Mickey webnaplója

A petúnia név hallatán Kästner ifjúsági regényének egyik szereplője jut eszembe. A petúnia jelenleg több színben pompázik az erkélyünkön. Illata kellemes, de nem tolakodó. Szeretem.
Kellemes hidegfront teszi zavartalanná napi időtöltésünket, immár egy hete. Legkésőbb két nap múlva visszatér a kánikula. Csak meg ne gebedjünk a nagy forróságban. Hamarosan kitör a balatoni láz. Nagy a készülődés. Vajon hány fok lesz árnyékban. És tűző napon?
Ami a fr.-k programját illeti, pillanatról pillanatra alakul, ahogy a körülmények diktálják.
Szeretnének ejtőzni, de várost nézni, adminisztrációs ügyeket intézni, rokont látogatni, meghívásoknak eleget tenni, kiruccanni a Palatinusra  - még akkor is szűk lenne az időkeretük, ha mind ezek követhető és logikus sorrendben valósulhatnának meg.
Mindenesetre jól érzik magukat, és ez fontos a mai zűrzavaros időkben.
Olvasom, hogy pl. Chr.-ék Németo.-ban rekedtek, mert sztrájkol a személyzet. A reptéren járatkimaradás van.
Újabb hír. Ma érkeznek valamikor.
Zűrzavar az energiaválság miatt.
Zűrzavar az adóreform terve miatt is. Jelenleg tüntetnek, akik tüntetnek. A parlamentben meg vitáznak. A tüntetők között karigeri, aki azért a KATA megváltoztatása ellen tüntet,  amelyet meg sem szavazott. Élére állt annak a ba nem jelentett tüntetésnek, amelyhez hasonló tüntetőt Budaházyt elítélte. Nagy zavar van a fejekben.   
***
Továbbra is Mórához menekülök. Kell a humora, kell egy kis idill, kell egy kis visszaálmodás a múltba, amikor még nem volt számítógép, sem információs dzsungel, de nyugodt élet tisztes szegénységgel párosulva igen, és emberi kapcsolatok a maihoz képest igen intenzív módon.
Mit tehetünk?
Megpróbálunk okosan élni jelenünkben.

A mondás szerint „mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki”. Az én kalapom (az én olvasmányom) ez idő szerint Móra, így hát vele kell köszönnöm, róla kell írnom néhány jellegzetességet.
- Ő is emlegeti a puruttya szót, amit egykori főnököm, aki zalai számazék.
Én viszont rákaptam a dorozmás (érdes) melléknévre, amit egy somogyi hölgytől tanultam el. Így bővül a szókincsünk szóról-szóra.
- Gyula barátom családjában az volt a szokás, hogy ha az egyik gyerek kapott egy csokit, ő oszthatta szét, de ő maga az utolsónak maradt részt ehette meg. Nagyon vigyáztak arra, hogy minden szelet egyforma nagy legyen.
Ez sem mai elv. Most szembesülök vele Móránál, aki ezt írja: „…gyerekkorunkban az volt a regula, hogy az egyik felez, a másik választ”.
- Egy példa Móra fanyar humorára: „Az emberek [ma is] is sokkal jobban boldogulnak fej nélkül, mint ha például a könyökük hiányozna.”        
- Többször belebotlottam már néhány helyi szóhasználatba. Az egyik ilyen, a fitymálta, degradálta értelemben: lecsökkentette. Egy másik ilyen az eszmetehetség  szellemi képesség értelemben.
Helyi szóhasználat marakodnak helyett marakszanak, óvakodik helyett óvakszik.
- Elég alázatos szerző Móra, aki idegen tollakat is szívesen idéz.
Tetszik, amit Arany Jánostól citál Károlyfürdőről:
Isten veled, Karlsbad szép tája,
Ezt tovább az ember nem állja:
Rothad szíve, tüdeje, mája,
Igy végződik a földi pálya –
Alászolgája!
***
Mindezt azért tudom gépbe pötyögtetni, mert francia vendégeink ez idő szerint Budapesttel ismerkednek.
Van mit nézniük, mert az ellenszél ellenére széppé varázsoltatott fővárosunk. A Vár és a Hősök tere környéke egyaránt.
Azért érdemes egyszer a kettes villamosról is megtekinteni a Dunát.
*** 
Ebben az órában landol Christopher fiú gépe, aki hazatelepült Amerikából feleségével együtt.
Ebben az órában fejeződik be Mányban csoport találkozónk, amin saját vendégeink miatt nem vettünk részt.  

Ez mindig nagy megkönnyebbülés. Több mint 1000 km-t levezetni, órák hosszat szemükkel az útra tapadni, ez mindenkinek fárasztó.
Jaj, csak ne találkozzanak őrült sofőrrel,
se részegessel,
se belövöttel.
Hála Istennek, megint itt vannak épségben.
Valamiféle élmény lehet újra megtölteni azokat a falakat, amelyeket évtizedek óta olyannyira megszoktak.
E. szeme felcsillant, amikor T. bekapcsolta az éneklő hóembert.
De talán még inkább sikere volt annak a kaktusznak, amelyet K. hozott nemrégen, s amely visszamondja azokat a hangokat, amelyeket elé mondtak, közben zöld fénnyel világít és hosszában vonaglik.  
A megérkezés ihletett csendjét megtörte az új élmény varázsa.
Általános jókedvbe ment át a társalgás.
Az már pusztán hab a tortán, hogy a kínált Unicum is megtette hatását. Oldotta a fáradtságot, feszültséget. Olyannyira oldotta, hogy fél órája minden utazónk leeresztett redőnyök mellett alussza ki jól megérdemelten az út fáradalmait.
Végre kinyújtózhatnak, végre az igazak álmát alhatják.
Nézem Fr. Bibliáját: La Bible de Jérusalem. A legprecízebbnek tartott Szentírás. (Cerf 1973. Ebben az évben született felesége.)
Mivel lefeküdtek, tovább olvastam soron következő Móra kötetemet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Újra az alföldi idióma. Azt írja: puruttya. Meg azt is: marakszanak. Nyugatabbra marakodnak a szokásos formula. De éppen ezektől a szavaktól érdekes a nyelvezete. No meg attól, hogy úti beszámolóját teletűzdeli olasz kifejezésekkel. Az embernek ingere támad, hogy megtanuljon olaszul.
Hát hogyne, a világ legdallamosabb nyelve.  
Mozgalmas hét elé néznek vendégeink:
- M. cuccainak átköltöztetése
- Bp megismerése
- rokonlátogatások
- a Palatinus meglátogatása.
Hogy aztán meg a Balatonban csobbanjanak kedvükre.       

Úgy vásároltunk, hogy a jelenlegi három fő helyett holnap kilencen leszünk Isten segítségével. Merthogy este várhatóan felkerekednek a franciák, és meglátogatnak minket. Ez nagy átalakítást kíván tőlünk. M. kezdi kiköltözését vásárolt lakásába. Mi felhoztunk összesen öt szivacsmatracot. Hogy ezek elférjenek, egy szobát a lehetséges mértékig leürítettünk, egy másikba hurcoltuk a dolgokat, hogy elférjenek mind, és legyen mégis egy viszonylag jól használható nappali.
Némi munkát jelent, de évek óta ezt játsszuk el, így semmi különösebb fejtörést nem igényel, csupán rutinmozgások egymásutánját.  Talán annyival macerásabb az idén, hogy egy évvel öregebbek vagyunk, és még annyival, hogy a két kanapén is újra cseréltük a huzatot.   
Feltöltöttük készleteinket, még a szúnyogriasztó folyadékot is pótoltuk. (Meg kell jegyeznem, amikor 2005-ben Fonyódon házat béreltünk, s közel lévén a parthoz szállásunk erősen támadtak a szúnyogok, szerte a környéken semmiféle szúnyogirtót nem kaptunk a boltokban. Tagadhatatlan a komfortfokozat növekedése az elmúlt másfél évtized alatt. Most már sok minden van, és egyre több pénzt fizetünk a több mindenért. 
A vásárlás kaotikus körülmények között történik.
Vettünk tíz zsemlét (hol van már a 23 forintos ára) 650-ért,
Nesquik kakaóport 2000-ért (pontosabban a tébolyult 1999 ft-ért), de levontak az árából egy hozott tikett alapján 20%-ot, s kaptunk további tiketteket a vásárolt összeg után.
Vettünk egy marék paradicsomot 800-ért, és még sok minden mást, amit nem részletezek itt.
A számolócédula feljogosít minket, hogy legközelebb egy pakk Zewa eü.papírt méregdrága ár helyett csak drágán vehessük meg.
Továbbá 12 000 ft-os vásárlásunk után kaptunk a kártyánkra 12 pontot, azaz 12 ft-ot. Ezt is levásárolhatjuk.
Tudja ezt valaki követni?
***
Túl vagyunk tehát a bútorok tili-toliján, a porszívózáson, a tisztálkodáson. Most hosszas várakozás kezdődik, attól az időponttól kezdve, hogy a franciák telefonon jelzik: „most indulunk”.
Az úti Boldogasszony óvja őket kimerítő autózásuk során.

A valóság ma fordított: az infláció miatt inkább kettőt fizet és egyet kap. A könyvmegállóban rapszodikus a helyzet: Valamennyit viszel és valamennyit elveszel.
Tegnap egyet vittem, kettőt hoztam.
Az egyik Mark Twain kötete (Koldus és királyfi). Jó könyv, választékos fordításban (Jékely Z.).
Mark Twainnek  már a művészneve is furfangos. Ő fiatalom a Mississippin hajózott matrózként. A helyenként sekély folyómedret folyamatosan figyelni kellett, s jelezni, így pl. „mark twain”, azaz második vonal. Innen a neve.
A kötetbe belelapozva alig tudtam letenni. Régi olvasási emlékek tolultak fel bennem. Elcsodálkoztam rajta, hogy Würtz Ádám hogyan képes kifejezetten szép arcot rajzolni egy vonallal.
A másik kötetet Dékány András írta, szokása szerint hajós témáról (Mexikói legények). Nem olvastam bele a könyvbe. Csak arra lettem figyelmes, hogy az illusztrációk egyike se mutat nőket. Csupáncsak férfi hősöket. Nem emlékszem arra, hogy fiatalon olvasott regényeiben nők szerepeltek volna. Vagy igen? – talán epizód szerepben.  Ebben a kötetben Kondor Lajos grafikái szerepelnek. Konecsni Gy. tanítványa volt. Kondorról tudni lehet, hogy grafikái sikeressé tettek könyveket, amelyek elnyerték az év legszebb könyve-díjat.       

***
Két napja a játszótérre vittem Ritácskát. Sok szép fiatalasszony beszélgetett ott. Ma a Csillagvárba menetünk pénzünket befektetni. Itt is csaknem kizárólag fiatalasszonyokat láttunk, láttam. Megszemléltem formás alakjukat, kb. úgy, mint a repülő galambokét és kész. Elmeséltem ezeket a felségemnek, és egy viccet, amit Józsa Csaba Sz. F.-nek mesélt egykoron. Kb. így szólt:
Tanítónő: - Gyerekek, milyen madarakat ismertek?
Anna: - sirály. - Nagyszerű.
Zoli: -  veréb. - Nagyszerű.
Pistike: - kerekes bagoly. - Pistike! Ilyen madár nincs! - így a fiatal tanítónő. - De igenis van, tessék csak eljönni hozzánk, mutatok egyet.
A tanító néni kíváncsi lesz, elmegy Pistikéhez. Pistike bekiabál a szobába:
- Nagypapa, nagypapa, gyere ki, mondd el, milyen volt fiatal korodban a nőkkel megismerkedni?
A nagypapa kiront a tolókocsival, s elkiáltja megát: - Huhúúúú!

Van a Bibliában egy olyan példabeszéd, amely ugyan más jelképrendszerrel dolgozik, sokkal nemesebbel, mint Manfred Weber gázelosztós javaslata, a CSU-tag (aki a Néppárt vezetője is) figyelmét mégis felhívnám erre a jézusi parabolára, mert jól leírja az egyenlősdi képtelenségét és kudarcos mivoltát.
Aki nem lép időben, az esetleg behozhatatlan lépéshátrányt szenved.
Íme a parabola:
 „A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult.” (Máté ev. 25,1-10) 
Amit üzenhetek MW.-nek: Ha adunk, akkor egyikünknek se lesz elég. Menjetek a kereskedőkhöz és vegyetek tőlük.
***
Az ember válasza az inflációra: Megpróbál mégis olcsón vásárolni. Az árak folyamatosan nőnek, és az ember (a vásárló) rájön, hogy erőlködése hiábavaló. Azért nem hagy fel fele.
***
A legidősebb sógor gyereke a legfiatalabb sógor gyereke egyaránt felnőtt. Amikor a nagycsaláddal találkozunk, ember legyen a talpán, aki automatikusan követni tudja, ki kivel milyen viszonyban áll.

Előkerültek gyerekrajzok – gyermekeink óvodáskori rajzai.
Velük együtt előkerült néhány korabeli stencillap is, amelynek hátuljára rajzoltak a gyerekek. De nekem az előlapja is érdekes.
Az egyik azt tanúsítja, hogy a vállalati ármegállapítás a lehető legbürokratikusabb volt. Külön ár-osztály dolgozott minden cikkelem árának meghatározásán. Minden bolt kötelezve volt cikkelemes árjegyzék vezetésére. Nagyon utálták. Ami ma furcsa, hogy nem a simlis amerikai (?) árhumbugot alkalmazták: minden termék 9999.
Talán még érdekesebb az igazgató aláírásával készült űrlap egyes emberek bérjavításáról.
A megszólítás Kartárs/nő, a lap végén elvtársi üdvözlet szerepel. Az értesítés arról szól, hogy a mindenható pártvezetőség és a Szakszervezeti Bizottság a munkahelyi vezető felterjesztésére alapbéremelést állapít meg az illetőnek.
Ilyen világot éltünk 1979-ben.
Egyet lapozunk.
Találtam egy óvónő (Anna néni) által készített lejegyzést, amely egy-egy gyerek érdekes megnyilvánulását hozza. Kettőt kiemelek közülük:
„Lassan telik az a pár nap, amelyet „nyári vendégségben” [óvoda részleges tatarozása] töltünk. A gyerekek ujjukon számolgatják a napokat: hány van még hétfőig. Miklóska nem sokat vacakol, kivágja a fő-fő érvet (szerda volt) – De… de… az anyukám azt mondta, hogy ma már hétfő van!!!”  
***
Ez is aranyos.
„Még nincsenek foglalkozások, ezért csak játékos mozgáselemeket iktatok be a napirendbe. Szabina már nagyon szeretné felvenni csodaszép tornadresszét. Csípőre tett kézzel pattan elém:
- Hát a tojna hoj majad, hmm???

Egyet a falra! – szól a presszóban a vendég. Ami annyit tesz, hogy egy ismeretlen betérő nincstelen részére előre kifizet egy kávét. Ha a szegény meglátja a falon a jelzést, bérmentve lekérheti a kávét.    
Nekem tetsző gyakorlat ez, akárhol csinálják.
Nemde ugyanígy kellene tenni a megírandó témákkal is. Ha sok ötletem van, s csak egyet bontok ki poszttá, a többit címszavakban fel kell(ene) jegyezni egy külön fájlban, s kedvem szerint levenni a „falról” olyankor, amikor nincs új megírandó témám.
***
Ujjgyakorlat A vén cigány nótájára.

Játssz, ki tudja meddig játszhatol,
Mikor lesz a nyűtt testedbül holt,
Szíved, tüdőd élemedett korban…
Játsszál tovább, bármit hoz a holnap.
Játssz!... de mégse. Fontosabb dolgod lehet!
De mi az?
Azt nem tudom.
Csak azt, hogy a tintatartó kalamáris,
Ez itt meg egy parafrázis.
***
Egy régi „csali”-mesém.
- SOS! - kiáltja kétségbeesetten Tom macska mobillal a kezében.
- Ess, ó, ess! - húzza feszesebbre a keresztben kihúzott kötelet Jerry.
- Jaj, énnekem! Oda lett egy énekem!
Csak esem, esem - zúgja Tom. – Abbamaradt az SMS-em.

Mit tesz egy öreg nyugdíjas?
Ismerkedhet önmagával: Ki volt egykor, mit írt egykor?
Mivel 2006 óta írom blogom posztjait, bő lehetőségem adódik ismerkedni azzal, aki 16 éve voltam.
Mindjárt az első posztok egyikében arról emlékezem meg, hogy Miklós fiam volánhoz ült, és megtette első autós útját barátjához egymaga. Jogsija tehát 16 éves. Tegnap saját kocsiját vezette hatodmagával rokonlátogatásra (apja, anyja három gyereke, unokaöccse).
Aztán ráakadtam egy korabeli csasztuskámra is. Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de az enyém.
Torokgyulladásra legjobb a Phlogosol.
Ha írni akarsz, legjobb, ha blogozol.
Szavakat egymáshoz pofozol,
mondatot mondathoz foltozol,
számítógépeden lezseren dolgozol,
jobb sorsod annál, mint aki dobozol.
***
Erről eszembe jutott egy másik bökversem, amelyet értelmeznem kell, mint Molnár Ferencnek, hogy milyen szavakat rejtett el Konrad von Hötzendorf névintarziájában. A bökvers pedig:
Autójának az ajtaját András Imre bécsuki
Útnak ered, úticélja egyenesen Bécs UKI.
András Imre ugye jezsuita szociológus volt, aki Buda és Bécs között ingázott piros színű Fordjával. Munkahelye, melyet ő igazgatott, Ungarisches Kirchensoziologisches Institut: azaz UKI.
Ebben a kellemes dögmelegben legyen is elég mára ez a rövid visszatekintés.  

Az uborkaszezon hírtémái
Nem érdemes naponta végighallgatni a híreket.
Elég címszavakban utalni rájuk.
Sokkal kevesebb idő alatt végezhetünk velük.
Úgyis unalomig ismétlődnek.
A témákról szóló töltelékmondatokat magunk is öszeállíthatjuk, ha nagyon akarjuk.
üstökös – vízimadarak etetése – Mars – Balaton – ókori temető – ivóvíz – templom – földrengés – migráns – kánikula – ukrán válság – baloldal – EU – kiállítás – ősember – árverés – állatok kilövése – filmfesztivál – Magyarország – razzia – választás – támadás – embargó – sport – Jobbik – erdőtűz – bombázás – tűzgyújtási tilalom – szívelégtelenség – karakoke – aréna – műtét – aszteroida – hidegfront – világbajnok – Soros – vízilabda – határsértő – oroszok – cápa – Biden – demencia - szakértő – baleset – halottak …
Kimaradt valami?
***
Egy email-vicc:
A feleség meg akarja tudni, hogy hűséges-e hozzá a férje, ezért ír neki egy levelet, hogy elhagyja, mert már nem szereti. A levelet az éjjeliszekrényre teszi, és bemászik az ágy alá, hogy megtudja, hogyan reagál rá a férje.
A férj hazajön, elolvassa a levelet, ír hozzá egy sort, aztán elkezd vidáman fütyörészni, és telefonál valakinek.
- Szia, drágám, ez a szerencsétlen végre rájött, hogy nincs közös jövőnk, és végre eltűnik az életemből. Máris indulok hozzád.
Azzal a férj elmegy.
A feleség zokogva kimászik az ágy alól, és elolvassa, mit írt a férje a levélhez.
- Szeretlek, Te hülye, kilátszott a lábad az ágy alól, elmentem kenyérért!