Ceruzával a kezemben olvasom Hajnóczy Rózsa naplószerű beszámolóját
1929. Indiájáról.
Az első aláhúzott szöveg elég bizarr: A kétkerekű bivalyszekerek gazdái, a jóformán teljesen meztelen bennszülöttek azzal noszogatják a bivalyokat, hogy szerencsétlen állatok eltörött farkán nagyokat rángatnak.
Lapozok is mindjárt tovább. Íme:
A tea azonnal megtelik hangyákkal, amik a forró vízben rövid úton a Nirvánába kerülnek. …Ezért isszák a hinduk is a teát hangosan szürcsölve.
Afrikában ugye az angol szolgálatben álló bennszülött kubikosok a fejükre tették a talicskát, mert mindent a fejükön hordanak. Nem értették, minek a kerék a talicskára. Az angolok meg röhögték őket.
Most olvasom az indiai sztorit.
A helyi szakácsok mindent a földön végeznek kézzel, lábbal. A magyarok asztalt hozatnak, hogy a higiénés feltételeket biztosítsák. Mi erre a reakció?
A szakácsok az imbolygó asztal tetején balanszíroztak, és kezükkel, lábukkal tisztítottak valami zöldségfélét. Félve pislantottak a magasból a padlóra, mintha kötéltáncosok sorsára ítéltem volna őket. Hiába, ők csak a földön tudnak dolgozni. …Leparancsoltam őket az imbolygó tákolmányról. Boldogan telepedtek vissza az édes anyaföldre. Ugrálni kezdtek örömükben. Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek rajtuk.
És még egyet a gazdag termésből. A szerző és férje felkeresik Dardzsilingben Körösi Csoma Sándor sírját. Megint a szerzőé a szó.
Néhány lépésnyire a temetőtől emelkedik a jezsuiták Szent József kollégiuma. Megtekintettük az iskola könyvtárát. Tudós jezsuita páter kalauzolt bennünket. Amikor elbúcsúztunk tőle, megkérdezte, voltunk-e Kszómádi Korosznál. A fejünket ráztuk. Nagyon elcsodálkozott. - Nem tudják, hogy magyar? Világhírű tudós. Minden látogató első útja hozzá vezet.
Gyula megvallotta, hogy sohasem hallotta ezt a magyar nevet. A derék jezsuita furcsán nézett ránk, mintha kételkedne abban, hogy magyarok és tanult emberek vagyunk. Hamarosan el is búcsúzott tőlünk, s hangosan csapta be a kollégium kapuját.
…
Gyula hangosan felnevetett:
- Mi történt? - kérdeztem. – Mi van veled?
- Az a jámbor jezsuita szélhámosoknak tart bennünket. Legközelebb ismét felkeresem, és megmagyarázom neki, hogy a nekünk ismeretlen Kszómádi Koroszt Körösi Csoma Sándornak hívják.
Én meg még hozzáteszem: Ja kérem, akik Julius caesart Dzsulájusz szizörnek ejtik, azok egyéb huncutságokra is képesek.
2024.06.16. 20:37 emmausz
Bengáli tűz
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1818429197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek