Mickey webnaplója

Ennek a gépnek lelke van, akárki meglássa…
Vagy csak a bosszantásomra tökéletesítik a számítógépes programokat, és mivel el vagyok maradva az újdonságok átvételével, a gép makacsul ellenkezik, legalábbis olykor-olykor. Tegnap nem fogadta be azokat a fotófelvételeket, amelyeket ma némi duzzogás után beemelt az albumba, és hagyta némiképpen megregulázni is a képeket.
***
Folytatom Faludy kötetének olvasását (Pokolbéli víg napjaim).
Biztosan lehet úgy is élni, ahogyan ő élt, de tőlem bizonyos vonatkozásokban igen messze esik az ő életvitele. Voltak feleségei Valy és Zsuzsa és volt élettársa is: Eric.
Hát…
Engem inkább az ő világképe, és az általa ábrázoltaké érdekel.
A tizenkilences balosok elképzelései a Dunai Konföderációról.     
Érdekel az összes szereplő gondolkodásmódja, észjárása, dolgokról alkotott véleménye. Próbálom megérteni az ezelőtt száz éve élt emberek megnyilvánulásait és az összefüggéseket, az eltérő és egymásnak feszülő véleményeket.
Költők Babitsa, Weöres, Pilinszky, Ady, József Attila. Írók. Déry, Mikszáth… magyarok és külföldiek. Csupa elevenség, csupa meglepetés.
Szívesen olvasom a róluk szóló történéseket.  
Végtére is izgalmas a könyv, ha másért nem, azért, mert a történelem csakugyan ismételi önmagát.
Vagy ahogy a Prédikátor maliciózusan megjegyzi: Nincs semmi új a nap alatt. Ami most van, az volt már régen is.
Valahogy így van ez.

Ilyenre nem emlékszem. Ma, október 20-án, rövidujjú ingben mentem T.-t meglátogatni. Több mint húsz fokos a meleg, és langyos szellő fúj. Alkonyatkor az égalja sárga volt. A Szahara ajándéka. Gondolom, holnap reggel az autók meglehetősen porosak lesznek. Az ínségsziklának nevezett kő kilóg a Dunából. Ez csak nagyon alacsony vízállásnál fordul elő. Most éppen ilyen van.
***
Kedden vagy szerdán küldik haza feleséget. A kórház előtti parkolás nincs megoldva. Vagy találsz parkolót, vagy nem. Inkább – és általában – nem.
Marad az, hogy két ember indul a harmadikért.
Az elbocsátó szép üzenetet kézbe kapván indulhat manőver.
Az egyik pasi felmegy a cuccokért, és lehozza a feleséget lifttel.
A másik cirkulál a háztömb körül.
Majd amikor emezek feltűnnek a kijáratnál, akkor megáll, hogy beszállhassanak a várakozók.    
***
Olvasom Faludy György könyvét. Sok mindenben nem értek egyet a szerzővel. Persze a szerző joggal fejti ki saját véleményét a dolgokról. Amit leír, az viszont érdekes és láttató. A politikai szereplők közül sokat be tudok azonosítani, sokakról van némi olvasottságom. Engem az itthoni politikusok méltatlan viselkedése hökkent meg. Pénzért akármit?
Csak egy példát ragadok ki: Goda Gáborról írja Faludy:
„G. elővette a whiskys üveget…és inni kezdtünk… G. igaz szívvel kívánta nekem, hogy találjam meg a helyemet a kommunista pártban.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert a miénk a guba. Az egész guba… Még hozzátette: - Ki beszél itt arról, hogy mit gondolunk, és mit akarunk?
Válaszul F. Koestlert idézi: »Ha jobbról ütnek, és balról rúgnak, biztos lehetsz, hogy a helyes úton jársz.«”

Olvasom Faludy roppant hosszú életregényét.
Rá is érvényes lehetne, amit Mack, a csavargó mondott Steinbeck könyvére (Szerelem csütörtök):
„Én nem bánom, ha a könyv néha megszalad, és jön a zöngicse. Ha már egy muki könyvet ír, legyen neki az a kis öröme, hogy zöngicsélhet. … De akkor rakja külön, hogy ne muszájjon elolvasni… Akkor már tegye rögtön az elejére, ha zöngicsélni akar, mert akkor vagy átlapozok rajta, vagy esetleg visszahajtok, ha már tudom, hogy mi lesz a történetnek a vége.”
Hát igen.
Az egyes szereplők politikai, világnézeti fejtegetései igen terjedelmes helyet foglalnak el „zöngicse”-ként az életregényben.
Az életsorsokról határtalan részletességgel szóló írás a vége felé lesz igazán izgalmas, amikor is a Franciaországban, Afrikában és az Egyesült Államokban eltöltött emigrációs időszak után után a szerző hazatér - itt is az Andrássy út 60-ba, majd Kistarcsára és végül Recskre. Ez utóbbi két hatalmas fejezet várhatóan a legérdekesebb közlés, mert nem árt szembesülni az itthoni áldatlan valósággal, amely a proletárdiktatúra részéről valósult meg mindenki számára, akik nem tetszettek a Rákosi-rezsimnek.
Faludy Gy. nem tetszhetett, mert megjárta mindhárom rabszolgasorsnál is kegyetlenebben lesújtó  helyeket.
Ezeken a helyeken összefut olyan személyekkel, akiket egyéb megemlékezésekből is ismerek. Pl. Tabódy és még sokan mások.
      

Amit mostanában megélek olyan érzés, mint amilyet Déry Tibor olvasása közben éreztem a Napok hordaléka c. naplóféle tartalmú könyvében. Ezek egy öregember tűnődései, hétköznapjainak leírásai, gondolatainak feltárása, sorsának, egészségi állapotának felvázolása, apró-cseprő teendőinek összegzése. Ránézés a környezetére, kertjére, az ott észlelt történésekre, madarakra és virágzó orgonabokrokra.
Semmi se sürgős, jó is ez így, mert az ember ereje fogyóban van. 
Tücsi mosolygós, fogyott, és ez jól áll neki. Még nyuvasztják egy hétig mindenféle tornagyakorlatokkal, de már a járókeretet mankó váltja fel. Ma kérésére bevittem neki. Aztán … aztán áttér az itthon lévő botra, aztán az se kell.
***
Közben az orosz-ukrán háború folytatódik. Az ukránok és az oroszok egyaránt saját sikereikről számolnak be.
És folytatódik a Hamasz-izraeli háború is. A felek egymást vádolják egy kórház rakéta általi lerombolásával.
Ők voltak, mondják az ilyenek, ők voltak, mondják az olyanok.  
Ő kezdte, mondják az ilyenek, ő kezdte, mondják az olyanok.   
Az úgy kezdődött, hogy visszaütött!!!
Na, persze.
Nem kellene egyszer már abbahagyni az értelmetlen gyilkolászást?
Normális az az ember, aki azért gyilkol, mert úgy véli, hogy akkor elnyeri az örök üdvösséget?
Én még emlékszem Mao-Ce-tungra, aki állítólag kijelentette, hogy nem baj, ha a fél világ elvész is, az a fontos, hogy a maradék hithű kommunista legyen.  
Ez az ostobaság mintha nem akarna kimenni a divatból.  
Emberek kéjjel termelik a gyerekeket, és ugyanilyen szorgalommal öldösik egymást.
NÓÓÓRMÁLIS? – tenné fel a kérdést Besenyő Pista bácsi.

Feleségem műtét és rehabilitálás okán tartósan a kórházban. Én meg itthon, jobbára egymagamban. Magammal beszélem meg dolgaimat, élem az özvegyekéhez hasonló életet. Megszaporodtak a tennivalók. Nem lényegesen, de többfélék, mint egyébkor. Persze ez az állapot véges. Azzal kecsegtet, hogy visszaáll a korábbi rend, így napirendre is térhetek felette.
***
Nemrég kezembe került egy jegyeseknek szóló didaktikus kötet. Nemigen találtam benne élményszerű leírást. Most meg a költő, Faludy György könyvét olvasom, amelyben egyáltalán nem didaktikus a szeretkezés érzékletes leírása.
Ami pedig a partnerek sűrű váltakozását illeti, egy eddig kevéssé ismert világba kalauzol F. Gy., akinek mintha mindenről az jutna eszébe. Kötetében képletesen és gyakorlatilag is lemezteleníti önmagát és partnereit.
Egy biztos, hogy élete roppant kalandos, tele kihívásokkal, életveszélyes helyzetekkel és azokból való kilábolással.
***
Ma imádságos és böjtös napot hirdettek, mert világszerte megszaporodott a veszélyhelyzet. A terrorizmus, no meg a háborúk életellenesek, mondhatni ördögiek. Ha elszaporodnak a gyilkosságok, nehéz lesz megállítani az őrületet.       
***
Mai teendők még.
Fuvarozás, gyógyszerkiváltás, látogatás, s ki tudja, még mi.
Tegnap sokat ültem a tévé előtt. Négy helyszínen folyt nyolc ország válogatottjainak a mérkőzése párhuzamosan.
Az első félidőket néztem meg.
Miért nem a második félidővel kezdődik minden meccs?  Sokkal izgalmasabb, mint az első tapogatódzó első félidő.
Besenyő Pista bácsinak volna igaza?
A labda soha nincs jó helyen.
Futnak utána, és a rossz helyről még rosszabb helyre küldik. Ha a hálóban köt ki, ott sincs jó helyen. Jön a „kakukk”, és kérem, kikotorja a sarokból, és nagyot rúg a labdába.
De ha ezt tudom, minek nézek meccset?
A labda úgyse lesz jó helyen.

Még itt a szobában a ventilátor, még ezerrel süt a nap, de igencsak későn kezd hozzá. Egy pillantás a külső hőmérőre: +7 fok.
Még nem raktam el a nyári sarut, még itt van a közlekedő folyosón, de vettem a jelzést már jó korareggel. Előkerestem a télikabátot.
Jó néhány dobozt megkutattam, mire ráakadtam tavaly hordott cipőmre.
Hülyén néztem volna ki télijóskában és saruban.
Cipőt húztam jó fél éves kihagyás után. Így indultam beszerző körútra, hogy ma se haljunk éhen.
Van bankkártyám, van autóm, van üzlet, ahol élelmiszert lehet kapni, és van távfűtés a lakásunkban, folyik a víz a csapból, működik a telefonom, és a számítógép is. 
Egyelőre.
Mindez azért foglalkoztat, mert olvasom a FB-on, hogy a havasi emberek élete máig csaknem teljes szuverén keretek között zajlik. Forrásvíz, legelő állatok, fatüzelés, gyógynövények, lóközlekedés, önellátás. Mondjuk pl. a medveveszélyről nem olvastam.
Ezzel szemben elég egy tartós áramkimaradás ahhoz, hogy semmi ne működjön nekünk, városlakóknak. Elég, ha a bank nem fizeti ki vásárlásainkat, vagy befagyasztja bankszámlánkat, ráül megtakarításainkra, elég, ha leáll a távfűtés, elég, ha az egekbe emelkedik a benzin ára… nem is sorolom tovább, miféle kiszolgáltatottságban élünk.
Nézzük a jelent!  
Drasztikusan megemelik a BKV-jegyek árát. Nem lehet eredményesen apellálni ellene.
Elveszik a főútvonalak egyik sávját az autóközlekedés elől. Nem lehet érdemben tiltakozni ellene.
A megszorítások a végtelenségig variálhatók, csupán egy kevés fantázia kell hozzá.
Ne így legyen!
És nem így lesz???
***
Váltás.
Kicsinyítve: váltáska.
Két l-lel: válltáska.

De nem erről akarok írni.
Ma egy különösen érdekes könyvet találtam a könyvmegállóban.
Faludy György kötetét: Pokolbéli víg napjaim c.-t. Érdekes helyeket említ mindjárt az elején: Endrődi utcát, ahol a Rózsadombon szeretett volna telket venni, házat építeni. Egy zsolnai kocsisról, aki Battonyán szolgált egy állatbolond gazdag embernél, akinek a halálát várták az alkalmazottjai, és a dédelgetett állatokból mindjárt nagy halotti tort készítettek. Volt ott liba, kacsa, nyárson sült ökör.    
Faludy Párizsba emigrál, és a 2. vh. előtt tapasztalja a franciák magatartását irántuk. Azért érdekes ez nekem, mert Kuncz Aladár regényes visszaemlékezésében hasonló húrokat penget.
Egy ízben láttam Faludyt a Vörösmarty téren könyvhéten dedikálni. Szokása szerint zokni nélkül bújt lábbelijébe.
Előkerült korábban a neve a jezsuita szerkesztőségben is. A Prohászka-kutatók emlékeztettek rá: Faludy ott volt a Prohászka-szobor ledöntésénél is. Mint kiderült a keresztény kurzus ellen tiltakoztak a szobor ledöntésével.
Hosszú a kötet, hiteles beszámoló sok mindenről, pl. Recskről a magyar gulágról.
***
Az év szava: eszkalálódik? Nem tudja senki. A hívőket megszólítja a vesztébe rohanó világ képe.
IMÁHOZ!!! Ez a legáltalánosabb felhívás.  
***
T. térde immár engedelmesen megtartja gazdáját. Sebgyógyulása még eltart egy darabig. Rehabilitációra ott marad a tervek szerint.

***
Tegnap megtanultam kezelni az automata mosógépet.
Ma a villanysütő lelkével ismerkedtem.
Előmelegített sütő, középső tálca, alsó-felső melegítés, sütőpapír, légkeveréses üzemód. 16 perc.
Jó lett a pizza. Csakhogy én nem kedvelem. A tejbegrízt (alias darakása) igen. Az is jó lett.
Azért nem akarok szakács lenni, se mosóbácsi.
***
Fűtenek. Megindult a távfűtés.

Jaj, nákem, elvtársak! – sápítozott a kiképző őrmesterünk vagy jó ötven éve. Még az usánkáját is félretolta, hogy kifejezze, mennyire nincs megelégedve a kopaszok harci készségével.
Jaj, nákem is, mert
a hosszú élet (egyik) titka, hogy az ember életkorának megfelelően eleget mozogjon, és én keveset mozgok.  
Csakhogy
- a keresztrejtvényt nehéz futás közben megfejteni (még ülve se könnyű olykor)
- a bloggerek írásait is nehéz helyben járás közben olvasni, kérdéseiket megválaszolni hasonlóképpen
- a napi posztot fekvőtámaszok végzése közben nem lehet megírni
- a nyersfotókat bajos fejkörzés közben megregulázni
- könyvet se lehet olvasni karkörzés (müllerezés) közben
- a HÉV-en pedig nem lehet futkározni
- az ember már csak ilyen, ülve étkezik: reggelizik és ebédel
Így hát marad a sopánkodás: Egészségtelen életet élek immár 77 éve.
Bezzeg, ha többet mozognék, már 85 éves lennék a vicc szerint.
Még jó, hogy T-t naponta meglátogatom. Muszáj odasétálni, onnan meg haza.
***
Ma M. megkérdezte: - Hol fekszik T?
Mondom: - Az irgalmasoknál, ott műtötték.
Mire ő: - Engem is ott műtöttek.
Mire én: -  Ühüm.
Mire ő: - …és ki műtötte?
Mire én: - Varga Ferenc a neve. Hát téged ki műtött?
Mire ő: - Nem tudom.
Mire én magamban: - Jaj, nákem!



 

Nehéz az iskolatáska.
Nehéz a bő 110 kilóm.
Nehéz az élet, Bihari!
Nehéz apának lenni. (Emil barátom örökbecsű mottója.)
Nehéz belegondolni, hogy holnapután tíz fokkal csökken a hőmérséklet.
Nehéz a feleség helyzete, bár szépen lábadozik.
Nehéz az ukránok és az oroszok helyzete. Talán nem kell magyarázni.
Nehéz az izraeliek helyzete a HAMASZ vérengzése nyomán.
Nehéz a palesztinok helyzete az izraeli revans következtében.
Nehéz a világnak a kb. ötven pontján folyó háború miatt.*
Nehéz a magyarok helyzete, az EU folyamatos szemtelenkedései miatt.
Nehéz a budapestieknek az ellehetetlenített forgalom miatt.
Nehéz a világnak. Csak nem kezdődik az armageddon?
Nehéz az európaiaknak a kialakulófélben levő káosz miatt.
Nehéz a távol-keletieknek a földrengések, tájfunok miatt.
Nehéz az amerikaiaknak az állandósuló hurrikánok miatt.
Nehéz az afrikaiaknak, akik a nincstelenség elől menekülnek.
Nem is sorolom tovább.
*Meg nem erősített források szerint ennyi kisebb-nagyobb csetepaté zajlik párhuzamosan a világban szanaszéjjel.

         

Az egyik legcinikusabb magyar nóta a „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, főzze meg a vacsorát, úgy várja az urát.” Na persze!
Nékem olyan asszony kell, ha műtik is, keljen fel…
Nem biztos, hogy ma már felkelhet, de talán már ehet. Délután igyekeznem kell a látogatással, mert Á. unoka nem vitte a kulcsát magával, és lehet, hogy szeretne bejönni a lakásba, ha hazaér. Majd írok neki egy kis cetlit, hogy tartson ki, ha előbb érne haza. Szokása szerint elrohant reggeli nélkül, ráadásul szendvicsek nélkül. Pedig friss zsemléket vettem, a téli szalámi kibontva, szeletelve. Még mit kellene tenni, hogy elkészítse a kajáját?
Ígéretem szerint ma porszívóztam. Nagyon ráfért a lakásra.
Összeszedtem a csurig telt szelektív szemetet és a háztartási hulladékot. Rendes mennyiségek gyűltek össze.  
Mi vár még rendezésre?
Mosni még nem kell, a mosogatógépben alig van valami.
Du. citrommal kezelt almaszeleteket viszek T.-nek. Erre vágyik.
Cs. és J. jelentkezett telefonon érdeklődve T. állapota iránt.
Mint jeleztem, egy napja megvolt a műtét.
Négyen vannak egy szobában a C. épület teljesen új traktusában.
Úgy látom, minden technikai adottság megvan ahhoz, hogy rendeződjön állapota.
Tegnap minden emeleten jelezték, hogy a szentmise elmarad.
Egyébként sem tudott volna részt venni rajta, legfeljebb, ha odagurítják.
Délután okosabb leszek. Majd referálok.
***
Tegnap este itt volt M. unoka. Éhesen érkezett, vacsorázva távozott. Jó példát adott a kajáláshoz Á.-nak. Szokása szerint két pohár szódavíz között két zsemlében megágyazott a gyulai kolbásznak margarinnal, és mivel nem volt itthon sajtlapka, nem melegítette meg a szendvicssütőben. Utána szintén szokása szerint bevágott két tojást majonézzel. Örültem neki, mert nem fogytak a főtt tojások. Reméltem, hogy jó példával jár elöl, és utánzásra talál.  
Á. biztatásunkra elmondta, hogy majd később. Biztos evett valamit, mert anélkül nem élhet az ember.
Így élünk Aquincumban.
Tegnap jutott eszembe az aquincumi  cumi szójáték.