Mickey webnaplója

Megvettem angolul Mikszáth kisregényét: St. Peter’s umbrella, és elolvastam magyarul a Szent Péter esernyőjét. Igazából egy régi mulasztásomat pótoltam. Többször is láttam filmen, s azt hívém, hogy már olvastam vala korábban. De nem – mais non, ahogy a francia mondja.
Meglepett, hogy milyen vontatottan indul a regény, s milyen sűrűvé lesz, amikor a bonyodalmak és a kisimításukra való törekvések fokozódnak.
Meglepett az is, hogy a számítottnál is romantikusabb a történet. Valósággal csupa angyalok és ördögök a szereplői. (Természetesen így egyszerűbb az emberábrázolás.) A szereplők élesen elkülöníthető két táborra oszlanak.
Romantikus a cselekményvezetés is. Túl sok a véletlenszerű történés. Csaknem hihetetlen az a rengeteg esetleges találkozás, éppen ott, éppen akkor, éppen azokkal.
Nem is folytatom.
Mikszáth nagy mesélő. Kisregénye tele van apró epizódokkal. A fordulatok tarkává, megunhatatlanná teszik az olvasást. Poénok, viccek, anekdoták, közhelyek váltják egymást, és tartják fenn az olvasó érdeklődését.  
Legjobban egy esti vendégség ad alkalmat az írónak ahhoz, hogy bemutassa ezeket a fogásokat. „Némely asszony csak azért beszél, mert jól esik neki. Mit is csinálna, ha nem beszélne? Még bizony beszőné száját a pók” - írja.
Egy másik közbevetése: „A zólyomi talyigás hármasával hozatta a borospalackokat. Derekasan el volt már ázva, s hangos beszélgetésbe eredt önmagával.” 
Az egyik vendégnek a kisujján kesztyűfélét visel. Lekapja az ujjáról, és mint kisujjszállást mutatja be.
A Rafanidesz nevű pap neve visszafelé olvasva szedi na fare – azaz – „ül a parókián”.
Ki nem hagynák azt a közhelyet sem (sőt két ízben is előjön): „Huj, huj, keresztelő lesz!” – mondják, amikor valaki feldönti a borral telt poharát.
Amikor az esti szél elfújja a gyertyákat a teremben, persze hogy felkiált valaki: Szabad a csók! Az egyik asszony demonstrálni akarván, hogy felüláll az ily bárdolatlan élceken, elfogulatlanul folytatá történetét, amivel egyszersmind azt is bizonyította, hogy beszél a szájával, tehát semmi másra nem használja.”  
A pálmát mégis egy lengyel menyecske viszi el, aki folyamatosan irányítgatja a férjét. Néhányat idecitálok:
- Wladin, vakard le a kövéret a libacombról.
- De mikor azt szeretem a legjobban.
- Mindegy, Wladin. Nem engedem meg, az egészség az első.
- Miért van a kabátod kigombolva? Nem érzed, hogy hűvös van? Tüstént gombolkozz be, Wladin.
- Egy falatot se többé, Wladin. Elég volt.
Majd amikor Wladin egy pohár vizet kér:
- Add ide előbb, hadd nézzem meg, nem túlságosan hideg-e? (Kortyol belőle.)
- Ihatsz egy pár kortyot, elég langyos. De sokat ne igyál, mert a sok locspocs nem jó a gyomorban. No, mi az, Wladin? Úgy iszol, mint egy szivárvány! Elég, elég, az Isten szerelméért!
És így tovább és így tovább.
A sokféle eseménynek az a vége, hogy a fiskális elveszi a glogovai pap húgát. Az esküvővel záródik a kötet, pontosabban azzal, hogy a menyasszony elpityeredik, és nincs nála zsebkendő. Innen szóljon megint az író: „Odanyújotta neki a magáét egy asszonyság, aki a háta mögött állott s minduntalan hátra szól az urához:
- Gombold be a kabátodat, Wladin!
VÉGE 
PS. Talán nem véletlen, hogy T. Roosevelt amerikai elnök kedvenc olvasmánya lett ez a mű, és kereste az ismeretséget a szerzőjével.