Mickey webnaplója

Éppen tíz éve annak, hogy hatalmas árvíz sújtottra földrészünket, az EU- sok tagállamát, így hazánkat is. Visszanézve az akkor készült képeket, számos alkalommal a gátakon találjuk a miniszterelnököt, aki jelenlétével és végzett munkájával is tartotta a lelket az önkéntesekben és a hivatásosokban.  Készült olyan videó is annak idején, amelyen a gát megmozdul, ha úgy tetszik, életveszélyessé válik, és csak hatalmas erőfeszítés árán sikerül megakadályozni a vízáttörést. Az irdatlan erőfeszítések sikerrel jártak. A Duna magyar szakaszán nem pusztított árvíz, csupán rengeteg energiába-pénzbe került. A tévében láttuk a nyugati helyzetet. Egyre másra árasztotta el a víz a városokat. Nem láttam olyan képanyagokat, amelyek kitartó ellenlépésekre utaltak volna az árral szemben. 
Mit tett az EU?
A nyugatiaknak hatalmas összegeket juttatott kártérítés címén, mi pedig egyetlen buznyákot se kaptunk. 
A kérdés a lebegőben lóg. Ha elöntötte volna a városainkat az ár, vajon juttattak volna-e kártérítési pénzt a közösből?  Már sose fogjuk megtudni, legfeljebb sejtéseink lehetek.
…de mi köze van ehhez Misi mókusnak?
Aki olvasta Tersánszky könyvét, az emlékezhet a szituációra. A pajkos és sportos Misi mókus elérkezik az örökké termő fához, és összeismerkedik az ott élő kövér lusta mókusokkal. Történt pedig, hogy kígyó közelített a fához. A kövér mókusok voltak a prédái, mert ellustultak, nem tudtak elmenekülni a kígyó elől. Misi mókus viszont jól ellátta a kígyó baját, olyannyira, hogy amaz elmenekült. Misi mókus próbált a kövérek lelkére beszélni, hogy hagyjanak fel lusta életmódjukkal, de mindhiába. Így hát hátat fordított nekik, nyavalygásuk ellenére faképnél hagyta őket.
Tíz év óta kísért a gondolat, hogy akik állandó gáncsoskodásban állnak velünk, megérdemlik-e, hogy közösségben álljunk velük? Meddig leszünk pofozógépeik ezeknek a mihasznáknak? 
Nem kellene visszavágni nekik élve a Bolondok hajójából vett geggel: Nem mi vagyunk a renitensek, hanem a biciklisták. Ha kérdik: Miért pont a biciklisták? Visszakérdeznénk: Miért pont mi?
Egy másik lehetőség a kontrára: Minden képviselő asztalára kellene tenni egy-egy keljfeljancsit. A képviselőknek pedig értésükre adni: Ezekkel szórakozzanak, ne velünk!    
Avagy lehet-e kötelezni egy országot, hogy tegye tönkre gazdaságát, társadalmát, kultúráját?
A kérdésem költői.

Csókay András megfogalmazásaiból:
- Az ellenségszeretetnek nem a legfőbb gyümölcse, hogy a megbocsátás után minden rendeződik, hanem az, hogy végre felismerem és megélem annak a valóságát, hogy Jézus bennem van…
- Megkeresem a testemben, hol jelenik meg valamilyen kellemetlen érzet fájdalom formájában, és erre a pontra figyelve lélegzem a ki- és belégzésre ismételve Jézus Krisztus nevét. A befeszülés helyett az elfogadást választva és Jézus segítségét kérve azt tapasztalom, hogy az akadály szép lassan feloldódik, eltűnik. Ez az ellenségszeretet lényege és megoldása is.
- Ha nem tudjuk a jót feltételezni a másikról, az állandó stresszforrás lesz.
- Megbocsátani annyi, hogy elhatározzuk: a sérelmet nem fogom viszonozni.
- A Szentostyában Jézus az embernél két létrendnyivel alacsonyabbról, az anyagból jön közénk, és úgy válik testünkké-vérünkké, energiát adva.
- Barsi: A kereszténység nem egy tanítás, nem egy ideológia, hanem maga Jézus, akit halálra adtak, de harmadnapra feltámadt.
- Ha megtanulunk Isten szemével nézni magunkra, egymásra, a világra, megtapasztaljuk, hogy minden jól van. Belekóstolhatunk az isteni nyugalomba.
- Az áldozás erősíti meg azt a tudatot, hogy Jézus bennünk él.
- A családi életben is sokszor vállalni kell Jézus csendjét; ezzel elkerüljük a veszekedést, még ha látszólag alumaradunk is, de nem Isten és a jóakaratú emberek előtt. Isten országa így jön el sok esetben. Hogy ez nehéz? Biztosan, de Jézus segít. 
- Aranyszájú Szent Jánost idézi: Amíg bárányok maradunk, győzünk. Ha ezer farkas vesz is körül bennünket, diadalmasan legyőzzük őket. De mihelyt farkassá változunk, veszítettünk: mert akkor elmarad a Pásztor segítsége, aki csak a bárányokat eteti, a farkasokat nem.
                                                                                                 (in: Megbocsátás Jézus-imával)

Nem tudom elkezdeni a tételemet – így az érettségiző. – Segítsen, tanár úr!
- A… - mondta a tanár úr.
Lehet, hogy segített?...
A diáknak viszont volt igazsága.
Hisz a német is azt mondja: Aller Anfang ist schwer.
***
A stréber álszerény szégyellte eredményes vizsgáit.
Amikor valaki megkérdezte:
- Na hékás, hogy sikerült a vizsgád?
A stréber így felelt: - Átcsúsztam.
- Hányassal csúsztál át?
-Hát ötössel.
Ekkor rúgta s*-be a kérdező.
***
T. bloggerina említi, hogy a franciák a kopasz barackot nem nevezik baracknak, az nectarine.  
Jaj! Még ennél is bonyolultabb a helyzet. A kopasz baracknak más neve is van: brugnon (ez magvaváló fajtájú nektarin).
A kis uborka és nagy uborka külön elnevezést visel. A kicsi neve concombre, a nagyé cornichon.
Azt azután végképp nem tudom, hogy melyik kolbászféle a saucisse, és melyik a saucisson.
A szótáram szerint a saucisse a kolbász és a virsli, a saucisse de Francfort nagyjából a debreceni,  saucisse de Vienne a tormás virsli.
A saucisson SZINTÚGY KOLBÁSZ!!!, a saucisson sec a szárazkolbász, a saucisson à l’ail a fokhagymás kolbász.
Kínomban azt találtam ki, hogy talán a nagyobb nedvtartalmú a saucisse, a kisebb nedvtartalmú (száraz kolbász) és vékony kolbász neve. saucisson.
És a pénzek: Már nincsen franc és sou, se régi, se új, de még Ecu sincs, Euro van.
Formába kell jönni, mert jönnek a franciák!!!
***
Agyon foltozott, másutt a fagyökerek által feldúlt kitüremkedő flaszteres útjainkon félelmeim vannak. Mi történik, ha az úthiba miatt kipattan – nagyon okos, légzsákokkal felszerelt – autónkban a két airbag? Vajon megfizeti ebből eredő kárunkat a biztosító, avagy a főváros utakért felelős cége?
***
Nos, lehet, hogy elkezdeni nem tudom a posztot, de befejezni igen.
Lám, sikerült.
hihihi

- Levi unoka a következő tanévben a művészetek némelyikével hatványozottabban foglalkozó tancsoportba kerül. A trombitán és szolfézson kívül zongorázni is fog, mellette kerámiával is fognak foglalkozni.
- M. fiunk doktorija előtti szigorlatot summa cum laude tudta le. Most két éve van doktorijának megírására. Hála Istennek! Nagy kő esett le a szívünkről, és gondolom az övéről is.
- Vejünket, Robit Isten éltesse! Ma van a neve napja.    
- Reggel én olvastam az olvasmányt. Egyik kedvenc könyvem az Ószövetségből a Tóbiás könyve. Az igen hosszú szakasz meglepetésemre ezzel a mondattal indul:
„Feleségének szemrehányásai után Tobit felsóhajtott, és könnyek között imádkozni kezdett: »Igazságos vagy, Uram, minden tetted igazságos, minden utad irgalom és igazság…«”
- Piliscsabáról hazafelé vonatozván kitartó zivatarba csöppentünk. (Nem ázott be a vonat.) Aquincumban nyoma se volt a sűrű esőnek. Porszáraz minden.
- Mielőtt meglepődnénk a sok esőn, elárulom, hogy holnap lesz Medárd napja.
- Holnaptól, tehát 8-tól 11-ig ingyen kereshetők az információk az Arcanum.hu weboldalon.

Csókay András könyvét (Megbocsátás Jézus-imával) olvasom. Aki hozzáfog, ne számítson kalandregényre. Az idegsebész író azokat a tapasztalatokat és mélyen szántó gondolatokat osztja meg az olvasóval, amelyek őt alakították, amelyeket végiggondolt, és amelyek segítettek neki a valóság mind teljesebb megélésére. Ezekből szemezem azokat, amelyek leginkább megfogtak engem is.
- A feltámadás a mennyei teljességnek, egészségnek, fiatalságnak az előíze. Az a lelki fiatalság és életöröm az Istennel, önmagunkkal és a többi emberrel – az egész világgal – megélt harmonikus kapcsolat, amelyre már itt a földön is eljuthatunk az imádság és a böjt által. És ennek a mennyei teljességnek az ígérete segít elviselni a földi szenvedést, tragédiákat, legyen az gyermekhalál, földrengés vagy háború.
- Az ellenségem is eredendően jó. A boltív két egymásba hajló gyengeség, amely a zárókő által erővé változik. Ez a zárókő a megbocsátás és az irgalom.
- A harag olyan, mint a sósav. Azt marja, aki tárolja.
- Varga László püspök atya tanácsára áldást kezdtem kérni az engem üldözőkre, és hozzávettem az ukrajnai háború felelőseit is… mindennek köszönhetően fokozatosan kezdett kibontakozni bennem egyfajta jézusi derű, amellyel sokkal könnyebb volt olvasni a rólam szóló vádakat, … egy idő múltán szinte már mulatságossá váltak.
- Ki az ellenségem? Nem az, akit a politika annak mond. Ellenségem az, akinek jelenlétében nem adhatom önmagamat. (Szerintem ez nagyon vág, és nagyon általános igazság, az emberi kapcsolatok egyik alapvető igazsága. Érdemes elgondolkodni rajta, és ha szükséges, megváltozni akár.) 
- Jézus azért jött, hogy tüzet gyújtson. A sátán tűzoltót játszik.
- A megbocsátás a szeretet forradalma az élet igazságtalansága ellen. Amikor megbocsátunk, nem vesszük figyelembe az életnek azokat a hétköznapi törvényeit, amelyek kiegyenlítést követelnek, hanem a szeretet segítségével megszabadulunk fájdalmas múltunktól.
                                                                                                                         Lewis B. Smedes
Mára legyen elég ennyi.

Már megint VD-től lopok, aki Szt. Dorotheus apátot idézi:
„Aki önmagában keresi a hibát, bármilyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megmegpróbáltatás éri, és mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul úgy, mint aki ezekre mind nagyon is rászolgált. Van-e ennél békésebb ember a világon?”
Azért érdekes ez a kijelentés, mert Pál apostol a filippiekhez írt levelében többek között ezt rögzíti: „Krisztus az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez... Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban…”
De Assisi Szent Ferenc is nagy bűnösnek tudta magát.
Ezek után talán nem is meglepő, hogy jubiláns papbarátunk sok szempontból méltatlannak ítéli magát a papságra. Az előző három vélemény nyomán feltehető a kérdés:
Van-e nála békésebb ember a világon?
Aligha.
Azért Pio atya intése rá is vonatkozik: Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!
***
Nem gyötröm a lelkemet, de immár ötször egymásután nem tudtam lekapni valamennyi követ a mahjongban.
Most azért is folytatom.
PS. Borús az idő, igyekeztem színes fotókat feltenni a FB-ra.

Ma vagy tizenheten találkoztunk nálunk. Olyanok, akikkel a kapcsolatunk  már több évtizede tar,t bár szanaszét lakunk (nomádok). Energiánkat a vendéglátás kötötte le, de mielőtt megérkeztek volna, VD-nél olvastam ételekhez kapcsolható kifejezéseket. Habozás nélkül hozzáláttam, hogy kiegészítsem gyűjteményét. 
Kapásból az alábbiak jutottak eszembe. (Jó is, hogy így lett, mert ma nem igazán maradt energiám valamiféle magvas téma kifejtésére.)    
Salátává olvasta a regényt a karfiolfülű bokszoló.
Elöl ült a masiniszta, hátul meg a krumplifejű Gatya Pista.
Egyik fülem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.
Befognád a bagólesődet?
A fokhagymaseggűnek jó virgácsai vannak, és nádszálvékony.
Korpás a haja, és elpusztultak a hajhagymái Babszemjankónak. Érted cukorfalat?
Nyúlik, mint a rétestészta. Ne légy lekvár! - te borissza ember.
Ráadásul málészájú vagy.
Megittad a feketelevest?
Ez a feladat keménytojás, te lisztesképű.
Kaka ment a palacsintába.
A vöröshagyma békén hagy ma.
Nekem aztán keksz.
Olajra lépek, és kész.
A te apád volt spenótbakter?
Kel, az nekem nem kell, nem megyek én kapálni.
Tekintsd őket káposztafejeknek.
Ilyen virsli ujjakkal nehéz…
Pacallá ázik.
Miért vagy olyan zabos?
Borsos árat fizetett érte. Letejelt vagy 5 piculát.
Bekávézott.
Renonc! – mondja a kártyás a stüszi-kalaposnak: Tökre zöldet tettél.
A mogyorót is meg kell mosni! – így a gyerekorvos.
***
Olvasom:
A poklot nem lehet vonzóvá tenni, ezért az ördög vonzóvá teszi az oda vezető utat.
(Nagy Szent Bazil)

 

Piliscsaba mindig felüdít, mosolygós fiatalok között tölteni a napot szép kertben, szép időben, szép társasággal. Utóbbiak személyiségi jogait figyelembe véve mindig a kert virágaira pazarolom a kattintásokat.
Nem baj.
Ma van Szentháromság vasárnapja.
Az evangéliumok legszebb mondata hangzik el ilyenkor:
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje, hanem azért, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.”(Jn 3,16–17)
A Szentháromságról szól ma a prédikáció és a népénekek.
A maguk módján törekednek elmondani, hogy Isten három személy együttese, mert a szeretet mindig másokra irányul (Ld. önkiüresítés).
Mégis az az ember benyomása, hogy racionális érvekkel nem befogható a végtelen Isten.
Merthogy misztikus, aki csak a hit által vonzható emberközelbe.
Ennek ellenére én is egy képhez folyamodom.
Bár nem fogható meg a hármas egység, van emberi vetülete is:
Az ember is szerető, és szerethető valaki: társas lény.
Csakhogy – mint már egyszer megfogalmaztam – az ember szó gyűjtőfőnév. Mert az ember vagy férfi, vagy nő. Szeretetkapcsolatuk gyümölcse a gyermek. Ez a három egy, a neve család.
***
Istent nem látta senki, de be kell ismerni, hogy az ember minden tudását egybe véve sem képes élettelenből egyetlen élőt összehozni. Márpedig bolygónk élettel van tele. (Elég pl a halrajokra gondolni, vagy a nyárfa megszámlálhatatlan termését számba venni.)
A teremtett természet a maga módján egyedülálló gazdagságot mutat fel.
Ez az élő tobzódás pedig a teremtő Istenre mutat.
Itt abba is hagyom.
Mit is mondhatnék még?   

Egyre általánosabb a vélemény, hogy a massmedia társadalomromboló hatású.
Megerősíthetem.
Arra jöttem rá, hogy csaknem folyamatosan pesszimisztikus hírekkel bombázza a nagyérdeműt, azaz csaknem folyamatosan a pszichológiából jól ismert „félig üres” pohárról beszél. Pedig a félig tele poharat is említhetné.
Igaz, hogy a jégeső elveri a vetemények egy részét, de a többsége megmenekül.
Igaz, hogy helyenként túlontúl sok eső esett, de országosan ingyen öntözte meg a mezőket.
Mekkora helyet kapnak azok a híradások, amelyekben politikusok kárálnak hazánk ellen, hangoztatván hogy mennyire élhetetlen ország a mienk. Nem tűnt fel még nekik, hogy a befektetők egy egészen más Magyarországot ismernek, különben messze elkerülnék ajánlataikkal hazánkat?
Honnan ez a teljes ellentmondás?
A kérdés persze költői.
De hogy a propagandának mekkora hatása van az emberekre, elég, ha a pápa esetére gondolunk. Az országról festett torzképhez képest örömmel állapította meg, hogy a helyzet kifejezetten pozitív, amennyiben a hivatalos állásfoglalások és az ő nézetei igen hasonlók.
***
Jó hatvan évvel ezelőtt lett Mambó magnónk. Az első magnófelvétel egy sorozat the Shadows-szám.
Körülültük a magnót. Varázsszeme zölden csillogott, s a startszalag magával húzta a mágnesszalagot egyenletes sebességgel. Mivel a kor technikája úgy szólt, hogy a felvett számokat azonos sorrendben lehet csak meghallgatni, az első nóta mindig ugyanaz volt: az Apache.
Aztán következett az FBI, aztán egy lassú, aztán egy Cliff Richard-nóta, azután újra csak a zenekar egymagában.
Az alapélmény, az első szerelem tehát az Apache-hoz fűződik. Olyannyira, hogy ha a családnak volna közös zenéje, bízvást ez lehetne, ez a kedves melódia. A dolog érdekessége, hogy a nóta nincs elcsépelve. Ma is olyan felszabadultan cseng, mint hat évtizede.     
***
Olvasom, hogy V. Károly császár (1500-1558) poliglott volt. Ezt mondta:
„Latinul beszélek Istennel, olaszul a nőkkel, franciául a férfiakkal és németül a lovammal.”

Terence Hill gyermekkora óta hívő, akinek a példaképe Assisi Szent Ferenc. Az olasz filmszínész a vele készített interjúban említi, hogy „legendás színészpárja, Bud Spencer szintén mélyen hívő volt, akire érezhetően tisztelettel és szeretettel emlékezik”.
Nem izgatna a kérdés, de egyes vélemények szerint Bud vallásossága megkérdőjelezhető. Mindent összevéve azt vélem, hogy színésztársa csak közelebbről ismerte barátját ilyen vonatkozásban is. Az ő szájából teljesen hitelesnek tűnik a Bud hitére vonatkozó utalás.
***
Ha május Mária hónapja, június a Fiáé. Több ünnepi megemlékezés is gazdagítja ezt a hónapot.  
***
Fél óra óta hallgatom a patakmeder átalakítását intéző gépek zaját. Hol a kőaprító gép zörög, hol a tolató teherautó küldi bip-bip jeleit fáradhatatlanul. Most alighanem áll a földszállítás, mert a billencs hangos csattanásait ma még nem hallottam, és a robbanómotoros fűkaszák se zajongnak.
Életünk túltelítettek ingerekkel, érzékeink állandóan le vannak terhelve.
Nem tudom, hogy miért gondolják az illetékesek, hogy többfélét fogok vásárolni az üzletközpontban, ha folyamatosan könnyűzene szól, ha tetszik nekem, ha nem.
És nem tudom, hogy miért gondolják a tévé munkatársai, hogy ha a híranyagok alatt dobolnak, akkor az új értesüléseket inkább elhiszem, mintha csupán a szöveget olvasnák be. 
A világot nem fogom megváltoztatni, mindenesetre a nyugalmas élettempó híve vagyok, és kerülni akarom a felesleges zajokat, fényeffekteket, idegborzoló híreket, bombasztikus megfogalmazásokat, s mindenféle bennünket nyomorító ingert.
Ma hőség van. Ülök a jól nevelt autómba, és várakozás közben szeretném kinyitni az ajtaját. Nyomban elkezd vészjelzést adni. Visszacsukom hát a követelődzőt.   
Lehet, hogy korábban kellett volna születnem?

***
Így ír a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke (FB)
…mire várunk még mi, nyolcmilliárdan? Tapossuk szét a mobilt, és húzzuk ki a töltő dugóját a konnektorból. Fizessünk készpénzzel, hogy egy távoli központból ne tudják meghatározni, mit vásárolhatunk vagy mit nem. Ne statisztáljunk a háborúhoz. Egyáltalán ne gyártsunk lőszereket, és akadályozzuk meg azok kiszállítását a frontra. És ami a legfontosabb: miért nem égetjük el a lopakodó tudomány azon lapjait, amelyek az embert a lélektől megfosztva, mesterségesen kívánják laboratóriu­mi lénnyé átalakítani? Szóval: meddig várunk még, emberek?