Mickey webnaplója

Igen, megjelent A bravúr kötelező címen a bp-i Piarista Gimnázium 1950 és 1991 közötti diákjainak emlékkönyve.
46 egykori diák egy-egy írása sorjázik benne a legkülönfélébb témákról. Én Prohászka és a Regnum kapcsolatáról írtam korabeli forrásanyagokból szemezgetve.
Vannak benne olyan szak-szaktudományos írások, amelyek elfütyülnek a fejem fölött.
Örömmel lapozgattam a kötet végére, ahol a szerzők életrajza szerepel: Kicsit meglepett, hogy ki-mindenki járt a piaristákhoz. Nem mindenkiről tudtam, hogy valaha piarista diák volt.
Nekem a legkedvesebb önéletírás Balás Béláé, aki regnumi neveltetésű volt, s pap, majd püspök lett. De ide járt Erdő Péter, Pákozdi István, Fábri Kornél, Bittsányszky János, Golda János, Jelenits István, Pomogáts Béla, Surján László, hogy csak néhány ismertebb nevet emeljek ki.
Ide járt kívülük még sok más ember is. Így pl. Felsővályi Ákos, aki a jelen kötetet szerkesztette, és aki életrajzában megemlíti, hogy „legfőbb munkájának a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárának létrehozását tekinti (www. ppek.hu), melyen több mint húsz éve dolgozik, hogy a katolikus irodalmat elektronikus formában közkinccsé tegye”.
Kapcsolatunk ennek a munkának a révén teljesedett ki, hiszen annak idején a jezsuita szerkesztőségben rendelkezésre álló digitalizált anyagokat szívesen ajánlottam figyelmébe, küldtem meg neki.
Érdekes volt szembesülni azzal, hogy kinek ki volt az osztályfőnöke. Szívesen nézegettem a korabeli fotók másolatát az ismerős arcokról.
A kötet egyfajta antológia, sokféle írással, melyben kedvemre lapozgathatok, mivel igen terjedelmes (380 nagyalakú lap).
Még megjegyzem, hogy 11 unokánkból 3 megismerte a piarista oktatást. Ketten jelenleg is piarista diákok.   
***
Egy régi kabarétréfa mocorog most bennem karácsony közeledtén. Arról szólt, hogy a különféle töltelékű bejglik nem fogytak el az ünnep során. „Elmúla a karácsony, de nem múla el a bájgli.” Elmúla az újév, majd a vízkereszt, de nem múla el a bájgli.
Most sanyarúbb a helyzet. Elmúla a 2019-es karácsony, és felütötte a fejét a pandémia.
Elmúla az 2020-as év, de nem múla el a covid. S most úgy látszik, elmúla a 2021-es karácsony is, de még mindig nem múla el a covid-járvány. Kísért az omikron variáns, mint egy lehetséges újabb hullám elindítója. Egyelőre nem látszik, hogy lesz-e – és melyik hullámmal lesz – vége ennek az átoknak, amely az egész világot sújtja, és amelynek a szövődményei emberfüggően és kiszámíthatatlan mértékben rombolnak mindenkit.
Nem köszönöm meg a kifejlesztőinek.       
***
Hogy mégse ilyen komor képpel zárja mai posztomat, ide teszem a dec. 21-i olvasmány részletét, amely az Énekek énekéből való. Abban pedig ez áll többek között:
„Nézzétek, már itt áll házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.” (Én 2,9b)

Egyre inkább nyomul a reklám a net felületein. Egyszer csak ki fogok szállni innen. Amikor torkig leszek a haszonelvűség túltolásából fakadó támadásokkal.  Hátrább az agarakkal! – biztatnám a reklámokkal mindent összenyálazókat. De vajon fog-e rajtuk az én kiáltásom?
***
Úgy látszik, a pandémia nem akar csillapodni. Újabb és újabb mutációk kerülnek elő a
… honnan is?
Laborból, kalapból? Avagy az elgurított szőrős labdacs maga képes immár minden aljasságra az előzetes idomítás, hatására?
A most olvasott Kellermayer-kötethez fordulok felvilágosításért. Ő ezt írja: 
A „főáramú” [mainstream] tudomány becsapta az emberiséget, karanténba zárkózunk, lélegeztetőgépre tesszük a haldoklókat, számláljuk a halottakat, tömegsírba tesszük őket, pont úgy, mint a feketehimlő-járvány idején a vakcina feltalálása előtt. És továbbra is azt kell szajkóznunk, hogy a tudomány óriásit fejlődött… A retrovírusok kutatása elsődleges célja, hogy minden korábbinál pusztítóbb változatokat állítsanak elő… A kutatások nem a gyógyítás, hanem a jelek szerint a pénz felhalmozása,  a hatalom, a bálványistenek parancsainak kielégítése, az élet felfetti uralkodás a célja. Mivel élőt nem tudnak előállítani, az uralkodásuk eredménye mindig a pusztítás, az életellenesség.
Mit tehetnék hozzá?
Ki vagyunk szolgáltatva az életellenes gazdagok zsarnokságának.
A többi néma csend.
Marad a teológusok véleménye: Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára. Alappéldája Jézus kínszenvedése, aki joggal kérdezte üldözőitől: Melyik jótettemért akartok megölni?
Az ún. delta-variáns hazánkban csúcsra jár. Családunkat se kíméli.
Nem tudom, hogy milyen karácsonyunk lesz.
Alighanem csendes és visszafogott.
Bár ne lenne ember embernek a farkasa.
Csak remélni lehet, hogy egyszer majd így lesz.

Lúciák! Isten éltessen Benneteket.
Valamiért csak vezetni szeretem az autót, javítgatni nem.
Valamiért csak írni szeretek és publikálni az írásaimat, dea számítógép makacskodásaira meglehetősen felkészületlen vagyok.
Ma kiakadt az email-fiókom, s kb. egy óráig tartott, mire újra magához tért. Tücsi meg azért panaszkodik, mert a FB-ja csak egy kontingenst hagy áttekinteni, aztán nincs tovább.
Ez a világ nem tökéletes, benne a számítástechnika se, de ha mégis az lenne, vírusok gondoskodnak róla, hogy ápold a gép lelkét, ami persze nincs is neki.
Most úgy áll a bál, hogy működik, aminek működnie kell.
Különösebb témáim ugyan nincsenek, hacsak az nem, hogy tegnap megszabadultam a holtertől, és az éjszaka már kedvemre forgolódhattam ágyamban. Nem kellett attól tartanom, hogy könyökömmel összeroppantom az alá kerülő ketyerét (200 000 ft az ára), s attól se kellett tartanom, hogy elnyomom a pumpa slagját.
Megszabadultam tőle, de a saját szívemtől nem. Valamiért rosszalkodott az este során, aztán a pirulák hatására megnyugodott.
Én az időjárásra fogom.
Bezzeg az én időmben…
Más volt a nap,
más volt a front,
más volt a szívem.
A ritmusnormalizáló tabletta olyannyira ráerősített az ütemekre, hogy felerősödtek a dobbanások. Mindegy. Múló rosszullét volt. Az örömvasárnap napsütését befelhőzte kissé.
Ma már minden jó – eddig. Ne is legyen ez másképpen.
A betegek gyógyuljanak,
az egészségesek ne betegedjenek le,
a rohanók csillapodjanak,
a lusták tápászkodjanak,
az emberek töltekezzenek,
a komolyak humorizáljanak,
a röhencsek szedjék össze gondolataikat.
Normalitást kívánok mindenkinek az ádventre, és aztán tovább.
Aki úgy gondolja, de még nem fogott a Luca székéhez, kezdjen hozzá.
Aki elvetette ma a búzáját, dőljön hátra nyugodtan a karosszékében.
A többit a természet megoldja.  
***
Levi (9) unoka saját fiókot kapott. Levelezünk tegnap óta. Ő ugye a családi algoritmus szerint a 1241. számot viseli. Öccse az 1242, húgai rendre: 1243 és 1244. (apám második gyerekének negyedik gyereke gyerekei.)
  

Visszavittem a holtert az egy nap értékes adataival. A kiértékelés időpontját január 5-én mondják meg. (Az egészségügy malmai is lassan őrölnek.)
Szép tiszta időben autóztam az intézményhez, de fagyos szelek járják át a kimerészkedőket. Olyan hangulat ez, mint ami a régi bakanótából árad. Apánk énekelte gyakran.
Hideg szél fúj, édesanyám
Adja ki a kendőt.
Még ez éjjel felkeresem
a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába,
Kibeszélgetem magamat
véle utoljára.
Most csak az első két sor stimmel, amit a zord idő előhozott belőlem.
***
Tovább olvasom Kellermayer M. könyvét. Az író a Krisztus-hiten kívül minden más vallást bálványimádásnak tart. Persze nem csak a vallásokat, hanem és elsősorban a pénzimádatot. Még sok oldal hátravan, mégis feltűnő, hogy adósunk marad az Isten irgalmasságának hangsúlyozásával.
Ha utóbb emlegeti, akkor korrigálom szavaimat.
 Érdekes megállapítása, hogy a teremtett élők törvényfüggők, az emberek pedig Isten-függők. A természeti törvényeknek engedelmeskednek az anyagok, a növények és az állatok. Nem is képesek kárt okozni. Az embernek szabadsága van jót vagy rosszat tenni. Utóbbi az oka a permanens rongálásnak, háborúknak, mindenféle rombolásnak, földünk elszennyezésének.
Eredeti és frappáns megfogalmazása. Idézem: „Még egy ideig az ártás, a »halálcivilizáció« szolgálatába szegődött média harsogó hamisságaival próbálja elfedni az emberiség nagy bajbajutottságát, valahogy úgy, ahogy a zenekar tette a léket kapott Titanic hajón 1912. április 14-én, azonban minden késlekedés az igazi gyógyítás elkezdésében tetézi a bajt, mert »az igaz pillanat hamar elmúlik«, ahogy Romhányi György prof. tanította.” 
Igazsága van. Az állatok s a növények nem irtják az erdőket, nem termelnek műanyagokat, nem szemetelik tele a bolygónkat. Egyre többen húzzák a vészharangot. Pl. államelnökünk, Áder János. Ezekhez csatlakozik KM.     
 

Hol terem a holter?
Mér, mert még nem holt erem.
Egyedül ülök szobámban, mely most
olyan, mint egy holt terem.
Tegnap covid-értékelés, ma 24 órás holter. Nincs kedvem semmiféle mozgáshoz. Kicsit ahhoz az érzéshez hasonlít, mint amikor rá voltam kapcsolva az infúzióra. Igen, hiszen vállamon lóg egy regisztráló szatyor a hasamra kötve. Gumislag általvetve a nyakamon a balkezemet szorító mandzsettáig. A „nyomorult” nappal fél óránként kerreg-berreg, éjszaka óránként ébreszt. Még forgolódni se nagyon tanácsos ezzel a kábelezéssel.
Mindenesetre feltaláltam magamat. Reggel a templomablakban lecsaptam egy napok óta ott lebzselő könyvre: Kellermayer Miklós írta (Az Út). Egy trilógia harmadik kötete. Az első kettő és ez a jézusi mondást részletezi: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”
Most még meglehetősen az elején tartok. Mégis sok ismétlődéssel találkozom benne. Egyik mondandója kétségtelenül az, hogy – idézem: „Ő nem egy, a vallásalapítók közül, hanem Ő a Megváltó, az Út, az Igazság és az Élet, valóságos Isten és valóságos Ember. A világmindenség Ura. Az általa alapított intézmény, az Egyház nem egy vallási intézmény. Ellenkezőleg: Az emberiség számára a legfontosabb közintézmény.”
KM azt mondja, Jézus nem vallást alapított, hanem a benne hívők Egyházát (közösségét, gyülekezetét). Testamentumában hagyta az Eucharisztiát, annak vételét, mely a testet kezelő gyógyszerekkel szemben az üdvösség gyógyszere. Továbbá hívei lelkére kötötte az evangelizálást, a jóhír hirdetését. Kellermayer M. a maga eszközével teljesíti is ezt a jézusi elvárást.
A kötet súlyos mondatok, súlyos mondanivalók tárháza.
Sebtében be is fejezem a posztot, s nyugalomba helyezem magamat, mert nem szeretem, ha a masina ismételten ráfúj az újabb mérési tartományokra.  
Holter-értékelés majd csak a jövő évben.             

Tegnap elmentünk Covid pcr-tesztelésre. Kb. húsz percet vártunk sorunkra. ónos eső esett. A Konténer mellett fenyőfaárusítás volt a parkolóban. Olyan zsufi keletkezett, hogy ilyen körülmények között csak szabálytalanul tudtunk parkolni. Szerencsére ezt senki sem vette zokon.
Hajnalban érkezett meg a hivatalos értékelés. Félálmosan, kótyagosan nem foglalkoztam vele. Csak ma délben fejtettük meg a gondosan kódolt leleteket. Mindkettőnké negatív. Ennél szívmelegítőbb hírünk nem lehet. Jó volt ránézni ezekre az értékelésekre, mert bár semmilyen tünetünk nem utalt a sars-vírus jelenlétére, ki tudja, mire képes ez az aljas „sündisznó”.
Hála Istennek nem vagyunk terjesztői a ragálynak, és kimozdulhatunk továbbra is szabadon.  
Adjon Isten a betegeknek mielőbbi gyógyulást, a többieknek óvatosságot, a világnak szabadulást a pandémiától. Elég volt a zavargásából.  
***
Fél órája elstartolt M. unoka. Párizsig meg se áll a gépe. Újévben látjuk viszont. Sok tartalmas beszélgetésen vagyunk túl, s már látszik, hogy még többre van igénye. Szeretnénk valamelyest kísérni felnőtté válását, s az értékek irányában tartani továbbra is. Ő is fogékony erre. Hozzánk nőtt valamennyire, bár nyilván nem lesz évtizedes az együtt lakásunk.
Tetszik, ahogy beleáll a tennivalókba, s hogy kitart a munkákban.
A tél egyebekben itt kínlódik, itt vajúdik.
Uralkodni akar, de egyelőre inkább csak próbálkozik.
Hideg van, de nem nagyon.
Hó is esett, de nem nagyon.
Az is elolvadt, de nem mindenütt.    
Hófelhők az égen, de nem esik.
A varjak tanácstalanul üldögélnek a távvezeték drótján.
Várják, hogy mitévők legyenek, s hogy még ma mit évők legyenek.


 
       

Ma reggeli után négyórás böjtöt tartottunk, mert covid-tesztelésre fizettünk elő. Hogy sajátos tenyészetünk háborítatlan maradjon a szájba-orrbapiszkálásáig, azért kell az ételtől-italtól való megtartóztatás. Piliscsabán M. L, és D. is pozitívek lettek, mi náluk voltunk, ezért éltünk a teszteléssel. Eredmény tán holnap. Minden esélyünk megvan rá, hogy pozitívek legyünk. Bár a lappangási idő már lejárt, és nem érzünk negatív elváltozásokat.
De ha már az Auchan mögötti konténerben történt vírust illető feltérképezésünk, megragadtam az alkalmat és visszavittem az üvegeket a visszaváltóba, a  többit a szelektív gyűjtőbe. Közben T. megvette a „plafonig érő” fát, amit együttes erővel betuszkoltunk a Coltba. Vettünk egy karton tejet is, hátha ebzárlatra ítélnek kettőnket. Hazatérve kipakolás után megkentem zsírral az autóajtók gumirészeit, mert fagy idején a pára úgy beragasztja őket, hogy lehetetlenség kinyitni. Ugyanezért olajat csöpögtettem az autózárakba is. Még az ablaktörlő folyadékot kell télire cserélni, mert reggel óta szemereg a jeges eső, s időnként hó váltja fel az amfoter jellegű csapadékot. Gondolom, éjjel hóesés várható.
Fehér karácsonyunk lesz sok éves kihagyás után?
Ki tudja.
Mindenesetre a pápai ácsok szellemessége munkál bennem ilyenkor: „Az idei hó hidegebb a tavalyinál.” Hát ez igaz.
Ma kaptam egy versparódiát. Lackfi János készítette a Cirmos cica, haj c. mondókára különféle költők stílusában elővezetve. Én is csináltam anno egy hasonlót, más és más aspektusokból vizsgálva az orosz répamese szövegét.
Ma egy ilyen ráébredős nap volt. Történt ugyanis, hogy idén először a fenyőárusnál láttam egy működésben lévő faragó gépet. A beletartott fenyőtörzset hengeresre faragja az elektromos masina. Jó tíz évvel ezelőtt magam is kitaláltam egy hasonlót. Az én ötletem ceruzafaragóhoz hasonlóan kúposra faragta volna a fenyőtörzset. Módszerem lényege az lett volna, hogy egy kúphüvelyt alkotó karácsonyfatalpat kellett volna konstruálni, amelybe csak bele kell állítani a bármilyen átmérőjű,  kúposra faragott törzset és kész. (Az ötlet attól is érdekes, hogy mindenkinek egyszer meg kellett volna venni a kúpos fém- vagy fatalpat.)
Egyelőre nem kaptak a találmányomon, de amit ma láttam, kísértetiesen hasonló, csak tökéletlenebb.                   
***
Varga Péter barátom kapta ebben az évben a Pro Regno Mariano-díjat. Egy élet munkássága áll mögötte. Jó helyre ment az elismerés, ha csak igen jelképes is. Isten fizesse meg neki aktivitását -stul, -stül.

Jó paródiát csak karakteres dolgokról, jelenségekről lehet írni. Olyasvalamikről, amikről jófajta karikatúra is készíthető. Mórát olvasom, és találkozom ezzel a műformával is írásai között.  Ugyanúgy tetten érhető a paródia nála, mint Gárdonyinál, aki megírta Göre Gábor és Durbints sógor viselt dolgait. Úgy tudom, hogy ő megtagadta e könyveit, mint hozzá méltatlan opusokat. Ma meg rehabilitálják és elismerik e kötetek helyét is az irodalomban.
Visszatérve Mórához, érzékeny füle kiszűrte azokat az elhallásokat, amelyeket a Szeged-környéki szögények alkalmaztak élőbeszédben. Csőszfogadás c. jelenetében ilyeneket olvashatni:
lekvirálók, rekvirálók helyett
pállázat pályázat helyett
egzáment egzámen helyett
Molyett molett helyett
Lejöntközik jelentkezik helyett
selyömstrinflis selyemharisnyás helyett
tekintél tekintély helyett
ongora zongora helyett
milliom millió helyett
lejjebbezni a feljebbezés fordítottjaként
rafanérozottan – rafináltan helyett
ögyvez özvegy helyett
vaksol voksol helyett
Megjegyzem, hogy nemcsak az iskolázatlanok körében létezik a hangzócsere, hanem egyes nyelvekben is. Minden nyelven Algéria az illető afrikai ország neve, azaz nem: spanyolul Argelia.   
Az már csak hab a tortán, amikor Móra színtiszta tájszavakat hoz az élőbeszéd gazdagítására.
Nagyon tetszik nekem az értelmesség kifejezésére alkalmazott szó: ott eszmetöhetsége van az okos embernek.
Egy csepp szociográfia a puszták népe körében: Kifejezetten tetszett annak a leírása, hogy a pusztai embereknek kérdéseket állított az író, így mintegy megszondázta őket, hogy vajon miképpen igazodnak el a világ dolgai között. Ki így, ki úgy. Azért elég hiányosnak mutatkoztak a felnőttek ismeretei. Persze jó százéves ez a szondázás. Hol volt akkor a számítógép, és hol voltak akkor még az iskolák.
Talán akkor fogott hozzá Klebelsberg Kunó miniszter a népiskolák felállításához.   

Olvasom:  Egy férfi lihegve rohan be a pályaudvarra, és mérgesen néz a távolodó vonat után.
– Ne mérgelődjön, uram! – mondja neki a vasutas. – Maga nem lekéste a vonatot, hanem idejében kijött a következőhöz…
A magam megfogalmazása, amikor még időre kellett dolgozni menni. Barátom azt mondta: Lekéstük a villamosunkat.
- Az lehetetlen – válaszoltam. – A mi villamosunkkal mi fogunk utazni. Ami elment, az nem a mi villamosunk volt.
***
Unokánk 4. osztályos. A mértékegységekkel gyűlt meg a baja. Nem látja át a rendszert. Ezért lerajzoltam neki azt, amit harmadik általánosban odavissza kellett ismernünk. Már akkor elcsodálkoztam rajta, hogy hogy lehet az alapmértékegységek között olyan látványos különbség. Mert ugye van a gramm, amit alig érzékelünk, olyan csekély tömeg. Aztán van liter, ami viszont már egy dobozostej nagyságú. Továbbá a méter, amely megmutatásához colstokra van szükség.
Már mindegy. Semmit sem tehetünk azért, hogy arányosabb alapértékekkel kelljen számolnunk.
A rendszer lényege, hogy ezredtől felfelé ezerszeres mennyiségig mutatja a mértékeket a görög elnevezések szerint. Ezek egy részét általánosan használjuk, másokat pedig nem, vagy csak ritkán.
Mutatom:      
Mértékegységek és átváltásaik
                                    térfogat                    tömeg                            hosszúság

alapmértékegység:      liter                       gramm                          méter
                   görögül    

1000  =     kilo-            kiloliter             kilogramm                         kilométer
100    =     hekto-        hektoliter         hektogramm                     hektométer  
10      =     deka-          dekaliter           dekagramm                       dekaméter                  
   1                -                 liter                   gramm                                méter
0,1 tized =   deci-        deciliter           decigramm                         deciméter
0,01 század=centi-     centiliter          centigramm                       centiméter
0,001 ezred=milli-      milliliter           milligramm                        milliméter

Egyikből a szomszédosba való átugráshoz a váltószám mindig: tíz (10)
Az űrmértékekből általában a hektoliter használatos, (egy hektós hordó), a liter, a deciliter , a centiliter és a milliliter.
Tömegekből a kilogramm, a dekagramm, a gramm, a milligramm használatos, de mindez kevés, mert kell a 100 kilós mázsa és az ezer kilós tonna elnevezés is a gyakorlatban.
A távolságok mérésére jó a kilométer, a méter, a deciméter, a centiméter s a milliméter is.
A fel nem soroltakat nem, vagy csak az egyes szakterületek használják.
A kilót mint ezret jól érzékelteti az ezer méteres távolság.
A hektót a nagy hordó.
a dekát a dekatlonról könnyű megjegyezni (tízpróba)
a decit a pohár érzékelteti
a centit a feles pohárka,
a millit inkább a centi tized részeként ismerjük.
Nem is folytatom, így is elég bonyolult, különösen is a tanuló gyerekeknek.  

Az ember vágyakozik rá, hogy visszatérjen az élet a szokásos, rendes kerékvágásba.
De mi az, és mi tartozik hozzá?
Ha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, akkor elvárható-e, hogy kétszer ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az élet. Vagy ami megszokott volt, attól búcsút vehetünk-e egyszer s mindenkorra?
Vajon a globalizmusból visszatérhetünk-e az azt megelőző időszakhoz?
Vajon a régi festők stílusbravúrjához visszatérhetünk-e valaha?
Vajon az üzletközpontok térhódítása megáll-e, s visszatérhetünk-e a hagyományos kereskedelemre?
Vajon a digitális technikától visszatérünk-e az analóg filmes fotózáshoz?
Vajon a bankkártyák használatától visszatérhetünk-e a bankók használatára?
Vajon az okostelefonoktól átállhatunk-e a sarki telefonfülkék előtti sorbaállásra?
A megszűnt távíró szolgáltatásra visszatérünk-e?
Nem is folytatom. Persze, hogy nem.
***
Tegnap hó esett. Hamarjában készítettem egy csomó havas képet, mert ki tudja, mikor lesz újra 4-5 cm-es hó.
Tegnap ködös reggelre ébredtünk. Készítettem hamarjában ködös tájképeket, mert ki tudja, mikor látok hasonlót. Zúzmarás képeket is készítettem, mert az sincs mindennap.
Ma este már alig találni valahol hót. Az idő kiderült, délután már sütött a nap.   
Az időjárás változik, de vissza-visszatér a rendes kerékvágásba.
Nos, kerékvágásokat is lencsevégre kaptam. A hóból kanyarították ki az autókerekek.
Ma reggel magismétlődött a tavalyi műsorszám. Akkor is olyankor látogattunk P.csabára, amikor nagy hó esett. Reggel én vittem a gyerekeket iskolába, mert a téli gumik jól tűrték a csúszós utat. Ma szintúgy ez következett be azzal a különbséggel, hogy reggelre megenyhült a hideg, és latyakos lett a hó. Ebben a közegben könnyen elboldogult az öreg Colt.
Ami közös anyám gyerekkori élményével, az az, hogy messze volt az iskola. A mai is messze van. Csakhogy a kíméletlen hidegben egykor anyánk lába fagyást szenvedett, unokáink pedig segítséget kapnak általában a messzeség áthidalásához.
***
Szavak
RORATE  - KARATE      
a béke       a küzdelem
képviselői
Gyerekként nem gondoltam, hogy árt a nemzettudatnak egy ilyen nótaszöveg:
Huszár gyerek, huszár gyerek, szereti a csirkebelet, Az oldalán, az oldalán csörgeti a partvisnyelet…
Lehet, hogy nem árt neki, de nem is használ.
A hegedülésnek lehet hogy nem árt e gúnyrigmus: Cini-cini hegedű, macska lika keserű. Lehet, de nem is használ.
A zenekultúrának lehet, hogy nem árt egy ilyen csasztuska, hogy Kot-kot-kot-kot-kot-kodály, minden napra egy Zoltán. De nem is használ.
Lehet, hogy a karácsonynak nem árt, ha valaki azt terjeszti, hogy boldog karajcsont, de nem is használ.