Mickey webnaplója

Egész éjszaka a tegnap feltett sláger dobolt a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár.” Ám egyfelől a legnagyobb fokú visszafogottságra intenek a rossz járványügyi adatok, másfelől viszont tényleg elindultam az álmomban megszokottak szerint. Autóval mentem, hogy gyorsan megjárjam az utamat, meg egyébként is. Így szoktam. Leparkoltam a házunktól nem messze lévő ferde utcában, mert megláttam egy üres helyet. De mert újra el kellett mennem, elindultam a kocsihoz. Ugyancsak szokás szerint az elképzelt helyen nem találtam. Egy vasúti töltésen gyalogoltam a sínek mellett, utóbb átvágtam egy gyárudvaron, hogy a végén az autónál kössek ki. De az gyárudvar végén egy tusoló állt, kijárat sehol. A tusolóban ketten bunyóztak, egy harmadik mintha őrt állt volna. Otthagytam a jelenetet, s kerestem a ferde utcát. Aztán rájöttem, hogy nem kell nekem kínlódnom a parkolóhely megtalálásával, hiszen az Őrlő köz első házánál levő öbölben hagytam tegnap a kocsit. Azóta pedig nem vezettem sehova. Így megkönnyebbülve felébredtem.
A kocsi tehát megvan. Még visszaaludtam egy kicsit, de most már csak a dal maradt meg a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár. Hej, kétoldalt tarka rét, szivárvány, téged vár.” Persze a rét most nem tarka, hanem deres, az égen sincs földig érő szivárvány, hanem hajnali köd üli meg a tájat. Valójában egy tegnapi film nyomja rá bélyegét hangulatomra. Annyiféle összeesküvéselmélet-gyanús mozaikkockát halmoz össze, hogy ha annak csak 10%-a igaz, az is szörnyű volna.
Nem is részletezem. Inkább néhány viccmorzsát szórok el a tegnap érkezettek közül.
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én?  Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem. 
-Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.
Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.
***  
Zene.  Kövek a vízparton.
https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI   

Pálos Antal idős jezsuita szívesen nézte a focimeccseket a tévé előtt üldögélve. Üldözések után, a börtönévek után, immár megrokkanva felüdülést talált ebben. Magam kevésbé éreztem az üldöztetést, nem is ültem börtönben, de idősödve szívesen utánzom az öreg pap szokását. Fogható vagy nyolc sportcsatorna, ebből legalább négy focimérkőzést közvetít, s elég gyakran elé ülök az aranylábú gyerekeket nézve. Tegnap azt hallottam, hogy egy menő csatár évi 20 millió eurót kért átigazolásáért cserébe. Ennyi pénz nincs is.
Tehát nézem a meccseket, s a lassított visszajátszásokat is. Egyre többet találkozom az ellenfelét fellökő focistával. Visszajátszáskor tetszik ki jobban, hogy a társát durván fellökő tag hamarabb földet fog, mint aki ellen a durvaság történt. Így próbálja meg félrevezetni a bírót. Sokszor méltatlankodva kritizálja is a bíró döntését, miközben tagadja bűnösségét. Többféleképpen vétkes. Gáncsa, mez-tépése, fellökése miatt, s a megtévesztő viselkedésével erre még rájátszik. Verbálisan is vétkes. Azt hazudja, hogy őt lökték fel. Nagy a tét, hatalmas pénzt érnek a nyert meccsek. Érdekből viselkednek a labdarúgók erkölcstelenül.
Amikor a gerjesztett politikai húzásokkal szembesülök, ugyanezt tapasztalom. Gátlástalan hazudozás folyik az érdekérvényesítés, a hatalom megszerzés, vagy megtartás érdekében. Ugyanúgy erkölcstelenségek ezek, mint a pályán látottak. Ugyanúgy a sértő félnek áll feljebb, s ugyanúgy az ártatlan felet kárhoztatja, nevezi vétkesnek maga helyett, s a csillagos eget is letagadná, csakhogy sikeres legyen ágálása. Mondanom se kell, hogy ugyanúgy visszataszító.
Mindkettő hátterében az áll, hogy ha nincs Isten, akkor én állok a helyébe, és saját szájízem, érdekeim szerint hozok döntéseket, az örök értékekkel olykor teljesen szembe menve. Bárki bírálni akar, tagadom az igazát, mert másképp döntöttem. Hogyne tenném, hiszen érdekeim így kívánják.
Hogy ez mennyire így van, huszonöt éves történetem igazolja. Annak idején a parlamentben dolgoztam, ahol valaki agitált, fizessek 50 000 ft-ot, s még négy más valakit is vegyek rá, s féléven belül kapok egy új VW Golfot. Kiszámoltam, hogy ebben a pilótajátékban a tizedik kör olyan széleskörű, hogy a világ népessége is kevés lenne fizetőnek. Mondom az ajánlattevőnek, aki így reagálta le: Béna vagy, Miklós, nekem lesz Golfom, te meg csak számolgassál.
Gyanítom, hogy nem lett Golfja, de nem is ez a lényeg. Érvelésemet azért utasította el, mert érdeke ellenére lett volna. Hát ez a baj az értékek relativizálásával – kicsiben és nagyban egyaránt.
***
Zene. Még egy Illés-szám:
https://www.youtube.com/watch?v=2BWzQ0oh244                    

Befejeztem Prokop Péter Innen s a mindeneken túl c. kroki-esszékötetét. A magát sokszor ismétlő szerző boldogan vallja, hogy két múzsa és a papi hivatás hármasságát élte meg. Előbb jött a grafika és festés, aztán a papi hivatás, utóbb az írás, 18 kötetnyi gondolatfüzér.
Eltűnődtem azon, hogy igazából én is három fő csapást éltem meg. Először a zene bűvkörében cseperedtem, majd a középiskolában íráskészségemre kellett odafigyelnem, utoljára a jött a fotózás szeretete. Hét évig szolfézsra, hat évig hegedűre jártam, két évig vonószenekarba, mégis gitározni szerettem s mellette zongorán kifejezni magamat. Most, hogy Levi unoka trombitálni kezdett, sajnálom, hogy nem lett enyém ez a hangszer is. Blanka unoka elektromos gitárját hallgatva belátom, hogy már az se az enyém, pedig nagy fantázia van benne. Nem feledhetem viszont, hogy középiskolás koromtól kezdve megszakításokkal kórusban énekeltem, mindig basszus szólamban. Következésképpen egész életemben fontos szerepet játszottak, áthatottak a harmonikus longitudinális hullámok. Máig szeretem a zeneelméletet, a zene ösztönösségét, a komoly hangvételű muzsikát s a könnyedet egyaránt.
Ehhez jött a fogalmazási készség kialakulása. Gimnáziumi éveim alatt ahhoz szoktatott jó tanárom, hogy egy értekezés minden mondatának a címről kell szólnia. Az írásnak ez a fegyelmezettsége sokáig belém ivódott. Ám jöttek az ellentétes hatások. PP-nél az imént olvastam: A csúcson érdekesebb megoldások adódnak s akaratunkon kívül. „A tanulságot, amit zsebemben őrizgettem, kifordítja kabátomból, és csillogóbb ötleteket villant a homlokomba.” Hát ez az. A fegyelmezett írás csakugyan a címről szól. Ám amikor megszállja valami szent idegesség az embert, az írás folyama önálló útra tér, és nem érdekli, hogy miféle címnek kell megfelelnie. Blogom ezt tükrözi. Naponta feltett fotóim is. Posztjaimban összesöpröm azt, ami, vagy amik foglalkoztatnak, s utólag adok neki címet, hogy a szövegtestet fejezze ki valamiképpen, s nem fordítva. Ugyanez áll a naponta feltett fotókra is: Kiválasztom a nekem tetszőket, s valami olyan címet adok nekik, amik ha áttételesen is, de mindre utalnak. S ha már fotózás. Gyerekkorom óta messziről kacsingattam a fotózásra, és közelről a kiállításokra. Szerettem a tárlatokat, a szép reprodukciókat, a tartalmas albumokat, a gazdag múzeumokat. Szeretem a művészettörténetet. A grafikát. Kb. tíz éve napi sétálásra szólított fel a kardiológus azt tanácsolva, hogy szerezzek be egy kutyát, s az majd naponta megsétáltat engem. Nem szereztem be kutyát, de kaptam egy nagy tudású kamerát. Évekig az járt velem sétálni. Öt éve Zalaszentgróton fotóztam elég jó képeket, négy éve Szigligeten a FB-ra tett képek tanúsága szerint. Az idei évre a rostokolás nyomta rá bélyegét. A pandémia miatt leginkább itthon vagyunk. S innen puskázom, amit lehet.
***
Ma eszembe jutott, hogy a NOSZF. napja volt nov. 7. a szoc. időkben. Még akkoriban terjedt el, hogy se nem nagy (csak bolsevik), se nem októberi (mert nov. 7.) sem szocialista (mert bolsevik puccs) volt az a forradalom. Ez a múlt.  
A jelen, hogy ma Rezső napja van. Ez nem a Rudolf magyar változata. Inkább a Roger névből jön.
Kellene névikét játaszani, mint Gyurkovics tette. Már nem tudom, hogy az általa választott nevekhez két sorost írt vagy négysorost. A csúfolódók általában rövidek. De ha négysorosok, az se gond.
Rezső!
Mért nem lettél Dezső?
Bár nem lettél Dezső,
hanem inkább Rezső:
Növesszen az eső. 
***
Zene. Ma felvetődött, hogy idén lehet, hogy kettesben karácsonyozunk? Biz az meglehet. mivel zenéről posztoltam. Álljon itt egy olyan karácsonyi dal, amelyre rajtam kívül senkinem emlékezett a családban. A kb.1952-ben grószitól hallott dallam- és szövegfoszlányok bennem éltek, mígnem Cseh Tamás jóvoltából vissza nem igazolódott, hogy nem fantáziálok, hanem létezett az a dal. Legyen most akkor ez.  Csillagfényes éjjelen.
https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ  

…nóták dallamostul:
Kutyakaparási csárda,
Csendőrrel van körülzárva!
Azért van az körülzárva,
Betyár iszik a csárdába!

Iszik a betyár a csapon,
Sír a kislány az ablakon!
Ne sírj, kislány olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon!
***
Egyszer egy királyfi, mit gondolt magába,
hihihi hahaha, mint gondolt magába…
Nekem egyszerűbb szövegváltozatom volna erre a dallamra:
Szó se lehet róla, szó se lehet róla, szó se leee-het róla, szó se lehet róla…      J
***
Kár, hogy magyar nóta. Milyen jó lenne népdalnak, hogy aszongya:
A szegedi sürgönypózna jaj, de magos. A tetején a porcelány jaj, de poros.
Rá van csavarintva az a kutya derót, akár milyen magos, leadi a szót. 
***
Napjában tizenötször látom, amint a páciensek orrában turkálnak a járványtesztelők. Hát persze, hogy a góbé nóta jut eszembe, amelyik az ugyan édes komámasszony dallamára énekelhető:
Lábujjhegyre ágaskodva, a vén fába kapaszkodva felmászott az odváig.
De egy darázs úgy megszúrta, hogy az orrát majd kifúrta, így nem örült sokáig.
*** 
Ugye az influenza elleni oltások valamelyikét azért érdemes beadatni, mert ha nem kapom el a közönségeset és mégis influenzás volnék, akkor az biza koronavírustól van.
Egy másik orvosi vélemény szerint a napi 1000 mg C-vitamin, 2000 NE referencia értékű D3-vitamin szedése ellenállóvá teszi a szervezetet, hogy ne kapja el a koronavírust, s ha mégis, akkor enyhe lefolyású legyen.
Namármost. Az injekcióhoz kell telefonegyeztetés, kell egyszer használatos tű, kell vakcina, kell oltásért sorban állás. A kombinált vitaminkészítményért nem kell időpontegyeztetés, nem kell sorban állás, nem kell injekciós fecskendő és tű, csak be kell szedni minden reggel. Kérdés, hogy miért nem kapható e kétkomponensű hatóanyag fillérekért? S miért nem kap elég reklámot? Ha tévednék okfejtésemben, tudják be nekem, hogy egy laikus nyugger vagyok.
***
Zene.  Egy Illés-zene. Ész és lelkiismeret. https://www.youtube.com/watch?v=E2hffd-3vxU
 

Nem tudom, miért, de úton voltunk sokan. Mintha munkatársaim jöttek volna velem, meg néhány társunk a házból. Előbb vicinálison igyekeztünk egy vidéki városba, talán Miskolcra. Közben bőven adódott alkalmunk a fényképezésre. A vonat sebessége ezt bőven lehetővé tette. Valamiért eldöcögtünk az érdi új, de átadatlan iskolaépülete előtt, s fotóztuk. Majd különféle bizarr formájú ipari műtárgyon akadt meg a szemünk, amit szintén megörökítettünk anélkül, hogy tudtuk volna, mire készültek, mi célt szolgálnak. Szebb épületeket el nem mulasztottunk volna lefotózni. Ami érdekes a folyamatban, hogy társam kipuskázott a tájra a vonatablakon. Én nem láttam semmi különöset a képkivágásban, olyasmit, ami fényképezés tárgya lehetne, mégis kattintottam. Hátha neki van igaza, s majd otthon kiderül, hogy miféle ritka csemegét ábrázol a kép. Egy idő után fogadóba érkeztünk. Rozoga asztalok, nyikorgó székek-padok. Egy vastag derekú öregasszony a tulaj. Egyben szakácsnő is. Kezdtünk éhesek lenni. Kérésünkre elmondta, hogy nem fog kétszer nekifogni a vacsorakészítésnek, várjuk meg a társaság másik felét, egyszerre rendeljünk, és másfél óra várakozás után hozza az ételeket. Hangoskodott a társaság, s vártunk. Valaki boros és pálinkás butykost nyitott. S kezdte szétosztani vizespoharakba.
Nézem a szomszéd gyerek italát. Borral teli pohár volt előtte. Ő észrevette, hogy fixírozom a poharat. Megemelte az asztal szélét. Pohara elkezdett felém csúszni. De elkaptam. Pálinkát tartalmazott.
Mondom – ez nem igaz.
Felébredtem.
Csakugyan nem volt igaz.      
***
Reggel az amerikai választás durva csalássorozatát osztotta meg valaki a FB-on. Egy valaki tizenezerszer voksolt, más valaki halála után tette ugyanezt, de akad csecsemő is, aki szavazni ment.
a posta kukába vetette, az aktivisták összegyűjtötték a voksokat. Máshol kivétel nélkül mindenki a kékekre szavazott. A cikk szerint a hivatalos vokscédulák vízjelesek, a hamisak nem. Elég durva, amit összehoz. Hogy mennyire igaz, nem tudom. Mindenesetre Trump bíróság elé kívánja vinni a turpisságokat.
Mikor tisztul le már a sokféle gazemberkedés?
***
Zene. Az oroszlán úr aludni készül. Ld FB-bejegyzésem után.

Az Imre a gót Emmerichből jön, s mint oly sok név, uralkodó jelentésű.
Sok híres Imre volt, van, és reméljük, lesz is.
Szent István fia tán a legismertebb köreinkben. Szent Imre, aki fiatal házas korában hunyt el. Képzett férfi volt, hadsereg irányítója. Imre tragikus halála miatt a trónra nem jutott Szent István leszármazott. Szent Imre József-házasságban élt fiatal feleségével, ezért szokták liliommal ábrázolni.
Számos művészt megihletett, sok szobor és kép keletkezett a királyfiról. Mivel Prokop Pétert olvasom, kötetéből választottam egy Szent Imrét ábrázoló képet.
Imre olyan név, hogy olasz változata földrész neve lett. Amerigo Vespucciról nevezték el az Újvilágot Amerikának, ahol mostanság épp az elnökválasztás folyik meglehetősen gyanús körülmények között. Hová fajul el a nyomorult érdekekért folyó küzdelem. Úgy hírlik, hogy némi kékcédulás befolyás torzítja a tisztánlátást. Mindenesetre bíróság fogja tárgyalni a visszaélések ténylegességét, vagy hamis hírét.  Majd meglátjuk, mire mennek. Nehéz jövő előtt áll a földrész, de nemcsak az övék, hanem a miénk is. Isten óvja teremtését a héják elől, a profitéhségben szenvedő betegektől.   
Imre.
Ami még kapcsolódik hozzá, a család régi barátja, Szilas Imre, aki Amerikában találta meg a kiteljesedés lehetőségét. Isten éltesse őt, és minden Imrét!
Minden névvel kapcsolatban összehozható egy kínrím. A klasszikusok közül való:
Adorján,
hármat ugrott a létrán.
Katica,
karmoljon meg a cica.
Így lehet pl.: Imre,
nevetek enyéimre.
***
Ma nehéz az erények értékvoltát szorgalmazni. Mint a mai prédikáció során elhangzott: egy mai, nike-cipőben eltemetett, boldoggá avatott fiatalra jobban figyelnek a tinik, mint egy ezer éve élt valakire, akiről alig tudunk valamit. Ez kétségtelenül így van. Azért nem adhatjuk fel azt a meggyőződésünket, hogy a jóra való törekvésnek, az erényességnek életünk mércéjének kell lennie.
***
Zene. Szilas Imre: Karácsonyi beat-mise Istengyermek c. száma    
 https://www.youtube.com/watch?v=XYCaz91lJoE&list=PLj-X_3xfhyU6YTZKGZgODY2X-wKcVe4fI&index=17

Saul üldözte, Paul óvta a keresztényeket.
Vélt igazuk nevében ölték meg Jézust kortársai.
Vélt igazuk nevében (Allahu akbar) öldösik a keresztényeket világszerte ma is. Írva van: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
***
Prokop P.:  A vak odanyújtja társának az orvosságosüveget. Olvasd már! A másik: Nem látod, hogy nem látom?
Ilyenekből tengersok létezik:
BÉ. A fogyatékkel élők valóságos csodákat tapasztalnak. Vakok látnak, süketek hallanak. A rokkantak is örvendenek a tolószékben: Új gumik.    
NF. A mágus meggyógyítja a sántát és a pöszét. Ám a pösze egyszer csak felkiált: A fánta elefett.
NP. Haragszom ezekre a kárörvendő viccekre.
Én: Igaza volt is, meg nem is. A humor könnyek között kacagást jelent. Leginkább akkor hitelesek, ha maguk a sértettek adják elő.
Azért még folytatom: Ön elé G. ült. Az önelégült. Süket elé süket, hallgatom süketelésüket.
Két süketnéma beszélget. 1. Ismered a Kovácsot? 2. A Kovácsot? 1. Kit?
Hogy mennyire nem nemtelen a helyzetkomikum nevesítése, álljon itt az a szöveg, amelyet
Kodály megzenésített.
Jó napot, sógor! / Csónakot fódozok./  Hát az öreg mit csinál?/ Kilukadt a feneke./ De szép szekere van kendnek!/ Magam teleltettem./ De szép ökrei vannak kendnek!/ Magam csinálgattam./ Sok szénája van kendnek?/ Magam is megeszem./ Bolond kend, sógor!/ Adjon isten kendnek is!//
Jó napot kívánok!/ Napraforgót kapálok./ Nem azt mondtam, köszöntem!/ Sűrű volt, de kitéptem./
Bolond maga, néni?/ Ez a sor az végig!/
Vissza Prokophoz:„A nagypapa serkedő bajuszú unokái előtt jobb, ha visszahúzódik a ricsajos társaságból. Ahogy megyek föl a lépcsőn, próbálom eltitkolni elálló lélegzetem. Fölszalad a vérnyomásom, szédül a fejem. De hát ez kit érdekel?” – jegyzi meg önironikusan.
Másutt: A kereszténység nem automata vallás. Bedobom a krajcárt és jön érte a meghallgatás. Elzarándokolok Lordes-ba, s kiegyenesedik a hátam.
Egy templombajárót idéz: Az Úristenhez hiába imádkozom, de az én Antalom mindig megsegített.
Öregember: Mit nem adnék egy tíztől reggel hati ébredés nélküli éjszakáért.
Az öreg fészkelődik, de sehogy sem sikerül kikászálódnia foteléből.
Kérdi az ápolónőt: Miért nem boldogságot injekcióz az idegeinkbe? Az nekem is jól jönne - sóhajt vissza a fehérruhás hölgyike.
Meg ezt írja: Asztalomon hever néhány megírt, de meg nem címzett levél. Elfelejtettem, de lusta is vagyok, hogy a postára vigyem … Egyre bosszantóbb: Új nadrág is kéne. A festékfoltos pantallómban koldusnak látszom. Az orvosi vizsgálatot hetek óta tologatom. Számtalan csacsiság hever följegyezve parancsolgató papíromon. Csináld már!… Cukros dobozom üres, fokhagymám kifogyott. Citrom is jó volna. Néha dobozos tej víz helyett. A fagylalt is kikopott a jégszekrényből. Gyümölcs, sárgarépa, vitaminpótló torkosságok. Izgatnak… még sincs időm rájuk. Fontosabb a művészetem, közönségesekért nem rövidíthetem meg életcélomat. (in: Innen s a mindeneken túl)
Mintha Déry Tibor Napok hordaléka c. munkáját olvasnám.
Az írók elém élték az öregedés tüneteit. De ezt éltem meg a jezsuiták körében is.
***
Folyik az amerikai elnökválasztás. Fej-fej mellett J. Biden és D. Trump. Én már tudom, ki lesz a győztes… A szélső.
***
Zene. Vissza a keresztnevek megénekléséhez. Újra Rocco, de most Marina
https://www.youtube.com/watch?v=oe2efLqYN6Y

Vannak mindenkinek az életében kínos pillanatok. Ezekből szedtem össze néhányat.
Zsenánt, amikor rájövök, azért szűk a nadrágom, mert elöl buggyos: fordítva vettem fel.
E. mesélte. A trolin vette észre, hogy kartonruháját kifordítva öltötte magára.
Ugyanő mesélte, hogy egyszer a blézeréből egy nylonharisnya lógott ki hosszan.
D. mesélte, hogy szellenteni próbált, de folyékony lett.
A buszon mesélte egy kisgyerek, hogy apa a csapba pisil.
Az is kínos, ha az utolsó falatot ejtem a tiszta abroszra. Akkor már jobb azonnal.
Kínos elkiabálni: Kár hogy a Fuszula is jött kirándulni, kivált, ha Fuszula mögötted áll. 
Zsenánt megkérdezni, hogy a Tappancs is velünk ebédel, ha Tappancs épp a terembe lépett.
Kínos, ha egy vezetőt kioktatnak, hogy a hülye nem j-vel írandó.
Zavaró, ha Jézusról, a Messiásról a zsinagógában lelkendezik egy vallástani kérdésekben tudatlan.
Kellemetlen, ha a hölgy székre tett kalapjára ülsz, s tönkreteszed.
Kellemetlen rájönni, hogy a két ujját elvesztett ácsnak szorítottad meg a kezét parolázáskor.
D-vel esett meg, hogy nyakban hordott aktatáskáját magára kanyarította a hídon, ami aztán a patakban kötött ki. Kínos volt látnia, hogy a tintás írás minden füzetében elmosódott.
Zsenánt, ha a paparazzo rajtakapja a képviselőt, hogy mit művel a fikájával.
Ketten tanultak a teremben. F. hogy ne fertőzzön senkit, s azt vélve, hogy üres a terem, kinyitotta az ajtót, és ordítva betüsszentett. Majd azt mondta: Pardon. 
Mikrofonpróba. Reagan elnök odalép, s azt mondja: Visszaszámlálás. Atomtámadást indítunk a Szovjetunió ellen. Eddig otromba szellemesség, de kitudódott, mint az őszödi beszéd, amely ha lehet, még kínosabb volt.
Még sokféle zsenánt dolog létezik, pl. a bakik. Ezekből egyet Antal Imre mesélt el, aki csípőizületi ficamról interjúvolt egy orvost, de képtelen volt a szót helyesen ejteni. Minduntalan csípőficület jött a szájára. Tudta, hogy nem így van, de nem jutott eszébe a helyes szó, sőt rátetézett? csípőficületi izam.
A másik híres baki ugye: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik. helyesbítek: cimbolázik.
Embere válogatja, hogy hogy reagálja le a saját maga által elszúrt szituációkat. Van, akit sokáig idegesít, ha eszébe jut, van, aki szégyelli a belsikert, van, aki legyint rá: mindenkivel előfordul ilyesmi.
***
Zene. Hetekig kerestem azt a muzsikát, amelyet apánk elég rendszeresen dünnyögött, miközben kilincsre akasztott nadrágszíján késborotváját fente. A dallamot nem írom ide, de dünnyögése leginkább ilyesmi volt: a dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny-ta-tam-ta- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny…
Azt hittem, hogy Schumann-szerzemény. A Schmetterlingre gondoltam, de nem az volt. Akkor váltottam: Talán Schubert a szerző, aki szintén írt Schmetterling c. muzsikát. De megint melléfogtam.
Hosszas keresgélés után jöttem rá, hogy csakugyan Schumann a zeneszerző, de nem Pillangó a címe, hanem Arabesque. Most ezt a zenét mutatom meg.    
https://www.youtube.com/watch?v=Pdk0CKUZeW4

  
 
 

Vagy tíz éve Jemenben járt unokaöcsém hazatérvén mutatta szépen díszített fegyverét, egy rövid ívelt kardot, egy jatagánt. Inkább dísz volt, mint éles fegyver. Elmondta, hogy férfiember enélkül nincs is ott, azzal együtt nagyon jó benyomást keltettek benne a helyiek. Mind mosolygós, szolgálatkész, vidám, derűs lények.
Hogy ma mi a helyzet Jemenben, csak nagy vonalakban ismerem. Az idilli hangulatnak egy időre befellegzett.  De most nem is velük akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy Európában nem szokás sem rövid karddal, sem tőrrel sem övbe szúrt konyhakéssel mászkálni a férfiembereknek az utcán. Az európaiak körében nem. De a bevándoroltak körében már más a helyzet. Jelentős részük gyilokkal az övében jár-kel, s ha valami nincs tetszésére, használja is kézifegyverét. Így elő-előfordul, hogy a templomokba nem imádkozni, hanem ölni indulnak. Így történhet meg, hogy fényes nappal a nyílt utcán gyilkolni kezdenek Allah nevében.
Amit végül is el akarok mondani az az, hogy a hatóság embereinek valamiféle fémdetektorral kellene strázsálniuk, s ahogyan a reptereken, a köztereken is el kellene kobozniuk a kést maguknál tartóktól kézi fegyverüket. Semmi nem indokolja, hogy Európában késsel kelljen közlekedni. Mint ahogy boxerrel sem, vagy íjjal, nyílvesszővel sem.
Hogy nem jönnek rá az illetékesek, hogy a kések kiszűrése az atrocitások megelőzésének egyik lehetséges és nem túl komplikált módszere?
***
Lazításul egy-két vicc. Az idős házaspárnak problémája van az emlékezéssel. orvosuk azt tanácsolja, hogy írjanak fel mindent, s így könnyebben emlékeznek dolgokra.
Tévénézés közben feláll az öregember. - Kérsz valamit a konyhából? – kérdi feleségét.
- Hoznál egy tál fagylaltot?
- Természetesen – hangzik a válasz.
- Felírnád?
- Nem, emlékezni fogok.
Epret is kérek a tetejére. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok.
Tejszínhabot is kérek. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok – tiltakozik dühösen a férfi.
Eltelik 20 perc, s egy tányéron sült sonkát és tojást hoz. A feleség kérdezi:
- Hogy maradhatott el a pirítósom?
…
No, Mózes bátyám, a jó fogát húztam-e ki?
A jót. Mert a fájós még megvan.
…
Ott szoptam a mellét a kanapén, erre bejött a férje, én meg összesz*tam magam – kacsintja szemével a csecsemő. 
***
Zene. Régóta foglalkoztat, hogy egyes keresztnevekről szóló dalokat osszak meg. Most ezt teszem. Legyen elsőként Manuela. Rocco Granata
https://www.youtube.com/watch?v=l0z8JvR6tPM

A mindenszentek az üdvözült lelkek napja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A megdicsőült Egyház ünnepe. Az üdvözültek a „diadalmas egyházat” (ecclesia triumphans) képviselik. „A Bárány előtt ezek a szentek új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” …így imádták. (Vö. Jelenések könyve 5,8 skk.)
A kanonizált szenteknek külön emléknapjuk van, legalábbis sokaknak. November elsején viszont valamennyi üdvözült napja van. Hatalmas sereg ez, megszámlálni se tudja senki. Az örök hazába jutottak ünnepe. Hány hitvalló, hány vértanú, hány szent életű, hány összeszedett gondolkozású, hány jó érzésű, lelkiismerete szerint élő elhunyt került az örök boldogság állapotába. Ki tudja?
Se szeri, se száma sokaságuknak. 
Nekik örülünk, közbenjárásukat kérhetjük.
Ez november 1. ünnepe.
Másodika a halottak napja. A dolog megfordul. Olyan elhunytakra emlékezünk, akiknek a mi közbenjárásunkra, imáinkra van szükségük, mert még nem jutottak az örök boldogság állapotába. Magukért a megtisztulás során már semmit se tehetnek, mi viszont értük sokat. Az értük teljesített búcsúk éppen ezt szolgálják.
Egy regnumi pap Szent Pált idézi: „Az elhunytak sorsát illetően ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük.” Majd megjegyzi: A remény hiánya annyit tesz, hogy az egésznek nincs értelme… A remény különbözik a reménykedéstől. Az utóbbi a ’talán’ világa, a remény meg az a bizonyosság, amely a hitet erősíti.
***
Zene. Egy kedves ismerősünkért mondott gyászmise során az orgonaművész Beethoven VII. szimfóniája második tétele átiratát adta elő. Hatalmas élményt jelentett a zene meghallgatása. Aki szeretné meghallgatni, könnyen megteheti, számos feldolgozást talál a youtube-on. Én most Halmos L. Minden földek Istent dicsérjétek c. motettáját osztom meg. Magamban arra ferdítve a szöveget, hogy Minden szentek Istent dicsérjétek… 
https://www.youtube.com/watch?v=936mdx9SZaQ