Mickey webnaplója

Nem fogom pontos életrajzát adni a szerzőnek.
1850-ben született. Székesfehérváron tanult és érettségizett a cisztercitáknál.  Folyamatosan képezi magát, poliglott, orientalista tudóssá lesz. Ha jól értettem leírását: szabadkőműves. Sok nyelven beszél.
Ideidézek a naplójából néhány érdekes részt.
- Megjegyzi, hogy a világháború (1. vh) kitörését „a barbárság fellegvára, a cári birodalom okozta. Töröltessék el a neve” – teszi hozzá még keserűen.
Ez kicsit új nekem. Nem is igazán értem. Gavrilo Principet a cár atyuska hergelte volna fel?    
- Fia menyasszonyáról elragadó sorokat vet papírra. Hasonlót még nem olvastam: „Freudenberg Mariska elragadó, minden erénnyel ékes lény, menyem lőn. ..Lelkem telve e lénnyel, ki most leányom lőn… még ennél is több: jó és hűséges, nemes gondolkodású, távol áll tőle minden alacsonyrendűség, és közel hozzá minden, ami nemes és maradandó. Ő a mindenünk. Mi is kaptunk valamit, amit oly keservesen nélkülöztünk: rokonokat. … Mióta naponta Mariska lélekfényes szemébe nézek, megnőtt szellemi erőm. … Hány ember dicsekedhetik olyan mennyel, aki ily erényekkel rendelkezik? Fiunk boldogságban úszik. Bizony, aligha szolgált rá bárki nála jobban, hogy a Gondviselés jóságának ilyen ajándékával ilyen társsal gyarapodjék. Isten boldogítsa őket egymás iránti szerelmük által!”
Majd utóbb: Mariska 28 éves korában a spanyolnátha áldozata lett!
- G. I., bár izraelita, leginkább az iszlámhoz vonzódott. Híres orientalista lett, külföldön nagy sikereket tud magáénak, itthon kudarcok érik. A kereszténységről nincs jó véleménye: „…a háborús időkben aggodalmaim vannak a világméretű, általános öldöklés miatt, amely a kereszténység igazi csődjét jelenti. Mit teremtett ez a rendszer, 19 évszázados világhódításával? Dogmákat és máglyákat.”
Igen sarkos megállapítás ez, hiszen a kereszténység igen sok jót is tett. Ispotályok iskolák, a szerzetesrendek szent életű emberei által. G.I. nem ismerheti, hogy a II. vh. még sokkal borzalmasabb volt, s a mostani ukrán orosz összecsapás is kegyetlen.
Mondhatná utóbbiról, hogy ezt tanulta a két szláv nép az iskolában hittanórán? De nem erről van szó. Minél erősebb a fény, annál erősebb az árnyék is.
Minden háború háttere homályos.
Nem igazán a vallások képviselői a békétlenség terjesztői.
Keresd mindig a deep state-et az események mögött.
- Amit nagyon is megértek, hogy megélt zsidó vallása és a Szent Jobb-körmeneten való részvétele meglehetősen összeférhetetlen valóságelemek. Díszmagyarba öltözötten kócsagtollas kalapban, hintón végigkocsizni a Dob utcán, merthogy ekkor dékánként kötelessége volt, meglehetősen bizarr. Ma a tapintatosság jegyében ilyesmi már nem fordulhat elő. G. I. is próbált – sokszor eredményesen – kitérni e parádék elől.

„Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse…”
Ma van anyák napja,
ma van munkás Szent József napja.
Ma van a munka ünnepe.
A miseintenciók egy része kétségtelenül az anyákért szól.
Találkoztam egy másik intencióért, a munkás férfiakért szólóval.
A nap méltóságát megadja gyerekeink felköszöntői anyjukat illetően.
Telefonüzenetben, virágok formájában.
Unokáink látogatásával.
Majd ők el a cirkuszba mind az öten.
Csatlakoztak hozzájuk K. és R.
Itt maradt nálunk legkisebb unokánk.
Sikerült délben elaltatni.
Délután megérkezik a cirkuszi különítmény, hogy együtt fogyassza el a már-már kihagyhatatlan tojásosgaluskát. Nyelik majd, mint kacsa a nokedlit.
Tücsi süt-főz (sütött egy tepsi süteményt is).
Elgondolkoztam rajta, hogy mennyivel tartozom a nőknek életemben.
Felmenőimnek,
lemenőimnek,
nőimnek.
A ma fotózott íriszeket, tulipánt nekik dedikálom, a negyedik fotóként felvett kopaszodó pitypang - én.
Éljen, éljen, éljen.         

Olvastam, megosztom:
A moszkvai professzor Szibériába megy medvére vadászni. Kap maga mellé egy helyi vadászt is. Nézi a helyi vadász a professzort, majd megszólal:
– Maga professzor. Akkor maga okos, ugye?
– Igen-igen.
– És tud lőni?
– Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
– És gyorsan tud futni?
– Hosszútávfutó versenyző voltam.
Kimennek a terepre. Meglátják a medvét, azt mondja a helyi vadász:
- Fussunk!
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak, mikor van nála puska. Azzal megfordul, céloz, lő – medve eldől, többé nem mozdul. A helyi vadász odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
– Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni. Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
– Miért?
– Most hogy a fenébe visszük el a medvét a faluig?
***
Mennyire kell egy kis humor, az élet egyik fűszere. Mert lehet élni humor nélkül, de igaza volt Varga Joákimnak, aki így fohászkodott: Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!
Mennyire kell egy kis zene. Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Mennyire kell egy kis költészet. Szabó Feri szerint költészet nélkül a föld élhetetlen (lakhatatlan?). 
Mennyire kell még sok minden.
Víz, levegő, étel, ital, érzékszervek, társak, közösség, intimitás, világkép, jellem, tudás, erkölcsi támaszok… nem is folytatom.                     

G. I. naplóját olvasom. Az akkor 41 éves szerző zsoltárt idéz:
„Uram, ne vess meg engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem, és Szentlelkedet ne vond meg tőlem.” (Zs 71,9)  
Hát ez az. Az öregedő ember imája, jegyzi meg a Biblia. Valamikor a 41 éves öregedő embernek számított.  
Én most 76 felé közeledve ugyancsak öregedő embernek számítok.
Ma az érintett országokat illetően az átlagéletkort visszaveti a háború. A gazdasági romlás még rátesz egy lapáttal. Elképzelem, hogy a gyógyszerellátottság milyen lehet egy ostrom alatt álló, vagy egy, a rakétatámadások lehetőségének a fenyegetésével számolni kényszerülő városban. Hogy jut el a napi gyógyszeradagjához, aki hosszasan beteg. S mit szenvedhet a hiányukban.
A pápa és OV békét javasol a marakodó feleknek.
A NATO és Ukrajna és sokan mások még több fegyvert kívánnak bevetni.
Stoltenberg úgy számol, hogy akár nyolc évig is elhúzható a háború.
Miféle lelketlenség mondatja vele?
A hadiipar és kereskedelem kétségtelen hasznán kívül kinek az érdeke?
Senkinek.  
A zsoltárossal mondhatom: Uram, ne hagyj el engem (minket), és Szentlelkedet ne vond meg tőlem tőlünk).
***
Nem tudom, mások hogy vannak vele, nekem feltűnt, hogy nem létező vegyi laborokat támadtak az oroszok Ukrajnában, továbbá hogy a pandémia oltássorozata és világritkító hatása után bejelentették, hogy a kanyaróvírus kezdi meg áldatlan szaporodását a világ különféle részein. Valakiknek csak felelnie kellene a vírus terjesztése miatt.
Vagy tévednék?    

Nem az én gondolataim az itt következők, hanem Béri Renátóé, aki egy lelki napon többek között így beszélt Istenről:
- „A Szentháromság dinamikus: az Atya adja magát a Fiúnak a Szentlelken keresztül. A Szentháromságban  »isteni tánc« zajlik. Úgy kell elképzelni, ahogy a fizikai valóságban is: minden mozog, minden folyik, a részecskék, a bolygók, a csillagok, minden él, táncol.
- A háromszemélyű Isten be akar vonni a táncába, és oda nemcsak egyedül állhatok be, hanem többen is megtehetjük.
- A Szentháromságot inkább körkörösen képzeljük el, mint piramis-szerűen. Isten egyfajta körtáncban él, és a teremtés első pillanatában kinyílik ez a körtánc: az ember meg van hívva, hogy csatlakozzon hozzá.
- Istenben áramlik a szeretet, úgy is mondhatnánk, hogy Isten a szeretet flow-ja.
- Tágas keresztény élet a miénk, és ha ezt látjuk, máris gyógyítja sebzettségünket. Hiszen egyedül nem megy – még Istennek sem.
- Ha látnánk saját életünkben azt, hogy a Jóisten megnyitja nekünk a maga körét, befogad minket oda, akkor sokkal inkább át tudnánk magunkat adni az ő táncának.
Hatalmas! Nem?
***
Ma a szokott féléves szertartás. Gumicsere téliről nyárira. Ám ilyenkor le is törlöm a karosszériát lucskos textillel, hogy mégse kelljen pironkodnom vén autóm állapota miatt. Jó, a talpunk alatti gumiszőnyegeket is falhoz csapdosom, hogy lejöjjön róluk a sok méltatlanság.
A szertartás a következő.
A megállapodott idő előtt 5 perccel megjelenek a szomszédban lévő gumisnál. Az ő irányításával felállok a leeresztett kocsiemelőre. Nála hagyom a kulcsot azzal, hogy nincs semmi fakszni: A kerekeket le lehet csavarozni, az indításhoz sem kell más, csak az indító kulcs. Majd megígérem, hogy egy óra múlva jövök az autóért. Ez azért jó, mert addigra kiállnak vele az udvarukból. Nekem egyszerűbb onnan elstartolni. A gumicsere ára szűk 2000 ft, guminként.
Félévre letudva ez a gond.
***
Esik a gyémántnál értékesebb eső. Nagyon kell a földeknek.
Nem méltatlan, hogy a hírekben nem említik, hogy a gazdaságokat nagy-nagy haszon érte, amelynek forintértéke kb. százötven millió forint, s ha azt veszem, hogy egy esetleges éhínséget akadályoz meg, akkor értéke ki sem fejezhető számokban?    
De.

Tabi László egyszer már a negyvenes években megénekelte: „Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki ezt a 165 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz, 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül fél kiló zsír.”
Ha szerényebb mértékben is, de az infláció nagyon is jelen van a rendszerváltás óta is.
A 40 filléres zsemle hamar 1 forint lett, és nagyobb és könnyebb is lett (térfogatnövelő).
Az üzletközpontban 2 ft volt, de fölé írtak 7 ft-ot, mert igazolni akarták, hogy most akciós áron kínálják. Nem akarom cizellálni, ahogy Tabi, csak megjegyzem, hogy a szendvics-zsemle ára nemrég 23 ft volt, de a kereslet élénksége folytán emelték az árát 27, majd 33 ft-ra. Már nem csodálkozom semmin. Azon se, hogy ma ugyanennek a zsemlének az ára 39 ft. Lesz az még így se.
Még ide kívánkozik a Pál utcai fiúk c. regény egyik epizódja. Az olasz törökmézes árat emelt.
Ráadásul kisebb darabért kellett többet fizetni.
A diákok tiltakoztak ellene.
Az olasz így replikázott:
- Hát most kisebb, hát most drágább.”
Sokkal jobbat ma se tudnak mondani az okosok:
„Hát most háború van, hát most infláció van.”

Itt van, akkor is, ha leírom, és akkor is, ha nem. Gyerekkorom németleckéihez visz vissza a cím:
Der Frühling ist da!
Lompos felhők úszkálnak a kék égen, mint hab a madártejen. Ha takarják a napot, fázom az erkélyen, ha félrekotródnak, éget a napsütés. Minden növény kizöldült és új lendülettel építi fel önmagát. Nem törődik a klímaváltozással, csak teszi a dolgát, ahogy kell.
Gondolom, az a tőkésrécepár is, amelyik a patak felett szeli a levegőt, mégpedig példás tempóval.
Weöres Sándor Téma és variációk c. verse harsány hangon hirdeti és foglalja össze ezt az életteli történést. Ide csak a témát hozom, noha a verset igazán a variációk teszik játékossá.
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
***
A nappal első fele elment.
***
Mínuszos hírek.
- Keleten tovább folyik a halálos iszapbirkózás a különféle súlycsoportok között.
- Ide ezrével jönnek a menekültek.
- Az EU támogatja Ukrajnát, mert nem EU-tag.
- Bünteti Magyarországot, mert EU-tag.
- Franciaországban nincs változás. Macronnak újabb öt év adatott politikájának folytatásához.
- Szombaton temetik P. Pákozdit Felsőkrisztinában.
- M.-ék belépőket vettek a cirkuszba, mert az ottani látványosságok nem halálosak, ellentétben a harctéri cirkusszal és a nemzetközi politikai cirkusszal.
- Cz. L. annak idején egy okostojást imigyen ápolt le procc stílusa miatt:
Tudja mit? Vegyen magának egy keljfeljancsit és azzal szórakozzon, ne velem!
Hány megélhetési politikus érdemelne hasonló megfogalmazást nyomorult állásfoglalásai miatt?!
***
Egy Móricka-vicc poénja jut eszembe: Ami van, az tragédia, de nem baj, a baj az, hogy kocsim ramatyul néz ki a rárakódott sivatagi por miatt, és nemsokára a szerelőhöz kell vinnem gumicserére.
De nem így!!!

Három napja, ápr. 22.-én idéztem P. Young: A viskó c. könyvéből.
Engem nagyon megfogott.
Ma befejeztem a kötet olvasását, és nem állom meg, hogy további néhány gondolatát meg ne osszam.
Az első az, amit az ellenségszeretetről ír: „A megbocsátás nem felejtést jelent, Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.” Nekem ahá-élmény. Korábban hallgattam Pécsi Ritától (Meg is idéztem): „Az ellenségszeretet minimuma: Ereszd el a nyakát!” Kísérteties a megfogalmazásbeli hasonlóság.
Még folytatom.
„Mack, mivel te fontos vagy, minden fontos, amit teszel. Minden alkalommal, amikor megbocsátasz, az univerzum megváltozik. Minden alkalommal, amikor megérinted valakinek az életét vagy lelkét, a világ megváltozik. Bármilyen kedvességet vagy szolgálatot teszel, legyen az akár látható, akár láthatatlan, az én céljaim megvalósulnak, és valami véglegesen megváltozik.” (Ez a pillangó-effektusra hajaz.)
Jézushoz Mack: „Most már minden igazi kincsem benned van elrejtve. Azt akarom, hogy te legyél az életem! Mire Jézus:
- Vagyok.
Young idézi az alábbiakat, én is ezt teszem a regénytől való búcsúzásképpen:
„A hit soha nem tudja, merre vezetik, de ismeri és szereti azt, Aki vezeti.” (Oswald Chambers)
„A Földön árad a Menny, és minden bokor Isten jelenlététől lángol, de saruját csak az veszi le, aki látni is képes, a többiek csak csellengenek csöndben s csipkét csipegetnek.” (E. B. Browning)
***

Húsvét után a miséken gyakorta elhangzik az alleluja. Pl. a legvégén. Istennek legyen hála, alleluja, alleluja.
Így kijelentőmódban, és nem így: ALLELUJA, ALLELUJA!!! Persze. Így szoktuk meg.
Mindenesetre éppoly suta, mintha valaki a meccsen normál hanghordozással jelenté ki, hogy hajrá Fradi.

Ma az irgalmasság vasárnapja van.
Mégis inkább a háború irgalmatlanságáról olvashatok  FB-on, s nézhetem az eseményekről szóló képeket.
Az irgalmasság azóta került reflektorfénybe, hogy a szentté avatott lengyel Fausztina nővér naplójában felfedi látomásait. Megjelent neki a feltámadott Krisztus, s felfedte, hogy irgalmazni akar a bűnösöknek. A jelenés alakjának képi megvalósítását kérte és kapta. Az elkészült képen A Feltámadott áll, jobb keze felemelve, balkeze a szívére mutat, ahonnan egy balra mutató piros sugár, és egy jobbra mutató fehér sugár indul ki. A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él.'' (Napló 299) A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti – amelynek bibliai jelképe a víz –, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ő vére által kötött. A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: „Jézusom, bízom Benned.”
Faustyna Kowalskát II. János Pál avatta szentté, s lett az ő nyomán a húsvétra következő vasárnap az irgalmasság vasárnapja. Krakkóban óriási bazilika hirdeti az ünnep méltóságát.
Voltunk benne.
Gyönyörű.
Megjegyzem, hogy egy alkalommal éjszakai színes fotót láttam egy angol országútról. Ott baloldali a közlekedés. Balról a távolodó kocsisor piros lámpái, jobbról a közeledő kocsisor fehér fényszórói látszanak. A távolban mintha találkozna a két fénycsóva. Nekem a Krisztus-kép sugarait idézték.
***
- A világban ukrán területen folyik a küzdelem két nagyhatalom között, s folyik az ukrán vér. 
- A meteorológia itthon égi háborút jósol.    
- A mi lelkünkben az öreg indián története szerint két farkas lakik. A jó és a rossz. S hogy melyik fog érvényesülni? Amelyiket eteted – mondja az indián.
Etessük hát a jót, ameddig tehetjük.

A FülesBagoly megfejtve két kivétellel. Az egyik egy színészarc. Találjam ki, hogy kicsoda, s írjam nevének betűit a számozott kockákba. A számok alapján kitölthető a rejtvény.
Mivel nem ismerem fel a filmszínészeket, eleve hagyom a csudába a feladványt.
A megkevertük c. feladványt sokszor megoldom, most nem ment. Ha egyszer téves sorokat ír be az ember, a káosz egyre nagyobb. Azt visszacsinálni legfeljebb radírral lehet. De én tintával dolgozom. Hagytam hát a fenébe.
Viszont a Szózat-rejtvény harmadik sorában már a megoldást írtam le.  
Mondják, hogy a rejtvényfejtés jó demencia ellen. Úgy látszik, ott még nem tartok. Bár fenyeget a régi LGT-szám: „Csak ki kell várni! Mi is leszünk szeni-szeni, mi is leszünk szeni-szeni, mi is leszünk szenilisek!”
A kereskedelemből ismert Marshall-kereszt írja le a folyamatot. A szenilitás görbéje felfelé ível, a rejtvényfejtés görbéje ellenkezőleg: lefelé. A kettő valahol keresztezi egymást.
***
A mai nap témája egyébként nem ez. Rokonlátogatás esik négy unokával és a hozzájuk tartozó szülőkkel. M., aki szülő, bár nem szült, ma 38 éves (én éppen kétszer ennyi vagyok). M. Születése óta épp annyi idő telt el, mint ahány éves most ő. Vannak ilyen egybeesések.
Őt Isten éltesse és a többieket is, akiknek éppen nincs születésnapjuk.
Az ünneplés kölcsönös.
Senki se ölelheti meg magát.
Most tehát várunk rendes szokásunk szerint.
Reggel indulnak.
Már talán úton is vannak, hiszen itt a tízóraizás ideje.