- Néhány napja találkoztam egy ábrával. Emlékezetem szerint három darab háromszög volt rajta, néhány vonallal keresztezve, s a kísérő szöveg szerint igen régi ábrázolás. Meglehet, hogy átírja az egész történelmet, mert az ábra szerint jóval régebben keletkeztek a piramisok, mint azt feltételezték.
Ez előfordulhat.
De az is, hogy egy kőkorszaki „mértanfüzet”, mint ahogy az is, hogy ezen a módon ábrázolták az embert, akik pl. tolvajok, vagy más miatt üldözendő személyek, vagy lehet ősi szertartás része, vagy valaki unalmában éppen ilyen alakzatokat rótt kőbe. Vagy…
- Piramis együttes. Kevéssé ismertem, nem is tudom, hogy miért. Nem volt megfelelő reklámjuk, tűrt kategóriába tartoztak vagy…? Illésék túlságosan erősek voltak hozzá, hogy háttérbe szorítsanak egyéb együtteseket. Ki tudja?
- A piramisokat képekről és filmekről ismerem. Sose láttam őket a terepen. Se Afrikában (gúlák), se Amerikában (csonkagúlák). Utóbbiakról Medvigy hittanárom mesélt, aki viszont éltes korában megmászott egyet Mexikóban. A kb. hetvencenti magas „lépcsők” leküzdése nem is egyszerű feladat. Őt úgy húzogatták fel rá.
- Piramis. Na igen. Háromszögletű cukrászsütemény. Gyerekkoromba visz vissza. Süteményt leginkább otthon ettünk, amiket anya sütött. Cukrászsüteményt szinte sose vettünk, talán egy-egy mignont ritkán. Ám úgy esett egyszer, hogy a zuglói konyhánk kifestésére vállalkozó piktor csak vasárnap ért rá, és mi nem szerettünk jelen lenni a felfordulásban. Mise után a Bosnyák téri (Zugló?) eszpresszót kerestük fel, ahol mindnyájan kaptunk egy-egy piramis szeletet. Nagyok  voltak ezek a piramisok, vagy csak mi voltunk kicsik?
Az egész piramis história eszembe nem jut, ha az élelmiszerüzletben bele nem botlunk a piramis sütibe. Küllemre igen hasonlít az említettre, de sokkal kevéssé édes, és sokkal kisebb, vékonyabb. Vagy csak mi vagyunk nagyobbak?
Lehet.
Hiszen ha felnőttként visszalátogatunk rég nem látott házunkhoz, az első tapasztalatunk, hogy összement a ház, a kerítés, a kapu, minden. Pedig csak mi nőttünk meg.
***
Laci atya azt mondja, hogy az a baj a felvilágosult emberrel, hogy nem ismer el maga fölött senkit. Ettől minden relativizálódik. Pedig az abszolút Úr létezik. Tőle kapta Mózes a tízparancsolatot, s ezt mélyítette egyetlen szeretetparancsba Jézus. A kérdések kérdése: Ki az Úr az életünkben? Vö. legyen meg a te akaratod? Az övé, vagy a miénk.
***
Nemrég léptünk 2020-ba. És ma Krisztus király ünnepe van. Az idő rettenetes gyorsan szalad. De ha arra gondolok, hogy a vírus okozta járvány fémjelezte az évet, akkor nagyon lassúnak telik az idő múlása.
***  
Zene. Az időszerű gregorián: Christus vincit
https://www.youtube.com/watch?v=LxDG-vbXEp0
         

Hajnalban szoktam elmélkedni, s olykor írni is, mint például most. Az jutott ezembe, hogy miért járnak éjszaka a tömegközlekedési eszközök, ha egyszer kijárási tilalom van.  Ugye, karácsonykor ugyan nincs tilalom, mégis leáll a BKV délután négykor, hogy mindenki a karácsonyt ünnepelhesse szentestén szerettei körépben. Jóllehet ez így van, valamelyes közlekedésre folyamatosan szükség van, hiszen nem állhat le sok nonstop üzemelő intézmény, vállalat, kohászat stb. Azt hiszem, nagyon nem ismerem azt a sokadalmat, amely éjjel-nappal szolgálatban van az egészségügyben: közbiztonságra felügyelők, határvédelem, s ki tudja még mifélék. Pl. mentők, pl. tűzoltók, pl. haldoklókhoz kihívott lelkészek.
Mindez annak a kapcsán merült fel bennem, hogy ha éjjel kijárási tilalom van, akkor minek ég a közvilágítás az utcákon, tereken. A válasz alighanem hasonló, mint az előző felvetésre. Akik mégis kénytelenek közlekedni, azok számára a tájékozódás fontos. Nem lehet elemlámpákra bízni, de tán még autófényszórókra se a világítást. Különben a rosszban sántikálók felderítését is támogatja a lámpafény, s ma már a bekamerázás is.
***
Új!!! Ma már másképp reklámozzák a technikai fejlődés kínálta újdonságokat. Pl. úgy, hogy megjelenik a monitoron egy felhívás: Frissítés, ne kapcsolja ki a számítógépét. Majd ötször újraindítja magát a masina, és megváltozik a szoftvere. Világosabb a monoszkóp, töröl egy naponta megjelenő inzertet, és felrak egy másikat, amelyet nem tudok értelmezni. Valahogy nem is érdekel.
Viszont érdekel az internetes vásárlási lehetőség az adott kontakthiányos körülmények között. Ahány cég, annyiféle adatsorkitöltési mód. Tegnap úgy jártunk, hogy könyveket rendeltünk, majd egy adattörlésre utaló jel után megismételtük. Szűk fél órán belül emailt kaptunk, miszerint mindkét rendelésünket teljesítik. Lehet, hogy olcsóbb az így megrendelt könyv, de kétszeresen megrendelve nem.
Jó pap holtig tanul, mi is életünk végéig bíbelődünk a szoftverfejlesztések megtanulásával. Aztán mi kidőlünk a fejlesztés marad. Vagy Örkényre hajazva (Túlélsz pöcök) írhatom, túlélsz szoftverfrissítés.
***
Tegnap M. egy fotót tett fel hajnali ködpárás kertjükről, amelyet egy percre bevilágított a kisütő nap. 143 lájkot kapott. Joggal. Szép a kép.
***
Zene. Egyik általam nagyon kedvelt Chopin-noktürn ezen a hajnali órán.
https://www.youtube.com/watch?v=9E6b3swbnWg

Apja II. Endre király, anyja az a Meráni Gertrudis (akinek a szülei Berthold, merániai Duce és Ágnes Rochlitz, és akit megölnek 1213-ban (Vö. Bánk bán).
Az ő lányuk Magyarországi Szent Erzsébet (1207-től 1231). Született Sárospatakon. Hamarosan Türingiában találja magáét, mint Lajos tartománygróf jegyese, majd felesége. Három gyereke születik. Hamar özvegységre jut, majd 24 éves korában ő is meghal.
Ami kevés adat ránk maradt róla, csupa kiválóság. Férje szerető felsége, aki jól lovagol, a szegények gyámola, akiket napjában kétszer felkeres: reggel és este. Vagyonának jelentős hányadát rájuk költi. Nagy imádkozó. Gyóntatója, Marburgi Konrád feljegyzi róla, hogy „amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében mintegy napsugaras ragyogás fénylett”. Ennek sok szerzetes és apáca a tanúja.
Ma nehéz tudomásul venni, hogy egy – a földi léten ilyen hamar átsuhant – ember hogyan volt képes annyi szerepben szentül megfelelni. Persze az összeszedettségnek több lehetősége nyílt abban a korban, amikor az információk apró töredékét viselték el a maihoz képest. Máig zarándokok ezrei keresik fel Wartburg várát, ahol élt.        
***
Sorminta: d l, t,s,m, l,dmdt, t, / m m smm md l,t, Egy taizéi dallam némi ritmikus tördeléssel.
A Confiancé… magyar változata. Éjjel felkeltem megnézni, mert nem jutott eszembe a  magyar szövege:
„Szívünk öröme, szeretet forrásunk, Jézus hadd legyen szegény a szívünk.”
Az én változatom egyszerűbb ebben a sokismeretlenes, bizonytalan világban:
„Én jó Istenem, mondd, mi lesz velem? Én jó Istenem, mi lesz velem?”
Benkő László (77) az Omega alapítója elhunyt. Mire Presser G: „Laci! Jaj!”
Mire én: Emberi sors. Nyugodjék békében!
***
Zene. Hogy melyik a legnépszerűbb Omega-szám, azon lehet vitatkozni. Magam is játszottam fiatalokkal a Petróleumlámpát. (Presser-Adamis)     
https://www.youtube.com/watch?v=4szfWQ7Sspg

- A legjobb, aki csak élt, nem ártott senkinek, élte elveit, s milyen sorsra jutott a Kálvárián?
Lépten-nyomon beleütközöm: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
- Szenvednek azok is, akiket boldognak tartunk.
Ez biztos, hogy így van. Alig lehet kivétel alóla. Vannak panaszkodó emberek, s vannak mosolyogva tűrők. Sokszor csak utólag vagy egyáltalán nem derül ki, hogy miféle sebeket hordoztak. A fáma szerint Arany Jánosnak nagy sebe volt a hasán. Talán daganat? Évek múltak anélkül, hogy valaki tudomást szerzett volna róla.  
- A gyarlóság szeret rangokba, hivatalokba szerveződni.
Tapasztaltam. Amikor a Miniszterelnöki Sajtóirodán dolgoztam, sokan kértek címeres névjegyet tőlem. Ki tudja, miben reménykedtek.
- A régi keresztények templomaikban a Pantokrátorra szegezték tekintetüket. Csak tíz század után jelennek meg az első feszületek. Az öncélú önkínzók még későbbi eltévelyedések. Hagyd a szöges övet,… de ha mások felöveznek, fogadd el.
Nehéz felvetés, és feloldása se könnyű. Egy biztos, ha nem támadt fel Krisztus, a mi hitünk semmit se ér. Ezt már Pál apostol felvetette, hozzátéve: s akkor szánalomra méltóbbak vagyunk a pogányoknál. Amit ki akarok emelni. Egyik legfixebb tétel a feltámadás. Viszont a kereszt előzte meg, s szerves része volt megváltásunknak. A kettőt együtt kell tekinteni.
- A természetfilmeket élvezem. A Teremtő legbeszédesebb dicséretei. Csodáira rácsodálkozom.
A természetfotós hasonlóképpen a teremtés szépségének, változatosságának a megmutatásán keresztül hódol annak alkotója előtt. Persze valamennyi művész, valamennyi tudós, valamennyi sportoló stb., aki az égre mutat, amikor teljesítményét megtapsolják, ugyanennek a kifejezője.
- Nem hosszabbították meg vezetői engedélyemet. Szememre való tekintettel. Alig használom már masinám, de a gúnyos leértékelés, ahogy könyvecském visszadobták, fáj.
Még előtte állok. Az idősektől egy idő után bevonják a jogsiját, talán jól teszik, talán nem. Hiszen egyre kisebb körben mozog az idős kocsijával. Hogy jót tesz-e neki, vagy sem, hogy az élelmiszert utóbb gyalog kell összeszednie, legalábbis kétséges.   
- Nehogy pesszimizmusba öltözködj! Örülj a napnak! Szépítsd a szépet, keress boldogító megoldásokat. Élvezd, mintha sose fejeződne be földi vendégeskedésed! Utóbb mindent számon kérnek.
Jobb alapállás, mint az „erőszakos kismalacé”. Érdekes a zárógondolat, amit utána vágott a szerző: Minden életrebbenésünknek következménye van. Ezzel szembesülni fogunk.  
- A nálam egészségesebb monsignore biztosnak hitte, hogy engem eltemet.
Eddig én is ezt tapasztaltam. De egyszer meg fog változni. Amikor én fogok elváltozni, távozni.
- Egyik zárómondata: Mit akarsz, Uram, hogy tegyek érted? Nehogy szégyent hozzak rád, aki nagylelkűségben felülmúlhatatlan vagy hozzám.
Ámen.
***
Régen Dávid legyőzte Góliátot. Most ki győzi le a COVID-ot?  
Laci atya így ír: A pandémia szembesít azzal, hogy mennyire sebezhetők vagyunk, akiknek szükségük van új biztonságra. Elérkezett az Isten országa, fedezd fel a benne rejlő biztonságot, és ne félj! 
***
Zene. Verdi, Nabucco: szabadság-kórus, ill. rabszolgakórus. Jó lenne már szabadulni egy-két dologtól.
https://www.youtube.com/watch?v=aiSSz0snWzA

Befejeztem egy kötetbe felkérésre írt tanulmányom javítását. Mindennél van jobb, de van egy olyan határ, ahol a ráfordítás merőben fölösleges, mert érdemben nem mozdul el tőle a minőség. Olyan ez, mint a borok minőségének fokozása és értéke. A tablettás bor, nem is igazán bor. A szőlőborok között nagy minőségi különbségek vannak. De egy határon túl hiába kerül a bor százszor annyiba, nem jobb százszor. És az autók? Elvisz a csotrogány is, és a megfizethetetlenül drága luxuskocsi is. Utóbbi valószínűleg gyorsabban. De nem százszor gyorsabban, pláne nem ezerszer gyorsabban.     
***
Olvasom. A többség az egyszeri kamasz módján viselkedik, aki mákos kalácsot kapván, anyja unszolására, hogy mit kell ilyekor mondani, így nyegléskedett: Kérek még.
Az olvasottakon több irányba indulhatok el: Amikor M.-t óvodába vittem, egy öregember, gondolom a fiúcska nagyapja, mindennap imigyen leplezte lányos zavarát, ismervén unokája makacs szótlanságát: Ki fog köszönni? Ő is tudta, mi is tudtuk, hogy senki. Unokája legalábbis nem. 
Egy másik irány. A kiskamasz B. anyjához fordult megérdeklődvén, hogy mit fog sütni karácsonykor? Mit is? Bejglit – hangzott a válasz.
Bejglit? Az kutya kötelesség, de azonkívül mit fogsz sütni?
Egy harmadik történet a piaristákhoz vezet. Medvigy úr hittanórán felszólítja egyik kiskamaszt, hogy mondja el: Ugyan mit lépne arra az esetre, ha böjti napon társát kolbászt enni látja. Az illető rövid vakaródzás után kiböki: Azt mondanám neki, hogy adjál nekem is.
A hittantanár némi indulattal: Ülj le, szamár vagy, eretnekségeket tanítasz.
***
Valamiért most az érdekelt, hogy a magyar hányféle romot ismer. Ilyenek sorjáznak: rom, barom, karom, három, járom, pogrom, szirom, orom, korom, lórom, salétrom, citrom, flastrom, klastrom, alabástrom, lajstrom, ostrom. Az orosz még hozzátenné: utrom azaz reggel, vagy vécserom - este.
***
Az orosz vakcina neve szputnyik. Azaz utas, útravaló. Majd meglátjuk, hogy hova vezet az az út, amelyet kijelöl. A külföldi neves emberek után néhány hazai is elkapta a koronavírust: korábban az igazságügy min. asszony, Varga Judit, utána a külügyér, Szijjártó  Péter, s legújabban az általam is olyannyira becsült Böjte Csaba ferences testvér. Adjon Isten jobbulást-gyógyulást minden szenvedőnek!  
***
Évfordulón. 1873-ban ezen a napon egyesíttetett három részből Budapest: Ugye Pest, Buda és Óbuda. Nem vacakolok a cirill betűkkel, de ideírom az oroszórán tanultakat, mert megmosolyognivaló a vége. Nása sztalíca Budapest. Éta sztoit iz tri goroda: Budí, Pesta i Óbudi.
Na hiszen.
***
Zene. Az egyesítés 50. évfordulójára kiírt zenei pályázatra írta Kodály Psalmus Hungaricus c. művét. Mivel az hosszú, egy poszthoz jobban illik az 5 Tantum ergója.  
https://www.youtube.com/watch?v=WwUsvIEEu3w

     

Szürke hétköznap volt a hétfő. S ha én se lennék a szürkék hegedűse (mint Ady), akkor nem készülne   poszt erről a napról. Reggel megfigyeltem, hogy áldozáskor az emberek (mindenkin volt maszk), négyféleképpen cselekednek. Egyesek az alját emelik meg, mások a tetejét húzzák le, a harmadik típus leakasztja az egyik füléről, úgy hogy a másikon fityeg, és volt, aki lekapta magáról a maszkját. Olvasom, hogy van, ahol 1300 ft 10 maszk. Gondolom, sebészeti – világoskék. Nálunk 140 volt darabja.
Hagyjuk is ott a maszk kérdését, amely a nap szürkeségét kétségtelenül fokozza. Ugyanúgy, mint a kontaktoktól való tartózkodás. Persze tartózkodunk, tartózkodunk, de az alagút végét egyre kijjebb tolják a hozzáértők. Mindjárt itt a vakcina, és jövő(!) karácsonyra kiheverheti a világ a pandémiát.
***
Este üdítő volt hallgatni Zs. beszámolóját szépülő kertjükről, Bl. elektromos gitározásban való előre haladásáról, választékos angoltudásáról. 
Szó esett a jövő nyáron esedékes találkozásról is. Nagyon sok ez ügyben a kérdőjel, mert nyáron nem is vakáció lesz, hanem csak nyári vakcináció.
Vagy tudom is én!
Wait a Minute, Wait a Week, Wait a year, or….?
***
Inkább egy nekem tetsző verset osztok meg. Csaknem maradéktalanul szeretem Lackfi János jóéjtpuszi-verseit. Közülük egyet idemásolok ízelítőül, amelyiket mostanában olvastam.

Azt mondja,
térj meg, te szemétláda, széjjelvágtad
a földgolyót, amit szép tisztán kaptál,
olajban fuldokló kormoránok, kipusztuló
jegesmedvék, nejlonzacskóba szorult
pofájú cuki delfinek, az önkéntes egyszerűek
meg egyetlen befőttesüvegnyi szemetet
termelnek csupán egy hónap alatt,
s közben a luxuscuccaidat előállító
makaói, tajvani, kínai melósok
diszkréten éhen halnak,
hát nem szégyelled a pofád? Kapsz
egy sistergős villámot a nyakad közé!
Azt mondja,
szerinted véletlen, hogy az embert nem
zsírdisznónak teremtettem? Minek
zabálod magadat degeszre belga
csokival, ír sörrel, norvég lazaccal,
ha aztán szuszoghatsz a futópadon
hiába, miközben ez a szexi
háromgyerekes influenszeranyuka
kockahasat villant szülés után egy
hónappal, neked mi a mentséged?
Azt mondja,
minek élsz te, ha nem ismered a trendeket,
halványlila fogalmad sincs, mi a menő,
nincsenek termelést serkentő vágyaid,
ruháid uncsik, alig sminkelsz,
negyvenéves filmeket nézel, és ötvenéves
zenéket hallgatsz, amik annyira régiek,
hogy már majdnem megint divatosak,
te vagy a túlnépesedés súlyfeleslege,
mars a pokol legmélyebb bugyraiba!
Azt mondja,
sátán fattya, te, aki a kis aranyos malackákat,
jámbor bocikat két pofára zabálod fel,
behunyod szemed, ne is lásd a vágóhidak
borzalmait, sose nézel szívfacsaró videókat
kínai csirkegyárak horrorjeleneteiről,
és fütyülsz a rémes metángáz-kibocsátásra,
műszőrméből font ostorral verlek halálra!
Ja, nem.
Azt mondja, úgy szeretlek, ahogy vagy,
majd meghalok érted,
sőt, tényleg meg is haltam érted,
és ha ezt átérzed, ráállsz a hullámhosszra,
és egy-két dolgot megváltoztatsz az életedben,
annak nagyon fogok örülni.
#joejtpuszi
***
Zene. Beatles. Please Mister Postman https://www.youtube.com/watch?v=SWj7EcjiI-M

A technikai újdonságokat kb. azóta nem tudom napra követni, mióta a számítógép bevonult az életembe. Van program. Gondolom: jó. De mégse.  Frissíti önmagát. Átszervezi önmagát. Vírussal bombázza magát, vírusirtóval mentesíti magát. Kompatibilis a nyomtató hozzá. Nem kompatibilis a nyomtató hozzá. Monstrum a képernyő. Lapos a képernyő. Golyós egeret váltja a lézer, a madzagost a cordless.
Azért használom, s mivel zömmel írok csak rajta, meg néhány fotót teszek föl rá, gondolom, hogy tudásának mintegy 1%-át használom ki. Igen. Felrakom rá a 12 megapixeles képeket, amelyeket 28 nyomógombot tartalmazó kamerámmal veszek fel (gépemet se ismerem igazán, az általa felkínált lehetőségeknek csak a töredékével operálok.)
Mindkét masina túlságosan bonyolult. Ehhez jön hozzá a mobil, amellyel szintén készítek képeket. Jobb makrókat csinál, mint a kamera.
Két újdonságot fedeztem fel a gépekkel. Az egyik ugye, hogy szép grafikákat lehet fotózni olyan könyvekből, amelyek gazdagok a vonalas rajzokban. Azon gondolkoztam, hogy ha Prokop Péter élne, örülne-e annak, hogy népszerűsítem művészetét, vagy tiltaná mondván, hogy nincs copyright-om, mintha a képeknek személyiségi jogaik volnának. Magam azt gondolom, hogy jót teszek megismertetésükkel.
Egy merőben más világ a zene világa. Az interneten megsokasodtak a kották. Ha a képernyőt a billentyűs hangszer mögé teszem, előáll a lejátszható darab. De ha lefotózom, s a fotót kinyomtatom, akkor akár papíralapú kottát is kaphatok. A kottaképek arra jók, hogy felidézzék bennem egy-egy zene pontos lejátszási képét. Ez nekem viszonylag új. Most a Messiás első tételét és a szintén zenekari Pifa tételét böngésztem az internet jóvoltából, s blattoltam a melódiát a kottakép alapján.
Ez olyan élmény, mint ha rég olvasott könyv lapjai elevenednének meg előttem.
***
Azt álmodtam, hogy menyem nekem és Tücsinek felezett őszibarackot hoz egy-egy kompótos tálban bő lében és jó hidegen.
Megköszöntem, de mondom, így nem tudom megenni.
Várj, rögtön felkelek.
Rögtön felkeltem, de elillant az álom, így egy kisebb adag tejeskávéval vigasztalódtam,
***   
Zene. Álljon itt most akkor Händel Messiásának Pifa tétele.   https://www.youtube.com/watch?v=E2pXlddWlmo         

- Tücsi nagyi, Mi lesz a második? – érdeklődik majd minden ebédnél Domi unoka.
Átveszem a stílusát, és rendre megkérdezem Tücsitől: - Tücsi nagyi, mi lesz a második?
Ma megelőzött és azt mondta, hogy csokibomba lesz a második.
Mondom neki: - Velem nem szúrsz ki. Tücsi nagyi, mi lesz a harmadik?
Azért írok róluk, a fiatalokról, mert a küldött virtuális beszélgetéseken kívül sok egyéb kapcsolatunk nincs ebben a kontakthiányos évben. Nagyon is érvényes minden napra, az apósom anyjától örökölt szlogenem: „Ezek sose jönnek.” (Emlékeztetőül: Amikor fia, Pista már negyedórája távozott tőle, megjegyezte: Ez a Pista sose jön!)
Arat a covid, nő a teher az orvostársadalmon, szinte világszerte nő a fertőzöttek stb. statisztikája. Tücsi tudatja, hogy a vírusfertőzött miniszter, Szijjártó Péter Camus Pestisét olvassa. Én a járvány kezdetén olvastam el – képernyőről. Nem mondom, hogy vidám olvasmány. Milyen már! – mondanák a maiak. Milyen már, hogy egy orvos végigszolgálja a pestisjárványt, s jószerével az utolsók között kapja el őt is a kór, s meg is halasztja.
Nekem erről egy analógia ugrik be. Ha egy frissen mosott-vasalt abrosszal terítenek, legjobb, ha azonnal összemaszatolja valaki. Mert milyen már, hogy az utolsó kanál salátalé vagy vörösbor fröcsköli tisztátalanra a szép, tiszta, makulátlan abroszt? Emlékezetem szerint olasz szokás, hogy a háziasszony foltot pöttyint az abroszra, hogy senkit ne feszélyezzen, ha utóbb összemocskolja a terítőt valamiféle ügyetlen mozdulattal.             
Ugyanígy mielőtt véget ér a háború, valaki(k) utoljára lesz(nek) áldozata(i). Milyen pech ez is! Majdnem jókor vol(tak) rossz helyen.
Nem is folytatom. November 13. volt a magyar nyelv napja. Megemlékeztem róla. Majd minden évben többször is belebotlok azokba az írásokba, amelyek dicsőítik a magyar nyelvet. Van némi igazuk. Sok magánhangzót különböztet meg a magyar, általában ritka a mássalhangzótorlódás benne, és ősi nyelvnek tudjuk. Ám a nehézségeit csak nagy ritkán adják elő, ami tán nem is baj.
Kicsit olyan ez, mint az édesanyánk szóhasználat. Minden jóérzésű ember meg van róla győződve, hogy édesanyja a szeretetre legméltóbb valaki a világon. Ugyanígy, a mi nyelvünk a legszebb.
Nekünk mindenesetre.      
***
Remélem Prokop Péter nem haragszik meg rám, hogy ebéd után néhány grafikájáról fotót készítettem, hogy feltegyem a B-ra. Olvasóitól annyit kért, hogy mondjanak el érte egy miatyánkot. Részemről megtörtént. Így tud könyve dolgozni értünk olykor éles gondolataival akár, és így tudjuk mi teljesíteni egyetlen kérését.
Munkámat könnyítette, hogy ragasztott kötete szétszáradt, lapokra esett, így sík lapokat fotózhattam kedvemre.
***
Zene. Prokofjev: Péter és a farkas. részlet. Sokszor hallgatták gyerekeink LP-n. Egyébként az áthallás tökéletes. Prokop Péter, ill. Prokofjev, Péter …
https://www.youtube.com/watch?v=Sg40qk-nyR8

Álom, álom, ronda álom vissza ne jöjjön. Arra ébredek, hogy este hegedűkísérőként fel kell lépnem valahol egy két hegedűre írt versenyen. Előttem a hegedűs arca, aki gyerekkoromban ugyanoda járt zenélni, ahova én. Megtudom, hogy a papája egy téeszben dolgozik, és nagyon jó muzsikus: gyerekének zenét írt, s engem kért fel a második hegedű-szólam előadására. Én meg könnyelműen megígértem, hogy elvállalom. A  koncert-sorozat meghirdetve. Az első részéről anyám? és lányom, K.? éppen megérkeztek. K. elém biciklizik, mert éppen sétálok, s örömmel tudatja, hogy büszke rám, amiért elvállaltam a technikás darab kísérését. Nevem a plakátokon szerepel. Meghátrálás nincs, kifogás nincs, zeneélnem kell és kész.
Csakhogy.
Anyám húsz éve elhunyt, K. lányom nem ebben a városban él, én kb. 30 év óta nem hegedültem, s amikor mégis kezembe került egy hangszer, roppant hamisan szólt. Ráadásul hegedűm sincs. Évtizedekkel korábban elajándékoztam. Akkor most mi? De hát a nevem a plakátokon… Próbáltam kifogásokat találni. Járvány, más elfoglaltság, egészségügyi problémáim támadtak… Aztán másképpen döntöttem: Eh, mit! Inkább fölébredek. S úgy tettem, amiként beszélék.
Hegedűm nincs, kerékpár nincs, K. gyerek sincs itt, anyám sincs már köztünk, koncert sincs, felkérés sincs, alvás sincs. Öt óra viszont már elmúlt, kikecmergek inkább az ágyból, s föllélegzem: Ma már ugyanis nullához közelít hegedűtudásom. A fejemben persze még él, de ujjaimban nem. S a blattolás sem jönne össze kivált nem egy pódiumon.
Hegedülésből tehát fölmentve.           
***
MInap a tévéhíranyagában áll, hogy az egy villamoson a helyes maszkviselésre egy 64 éves utas figyelmeztette utastársát, aki teketóriázás nélkül kést rántott és szúrt, majd elmenekült, de a rendőrök a kamerafelvételek alapján néhány óra múlva lefogták. A sértettet kórházba szállították. (Apropó. Mire gondol az az ember, aki reggel elinduláskor egy kést vesz magához.)
Mondom feleségnek, hogy lám, te jól jártál, mert valakinek a figyelmét felhívtad arra, hogy dugja az orrát is a maszk alá, de az illető nem rántott kést, csak mérgesen visszaszólt: Hagyjál békén, nem kapok levegőt.  
***
Már látszik az alagút vége. Az alagút végén a bárhonnan érkező vakcina áll. Csak azt nem tudom, hogy a pisla fény hány kilométerről látszik ide. Remélem, hogy nem olyan ez, mint a sivatagi fata morgana: Látszik a távolban az oázis, csakhogy nem közeledik, bármennyi lépést tesz felé a szomjazó.    
***
Tegnapelőtt megint vesztésre állt a magyar csapat, ezúttal Izland ellen. Kikapcsoltam a tévét. Nem vagyok kíváncsi kivégzésünkre.  Tévedtem. Győztünk 2:1-re. Ha Rossi kapitány üzente a csapatának, hogy az izlandiak taktikás, de öreg legények már. A végén nem győzik szusszal, akkor igaza volt. A taktika bevált. A végén kaptak két magyar gólt. Ezzel a győzelemmel ugyan bejutottunk az EB-be, de olyan ellenfeleket örököltünk, mint Németország, Portugália, Franciaország. Gyanítom, hogy nem mi leszünk a bajnok nemzet. Pedig a jó csatár nyitott kapukat dönget.  
***
Zene. Vivaldi A-moll koncert 

https://www.youtube.com/watch?v=QPba-i26YNA

November 13. a magyar nyelv napja, mert 1844-ben ezen a napon vált hivatalos nyelvvé a magyar. A tévében megemlékeztek róla. Nekem Czakó Gábor gyűjteményei jutottak eszembe. Az egyik a megy ige szinonimáiról szólt. Több mint ezer változatot hozott össze társaival. Egyik társuk szerénységem volt. Kb. száz szóval gazdagítottam szóállományát. De elkezdte gyűjteni a beszél ige szinonimáit is. 390 rokonértelmű szót gyűjtött össze. Én meg most úgy döntöttem, hogy az eszik ige szinonimáival játszom. Kapásból ebből is összejött száz körüli szó.  
Ideillesztem őket:
áteszik a máséba, beburkol, bedarál, bedobja az ételt, becsócsál, bedönt,  beeszik, befal,  bekap, bekanalaz, bekapdos, bekapkod, bekebelez, belakik, belapátol, belekóstol, belemar, belenyal, bepakol, bepofázik, betáplál, betermel, beteszi az arcába, bevág, bever, burkol, csemegézik, csipeget, csócsál, ebédel, elcsámcsog, elmajszol, elmammog, elnyámmog, elpusztít, elrágcsál, elropogtat, eszeget, eszik, étkezik, fal, falatozik, faldokol, flamózik, fogyaszt, früstököl, habzsol, hahózik, hamizik, harap, ízlel, ízlelget, kajál, kajázik, kajol, kóstol, kosztol, lakmározik, lefetyel, legyalul, lenyel, magába hány, magába önt, magába szed, magába töm, magához vesz, majszol, megabrakol, megcsócsál, megízlel, megkóstol, megtölti a hasát, megzabál, nyalakodik, nyámmog, nyel, nyeldekel, papizik, rágcsál, rágicsál, ráhúzza a fejét, rájár, ráveti magát az ételre, silózik, szétrág, táplálkozik, torkoskodik, uzsonnázik, vacsorázik, zabál, zabbant.
Ha valakinek újabbak jutnak eszébe, írja meg, s beillesztem a gyűjteménybe. Mivel ábécérendbe szedtem a szavakat, könnyű megkeresni, hogy van-e már ilyen szavunk, vagy új találmány.