Mickey webnaplója

Az Isten szeretet- írta János apostol.
Az Isten leszállt közénk, köztünk élt és hazavár bennünket – mondta P. Nemeshegyi.  
Az Isten ártatlan – tanította Kapitány György.
Lelkem eseng az Úr után, jobban, mint éji őr a virradat után – énekli a zsoltáros.
Ma hajnali virradattól kezdve sokszor bevillant bennem a dallam és a szöveg.
Ma este világméretű hódolatot szerveznek a szentségi Jézus tiszteletére (N.közi Euch. Kongr. betetőzése)  
***
Felmerülhet a kérdés: Vajon a koronavírus okozta pandémia véletlen-e, vagy mesterségesen ránk eresztett katasztrofális valami? Remélem, hogy véletlen, mert hogy direkt volna,  annak még a gondolata is rémes.
Párhuzam van e között és a góbé humor között:
Két székely hazafelé tart a mezőről. Egyszer csak az egyik minden előzmény nélkül fejbe vágja a másikat a kapával. Az összecsuklik, majd ahogy visszatér az eszmélete, rákérdez:
– Ez most vicc volt, vagy komoly?
– Ez? Komoly!
– No, azért, mert viccnek nagyon hülye lett volna!
Mára ennyi, mert napunk a fiatalokkal és az unokákkal való töltődés jegyében telt el.  

Két éve írta Varga László püspök: „Mivel Krisztusban élsz, és ő benned, minden küzdelmed egyben szellemi harc, és nemcsak a te harcod, hanem az övé is. Ha hiszed ezt, megtapasztalod irgalmát, amely örökkévaló.” Kell-e ennél magasztosabb gondolat? Aligha.
Tetszett nekem már régen is, amikor megidéztem vezércikkemben.  
***
Ma újra kezdődik a Virtuózok-sorozat a tévében. Örülök annak, hogy pódiumot kapnak azok a gyerekek, akik örömüket lelik szép zenék megszólaltatásában, előadásában, de még a hosszas gyakorlásban is.
Párhuzamosan bánatos vagyok amiatt, hogy pódiumra lépnek azok a gyerekek is, akik nem lelik annyira örömüket a szép zenék megszólaltatásában, előadásában, mégis rámennek gyermekéveik a hosszas gyakorlásokra.
Kettős érzelmeim abból is adódnak, hogy nehéz eldönteni, ez elsősorban biznisz azoknak a felnőtteknek, akik kapcsolatba kerülnek az apró tehetségekkel, vagy csakugyan tehetséggondozás, ami nem fejeződhetne be a kiutalt pénzekkel, néhány hangversenyen való szereplési lehetőséggel.
Nehéz itt igazságot tenni. Mindazonáltal elő ülök a képernyőnek ma este. Hátha elléptek a korábbi hibáktól a szervezők, rendezők.
***
Holnap magammal viszem Levinek a trombitára lekottázott két szólódarabot. Hátha nem lehetett használni a korábban küldött fotómellékleteket.
***
Holnaptól újra maszkot kell viselni minden zárt térben.
Valami bűzlik a legyőzhetetlen, egyre okosabb, pusztítóbb virnyákok körül.
Egyre többet tudnak az újabbak, s egyre leterheltebbek az egészségügyisek.
Cui prodest? A Kalergi-terv része?
Úgy bukkan fel a név bennem, mint a Hyppolit, a lakáj c. filmben Schneider úr kérdésére a kocsis válasza, hogy tudniillik ki lapul a botrány hátterében:
- HIPPODRON.
***


 


    

Évek óta kísérletezem azzal, hogy egy szélrohamot munka közben lefotózzak, amikor „hull az elsárgult levél”. Valamelyes szél most is fúj, valamennyi levelet lever a fákról, de nem tömeges az avarképzés, és ha az volna is, éles fotót a hulló levelekről bajos készíteni, mert bemozognak, mert a gép nem rájuk fókuszál. Azért persze nem lehetetlen, de eddig nekem nem volt igazán szerencsém hozzá – néhány véletlen kivételtől eltekintve. Persze az emberben nem is annyira állóképként jelenik meg a levélhullás, mint inkább a maga eleven mozgásában, színes forgatagában. Vagy – és ez tán még gyakoribb – belső hallás révén Máté Péter előadásában, aki lemezre énekelte szép slágerét. Legalább ilyen emlékezetes még a Les Feuilles Mortes (Hulló levelek) c. sanzon Yves Montand előadásában. A szerzemény egyébként nem francia: Kozma József neve fémjelzi.
Elmélázom azon, hogy a fotózás mennyire szűkebb kifejezési lehetőségekkel bír, mint a videó. Világunk vibráló. (Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet.) Igaz, hogy egy fotót megnézni hamarabb megy, mint egy klipet, egy videót, de lényegesen kevesebbet is tud, ezért talán egyre kevesebbeket érdekel.
Mindegy.
Ma megpróbáltam a levélhullást elkapni. De jószerével csak a csupasz ágak meredezését mutatják a képek, itt-ott egy levél is megjelenik (nem véletlenül – életlenül), s ki hiszi el nekem, hogy nem a mögöttes fához tartozik, hanem éppen a levegőben pilinckázik lefelé.
***
Mint tudjuk, először a nevek esnek ki tudatunkból. Ez így van (noha most már más is kiesik olykor). A nemrég elhunyt regnumi papról (Hajnal György) emlékezett meg a közösség. Nekem egy nevezetesebb emlékem tapad személyéhez. Egyszer néhányunknak felolvasott a Vigiliából egy érdekes francia pásztorjátékot. Mivel eddig a szerzője neve nem ugrott be, nem tudtam rákeresni. Tegnap aztán világosság gyúlt fejemben, és ráakadtam a keresett műre. André Obey Éjféli harangszó (egy francia pásztorjáték) a címe ennek a darabnak, amely a Vigilia 1960/8. számában olvasható, s amely utolérhető a lap archívumában. Tetszett akkor is, tetszik ma is. A klasszikus szépségű művek nem vesztenek frissességükből. Ilyen ez a színdarab-féle is.   

A mór megtette, ami tőle telt. Két cikket megírtam, még egyszer átfésülöm őket, miután egyet aludtam rájuk. Aztán mehetnek, és ezzel vállalásaimmal azsúrba kerültem, sőt. Több tennivalóm a lappal nincs ebben a tanévben.  
Kezembe kerültek régebbi cikkeim, mert T. rendbe tette a dossziékat. Meglepett, mennyire észnél voltam, s voltam képes összeszedetten végigvinni egy témát. De akkor még nem foglalkoztam az egészségemmel, mert azt se tudtam, hogy van.
Ma kicsit más a helyzet.
A nap viszonylag eseménytelenül telt el eddig. Az esti „porokat bevettem”, ahogy anyai nagyapám fogalmazta.
Ők sötétedéskor bebújtak ágyukba, meghallgatták a híreket, és a tyúkokkal keltek. Én hozzájuk képest éjszakai bagoly vagyok, bár éppen most kísérletezem azzal, hogy ágyban töltöm az egész éjszakát, s csak reggel hatkor jövök elő falatozni, rejtvényt fejteni, kicsit körülnézni a neten. Próbálom visszafogni a FB kísértéseit. Semmi lényegesről nem maradnék le, ha egyáltalán nem szörföznék az interneten.
A politikai zöngicséknek a legkönnyebb ellenállni. Már annyi hülyeséget olvastam, s annyi sanda anyaggal szembesültem, hogy igazán torkig vagyok velük. A másik ilyenek a hirdetések, amelyek csak az időmet rabolják.
Netfüggőségem szerencsére nem alakult ki, ezt igazolják azok a hetek, amikor nyaralunk, vagy egyéb okokból vagyok távol ettől a virtuális világtól. Egészen jól elviselem.
Azért olykor egészen jó szövegeket is olvasok, értékes gondolatokat, nekem tetsző zenéket hallgatok.
Élek is vele, de nem is tartom nélkülözhetetlennek.
Persze játszani szeretek. Sokáig pasziánszoztam különféle típusúakkal. Mostanság a kirakókban (puzzle) lelem kedvemet.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon még meddig tart ez a mániám. S mi jön utána.     

Naspolya. Pcsabáról. Dércsípte, tehát érett. Gyümölcsönként öt mag benne. Egész naspolya bokorsort lehetne belőlük telepíteni. Első keresményem egy zacskó naspolya. Még nem jártam iskolába, de azt tudtam, hogy az öregeknek segíteni kell. Egy botorkáló nénitől megkérdeztem, hogy cipeljem-e a bevásárló szatyrát. Ő ráállt. Talán a Tétényi útra vittem neki, de lehet, hogy csak a Mohai útra. Ő aztán a kezembe nyomta a naspolyás zacsit. Otthon megmutatták, hogy hogyan kell megenni. Ettem, bár nem különösebben volt ínyemre. 
***
Azt mondod, hogy látsz? A színeket is, vagy csak feketén fehéren? Az Igazságot is, vagy csak a saját igazadat? A részeket, vagy az egészet is?   Laci atya. Válaszolhatnám, hogy az igazat felőlem nézve. De más másfelől közelít az igazságra. Nem birizgálhatok mást, hogy fogadja el az én igazamat. Más se birizgálhat, hogy fogadjam el az ő igazát. Lehet így is, lehet úgy is. Nemcsak a másik különbözik tőlem, hanem én is különbözöm tőle. A különbség elviselése az emberi méltóság alapja. Az már csak plusz jó, ha valaki örül a sokféleségnek, és nem akarja a maga képére formálni a többieket.
***
Állítás: Nincs új a nap alatt. Ami van, már volt régen is - hirdeti a prédikátor.
Bizonyítás: Részletek a Makkabeusok első könyve első fejezetéből. 
Nagy Sándor kivonult először Hellászon uralkodott királyként. …majd előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Utódai a trónon sok gondot okoztak. Pogány szokásokat vezettek be. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben… Ma is hallatlan üzlet az élsport. Bajnokságok, Olimpia VB-k.
- Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, Jeruzsálemben behatolt a szentélybe… Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. Mindent összeszedett, és visszatért országába... Később a várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. Margaret Thacher megmondta: A kommunistákkal az a baj, hogy időről időre kifogynak a mások pénzéből. Akkor is a javunkat akarják, ha mi nem adjuk.
- Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. Ma is sokan elhagyják szülőföldjüket.
- A király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, és hagyjanak fel szokásaikkal. Ma is komoly erők feszülnek a nemzetek szuverenitásának felszámolása céljából a tagországokkal szemben.
- A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottjaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak.
Ma is arról szól a propaganda, hogy áldozzunk a mammonnak, fogyasszunk és fogyasszunk, és ne foglalkozzunk egyébbel.
- Fiaikat szennyezzék be mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. Akkor még nem nevezték melegbüszkeségnek, LMBTQ aktivistáknak a gender őrültjeit. De hasonlók voltak.  
- Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat. A hagyományok felrúgóit ma anarchistáknak hívják.
- Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy inkább meghalnak, semmint … megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. A vallásüldözés ma talán még fékeveszetteben folyik a világban, mint annak idején.
Ami most van, volt már régen is.

Ma jött a DIGI, és optikai vezetékre cserélte a régi optikátlant, s jobb teljesítményűre a jó teljesítményű routerünket. Hagyott hátra erről bizonylatot, tele különféle hivatkozási számokkal, kódokkal, dátummal, aláírásokkal, ahogy kell… (Biztos!)
Az optikai vezetékről jut eszembe egy 3-4 évtizeddel ezelőtti logikai kísérlet. G. apósa Cz. L. (népszerű nevén nagyító-papító) és testvére azon törték a fejüket, hogy a televíziós képátvitel leghatékonyabb módja az optikai kábelen történő továbbítás. De hogy hogyan, arra nem tudtak rájönni kellő előtanulmányok híján. Szabadalmaztatni is akarták leleményüket, csak, mint írám, éppen nem tudták megmondani, hogy hogyan is képzelik el a jelek továbbítását. Márpedig az eredményességet a részletek kitalálása hozta volna. Így ötletüket nem fogadták el.
A DIGI által most behúzott kábel lényegesen vékonyabb, mint a korábbi, és legalább olyan jó színvonalon dolgozik, mint az elődje. Úgy látszik, valakik megtalálták a helyes utat. Talán szabadalmaztatták is.
Mára egyéb megkeresés nem várható. Szóda még van, a kerékcsere csak 25-én, kardiológia csak dec. 16-án. Előtte pedig jön a mikulás.
Jön?
A legkedvesebb gyerekszáj mikulással kapcsolatban B.-tól származik. Még óvodás volt, amikor örömmel mondta: „Most megyek, és pikucolom a tismámat, mert jön a mikulás.”
A versike iszpirintíre fordítása nővére, Á. találmánya. Az meg így hangzott:
Pittinj pijtís, pittinj Pilki, lítid nyílik mír iz ijtí. Kinn pilyhikbin hill i hí, Itt vin, itt vin Tílipí.     
***
Azon gondolkozom, hogy minek újabb fotókat közzétenni. Hiszen a régiek között nagyon sok jó van. Látom ezt, amikor a korábbi években készült fotóimmal szembesít a FB.
Egyet ma megmutatok közülük, hogy bizonyítsam igazamat.
 
   
     

Hiába töröm a fejem a nap témáján, nem lehet az ma más, mint hogy elhunyt sógorom, V. István (68).
Isten nyugosztalja!
Egy hete volt nálunk szombaton.
Gratulálgattunk egymásnak, készült is fotó a találkozásról.
Aztán… aztán ma reggel felhív a felesége, hogy Isti elaludt.
Örökre.
Hiába keltegették.
Jönnek a kondoleáló rövid megjegyzések Tücsinek, hisz az ő öccse volt.
Elég nehéz megszokni a szokhatatlant.
A halál ingája ma őt célozta meg.
Megint a latin közmondás jut eszembe: Hodie mihi cras tibi.
Persze fordítva igaz most: Hodie tibi, cras mihi.
Merthogy az idő egyirányú utca, s mi mindannyian benne menetelünk.
Stílszerűen Chopin gyászindulója szól bennem.
A katonai koszorúzások szokott dallama.
Még a katonák hozzászabott lépései is megelevenednek bennem.
Szép, szomorú és kimért ez a zene, az emberi méltóság megzenésítése.
De párosulnia kell Mozart klarinétversenyének második tételével,
mert az meg az irgalmas szeretet zenéje.
Mindkettő szóljon most azért, akiért a harang is szól.

Tegnap érdekes élményben volt részünk. Előzetes megbeszélésünk értelmében egy gyermeknép látogatásról van szó, s kap infót arról, hogy mi is az a Regnum Marianum.
Gondoltuk, hogy eljön 6-7 gyerek és kisérőjük. Aznap közölték, hogy 13 gyerek jön. Valójában egy fél osztály jelent meg. Kedves hangossággal vették birtokba a lépcsőházat mind a tizenheten. Az előszoba tele lett levetett cipőikkel, majd az étkező és a nappali pedig velük. Olyas érzésünk támadt, mintha az Abigél c. film forgatásának volnánk tanúi, amikor Horn Micihez érkeznek a matulások. Ahhoz képest, hogy péntek este volt, elevenségük, fiatal szépségük magával ragadott bennünket. Mi elmondtuk a magunkét, úgy, ahogy eszünkbe jutottak a régi idők történései. Meglepődtünk azon, hogy fogalmuk se volt arról, hogy a regnumi papok között az átkosban hetven év börtönt osztottak szét a szocik államellenes összeesküvés ürügyén akkor, amikor a regnum papjai mindnyájunk előtt deklarálták, hogy a politika miatt nem viszik vásárra a bőrüket. Egyszerűen azért, mert nem éri meg, mert nem az a hivatásuk, hanem az istenhitre buzdítás.
Most már tudják a gyerekek, ha nem is élik meg azokat a diktatórikus esztendőket.
Egyebekben nagyon jó hangulatú beszélgetés alakult közöttünk. Reméljük, hogy jó élményeikként tárolják el a velünk töltött időt.
Mondtam is T.-nek: Búcsúzáskor meg kellett volna pendíteni, hogy szívesen – máskor is.
***
Ma elém került Weöres Sándor 66. c verse.
Ide másolom hetvenötévesen:
66
Most vagyok hatvanhat éves. Csak
azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.
Csak azért élek még, mert még nem hal-
tam meg.
Nem leszek öngyilkos,
kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
***            
Zen ízű zanzák, zenebonák
A semmi az egy olyan valami, ami azért van, mert nincs.
És egy másik ilyen:
A lyuk az egy olyan valami, ami azért van, mert ott nincs semmi.

Ma estére 15 főt várunk ide hozzánk, akik az iránt érdeklődnek, hogy hogyan is volt ez akkor régen. Úgy látszik, még nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy mindenre perc pontossággal, vagy legalább év pontossággal emlékezzek. Kicsit leszűkíthették volna a témát, így viszont arról fogunk beszélni, amit fontosnak vélünk átadni a jövő nemzedékének.
Mindenesetre vettünk sok kenyeret, feltakarítottuk a lakást, megszámoltuk a székeinket és megállapítottuk, hogy lesz elég ülőhely. A többit a pillanatnyi ihlet hozza elő belőlünk.
Most várunk, hogy este legyen.
Most egy Wings-szám szól bennem. Mc Cartney-szerzemény a Back to the Egg  c. lemezükről.
Más nincs, illetve van. Kértem és kaptam felhőbetételt. Elfogyott a vízhajtóm. Alighanem e pillanatban a legolcsóbb gyógyszer, egy doboz 65 ft.
Most dolgozik bennem. Kihajtja a felesleges vizet, olykor azt gondolom, hogy a nem feleslegeset is, ezért további félliter teát szoktam készíteni, hogy lelki-testi egyensúlyom helyreálljon.
Ki lát itt tisztán?
Egészségügyekben szinte senki. Ilyet és olyat állítanak a XXI. sz. orvosai. Kerülöm őket a lehetséges mértékig, sőt azon túl. Nem vállalkozhatnak a holisztikus gyógymódokra, a személyre lebontott medicinára. Mire a páciens rájön, hogy mi volna megfelelő életmód számára, többnyire már késő. Előbb kellett volna. Azt hiszem, nehéz itt okosnak lenni. Száz életnek is egy a vége.
Ma ragyogó idő volt. Érdemes lenne kirándulni, csak a hegyek lejtősek, én meg jószerével csak vízszintben szeretek sétálni. Megmondta Szabó szívgyógyász – Isten nyugosztalja – hogy zörög a tüdőm egy korábban kihordott koronavírus-fertőzés szövődményeként. Kérdésemre, hogy akkor most mit tegyek, mert hamarabb kifulladok, mint szoktam, csak a fejét csóválta.
Akkor hát megpróbálok ezzel a tudattal élni, viselkedni, jó képet vágni a történtekhez.  

Nem tehetek róla, így hozott a gólya, hogy már középiskolás koromban is nagyra tartottam és szívesen olvastam Zrínyi M. Szigeti veszedelem c. munkáját.  Tetszett barokkos hömpölygése.
Mastan immár Bíró pp. kéziratát átolvasva- javítva a szükséges mértékben, büszkén említem, hogy munkám végére értem. Mégsem ezzel akarom posztomat feldobni, hanem a munka befejeztével megidézem az eposz elejének két versszakát, s a „Berekesztés”-t teljes terjedelmében.
Teszem ezt persze azért is, mert ma már túlontúl sok betűt piszkáltam a billentyűzeten, és elég volt. Hát akkor lássuk:   
                     1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével

2. 
   Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
   Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
   Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
   Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Berekesztés
A költő halhatatlanságot ígér magának munkája után.
1.
Véghöz vittem immár nagyhírü munkámat,
Melyet irígy üdő sem víz el nem moshat,
Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,
Sem az nagy ellenség, irígység, nem árthat.
2.
És mikor az a nap eljün, mely testemen
Csak uralkodhatik, fogyjon el éltemen
Hatalma: magamnak ugyan nagyobb részem
Hordoztatik széllel az magas egeken.
3.
S honnan Scythiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ, nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hírrel böcsülettel, valamig világ lesz.
4.
De híremet nem csak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Mig élek, harczolok az ottomán hóddal,
Vígan buríttatom hazám hamujával.