. december 1.-i keltezésű, és anyai nagyanyám keze írása.
„Kedves gyermekeim!   
Első névnapjára a kis Mikinek sok szerencsét és boldog gyermekkort; a jó Isten áldása vezérelje egy hosszú életen át a ti örömötökre. Nagyon szeretném látni, hogy tud-e már mosolyogni…”
A levelet lefotóztam és kiraktam az unokák rajzai alá a szekrényfalra. Jó volt szembesülni öreganyám kedves szavaival.
S hogy mi lett jót kívánó gondolataival?
- Inkább szerencsés voltam, mint nem.
- Boldognak mondhatom-e gyerekkoromat? Az első 10 évet bizonyára. Emlékeimre visszanézve a többi is meglehetősen kiegyensúlyozottnak tekinthető.
- Jóslata bevált. A jó Isten áldása kitapintható egész életem folyamán.
- Hosszú élet? Igaz. 75 évet betöltve nem mondhatom, hogy rövidre sikerült az életem.
- Hogy mennyire szüleim örömére, azt ők tudnák megmondani, ha még meg tudnám őket kérdezni.  
- Hogy mikor mosolyogtam először nagyszüleimre, ki tudja?
Bizonyára megtettem. Jó, szeretetteli kapcsolatom volt anyámmal, s bizonyára szüleivel is. Szerettem náluk nyaralni Dombegyházán. Ez többször is megtörtént. Két helyen voltunk náluk. Az első ház szomszédja Jóska bácsi átjött beszélgetni, s minket megmosolyogni. Rajzoltunk neki rádiót. Ő a füléhez tette, és visszaadta azzal, hogy „nem szól a rádigó”.
A másik ház a Béke utcában volt. döngölt földpadlójú ház, budival, az udvaron gémeskúttal, javítóműhellyel, benne öregapám saját készítésű szerszámaival. Egy dolgot említek itt. A kerékpárbelsők akkor egymásra lapolt formában készültek. Az összeeresztésnél nehézkes volt a lyukak beragasztása. Nagyapám megoldotta. Elvágta keresztben a hibás részt. Egyik végét visszahajtotta és megkente ragasztóval. Majd a másik véget laposra nyomta és egy fahenger segítségével betolta a visszahajtott végű gumiba. A hengert eltávolította, a mandzsettaszerű visszahajtást megszüntette, és jól összenyomta a ragasztós részt az alácsúsztatott másikkal. Minden ragasztása sikeres volt.
Azért időztem el a gondolatnál, mert az érsebészet alkalmazhatná a módszert. Az ereket hasonló módon össze lehetne passzítani. Gondolom, létezik olyan anyag, ami ragasztóként szerepelhetne a folyamathoz.
Visszatérve nagyapánk műhelyéhez, máig az orromban érzem a gumiragasztóoldat benzines illatát.
Szerettem akkor is, szeretem mindmáig.