Mickey webnaplója

„Megváltottam már a helyjegyünk”
A közelmúltban több ízben utaztunk vonaton. A légkondicionált kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy a kerekeken gurulás tempója, komfortfokozata mekkorát fejlődött. Borsos Miklós írja le, hogy kifejezetten a vicinálisokat szerette, mert sebességük, meg-megállásuk a síneken lehetővé tették, hogy alaposan megismerjék azt a tájat, amely mellett elhaladtak. Kiültek a falépcsőre, és a jó levegőn legeltették szemüket az eléjük gördülő tájakon. De amikor kissrác voltam, magam is fapadosra vártam a Kelenföldi pályaudvaron. A befutó 424-es hatalmas gőzfelhőt fújt fékezéskor. Impozáns látvány volt a vasparipa, olyan hatásos, mint egy elcsattanó villám élménye. (Monet rabjává is lett. Sorozatot is készített a gőzös pályaudvarokról.) Tehát gőzmozdony húzta gyerekkorom szerelvényeit. A II. Vh-ban itt hagyott Truman-mozdonyok, a 424-esek, s tán a 275-ösök. A vasparipákat a pályaudvaron olykor feltöltötték vízzel, s út közben rendszeresen szénnel etette a kazánt a masiniszta. Lehúzott ablaknál élvezhettük a tájat, kevésbé a füst szagát, még kevésbé az olykor szemünket támadó szénport.
Sok élményem fűződik a vasúthoz. A Balatonra utazás kezdettől sokáig egyet jelentett számomra a vonatozással. Hangulata volt a peronokon való találkozásoknak, örömteli üdvözléseknek.
Az szállított haza katonakoromban, később sokat utaztam vidéki boltjaink látogatása alkalmával. De nemcsak nekem volt kedvemre a vonatozás. Megihlette az Illés együttest, a Drága bakter úr énekesét (Neményi Béla, Atlantisz). Az LGT nevében is szerepel ugye lokomotív szó. Kedves számuk: A síneken. Ebből idézek: Mind ott vagyunk / Mind itt vagyunk / síneken /…A nagy kérdés a helyzetem, / De azt hiszem, hogy sínen vagyunk / A síneken…
Állítólag Gershwint is a vonatzakatolás szédítette el, amikor a Rhapsody in Blue-n dolgozott.
Ma már alig érzékelem a síneken való kattogást. Nemcsak azért, mert romlik a hallásom, hanem mert már más technológiával illesztik a síneket. Alig is veszem észre, hogy 160 km/h-val repülünk – öregként ingyen. Oda a régi romantika, de tagadhatatlan, hogy az újfajtának is megvan a hangulata. Még kellene írnom arról, hogy a Münchenbe tartó RailJeten korábban olykor migránsok ültek a kocsipadlón, mostanában meg ukrán menekülők tarkítják az utasok tömegét.
Nem is olyan idilli a kialakult helyzettel való szembesülés.
***
A wordle magyarul szófejtő játék sablonjában olvasom.
- Ön kezd                  Magázó forma
- Kitaláltad a szót.   Tegezés, egyesszám második személy.
- Újra kezd                egyes szám harmadik személy.
Ez aztán eléggé vegyes nyelvi saláta! Nem kellett volna egyeztetni?
Egy gyerekkori élményre hajaz a nyelvi slendriánság.
Két gyerek papás-mamást játszik. Az egyik megszólal: „Te maga, beteg a gyereke!”
 

Május 29.-i posztomban elkezdtem idézni Ferenc pápát (Az evangélium szabadságában éljetek!) c. könyv nyomán. Itt sorakozó gondolatait nálunk, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson és az azt követő szlovákiai tartózkodása során mondta el. 
Próbálok megnyilvánulásaiból röviden szemezgetni, hogy megismertessem a pápa észjárását. Íme:
- Ne zárkózzunk be az intézmények és struktúrák védelmébe… Ne legyünk kiskirályok, szolgálók legyünk.
- Hajlamosak vagyunk olyan Messiást szeretni, aki hatalommal rendelkezik.
- Amikor szépen berendezkedtünk, és kényelmesen csak arra vágyunk, hogy fenntarthassuk a nyugodt életet, akkor már nem a Krisztus Jézusban való szabadságra, hanem a terek és kiváltságok megszerzésére törekszünk.
- Olyan világban élünk, ahol mindannyian kapcsolatban állunk egymással, … miközben több fronton is folytatódnak a mások fölé kerekedéséért folytatott küzdelmek [azóta háború].
- A kenyeret ne halmozzuk fel, hanem osszuk meg másokkal.
- Papoknak: Egy prédikáció általában nem lehet hosszabb tíz percnél, mert az emberek nyolc perc után elveszítik a figyelmüket, hacsak nem rendkívül érdekes beszédről van szó. Legyen egy gondolat, egy kép és egy érzelem… és kész.
- Egész életünkben egész lényünkkel kell szeretni. Ne hagyjuk, hogy életünk napjai úgy teljenek el, mint egy szappanopera epizódjai!
- Mindenki ajándék, és ajándékká teheti az életet. Isten úgy szeret, ahogy vagy...
- Mindegyikünk egyedi, és azért van a világon, hogy egyediségében szeretve érezze magát.
- Virtuális üzenetekkel elárasztva azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük valódi gyökereinket. Isten azt akarja, hogy kapcsolódjunk az élethez, nyitottak legyünk mindenki felé!
- A pesszimizmus keserűséggel betegít meg!
- A hitet nem lehet életet megédesítő cukorkává redukálni. ..Jézus azért jött, hogy fényt hozzon oda, ahol sötétség van. A sötétség ezért harcol mindig ellene.
- Az EU nem egy értekezlet, hogy bizonyos dolgokat elintézzünk, hanem egy mélyen lelki-szellemi valóság, … alapja olyan szellemiség, amelyet Schuman, Adenauer, De Gasperi álmodott meg. Oda kell visszatérni. Igaz, bizonyos, talán nem európai érdekek megpróbálják az EU-t ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan.
- Én soha, de soha nem tagadtam meg senkitől az Eucharisztiát…. Az  áldozás nem a tökéletesek jutalma. A janzenisták mondták: Csak a tökéletesek áldozhatnak.
- Isten stílusával kell pásztorkodnunk. Az ő stílusa pedig közelség, együttérzés, gyengédség…
- Mondhatja valaki: ha ön közelálló, gyengéd, és együtt érző egy személlyel, akkor megáldoztatná? A pásztor legyen pásztor. Ha kilép ebből a pásztori hozzáállásából, azonnal politikussá válik.
- Az Úr jó, és mindenkit üdvözít. (Ezt ne mondd hangosan – nevet), de az Úr mindenkinek az üdvösségét akarja.
Bocs, kicsit hosszú lett. De nem akartam többször visszatérni rá.        

Érdekességként vetek fel egy engem régóta foglalkoztató gondolatot. Olvastam a hasi agyról. A bélrendszerben a kutatások szerint kb. 400 millió neuron alkot finom hálózatot, és rendezi a bélműködést, továbbít jelzéseket az agynak.
Aki laparoszkópos hasi műtéten esett át, akinek a hasüregében keresték a nyirokcsomókat, azok hasában óhatatlanul összekuszálják, eltépkedik a neuronszálakat. Ki tudja, hogy milyen hatással van ez a beteg emésztési rendszerére? Alig hinném, hogy regenerálódik ez a hatalmas számú idegvezeték. Ha pedig így van, akkor elég kaotikus állapotokat okozhat a szétszakadt neuron-háló.
Persze az is előfordulhat, hogy koránt sincs akkora jelentősége ennek a hálónak, mint amelyet tulajdonítanak neki.
Ami kicsiben bennünk dolgozik, meglehet, hogy nagyban ugyanígy működik. Adva vannak a médiumok. Tévé, rádió, internet, az okos telefon megannyi információja. Ezek aztán nincsenek egyáltalán összhangban egymással. Egyik adat kilöki a másikat, a másik a harmadikat, a harmadik az elsőt, és így tovább a végtelent közelítő variációkban. Az információs dzsungel olyan kiterjedten dolgozik, hogy nincs az a machete, az a bozótvágókés, amely rendet vágjon benne. Egyedül a mindenkibe beleoltott, többé-kevésbé érzékeny lelkiismeret az, no meg a természetes ész, amelyek birtokában az ember képes valamelyest helyes képet alkotni a világról, a történésekről, a harcokról, a békéről. Képes elemezni, összegezni, perspektívákban gondolkozni.
Nem lehetünk elég hálásak ezért a lelki működésünkért.      
***
Lassacskán haladok Ferenc pápa beszédeinek a kötetével, amelyeket az eucharisztikus kongresszuson, majd a szlovák útján mondott. Mennyire vigyáznia kell a megfogalmazásokkal, hogy a szomszéd államok számára szavai építők legyenek.. Mit emeljen ki, milyen képekkel éljen, mire figyelmeztessen, miket említsen megelégedéssel.
Majd beszámolok néhány mondat erejéig az olvasottakról.
       

Ma pihenek. Nincs poszt, nincs semmi, azaz van, de nem igazán az enyém. Az egyiket az imént olvastam, a másikat korábban hallottam.
1. A német bemegy egy bárba, sört rendel. A csapos azt mondja neki: 
- 100 euró.
A német megdöbben:
- Was ist…? 100 euró? Tegnap csak 10 volt!
- Hát ma 100.
- De miért 100, a fenébe is!
- Na jó, elmagyarázom. 10 euró egy sör.
További tíz Ukrajna megsegítésére.
Plusz 20 segítség olyan európai országoknak, amelyek szankciókat vezettek be, és nem tagjai az EU-nak.
Újabb 10 az Egyesült Királyság segítése az Oroszország elleni szankciók sikeres végrehajtásában.
10-et a balkáni országokba küldenek kemenceszén vásárlásához.
A maradék 40 euró az EU gáztámogatására és a szankciók fenntartását segítő alapra megy.
A német némán elővesz egy százeurós bankjegyet, és átnyújtja a csaposnak. A pultos elveszi a pénzt, beteszi a pénztárba, és 10 eurót visszaad. A német össze van zavarodva...
- Várj, 100-at mondtál – én 100-at adtam. Miért adsz vissza 10 eurót?
- Mert nincs sör …
***
2. A csákó bemegy barátjával az ivóba. Kér két sört. Egyiket megissza ő, másikat a barátja.
Ez naponta ismétlődik. Mígnem a barátja más országba költözik. Az ember továbbra is két sört parancsol. Egyet magának, másikat a barátja emlékének. Egymás után lehúzza őket. Ez évekig ismétlődik. Ám egy alkalommal csak egy sört kér. Ez feltűnik a csaposnak. Rosszat sejt, ezért megkérdezi: csak nem történt baj a barátjával, netán meghalt?
- Nem. Semmi baja nincs a haveromnak, csak én mától abbahagyom a sörivást.        

Ma újra vonatra szálltunk. Tettük ezt azért, mert a média pokoli időt jósolt mára. Nem akartunk autóval menni. Ki tudja, mivel kell számolnunk? Öklömnyi jégdarabokkal, özönvízzel, tóvá avanzsált aluljáróval vagy esőfüggönnyel, amely lehetetlenné teszi a tovább haladást.
Rá kell döbbennünk, hogy a média egy hangzatos cím kedvéért bőven félretájékoztatja a nagyérdeműt, amely jobbat érdemelne. A riogatás, a vészharang folyamatos húzásának hatása erősen hasonlít a mesebeli pásztorfiú esetére, aki a felelőtlen riogatásoknak ellenállt, mígnem egyszer csakugyan farkas jött, s széttépte.     
Ott tartunk, hogy nemcsak a reklám ígér fűt-fát, aminek aztán nem akaródzik teljesedni, hanem a világháló is tele van ellenőrizetlen, felelőtlen, félretájékoztató hírekkel.
Régi orosz vicc: A Pravda közhírré teszi, hogy Szmolenszkben autót osztogatnak. Csakhogy nem osztogattak, hanem fosztogattak, s nem is Szmolenszkben, hanem Leningrádban s nem is autókat, hanem ékszerboltokat.
Ezt abba kellene hagyni.
Egyébként a lényeg a lényeg. Szép idő volt mindvégig. Hol felhős, hol párás, hol napsütéses, hol szellős.
Kell ennél több?
Kellhet.
Kedvünkre hűsíthettük magunkat jégkrémekkel. Kell ennél több?
Kellhet.
Találkoztunk a fiatalokkal. Kedvünkre játszottunk unokáinkkal.
Több ennél nemigen kellhet, de adódott. Odafelé is, hazafelé is légkondicionált vonatban utaztunk.
Szép pünkösdünk volt.
Nem szoktam verset idézni, de most megteszem. Lackfi János aktuális mondandójú, szépen megformált, mai magyar nyelven megírt versét applikálom ide: Árassz el
Árassz el békéddel,
nem bírjuk ép ésszel,
ép ésszel nem bírjuk,
öldöklés, ózonlyuk,
szomszédban gyilkolnak,
nagykésük csattog csak.
Pusztul vén, kisgyermek,
Istent nem ismernek,
csak hírből, csak szájjal,
kő robban, tűz szárnyal,
porladnak nagy házak,
értelmünk fellázad,
Úristen, szétnézel,
áraszd ránk két kézzel,
árvákra, özvegyre,
ontsad csak, öntsd egyre,
ömlesszed két kézzel,
fullassz meg békéddel,
két füllel meghallgass,
két karral megtarthass,
jajszó van, romhalmaz,
irgalmazz, oltalmazz!
Elhangzott ezen a különös pünkösdön templomunkban.

Elég sűrűn  utazunk Mosonmagyaróvárra, születésnapok névnapok megünneplése okán. A RailJet 160 km/h sebességgel száguldozik a síneken. másfél óra alatt teszi meg a Bp-MMóvár távot. Jobb híján a Tisza c. verset idéztem az úton: A vasút oly símán, oly szelíden futkosott a parttalan síneken… hogy alig vesszük észre mozgását. Az út látnivalói (fotóznivalói) mindig ugyanazok. Legfeljebb a megvilágítás más és más. Mivel sok ideig kell üldögélni, megfigyeléseket teszek.
Vonaton ülve mögé láthatunk a dolgoknak. Ráfókuszálok egy mezőre. Ám hirtelen fák, bokrok takarják el a látványt. Azaz, hogy mégsem. Mert ha a szememet mereven a takart mezőn legeltetem, akkor a fák ellenére az éles képrészek a mögöttes mezőt pásztázzák, és jó közelítéssel mindent látok, ha nem túl sűrű a takarás.
Robogunk 160-nal a síneken. Az ülések közötti folyosón elölről hátra szalad egy gyerek. Mondjuk öt kilométerórás sebességgel. Akkor miközben hátra fut, valójában a sínpályán 155-tel előre halad.
A velem szembeni ülésre utas érkezik. Olyan tömény fokhagymaszagot fúj rám, hogy menten átülök máshová. Szerencsémre innen nem üldöz el senki, bár eléggé tele van a szerelvény. Új helyemen mellettem a feleség, szemben egy sovány ötvenes nő, mint aki citromba harapott. Mellette egy bakfis. Hol félig nyitva a szeme, hol becsukja, füles a fülén, azt hallgatja. Rokonlánykánknak elmondom, hogy az úton egy bebábozódott lánnyal hozott össze sorsom. Te sokkal, de sokkal szebb vagy. Nem hazudtam. Ő viszont kivirult. Boldogan tette zsebre elismerésemet. Nem került semmibe.
***    
Van egy mulatós nóta.
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el…!
Kik éneklik mostanság vajh?
Azok az autótulajdonosok, akik a Belvárosban élnek, miután találtak egy parkolóhelyet. Ott porosodik álltó helyében kocsijuk, ahol lecövekeltek. El nem mozdulnak, mert azonnal elfoglalná helyüket egy másik autó. Azután előfordulhat, hogy csak a szomszéd kerületben találnak üres parkolót.
Nem jobb a helyzet a külső kerületekben sem, pl. nálunk. Tapasztalom, hogy egy-egy család birtokába egyre több autó kerül, s ezeknek mind parkolniuk kell valahol, valahogyan.
Tapasztalom továbbá, hogy az általam választott kertek alatt való közlekedés is egyre komplikáltabb. Egymásba érnek az autók. Meg is jegyeztem, hogy kitapasztalták az itt közlekedők, hogy ezek a kertvárosi utcák kevéssé forgalmasok, s ezért egyre többen választják ezeket a kertvárosi mellékutakat. El odáig, hogy immár a csendes kis utcák egyre hangosabbak az autókipufogóktól. Lehet, hogy rosszabb itt közlekedni, mint a többsávos főutakon. Hacsak nem szeret az emberfia szlalomozni az autók, a biomeghajtású és elektromos rollerek, a kerékpárok és elektromos kerékpárok, háromkerekűk, segway-ek, és ki tudja még miféle, általam megnevezni sem tudott járművek között.
Tudja-e valaki, hogy karambol esetén ezekre az új francokra mi vonatkozik?       

A seregben leggyakrabban alkalmazott közmondás:  
Meghajtom magát, mint Singer a varrógépet. Értelmes az lett volna: (…mint egy Singer-varrógépet.)
Megverte, mint cigány a cimbalmot. (Kitartóan ütögette.)
Ez az idei hó hidegebb, mint a tavalyi!
Mozogjon, katona, mintha élne!
Olyan a szád, mintha kutyát szoptál volna. (Anyám szokta volt mondani)
Rázza, mint Floki a lábtörlőt.
Otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat.
Sebes, mint az olajozott istennyila.
És még néhány:
Nehezebb, mint döglött lóból f*ot kicsikarni.
Kapkod, mint Bernát a ménkűhöz.
Jobb a buta valami, mint az okos semmi.
Úgy áll, mint katiban a gyerek. (Nb. katinak hívták a fordított stokihoz hasonló állótákolmányt. Ebben nézelődhetett a bébi a föld szélén, amikor a szülők dolgoztak.)
Hallgat, mint süket disznó a búzában.
Nyomja, mint süket a csengőt.
Kellett neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
Megy neki, mint az ágyba sz*ás.
Iszik, mint a kefekötő.

Két kubikos barkóbázik.
-  ...oszt ollan kicsinyke?
- igen
- … oszt ollan kis tekervényes?
- igen
- Dezoxiribonukleinsav.
- Talált.
***
Az én történetem még cifrább.
Az a vicc az egészben, hogy nem vicc, ami történt.
Játszom a szózat játékot. Ötbetűs szavakra kell tippelni.
A képernyőn megjelennek a betűhelyek.
Nekem ötbetűs szavakat kell írnom. 
A gép jelöli azt a betűt, amelyik az ötbetűs szóban előfordul.
Sárgával, ha nem jó helyen áll,
zölddel, ha jó helyen áll a sorban,
feketével, ha egy betű se jó.
Maximum nyolc próbálkozást enged a szabály.
Kezdem a játékot. Beírom:
OLDAL
A gép minden betűt feketével jelenít meg, ami azt jelenti ugye, hogy egy betűje sem szerepel a megoldásban.
Beírom a második ötbetűst:
KÉRÉS.
Telitalálat! Mind az öt betű jó helyen! Nyertem. 
Ha belegondolok, hogy több ezer ötbetűs szó létezik, akkor beleborzongok, hogy mennyire valószínűtlen másodikra eltalálni a keresett szót.
De hát megtörtént. Na.

Ha valami relatív az emberlétben, akkor az idő biztosan az. Az ember átsuhan a gyermekkoron, eljut az emberöltőig (kb. 25 év, amíg egy ember felnőtté cseperedik). Aztán a házasság és a gyermeknevelés köti le érdeklődését, s hipp-hopp, egyszer csak azt veszi észre, hogy kirepültek mind a gyerekek. A munka taposómalma után, a nyugdíjas kort elérve pedig elkezdődik az évek futása.
Már megint új hét van,
már megint tavasz van,
már megint új év van,
már megint olimpia van,   
már megint jubileumot ünneplünk.
Az idő bizony relatív. Írva van: „ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.” (Zs. 90,4)
Még egy érdekesség. János apostol evangéliumának a 16,6-20 tartó verseiben hétszer említi a következő kifejezést: „kis idő”.
„Kis idő és nem láttok engem, és még egy kis idő, és újra láttok engem.”   
Hogy mi a kis idő, az sok mindentől függ. Pl. öt perc a műtőben alkalmasint hosszabb, mint ötperc a cukrászdában fagyizáskor.
Öt perc sorban állás végtelen nagy időnek számít. Ötpercnyi egy izgalmas filmből igen csak kevés.
Az élet hossza gyerekszemmel nézve csaknem végtelenül hosszú idő, öregkorból visszatekintve pusztán egy múló pillanat.
És ez csak a jelen világunk dimenziója.
Vajon hogyan éljük meg az örökkévalóságot, amely innen nézve végtelen hosszúnak tűnik, onnan nézve pedig örök jelenvalóság az idő-dimenzió kizárásával.

Ülök az erkélyen és nézelődöm.
Olykor feltűnik egy-egy távoli repülőgép.
Lehet tőlünk vagy harminc kilométernyire.
Arra kanyarodik, ahol az a nagy nyárfa álldogál.
Eltűnik mögötte a szemem elől, és többé nem mutatkozik.
Vajon hová lesznek ezek a gépek?
Tudva tudom, hogy nem kallódnak el, de mégis: Mintha a fa nyelte volna el őket.
Olyan látomásszerű az egész.
De hát a látomás az egészen más. (Az egy szójáték tárgya. Látom: ás.)
***
Az inflációra adott válasz.
Kétségtelen, hogy infláció van.
Az árak durván változnak. Amikor ránézek egy ártáblára, ösztönösen morgok látva az ár emelkedett voltát.
Valamiért törekszem rá, hogy a szokott áron vásároljak.
Ez talán természetes törekvés, vagy mégse?
Ha kapott jövedelmem stagnálna miközben az árakat megnövelték, akkor teljesen magától értetődő lenne gyakorlatom. De hát a jövedelmünk is megnövekedett.
Azt gondolom, hogy bátrabban el kellene fogadnom a magasabb árat, hiszen lehet, hogy nem buktam semmit., merthogy több lett a nyugdíjunk is. 
Persze, nem új a drágulás mint olyan geopolitikai terünkben.
Volt már ilyen a háború után, de volt a XX. századforduló idején is.
Molnár Ferenc ráérzett. Ezért írta le A Pál utcai fiúkban az olasz törökmézes dialógusát a gyerekekkel.
A gyerekek reklamációjára ezt válaszolta az olasz: „Hát most kisebb, hát most drágább…” (a levágott törökméz).
Jobb megenni a savanyú almát, mert akkor sem lesz édesebb, ha fanyalgunk.