Mickey webnaplója

Pretty eyes – énekelte annak idején Trini Lopez. Ez jutott eszembe találkozván szépszeműekkel. A szépszeműek, a csillogó tekintetűek, a bizalommal tekintők felüdítenek mindenkit, akikkel csak összehozza őket a sors. Bizton állítom, hogy így van ez.
Könnyű nekünk, csak kicsi és nagyocska unokáinkra kell nézni. Csillog a tekintetük, kapcsolatot teremtő, szeretetet sugárzó. A közelmúlt élményei ezt hozzák elő belőlem.
De nemcsak kisgyerekek szeme tud csillogó lenni, mélyre hatoló és szeretettel teli.
Akad ilyen a felnőttek világában, a töpörödött idősek világában is. Azokében, akik tiszták, akik rendületlenül hisznek a jóságban, bizalommal tekintenek a jövőbe, bizalommal tekintenek mindannyiunk szemébe.
Életfeladatunk lehet, hogy egyre több ember szeme csillogóvá legyen, akik hisznek a jóságban, bizalmat előlegeznek mindenkinek, akikkel kapcsolatba kerülnek.
Nem kell mindent lepapírozni, mert az a bizalmatlanság jele.
Igaz életet kell élni, és nem egymást átverni.
Talán az is előhozza belőlem az emberi tekintetek megfigyelését, hogy a közelgő választások megannyi képviselőjelöltének a portréjával találkozom az utak mentén. Meglepően sötét tekintetek is akadnak közöttük. Sose szavaznék rájuk.
***
T. kikopizta: „Mindig kételyek töltenek el, hogy vajon elég mély-e az én hitem... Szü­le­tésünktől halálra vagyunk ítélve, ... a célegyenesbe fordulva minden nyilallás, sajdulás, roppanás a vég előszobájának tetszik… Nehéz eldönteni: az Isten akkor kegyesebb-e hozzánk, ha hirtelen, váratlanul szólít el, vagy ha módot és időt ad a felkészülésre, a megbánásra, a dolgaink elrendezésé­re? … A lélek nem feltétlenül vénül a testtel, vagy legalábbis idebentről így érezni. Az élemedett embert olykor kifejezetten kamaszos dü­hök, indulatok, méltatlankodások feszítik... Istenkapcsolat? Mintha a temérdek háborgás után némiképp megbékéltünk volna egymással. Mintha egyértelművé vált volna, hogy a halál, a túlvilág is a terv része. Ülünk egymás mellett, és nagyokat hallgatunk. Van idő bő­séggel. Csakis idő van” – olvasható Csontos János élete utolsó, Zsille Gábornak adott interjújában.
Hát így valahogy van.
VD szerint mindenkinek személyre szabott halála van, amilyet az Isten neki eltervezett.        
Ez is igaz lehet.

A megújuló élet jelei mutatkoznak, ha lassan is a természetben. Egy-egy fakadó rügy, egy-egy korai virág. A hosszabbodó nappalok utalnak rá, hogy változás előtt állunk.
***
A templomunk kb. 100 hívőt tud egyszerre fogadni. Elgondolkoztam rajta, hogy az elmúlt harmincöt év során annyi idős (és fiatal is) elhunyt, hogy a templomot többszörösen is megtöltenék, ha még élnének.
Ám jön az utánpótlás.
Valahogy úgy adódik, hogy feltöltődik a hajó az új ide érkező emberekkel.
Jól van ez így.
Így van ez jól.         
***
Legkisebb unokánk még nem beszél, de mutogat, gőgicsél, megérteti magát a többiekkel, s nagyon szeret játszani, nagyon szeret társaságban lenni. Ma fáradhatatlanul bújt a sötétítő függönyük mögé, s széles mosollyal bújt elő, érzékeltetve: Kukucs, itt vagyok!!!
***
R. (4) nagyon szeret táncolni, arra kért, hogy forgassam meg, még, még és még. Én még bírom, utalt rá. Nyűhetetlen. Én már nem vagyok az.
Elég hamar elszédültem.
***
Igyekszem nem túlságosan belemélyedni a politikába, a választási fenekedésekbe, a világpolitikába. Ma mégis egy frappáns megfogalmazásra akadtam. Rájöttem, hogy világméretű bandaháború zajlik, most éppen ukrán területen. Szegény sokat zaklatott nép. Meglehetősen kilátástalan a helyzetük. Tehetnek róla, hogy melyik oligarcha mit karattyol az ő terhükre?
Tehetnek róla, hogy gazdag bányakincseik vannak, amely fölött megy a marakodás?
Tehetnek róla, hogy a fegyvergyártás és -kereskedelem az ő vesztüket okozza?
Nem.
A legtöbbjük ártatlan szenvedő. A világméretű bandaháború ártatlan szenvedői.
A deep state meg röhög a markába.

Ha valamit meg kellene oldani a virtuális oldalakon, akkor az a rémes túletetés leküzdése. Biztosra veszem, hogy létrehozható lenne egy olyan szoftver, amely megakadályozza, hogy az egyszer általam már olvasott információk ne kerülhessenek ismételten és kéretlenül elém.
Mi is a probléma?
Székely János püspök egy egyórás ragyogó összefoglalást mondott el az ukrán-orosz háborúról a Mária Rádióban. Meghallgattam. Tetszett. Nagyon is tetszett. Úgy látszik, másoknak is.
Reggelig hárman hívták rá fel a figyelmemet, azóta még négyen osztották meg az anyagot, hogy ezt hallgassam meg. Jó volt, igaz volt, de nem hallgatom meg újra, még ha hetvenszer hétszer osztják is meg a neten, akkor se!!!
Ismétlés a tudás anyja. Oké, de csak akkor, ha én is akarom.
Nem felejtem el a gyerekkoromban olvasott-látott Placid et Muzo-történetet. Az epizód arról szólt, hogy Muzo napozna, de nem hagyják békén. Mindenféle kérdésekkel szekírozzák.
Megmondaná-e, hogy hány óra van,
szeretne-e egy csokor szép virágot
olvasta-e már a reggeli lapot, ha nem, vehet
nincs-e kedve strandra jönni,
nem látott-e véletlenül erre egy gazdátlan kutyát etc…
Muzo elkeseredetten védekezik. 
Kitesz egy nyilat a nagy óra irányában: íme, a pontos idő,
Kitáblázza, hogy
  nem kér virágot,       
  nem látott kutyát,
  olvasta már az újságot,  
  nem kíván strandra menni etc…
Így-valahogy vagyok magam is.
Elsőre minden jobb. Az első szerelem, az eredeti kompozíció, a friss hír, egyszeri előadás adott témáról, egy viszontlátás öröme, stb.
Varietas delectat, s mint utána szoktam vetni: monotónia untat.     

Tegnap kaptam egy alapos elemzést az ukrán helyzetről (Rengeteg féligazság. Székely János püspök az orosz-ukrán háborúról). Megosztottam. Olyan népszerű, hogy mára hárman is a figyelmembe ajánlják. Tényleg jó, mert elmondja dióhéjban az ukrán történelmet. Elmondja dióhéjban az ukrán egyházi történéseket időrendben. Elmondja mindazt az egyházi tanítást, amely az eklézsia háborúkhoz való hozzáállását részletezi. Noha tényleg jó az anyag, mégsem fogom még 3x meghallgatni.
Az internetes oldalak nagyon redundánsak. Sokat kell ahhoz lapozni, hogy valami érdemben újat megismerjen az ember.
Testfogyatkozásom folytatódik. Van ebben ijedtség a fölös kilóktól, van böjt jellege és empátia a háborúban szenvedők iránt. Reggel 110 kilót mutatott a mérleg, –5 kiló lement rólam.
Módszerem mostanság:
Reggeli: két tükörtojás vagy rántotta.
Ebéd bármi, ami adódik, de csak egy adagnyi.
Este egy zsemle margarinnal.
Ital 1l bő lére eresztett nescafé tejjel + teinmentes tea, szükség szerint.
Egyelőre működik a dolog.  
Nem szeretek mérlegre állni, de amikor jót mutat, akkor örülök neki. (Általában utálom testem mindenféle kontrollját. Az ember hőmérővel, cukorszintmérővel, vérnyomásmérővel, lépésszámlálóval, pulzusszámlálóval születne, ha ez alapvetően fontos volna az élethez. Korunk degenerációjának tartom a mindenféle beszabályozottságot, miközben belátom, hogy ma már szükség van a legtöbbjükre.)
***
A könyvmegállóból hoztam egy Kis állathatározót.
Jó lesz az unokáknak.
Jó lesz az unokáknak?
Azt írja a szerző a bevezető vége felé, hogy már 12-szteres nagyítóval is sok részletet megláthatunk, de binokuláris sztereó-mikroszkóppal még egyszerűbben boldogulunk a rovarok megismerésében.
Utóbbit még be kell szerezni. Na jó, nem kell. A képek alapján is meg tudják különböztetni a mezei homokfutrinkát, a mályvamag-cickányormányos bogártól.

Vivisectio
A fogalom a leginkább állatokon végzett élveboncolást jelenti.
Reggel lefotóztam egy kertes házat, amelyet éppen bontanak.
Nem tudom, hogy mikor épült.
Nem tűnt se réginek, se lepusztultnak.
Átadja a helyét egy másiknak.
Ha megélem, azt is le fogom fotózni.
Vajon megérte-e a váltás?
Nekem e működőképes ház bontása azt meséli el, hogy hány meg hány ember hal meg élete derekán vagy még előbb.
Még működne, még volna feladata, még létével tarkíthatná a valóságot, de nem.
A képlet kiterjeszthető minden élőre:
- társadalmakra, amelyek kihalásra vannak kárhoztatva
- népek, amelyek eltűnnek a süllyesztőben
- országok, amelyek lerombolásra vannak ítélve
- állat és növényfajok, amelyek veszélyeztetettek, kihalófélében vannak, életük virágában halnak ki. Pótolhatatlanok.
Kiirtásuk tudatos vagy ösztönös.
A végeredmény ugyanaz.
A teremtés gazdagsága sérül, s a folyamat megfordíthatatlan.  .
***
Belefutottam egy férfi dzsekije hátán olvasható feliratba: Köszönöm EU, hogy én is szülhetek.
Belefutottam abba az oximoronba, hogy „igazmondó Nyugat”.
Az oximoron nagyon szakszó. Pedig használata mindennapos. Tele van vele a szleng. Baromi jó, rohadtul érdekes, haláli klassz, bomba nő, s még vannak durvábbak is, amiket nem írok le.
***
Idill
A négy éves Rita ekképpen invitál: Nagypapa, gyere homokozni!
***
Háború
- Úgy kezdődött, hogy azok visszaütöttek. De talán csak szidták az anyámat. Szomorú.
A háborúpártiaknak: Aki disznók közé keveredik, azt megeszik a korpákok.
Ja nem. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. (N.b.: A disznókat meg levágják.)
Az a jó vita, amelyet nem kezdtek el. Háborúra alkalmazva még inkább igaz.
***
Várom, hogy lefogyjak. –4 kg.
 

- Nagyszüleink a tyúkokkal mentek feküdni, igaz, hogy velük is keltek.
- Öreganyánk: Tegyétek el magatokat holnapra, holnap is nap lesz. Aztán egy időponttól neki nem, csak nekünk lett másnapunk. Aztán szülénknek sem, csak nekünk lett újra nap, aztán nekünk sem, csak…
- A reggeli himnusz is megemlékezik a késő estéről, éjszakáról. 
Hogyha a nap majd távozott,  
s az óra újra éjt hozott
lemondásunk szent éneke,
legyen az Úr dicsérete….
- Az egykori öregasszony esti imája: Jézus segíjj!!!
- A napszaknak megfelelő köszönés: Adjon Isten jó estét! Pálinkás jó estét! Jó estét! ...estét! …’stét!
- Esti himnusz: Immár a nap leáldozott, Teremtőnk kérünk…
- Este van, este van, ki-ki nyugalomban… PS
- Este jó, este jó, este mindig jó…ZZ
- Vecsernij zvon… 4x – énekli az orosz kórus.
- Erdő szélén estvéledtem... énekeljük mi.
- Szellő zúg távol, alszik a tábor…énekeltük a tűz körül.
- Húzom az időt. Nem jó hamar lefeküdni, úgyis kidob az ágy néhányszor, s kora reggel.
- A délutáni műszakból hazaérkezett Györfiné: ÚÚÚ tunnék alunni!!!
- A kórterem neonjai éjjeli fényre váltanak.
- A gázgyár órája világtani kezd.
- Felfénylik a holdvilág.  Beethovent megihlette egy szonáta erejéig.
Meg is hallgatom az első tételt. https://www.youtube.com/watch?v=4Tr0otuiQuU
Aztán ömlenek az asszociációk, Egy éj a kopár hegyen, Eine kleine Nachtmusik, Chopin noktürnök… Ajjaj, a legjobb, ha abbahagyom az estével kapcsolatos gondolatfoszlányok sorolását.

Persze. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Miután beléptünk az EU-ba, kissé változott az attitűdünk, a hozzállásunk a nemzetközi kapcsolatokhoz.
Abban az időben (in illo tempore) felkérést kaptam, hogy írjak a periodikába megemlékezést az ünnepről. Megtettem. Máig emlékezem rá, hogy kicsit megtorpantam a megváltozott szituációt végiggondolva. 
Egy történész megemlítette, hogy ez a nemzeti ünnep mindig is az ellenzéki gondolkodásúaké volt. Nem vitatom igazát.
Ezen a napon emlékezni kell 1848-ra, amikor felkeltek a regnáló hatalom ellen.
Ezen a napon polgári engedetlenséget kell szimulálni,
el kell foglalni a Bastille-t,
fel kell menni Budára a Helytartótanácshoz,
ki kell szabadítani Táncsicsot,
be kell venni a Téli palotát,
el kell űzni Metternichet,
meg kell futamítani Jellasicsot,
vagy legalább a Kossuth-nótát el kell énekelni. 
Március 15. van.
Délután OV elmondta ünnepi beszédét s helyzetértékelését a Duna bal partján, az országház előtt, 2-300 000 ember előtt, akik a békemenet résztvevőiként érkeztek oda.  
Ezzel párhuzamosan a Duna jobb partján, kb. 3000 ember előtt az ellenzékiek, Iványi Gábor, Dobrev Klára, a lengyel Tusk, Jakab Péter, Karácsony G., Márky-Zay s még néhányan elmondták, hogy a fidesz lop, csal, hazudik, kizsákmányol és egyébként se ért semmihez.
Én türelmesen végighallgattam a mindkét rendezvényen elhangzottakat.
Miként szerda reggel a templomban az olvasmányt is. Inkább utóbbit idézem szó szerint:  
- Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának!
Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát. 
- Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát! 
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem?
Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
                                                                                                                  (Jer 18,18–20)
***
Reggelre kelve az autók sivatagi homoktól voltak koszosak. Mise után segítségemre jött egy kis tavaszi eső. Egy ronggyal lemostam a karosszériát, majd alig tudtam az emeletre felkecmeregni. Fájt minden izmom, forgóm. Ez a rohadt covid! – mondtam. Úgy válik szállóigévé ajkamon, mint a Hyppolit a lakáj kocsisa részéről a rámutogatás: Hippodron.   

Valamikor, amikor én még jó negyvenes voltam, készítettem egy elemzést a pártok választás előtti szerepléséről. Ez majdnem meg is jelent a Távlatokban, és teljesen megjelent az IGEn c. lapban. Akkor azt rögzítettem, hogy ha a az emberek a plakátok szellemességére tekintettel szavaznának, akkor a FIDESZ lenne a befutó. (Mint tudjuk, Horn lett befutó az abroncsos fejtámaszával.)
Az idei parlamenti választásokon hasonló okokból alighanem a Kétfarkú kutyapárt lenne e győztes!
A plakátokon szerepel a kétfarkú kutya, amely inkább rókára hajaz – az itt következő szlogenekkel:
- Örök élet + 20 év!
- Legyen minden jobb!
- Bármit megígérünk!
- Az élet szép.
- Ő jobban fél tőled, mint te tőle.
- Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz!
- 93%, hogy nem fogunk lopni!
- Örök élet, ingyen sör, adócsökkentés!
- Több mindent, kevesebb semmit!
- Választóink 100%-a ránk szavaz!
- Olyan aranyos, biztos nem akar lopni!
- Ellazul, mélyen a szemembe néz, ránk szavaz!
                                Magyar kétfarkú kutyapárt
Sajnos, ez komolyan vehető programnak édes kevés. Mindenesetre jót mulattam rajta.
Mi meg „a magyarok Istenére esküszünk, esküszünk”, hogy voksolni mind elmegyünk.
Ha Isten is úgy akarja!
Addig is napsütéses, derűs, jó hangulatú nemzeti ünnepet Mindenkinek!

Gondola-tok; gondol a tok; Gond. Hol a tok?; gondolat ok… (Gyorgyovich! Már megint játszik óra alatt.)
Azzal a gondolattal játszom, hogy úgy vélem, a legtöbb embernek van valamiféle ideája, ami szerinte nagyon fontos megállapítás élete folytatásához.
Mikszáth írja: „…egy szép asszony kért meg, hogy írjak valamit az emlékkönyvébe…, beírtam ezt a mondatot: »Az író olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani«.”
De hát, mint említettem, minden embernek vannak vezérgondolatai.
Minden embertől lehet idézni.
Minden embertől nem fogok idézni, de néhánytól igen.
- Járj az Úr útján egyenesen, és ne gyötörd a lelkedet. (P. Szent Pio)
- A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben. (zsoltár 118,22)
- Ne azt keressétek, hogy mit tehet értetek a haza, hanem azt, hogy ti mit tehettek a hazáért. (J.F.K.)
- Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetemnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.” (Antall József)
- Csak semmi sport. (W. Churchill)
Három tőlem:
- Nem kezdek új életet. Még a régit se fejeztem be!
- Csak addig bírjam ki élve, míg meg nem halok.
Ide veszem azt is, amit tegnap írtam:
- Isten 7 933 200 ezer-ismeretlenes egyenlettel dolgozik, és MEGOLDJA. Minden az ő tervei szerint alakul, csak nem látjuk át. (Gy.M.)
***
Három napja hadat üzentem a nagy hasamnak. Próbálok jelentkezni az eredménnyel, s ha lehet, nem a kudarcaim bevallásával. Egyelőre a 115 kg-ot sikerült hárommal redukálni. De még mindig szűk a pantallóm derékban.
***
...és most ki a trikolorokkal a házak falára, március 15. előtt állunk.
Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell, halni nem mer - írta a lánglelkű Petőfi.
Sehonnai bitang ember, ki most ha mer, halni nem kell - igazítom korunkra a sorokat.   

- Ma mesélte Mica, hogy a vonaton egy kislány azt kérdezte anyjától, hogy nagy kukija van annak a bácsinak, aki a másik ülésen ül? A kérdés elég pikáns, de nem egyedi.
- Évtizedes anekdota, hogy a kisgyerekre rászóló anyának így riposztoz a pákosztos: Na, és amikor apának mondtad, hogy ne pisiljen a csapba, szót fogadott?
Van ez így.
De még érdekesebb történés az, amikor az ember előbb száll le a villamosról, mint szeretne.
- Velem ez akkor fordult elő, amikor a 33-as villamossal utaztam Óbuda felé. Karinthy humoreszkjeit olvastam (Csodapók) tömött villamoson. Amikor a Dagályhoz ért, szétvetett a nevetés. Azonnal leszálltam, nehogy azt higgyék, hogy megőrültem.
- Egy alkalommal a 106-os busszal utaztam, amikor a géphang bemondta, hogy Árpád-híd, HÉV-állomás, én félreértettem, azt hívén, hogy végállomást mondtak, s gyorsan leszálltam. A név azért megtévesztő, mert mindenki HÉV-megállóknak titulálja a HÉV-megállókat. Valaki – okostojás – kitalálta, hogy ezután HÉV-állomás lesz a nevük.
- De velem ellenkező eset is előfordult. Éjszakai műszak után elaludtam hol ülve, hol állva a trolin, a villamoson. Utóbbin egyszer a végállomáson ébredtem, a szokatlan csend ébresztett fel.
- Egy alkalommal gázcsövet vettem, s trolira kapaszkodva vittem haza. Az ülés mellett függőlegesen tartottam, hogy a legkevesebb fennakadást okozza. Egy idős hölgy belekapaszkodott, az hívén, hogy kapaszkodó rúd. Rájővén tévedésére elnézést kért. Persze nem történt semmi. Inkább csak mókás volt.
- Apám mesélte, hogy valaki szellentett a tömött villamoson, majd a következő megállónál sürgősen távozott. Utána kiabálta egyik utastársa: Hova, hova, uram, legalább segítene a büdösség elfogyasztásában, ehelyett leszáll. Milyen pofátlanság már ez? (És ha nem az az ember volt, aki leszállt?) A kérdés jogos volt, és ott terjengett a penetráns szagú levegőben.
- Szórakozott professzor lehetett az a pasas, aki a vészjelzőgombot nyomta meg a leszállásjelző helyett.
- Vonaton fordult elő velem, hogy az automata ajtónyitó elromlott, s majdnem fentmaradtam a vonaton. A vonat nem vár… hallottuk a slágerben. Én szerencsémre elértem a következő ajtót, s leszálltam. De mással előfordult, hogy Mosonmagyaróvárt nem tudott leszállni időben, s Hegyeshalomig vitte a szerelvény. Kérdés, ki a hunyó. Az utas, aki kénytelen volt tovább utazni, vagy a vasút, amely ellehetetlenítette, hogy az utas időben célba érjen? Ki fizette meg a visszautat?
Mindenkivel előfordulhat.
Előfordult veled is?
***
Isten ma 7 933 103 ezer-ismeretlenes egyenlettel dolgozik, és MEGOLDJA. Minden az ő tervei szerint alakul, csak nem tudjuk átlátni. Ha lehet, békét kérünk és megújulást!