- A legjobb, aki csak élt, nem ártott senkinek, élte elveit, s milyen sorsra jutott a Kálvárián?
Lépten-nyomon beleütközöm: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
- Szenvednek azok is, akiket boldognak tartunk.
Ez biztos, hogy így van. Alig lehet kivétel alóla. Vannak panaszkodó emberek, s vannak mosolyogva tűrők. Sokszor csak utólag vagy egyáltalán nem derül ki, hogy miféle sebeket hordoztak. A fáma szerint Arany Jánosnak nagy sebe volt a hasán. Talán daganat? Évek múltak anélkül, hogy valaki tudomást szerzett volna róla.  
- A gyarlóság szeret rangokba, hivatalokba szerveződni.
Tapasztaltam. Amikor a Miniszterelnöki Sajtóirodán dolgoztam, sokan kértek címeres névjegyet tőlem. Ki tudja, miben reménykedtek.
- A régi keresztények templomaikban a Pantokrátorra szegezték tekintetüket. Csak tíz század után jelennek meg az első feszületek. Az öncélú önkínzók még későbbi eltévelyedések. Hagyd a szöges övet,… de ha mások felöveznek, fogadd el.
Nehéz felvetés, és feloldása se könnyű. Egy biztos, ha nem támadt fel Krisztus, a mi hitünk semmit se ér. Ezt már Pál apostol felvetette, hozzátéve: s akkor szánalomra méltóbbak vagyunk a pogányoknál. Amit ki akarok emelni. Egyik legfixebb tétel a feltámadás. Viszont a kereszt előzte meg, s szerves része volt megváltásunknak. A kettőt együtt kell tekinteni.
- A természetfilmeket élvezem. A Teremtő legbeszédesebb dicséretei. Csodáira rácsodálkozom.
A természetfotós hasonlóképpen a teremtés szépségének, változatosságának a megmutatásán keresztül hódol annak alkotója előtt. Persze valamennyi művész, valamennyi tudós, valamennyi sportoló stb., aki az égre mutat, amikor teljesítményét megtapsolják, ugyanennek a kifejezője.
- Nem hosszabbították meg vezetői engedélyemet. Szememre való tekintettel. Alig használom már masinám, de a gúnyos leértékelés, ahogy könyvecském visszadobták, fáj.
Még előtte állok. Az idősektől egy idő után bevonják a jogsiját, talán jól teszik, talán nem. Hiszen egyre kisebb körben mozog az idős kocsijával. Hogy jót tesz-e neki, vagy sem, hogy az élelmiszert utóbb gyalog kell összeszednie, legalábbis kétséges.   
- Nehogy pesszimizmusba öltözködj! Örülj a napnak! Szépítsd a szépet, keress boldogító megoldásokat. Élvezd, mintha sose fejeződne be földi vendégeskedésed! Utóbb mindent számon kérnek.
Jobb alapállás, mint az „erőszakos kismalacé”. Érdekes a zárógondolat, amit utána vágott a szerző: Minden életrebbenésünknek következménye van. Ezzel szembesülni fogunk.  
- A nálam egészségesebb monsignore biztosnak hitte, hogy engem eltemet.
Eddig én is ezt tapasztaltam. De egyszer meg fog változni. Amikor én fogok elváltozni, távozni.
- Egyik zárómondata: Mit akarsz, Uram, hogy tegyek érted? Nehogy szégyent hozzak rád, aki nagylelkűségben felülmúlhatatlan vagy hozzám.
Ámen.
***
Régen Dávid legyőzte Góliátot. Most ki győzi le a COVID-ot?  
Laci atya így ír: A pandémia szembesít azzal, hogy mennyire sebezhetők vagyunk, akiknek szükségük van új biztonságra. Elérkezett az Isten országa, fedezd fel a benne rejlő biztonságot, és ne félj! 
***
Zene. Verdi, Nabucco: szabadság-kórus, ill. rabszolgakórus. Jó lenne már szabadulni egy-két dologtól.
https://www.youtube.com/watch?v=aiSSz0snWzA

Befejeztem egy kötetbe felkérésre írt tanulmányom javítását. Mindennél van jobb, de van egy olyan határ, ahol a ráfordítás merőben fölösleges, mert érdemben nem mozdul el tőle a minőség. Olyan ez, mint a borok minőségének fokozása és értéke. A tablettás bor, nem is igazán bor. A szőlőborok között nagy minőségi különbségek vannak. De egy határon túl hiába kerül a bor százszor annyiba, nem jobb százszor. És az autók? Elvisz a csotrogány is, és a megfizethetetlenül drága luxuskocsi is. Utóbbi valószínűleg gyorsabban. De nem százszor gyorsabban, pláne nem ezerszer gyorsabban.     
***
Olvasom. A többség az egyszeri kamasz módján viselkedik, aki mákos kalácsot kapván, anyja unszolására, hogy mit kell ilyekor mondani, így nyegléskedett: Kérek még.
Az olvasottakon több irányba indulhatok el: Amikor M.-t óvodába vittem, egy öregember, gondolom a fiúcska nagyapja, mindennap imigyen leplezte lányos zavarát, ismervén unokája makacs szótlanságát: Ki fog köszönni? Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy senki. Unokája legalábbis nem. 
Egy másik irány. A kiskamasz B. anyjához fordult megérdeklődvén, hogy mit fog sütni karácsonykor? Mit is? Bejglit – hangzott a válasz.
Bejglit? Az kutya kötelesség, de azonkívül mit fogsz sütni?
Egy harmadik történet a piaristákhoz vezet. Medvigy úr hittanórán felszólítja egyik kiskamaszt, hogy mondja el: Ugyan mit lépne arra az esetre, ha böjti napon társát kolbászt enni látja. Az illető rövid vakaródzás után kiböki: Azt mondanám neki, hogy adjál nekem is.
A hittantanár némi indulattal: Ülj le, szamár vagy, eretnekségeket tanítasz.
***
Valamiért most az érdekelt, hogy a magyar hányféle romot ismer. Ilyenek sorjáznak: rom, barom, karom, három, járom, pogrom, szirom, orom, korom, lórom, salétrom, citrom, flastrom, klastrom, alabástrom, lajstrom, ostrom. Az orosz még hozzátenné: utrom azaz reggel, vagy vécserom - este.
***
Az orosz vakcina neve szputnyik. Azaz utas, útravaló. Majd meglátjuk, hogy hova vezet az az út, amelyet kijelöl. A külföldi neves emberek után néhány hazai is elkapta a koronavírust: korábban az igazságügy min. asszony, Varga Judit, utána a külügyér, Szijjártó  Péter, s legújabban az általam is olyannyira becsült Böjte Csaba ferences testvér. Adjon Isten jobbulást-gyógyulást minden szenvedőnek!  
***
Évfordulón. 1873-ban ezen a napon egyesíttetett három részből Budapest: Ugye Pest, Buda és Óbuda. Nem vacakolok a cirill betűkkel, de ideírom az oroszórán tanultakat, mert megmosolyognivaló a vége. Nása sztalíca Budapest. Éta sztoit iz tri goroda: Budí, Pesta i Óbudi.
Na hiszen.
***
Zene. Az egyesítés 50. évfordulójára kiírt zenei pályázatra írta Kodály Psalmus Hungaricus c. művét. Mivel az hosszú, egy poszthoz jobban illik az 5 Tantum ergója.  
https://www.youtube.com/watch?v=WwUsvIEEu3w

     

Szürke hétköznap volt a hétfő. S ha én se lennék a szürkék hegedűse (mint Ady), akkor nem készülne   poszt erről a napról. Reggel megfigyeltem, hogy áldozáskor az emberek (mindenkin volt maszk), négyféleképpen cselekednek. Egyesek az alját emelik meg, mások a tetejét húzzák le, a harmadik típus leakasztja az egyik füléről, úgy hogy a másikon fityeg, és volt, aki lekapta magáról a maszkját. Olvasom, hogy van, ahol 1300 ft 10 maszk. Gondolom, sebészeti – világoskék. Nálunk 140 volt darabja.
Hagyjuk is ott a maszk kérdését, amely a nap szürkeségét kétségtelenül fokozza. Ugyanúgy, mint a kontaktoktól való tartózkodás. Persze tartózkodunk, tartózkodunk, de az alagút végét egyre kijjebb tolják a hozzáértők. Mindjárt itt a vakcina, és jövő(!) karácsonyra kiheverheti a világ a pandémiát.
***
Este üdítő volt hallgatni Zs. beszámolóját szépülő kertjükről, Bl. elektromos gitározásban való előre haladásáról, választékos angoltudásáról. 
Szó esett a jövő nyáron esedékes találkozásról is. Nagyon sok ez ügyben a kérdőjel, mert nyáron nem is vakáció lesz, hanem csak nyári vakcináció.
Vagy tudom is én!
Wait a Minute, Wait a Week, Wait a year, or….?
***
Inkább egy nekem tetsző verset osztok meg. Csaknem maradéktalanul szeretem Lackfi János jóéjtpuszi-verseit. Közülük egyet idemásolok ízelítőül, amelyiket mostanában olvastam.

Azt mondja,
térj meg, te szemétláda, széjjelvágtad
a földgolyót, amit szép tisztán kaptál,
olajban fuldokló kormoránok, kipusztuló
jegesmedvék, nejlonzacskóba szorult
pofájú cuki delfinek, az önkéntes egyszerűek
meg egyetlen befőttesüvegnyi szemetet
termelnek csupán egy hónap alatt,
s közben a luxuscuccaidat előállító
makaói, tajvani, kínai melósok
diszkréten éhen halnak,
hát nem szégyelled a pofád? Kapsz
egy sistergős villámot a nyakad közé!
Azt mondja,
szerinted véletlen, hogy az embert nem
zsírdisznónak teremtettem? Minek
zabálod magadat degeszre belga
csokival, ír sörrel, norvég lazaccal,
ha aztán szuszoghatsz a futópadon
hiába, miközben ez a szexi
háromgyerekes influenszeranyuka
kockahasat villant szülés után egy
hónappal, neked mi a mentséged?
Azt mondja,
minek élsz te, ha nem ismered a trendeket,
halványlila fogalmad sincs, mi a menő,
nincsenek termelést serkentő vágyaid,
ruháid uncsik, alig sminkelsz,
negyvenéves filmeket nézel, és ötvenéves
zenéket hallgatsz, amik annyira régiek,
hogy már majdnem megint divatosak,
te vagy a túlnépesedés súlyfeleslege,
mars a pokol legmélyebb bugyraiba!
Azt mondja,
sátán fattya, te, aki a kis aranyos malackákat,
jámbor bocikat két pofára zabálod fel,
behunyod szemed, ne is lásd a vágóhidak
borzalmait, sose nézel szívfacsaró videókat
kínai csirkegyárak horrorjeleneteiről,
és fütyülsz a rémes metángáz-kibocsátásra,
műszőrméből font ostorral verlek halálra!
Ja, nem.
Azt mondja, úgy szeretlek, ahogy vagy,
majd meghalok érted,
sőt, tényleg meg is haltam érted,
és ha ezt átérzed, ráállsz a hullámhosszra,
és egy-két dolgot megváltoztatsz az életedben,
annak nagyon fogok örülni.
#joejtpuszi
***
Zene. Beatles. Please Mister Postman https://www.youtube.com/watch?v=SWj7EcjiI-M

A technikai újdonságokat kb. azóta nem tudom napra követni, mióta a számítógép bevonult az életembe. Van program. Gondolom: jó. De mégse.  Frissíti önmagát. Átszervezi önmagát. Vírussal bombázza magát, vírusirtóval mentesíti magát. Kompatibilis a nyomtató hozzá. Nem kompatibilis a nyomtató hozzá. Monstrum a képernyő. Lapos a képernyő. Golyós egeret váltja a lézer, a madzagost a cordless.
Azért használom, s mivel zömmel írok csak rajta, meg néhány fotót teszek föl rá, gondolom, hogy tudásának mintegy 1%-át használom ki. Igen. Felrakom rá a 12 megapixeles képeket, amelyeket 28 nyomógombot tartalmazó kamerámmal veszek fel (gépemet se ismerem igazán, az általa felkínált lehetőségeknek csak a töredékével operálok.)
Mindkét masina túlságosan bonyolult. Ehhez jön hozzá a mobil, amellyel szintén készítek képeket. Jobb makrókat csinál, mint a kamera.
Két újdonságot fedeztem fel a gépekkel. Az egyik ugye, hogy szép grafikákat lehet fotózni olyan könyvekből, amelyek gazdagok a vonalas rajzokban. Azon gondolkoztam, hogy ha Prokop Péter élne, örülne-e annak, hogy népszerűsítem művészetét, vagy tiltaná mondván, hogy nincs copyright-om, mintha a képeknek személyiségi jogaik volnának. Magam azt gondolom, hogy jót teszek megismertetésükkel.
Egy merőben más világ a zene világa. Az interneten megsokasodtak a kották. Ha a képernyőt a billentyűs hangszer mögé teszem, előáll a lejátszható darab. De ha lefotózom, s a fotót kinyomtatom, akkor akár papíralapú kottát is kaphatok. A kottaképek arra jók, hogy felidézzék bennem egy-egy zene pontos lejátszási képét. Ez nekem viszonylag új. Most a Messiás első tételét és a szintén zenekari Pifa tételét böngésztem az internet jóvoltából, s blattoltam a melódiát a kottakép alapján.
Ez olyan élmény, mint ha rég olvasott könyv lapjai elevenednének meg előttem.
***
Azt álmodtam, hogy menyem nekem és Tücsinek felezett őszibarackot hoz egy-egy kompótos tálban bő lében és jó hidegen.
Megköszöntem, de mondom, így nem tudom megenni.
Várj, rögtön felkelek.
Rögtön felkeltem, de elillant az álom, így egy kisebb adag tejeskávéval vigasztalódtam,
***   
Zene. Álljon itt most akkor Händel Messiásának Pifa tétele.   https://www.youtube.com/watch?v=E2pXlddWlmo         

- Tücsi nagyi, Mi lesz a második? – érdeklődik majd minden ebédnél Domi unoka.
Átveszem a stílusát, és rendre megkérdezem Tücsitől: - Tücsi nagyi, mi lesz a második?
Ma megelőzött és azt mondta, hogy csokibomba lesz a második.
Mondom neki: - Velem nem szúrsz ki. Tücsi nagyi, mi lesz a harmadik?
Azért írok róluk, a fiatalokról, mert a küldött virtuális beszélgetéseken kívül sok egyéb kapcsolatunk nincs ebben a kontakthiányos évben. Nagyon is érvényes minden napra, az apósom anyjától örökölt szlogenem: „Ezek sose jönnek.” (Emlékeztetőül: Amikor fia, Pista már negyedórája távozott tőle, megjegyezte: Ez a Pista sose jön!)
Arat a covid, nő a teher az orvostársadalmon, szinte világszerte nő a fertőzöttek stb. statisztikája. Tücsi tudatja, hogy a vírusfertőzött miniszter, Szijjártó Péter Camus Pestisét olvassa. Én a járvány kezdetén olvastam el – képernyőről. Nem mondom, hogy vidám olvasmány. Milyen már! – mondanák a maiak. Milyen már, hogy egy orvos végigszolgálja a pestisjárványt, s jószerével az utolsók között kapja el őt is a kór, s meg is halasztja.
Nekem erről egy analógia ugrik be. Ha egy frissen mosott-vasalt abrosszal terítenek, legjobb, ha azonnal összemaszatolja valaki. Mert milyen már, hogy az utolsó kanál salátalé vagy vörösbor fröcsköli tisztátalanra a szép, tiszta, makulátlan abroszt? Emlékezetem szerint olasz szokás, hogy a háziasszony foltot pöttyint az abroszra, hogy senkit ne feszélyezzen, ha utóbb összemocskolja a terítőt valamiféle ügyetlen mozdulattal.             
Ugyanígy mielőtt véget ér a háború, valaki(k) utoljára lesz(nek) áldozata(i). Milyen pech ez is! Majdnem jókor vol(tak) rossz helyen.
Nem is folytatom. November 13. volt a magyar nyelv napja. Megemlékeztem róla. Majd minden évben többször is belebotlok azokba az írásokba, amelyek dicsőítik a magyar nyelvet. Van némi igazuk. Sok magánhangzót különböztet meg a magyar, általában ritka a mássalhangzótorlódás benne, és ősi nyelvnek tudjuk. Ám a nehézségeit csak nagy ritkán adják elő, ami tán nem is baj.
Kicsit olyan ez, mint az édesanyánk szóhasználat. Minden jóérzésű ember meg van róla győződve, hogy édesanyja a szeretetre legméltóbb valaki a világon. Ugyanígy, a mi nyelvünk a legszebb.
Nekünk mindenesetre.      
***
Remélem Prokop Péter nem haragszik meg rám, hogy ebéd után néhány grafikájáról fotót készítettem, hogy feltegyem a B-ra. Olvasóitól annyit kért, hogy mondjanak el érte egy miatyánkot. Részemről megtörtént. Így tud könyve dolgozni értünk olykor éles gondolataival akár, és így tudjuk mi teljesíteni egyetlen kérését.
Munkámat könnyítette, hogy ragasztott kötete szétszáradt, lapokra esett, így sík lapokat fotózhattam kedvemre.
***
Zene. Prokofjev: Péter és a farkas. részlet. Sokszor hallgatták gyerekeink LP-n. Egyébként az áthallás tökéletes. Prokop Péter, ill. Prokofjev, Péter …
https://www.youtube.com/watch?v=Sg40qk-nyR8

Álom, álom, ronda álom vissza ne jöjjön. Arra ébredek, hogy este hegedűkísérőként fel kell lépnem valahol egy két hegedűre írt versenyen. Előttem a hegedűs arca, aki gyerekkoromban ugyanoda járt zenélni, ahova én. Megtudom, hogy a papája egy téeszben dolgozik, és nagyon jó muzsikus: gyerekének zenét írt, s engem kért fel a második hegedű-szólam előadására. Én meg könnyelműen megígértem, hogy elvállalom. A  koncert-sorozat meghirdetve. Az első részéről anyám? és lányom, K.? éppen megérkeztek. K. elém biciklizik, mert éppen sétálok, s örömmel tudatja, hogy büszke rám, amiért elvállaltam a technikás darab kísérését. Nevem a plakátokon szerepel. Meghátrálás nincs, kifogás nincs, zeneélnem kell és kész.
Csakhogy.
Anyám húsz éve elhunyt, K. lányom nem ebben a városban él, én kb. 30 év óta nem hegedültem, s amikor mégis kezembe került egy hangszer, roppant hamisan szólt. Ráadásul hegedűm sincs. Évtizedekkel korábban elajándékoztam. Akkor most mi? De hát a nevem a plakátokon… Próbáltam kifogásokat találni. Járvány, más elfoglaltság, egészségügyi problémáim támadtak… Aztán másképpen döntöttem: Eh, mit! Inkább fölébredek. S úgy tettem, amiként beszélék.
Hegedűm nincs, kerékpár nincs, K. gyerek sincs itt, anyám sincs már köztünk, koncert sincs, felkérés sincs, alvás sincs. Öt óra viszont már elmúlt, kikecmergek inkább az ágyból, s föllélegzem: Ma már ugyanis nullához közelít hegedűtudásom. A fejemben persze még él, de ujjaimban nem. S a blattolás sem jönne össze kivált nem egy pódiumon.
Hegedülésből tehát fölmentve.           
***
MInap a tévéhíranyagában áll, hogy az egy villamoson a helyes maszkviselésre egy 64 éves utas figyelmeztette utastársát, aki teketóriázás nélkül kést rántott és szúrt, majd elmenekült, de a rendőrök a kamerafelvételek alapján néhány óra múlva lefogták. A sértettet kórházba szállították. (Apropó. Mire gondol az az ember, aki reggel elinduláskor egy kést vesz magához.)
Mondom feleségnek, hogy lám, te jól jártál, mert valakinek a figyelmét felhívtad arra, hogy dugja az orrát is a maszk alá, de az illető nem rántott kést, csak mérgesen visszaszólt: Hagyjál békén, nem kapok levegőt.  
***
Már látszik az alagút vége. Az alagút végén a bárhonnan érkező vakcina áll. Csak azt nem tudom, hogy a pisla fény hány kilométerről látszik ide. Remélem, hogy nem olyan ez, mint a sivatagi fata morgana: Látszik a távolban az oázis, csakhogy nem közeledik, bármennyi lépést tesz felé a szomjazó.    
***
Tegnapelőtt megint vesztésre állt a magyar csapat, ezúttal Izland ellen. Kikapcsoltam a tévét. Nem vagyok kíváncsi kivégzésünkre.  Tévedtem. Győztünk 2:1-re. Ha Rossi kapitány üzente a csapatának, hogy az izlandiak taktikás, de öreg legények már. A végén nem győzik szusszal, akkor igaza volt. A taktika bevált. A végén kaptak két magyar gólt. Ezzel a győzelemmel ugyan bejutottunk az EB-be, de olyan ellenfeleket örököltünk, mint Németország, Portugália, Franciaország. Gyanítom, hogy nem mi leszünk a bajnok nemzet. Pedig a jó csatár nyitott kapukat dönget.  
***
Zene. Vivaldi A-moll koncert 

https://www.youtube.com/watch?v=QPba-i26YNA

November 13. a magyar nyelv napja, mert 1844-ben ezen a napon vált hivatalos nyelvvé a magyar. A tévében megemlékeztek róla. Nekem Czakó Gábor gyűjteményei jutottak eszembe. Az egyik a megy ige szinonimáiról szólt. Több mint ezer változatot hozott össze társaival. Egyik társuk szerénységem volt. Kb. száz szóval gazdagítottam szóállományát. De elkezdte gyűjteni a beszél ige szinonimáit is. 390 rokonértelmű szót gyűjtött össze. Én meg most úgy döntöttem, hogy az eszik ige szinonimáival játszom. Kapásból ebből is összejött száz körüli szó.  
Ideillesztem őket:
áteszik a máséba, beburkol, bedarál, bedobja az ételt, becsócsál, bedönt,  beeszik, befal,  bekap, bekanalaz, bekapdos, bekapkod, bekebelez, belakik, belapátol, belekóstol, belemar, belenyal, bepakol, bepofázik, betáplál, betermel, beteszi az arcába, bevág, bever, burkol, csemegézik, csipeget, csócsál, ebédel, elcsámcsog, elmajszol, elmammog, elnyámmog, elpusztít, elrágcsál, elropogtat, eszeget, eszik, étkezik, fal, falatozik, faldokol, flamózik, fogyaszt, früstököl, habzsol, hahózik, hamizik, harap, ízlel, ízlelget, kajál, kajázik, kajol, kóstol, kosztol, lakmározik, lefetyel, legyalul, lenyel, magába hány, magába önt, magába szed, magába töm, magához vesz, majszol, megabrakol, megcsócsál, megízlel, megkóstol, megtölti a hasát, megzabál, nyalakodik, nyámmog, nyel, nyeldekel, papizik, rágcsál, rágicsál, ráhúzza a fejét, rájár, ráveti magát az ételre, silózik, szétrág, táplálkozik, torkoskodik, uzsonnázik, vacsorázik, zabál, zabbant.
Ha valakinek újabbak jutnak eszébe, írja meg, s beillesztem a gyűjteménybe. Mivel ábécérendbe szedtem a szavakat, könnyű megkeresni, hogy van-e már ilyen szavunk, vagy új találmány.   

Találtam egy szépségesen szép mondatot Bálint Sándorról, akit egyszer még szentté fognak avatni. A népbíróság előtt az utolsó szó jogán így védekezett: „Arra kéröm az én Uramat, Istenömet, hogy soha ne tudjam mög, ki juttatott el idáig. Hogy ne gyűlhessék harag a szívemben.”
***
Egy kötetbe kértek tőlem tanulmányt. Megírtam, elküldtem, s visszakaptam első tördelésben azzal, hogy tegyem meg észrevételeimet, korrigáljam szükség szerint. Meg is tettem. Írtam elé kérésre felvezetőt, írtam utána tömör életrajzot, s válaszoltam tizenöt felvetésre. Majd az egészet emailben visszaküldtem a feladónak. 
Már a megszólítást is elírtam: Kedve Ákos!
No, hiszen! Akasztják a hóhért. Miféle precízséget takar az a korrektúra, amelyről szóló értesítés első szava is hibás. Remélem, az összes többi nem az.
Mentségemre szolgál, hogy éjfél felé fogalmaztam meg a levelet a csatolmánnyal együtt. De akkor is.
Régen végigolvasták a levelet, majd itatóssal (tapperral) szárazságát biztosították, mielőtt borítékba helyezték az írást.
Én meg az elektronika szárnyaira bíztam egy felületes újraolvasás után. Persze ettől még meg fog jelenni a kötet, csak hát „milyen már?” ahogy ma mondanák. Sőt amikor a bakit felfedezik, a maiak ki nem hagynák meglepődésüket: „Azt a”.
***
Kaptunk egy aranyos gyereknótát whatsappon R.-ka előadásában: Háp, háp, háp, jönnek a kacsák…
Azonnal beugrik, hogy minap láttam menyem gyerekkorában készült videófelvételét, aki nagyobbacska korában hiba nélkül végigénekli az Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában c. nótát. Mind a tizenöt versszakát. Mind a kettő szép teljesítmény. Lám, miből lesz a cserebogár!
***
Lám, lám, lám, a járvány röghöz köt, mégis megvan a kapcsolat mindnyájunk között.
Klick, klick, klick, whatsapp idejön. Videókon vagytok jelen: De így is öröm.   
***
Kedden BR születésnapja volt. A FB nem jelezte, a naptárt pedig késve néztük meg. Isten éltesse sokáig jó egészségben!
Ma bezzeg ránéztem a naptárra: Jónás napja van. Nagyon sok név tulajdonosát cukkolták rövid gúnyverssel. Nagyjából erre utaltam, amikor Gyurkovics Névike c. gyűjteményét emlegettem. Nos, a Jónást így cukkolták: Jónás a víziló, bolhája millió.
Az egyház egyebekben nem Jónásról, hanem Szent Jozafátról emlékezik meg 11. 12-én.        
***
Zene.  Ha én 64 lennék, akkor egy jó tízest letagadhatnék. Nem teszem. Inkább szóljanak ők, akikből ketten nem lettek 64, ketten pedig lényegesen meghaladják ezt a kort.
https://www.youtube.com/watch?v=HCTunqv1Xt4

- Olvasom. Ha senkinek sem kellek, akkor is írok. Mert nekem a munka élvezet.
Nekem is. Ezért magam is űzöm.
- Olvasom. Modugno nem pénzért és hiúságból, hanem a dal szeretetéért fáradozott, hogy maradandó, tartós élményt adjon. Megjegyzem: Ilyen volt a maga területein a soktehetségű Bud Spencer is. Pozitív példák ők.
Közben persze beugrik az Illés-szám szövege is: „Volt egyszer egy barátom, a legjobb dobos a világon. Mikor a dobját ütötte-verte, benne volt az egész lelke. … Mert dobolni szép és dobolni jó, felemelő és vigasztaló. Ha még egyszer megszületnék, akkor is csak dobos lennék.”
Hát ez az! Ki mit szeret, annak éljen.
 - Olvasom: „Fűzfapoéták feldobott nevekre kapásból versikét fabrikálnak…” No hiszen. Szegény Gyurkovics a Névikéjével… Lehet, hogy mégse akarok nevekre rímeket hányni?
- Bűvös betűsorozatok: A szoc. idők Aczél György irányította művelődéspolitika a három T-t alkalmazta az irodalmi művekre: Tiltott, tűrt, támogatott.
Az idős pap is alkalmazta, de egészen más összefüggésben. Így buzdította fiatalabb társát: Több telik tőled! 
- Ma szembe jött velem a ráció és a szív, mint velünk szerves egységben létező kettős valóság megfogalmazása. Az agy, az ész a tudás hordozója, a szív az érzelmeké. Persze ez épp olyan mesterséges elválasztás, mint a bibliai időkben meghatározottságai. Isten, aki belelát a vesékbe és az ember szívébe. Utóbbi, ha jól emlékszem, akkoriban a tudás, a gondolkozás szervének számított, a vese pedig az érzelmekének. A. de Saint-Exupéry szerint jól csak a szívével lát az ember.
Ki mit tulajdonít a különféle szerveknek.
De talán nem is annyira fontos, mert szimbólumok ezek. A lényeg talán az, hogy a tudás élethosszon át gyülemlik fel az emberben, mégpedig azé a kultúráé, amely körülvette. Akik átcsöppennek más kultúrákba, természetes, hogy az ottani lényeglátás is hat rájuk. Egy pszichológus emlegette, hogy a zseni is a másoktól tanult gondolatokkal él, s igen nagy zseni, ha gondolatainak néhány %-a a saját eredeti elképzelése. Nem így van ez érzelemvilágunkkal, amely mindnyájunknak a sajátja.
Végül megjegyzem, hogy talán nem tévedek, ha mindkettő terület részt vesz abban a folyamatban, abban az attitűdben, ahogyan a világra nézünk, ahogyan szemléljük.                  
***
Zene.
Modugnótól már hoztam korábban a pizzica, pizzica, pizzica bo c. számot. Legyen ma a Volare, cantare c. szintén az ő elővezetésében.
https://www.youtube.com/watch?v=t4IjJav7xbg

Azon kapom magamat, hogy reggel a számos tévécsatorna között szörfözve sorra kiütöm a hírműsorokat, mert szinte folyamatosan komiszságokat zúdítanak ránk. Egytelen üdítő kivételként nézem s hallgatom a nemzetiségi műsorokat, mert ezek sose borzolják lelkemet.
Átadták a felújított épületet; felelevenítették őseik táncait, irodalmát, zenei hagyományait; énekeiket kötetekbe szedték, saját nyelvüket ápolják, kultúrájukkal gazdagítják a közösséget. Miért olyan ritka, hogy az őslakosok, a többségi nemzetrészhez tartozókról szóló hírek is kifejezetten pozitív tartalmú üzeneteikkel gazdagítsák a nagyérdeműt. Miért kell nekem folyton azt hallgatni, hogy ki mekkora gazember.  
A választ Yves Congar domonkos szerzetes szolgáltatta, aki egyik lelkigyakorlatán azt hangoztatta, hogy
Emberek, térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Papok, plébánosok, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Apácák, szerzetesek, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Püspökök, érsek atyák, ti is térjetek meg, térjetek vissza az igaz útra! Majd másnap:
Térjen meg a pápa őszentsége is!
Y. Congar, ha átmenetileg is, de megkapta a magáét. Utóbb viszont bíboros és a II. vatikáni zsinat egyik motorja lett.
Ugyanez a felszólítás ráférne a profánabb szférára is.
Ki-ki a hivatalosságok közül nézzen magába, s humán értékek mentén térképezze fel, hogy mi lakik benne. Úgy is írhatnám, hogy a saját háza előtt söpörjön, s ne fenyegesse hamisságaival a társadalmat, továbbá ne terjessze pusztán érdekei mentén szemérmetlenül hazugságait.
Röviden: itt volna az ideje, hogy a minden gyanún felül állók belássák, hogy ez tévedés. Nem állnak minden gyanún felül.
Hol vagyunk még ettől?
S vajon remélhetjük-e, hogy valaha megtisztuljon a mammonimádók élete?
Csaknem érthetetlen, hogy nem érzik maguk felett a végső elszámolás lehetőségét, amikor tudván tudják, hogy ők is megállnak egyszer a szőnyeg szélén, s szembesülnek igen-igen esendő voltukkal, saját pőreségükkel.     
***
Zene. Money, money, money. ABBA.
https://www.youtube.com/watch?v=ETxmCCsMoD0